Katherine szinte remegett kezeim között, de azok nem engedtek a szorításból. Eljött az idő, hogy megbosszuljak mindent amit velem tett! Tönkretette a családomat, elvette a barátaimat, az életemet. Egyszóval mindent! De mindig csak nyeltem és nyeltem, hisz egy könnyed mozdulattal kitörte volna a nyakamat, de úgy látszik fordul a kocka s ezúttal az én javamra.
- Ne legyél hülye. Gondold végig, hogy mit teszel. – nyöszörögte.
- Kétlem, hogy lenne bármilyen információd számomra, ami megérne annyit, hogy meghagyjam a nyomorult életedet. – néztem mélyen a szemébe.
- Elmondok mindent Natalieról. – nyögte ki hosszú idő múltán.
Ha az eszemre hallgatok akkor megölöm, de én mindig a szívemre, érzelmeimre hallgatok. Elengedtem. Tudtam, hogy nem mer megtámadni mert tudja, hogy kapásból megölöm.
- Mesélj! – mondtam fennhangon.
- Rendben. – s leült a kanapéra, én pedig mellé. – Natalie a testvérem, rendkívül hasonlítottunk egymásra, hiába a közel 5 év korkülönbség . Gyönyörű, haja egészen sötét, ajkai formásak szinte meggy bordók, szemei, mint a mogyoró alakja pedig minden férfit levett a lábáról. Nem voltak ezek alól kivételek Salvatore a fivérek sem. Damon egyenes megbolondult a húgomtól, soha nem láttam őt ilyen szerelmesnek. De Natalie kitartóan állta a fivér próbálkozásait. Damon kezdte feladni a harcot ezért inkább nálam próbálkozott tovább, ahogy Stefan is. Meglehetősen észvesztő pasik a mai napig, így én nem bírtam sokáig. Valóban mindkét fivérrel együtt voltam, de igazából csak Stefant szerettem. Damonnal csak a húgomat akartam féltékennyé tenni, mert be kell vallani mellette még nekem is kissebségi érzésem volt. – mosolygott. – De Damon szíve végig Natalie felé húzott. Egyik nap megtört a jég, Natalie Damon barátnője lett. Kapcsolatuk sokak szemében példaértékű volt, de aki ismerte őket, az tudhatta, hogy ez nem így van. A kapcsolatuk elején meglévő összhang hamar felbomlott. Hiába a sok veszekedés ők akkor is szerették egymást. Közben Stefan és én nem voltunk annyira izgalmasak a pletykaimádó emberek számára. Mindaddig amíg ki nem derült, hogy a húgom és én vámpírok vagyunk. 1863.- ban az összes vámpírt egy templomba akarták zárni s felgyújtani azt. Ezt mi sem úszhattuk meg, de tudtuk, hogy a két Salvatore utánunk fog jönni. Valóban nem tévedtünk. Kiszabadítottak minket, de mi inkább vámpírrá változtattuk őket és elmenekültünk. A menekülések során találkoztunk Klaussal és Rebekahval is. Rebekah akkor lett a legjobb barátnőm. Klaus pedig csúnya játékot űzött velünk: vagy csupán azt is mondhatjuk, hogy a fagyi visszanyalt. Mindkettőnkkel együtt volt. Ezáltal Natalie és köztem komoly gondok adódtak amiket úgy látszott, hogy nem tudunk rendezni. Útjaink különváltak. Hosszú évekig nem találkoztunk. Egy nap Natalie beállított, hogy már nem haragszik, szeretné ha újra jó testvérek lennénk. Én persze ennek nagyon megörültem, de ez nem tartott sokáig. Natalie kamatostul visszaadta mit anno én adtam neki. Szenvedtem, életemben először igazán szenvedtem.
- És én, hogy kerülök a képbe? – szakítottam félbe.
- Még egészen pici lány voltál, mikor először láttalak. A húgom és közted lévő hasonlóság ledöbbentett. Tudtam, hogy csak úgy deríthetem ki, hogy ez hogy történt ha magamhoz édesgetlek.
- Elég rossz módját választottat. – emeltem fel a hangom.
- Igen, tudom. Már bánom, hidd el. Nem akartalak elszakítani az akkori életedtől csak egyszerűen az igazságot akartam kideríteni.
- De, hogy lehet, hogy ennyire hasonlítok rá? Nem a véletlen műve,ugye?
- Nem. Natalie az anyádnak adott a saját véréből ahogy apádnak is, majd egy boszorkány segítségével, olyan varázslatot hoztak létre, amely Natalie hasonmása lesz.
- De miért pont mi vagyis ők?
- Ezt még én sem tudom.. De ha segítesz könnyen kideríthetjük. – eresztett halvány mosolyt.
- Ne örülj, attól még, hogy nem öltelek meg, nem leszünk jóba. – ezzel a mondattal faképnél is hagytam.
Igazából amit Kat mondott nem hatott meg egy cseppet sem, de az őszintesége viszont annál jobban. Bár nála kitudja, hogy mikor hazudik. Semmi kedvem nem volt visszamenni a Salvatore házba a sajátomba szintén, ezért inkább elmentem kicsit sétálni. Nem mondom, hogy könnyű volt annyi ember között sétálni – friss vámpírként – és nem megkóstolni egyiket sem. De mivel undorodtam attól a lénytől amivé váltam nem leletem nagy örömet a vérben sem. Furcsa volt látni boldog párokat, vidám kisgyereket. Ami a legrosszabb volt az egészben, hogy nem éreztem semmit sem. Caroline azt mondta, hogy ez idővel korrigálódni fog, de mi van ha nem? Úgy éreztem, hogy egy lány vagyok aki él egy testben, lélek és érzések nélkül. Úgy éreztem, hogy akár hidegvérrel meg tudnék ölni több embert is. Sétálás közben találtam egy padot, amire leültem s a gondolataimba merültem. Pár perccel később egy ismerős hang szólított meg.
- Hello, idegen. – ahogy felnéztem rá Jeremyt láttam.
- Szia. – mosolyogtam.
- Mi van veled rég találkoztunk? – nézett a szemeimbe.
- Nincs semmi érdekes. – hazudtam. – És veled?
- Elena teljesen be van kattanva. – forgatta a szemeit.
- Mi történt? – fordultam teljes testemmel felé.
- Nem tudom.. Olyan mintha üldözési mániája lenne. Meg a Stefannal való kapcsolata is egyre jobban kezd megromlani.
- Klaustól én is félnék. – mosolyogtam halványan.
Visszamosolygott rám, majd elmentünk sétálni. De közben végig furcsa érzésem volt, mintha nem tudnám magam uralni. Éheztem. Egyre többet fordítottam el a fejemet a másik irányba, amit Jer is észrevett. Nem bírtam tovább. Jeremy nyakába haraptam. A fiú először megdöbbent majd sokkal inkább félelmet lehetett látni rajta. Nem akarod megölni, le tudsz állni – hajtogattam magamnak – de nem ment. Egy erős kéz ragadott el Jeremy nyakától aki a földre zuhant.
- Úristen. – nyögtem ki. – Majd nem megöltem! – suttogtam.
- Idővel jobb lesz. – mondta Damon.
- Valóban? ÉS mégis, hogy a szarba lenne már jobb? – ordítottam.
- Nyugodj le, ezzel nem oldasz meg semmit. Inkább menjünk innen. – húzott fel a fölrdől.
- És Jeremy?
- Ő jól lesz, ne aggódj. Semmire nem fog emlékezni. – mondta majd elindultunk.
A Salvatore házba érve Xenia nagyon megörült nekem, amit én nem tudtam viszonozni. Hagytam, hogy megöleljen, majd felmentem az egyik vendégszobába és elnyúltam az ágyon.
A Salvatore házba érve Xenia nagyon megörült nekem, amit én nem tudtam viszonozni. Hagytam, hogy megöleljen, majd felmentem az egyik vendégszobába és elnyúltam az ágyon.
Bármennyire is szeretném nem tudom elfelejteni amit Jeremyvel tettem, pedig őt soha nem akartam bántani. Ezek után, hogy fogok emberek közelébe menni? Mi lesz velem? Tettem fel sorra a megválaszolhatatlan kérdéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése