Bevezető

Nina 19 éves fiatal lány, aki már sok mindent megélt. Makacs, és határozott személyisége miatt nem sokan mernek harcba szállni vele. A kitűzött céljait mindig eléri. Katherine és Rebekah barátnője. Együtt járják a világot. De amikor lány megtudja, hogy ki is ő valójában. Összezavarodik. Közben Xenia áll mellette, mint legjobb barátnő. A két lány elhatározza bosszút fog állni, amiért átverték őket.

2012. április 18., szerda

9. fejezet. – Surprise


Másnap megújult erővel ébredtem. Végig gondoltam az esélyeimet s, hogy mi fontos és mi nem. Az első célom az volt, hogy mindent megtudjak a hasonmásomról, Natalieról. Bármennyire fáj beismerni ebben csak Katherine lehet a segítségemre. Kimásztam az ágyból, elmentem a fürdőbe vettem egy frissítő zuhanyt felöltöztem és lementem a nappaliba. Xenián kívül senki sem volt ott.
-          Szia. – köszöntem mosolyogva.
-          Szia. – fordította felém a fejét.
Odajött megölelt, majd jelezte, hogy üljek le a kanapéra. Éreztem, hogy valami nagyon nincs rendbe.
-          Valami baj van? – kérdeztem.
-          Ami azt illeti … igen. – nézett rám szomorúan. – Katherine mindkettőnk életét elrontotta, ahogy később Rebeka is. Én nem adom fel harc nélkül, meg fogok mindent bosszulni amit velem, velünk tett. – s ökölbe szorultak kezei. – Az egyetlen ami megakadályoz ebben, hogyha Katherine esetleg rájön, hogy mit tervezek ellene megölné a családomat.
Családját? Állj, én úgy tudtam, hogy Rebeka végzett velük, ahogy Katherine az enyémmel.
-          Xenia, a szüleid nem élhetnek.. – utaltam rá óvatosan.
-          Rebeka hazudott. – pattant fel. – Anya tegnap felhívott. – lábadt könnybe a szeme.
Ha azt mondanám neki, hogy láttam holtan a szüleit és a testvérét hinne nekem? Mi történt vele? Bármennyire próbáltam meggyőzni, hogy a családja biztosan nem él, hajthatatlan volt.
-          Hidd már el, hogy nem él a családod. – emeltem fel kissé a hangom.
-          Hazudsz! Ahogyan Katherine is tette. – ezzel elviharzott. Megdöbbenten néztem utána. Még soha nem láttam őt ilyennek. De mintha nem is ő lett volna. Megszállta volna valami? Mivel nem volt senki aki segíthetett volna, felhívtam Carolinet.


 Az első benyomásom róla téves volt. Egy igazi talpraesett, belevaló csajszi. Pár perccel később kopogtak és Caroline állt az ajtóban. Mosolyogva megöleltük egymást majd behívtam. Elmeséltem neki, hogy mi történt, de választ ő sem tudott adni.
-          Várj, van egy ötletem. – derült fel.
-          Igen? És mi?
-          Felhívom Bonniet, ő biztosan tudni fogja, hogy mi történt.
Bonnie? Régebben Katherine mesélt róla. Ha jól tudom ő is egy a Benett boszorkányok közül, a legerősebb fajtából. Annyira nem örültem a közelgő találkozásnak hiszen a vámpírok és a boszorkányok sosem voltak túl jóban. Türelmetlenül vártam a Benett boszi megérkezését, szerencsére pár perc múlva kopogott az ajtón.
-          Szisztok. – köszönt megszeppenve.
-          Szia. – ment oda boldogan Caroline majd jó alaposan megölelgette a lányt.
-          Szia, Nina Frost vagyok. – nyújtottam felé a kezem.
-          Bonnie Benett. – mosolygott, majd kezet
-          fogtunk.
Ekkor váratlan esemény történt. Ahogy összeért a kezünk egy kisebb áramütést éreztem, majd egy látomást láttam.
Xenia tökéletes lesz arra, hogy idecsalogassa Ninát. Muszáj megölnünk mielőtt több mindenre rájön. Xenia pedig azzal a berögzült rögeszméjével, hogy él a családja elfogja magától marni a lányt. Aki kétségbeesésében megfog engem keresni.
-          Xenia, épp jókor jöttél. Hogy áll a terv?
-          Egész jól, Nina már kezd gyanakodni.
Ezzel a látomás véget ért és én ledöbbenve álltam Bonnie előtt. A legjobb barátnőm meg akar ölni? Pedig én bíztam benne.. De ki volt az akihez elment?
-          Te is láttad? – kérdezte Bonnie.
-          Igen. – válaszoltam kedvetlenül.
-          Nagy baj van. – szólalt meg a boszi.
-          Erre magamtól is rájöttem, köszönöm. – válaszoltam bunkón. – Bocsi én nem akartam ..
-          Semmi baj, megértem. – mosolygott halványan.
Elővett egy könyvet a táskájából majd keresgélni kezdett. Közel 1 órán át csak keresett míg hirtelen felszólalt.
-          Megvan.
-          Mi? – néztem rá.
-          A varázsige amivel ki tudjuk deríteni, hogy mi szállta meg Xeniát és, hogy mit akarnak tőle. Kell hozzá 4 gyertya lehetőleg 2 zöld és 2 piros egy pohár víz, megy üres papír meg egy fénykép a lányról.
-          Öm .. rendben sietek. – válaszoltam.
Próbáltam a lehető leggyorsabban összeszedni a szükséges cuccokat ami mindössze pár percet vett igénybe.. Visszasiettem Bonniehoz aki azonnal elkezdte a varázslatot, amit mi Carolinenal inkább csak messziről figyeltünk. Mikor végzett Bonnie egyből kérdezgetni kezdtem.
-          Na mit láttál? Mi van vele? Ugye rendbe jön?
-          Natalie. – ezt az egy szót mondta ki.
-          Mi van vele?
-          Ő akar téged megtalálni, pontosabban megölni. Túl sokat tudsz valamiről ami őt nagyon zavarja, valamit valakivel olyan kapcsolatba kerültél amire ő féltékeny. Xenia csak egy bábú most a kezében akit megigézett, hogy csaljon oda téged. Már csak az a kérdés, hogy arról is tud, hogy lelepleződött a terve?!
-          Nem tudod, hogy hol van most Natalie?
-          Pontosan nem. Csak annyit láttam, hogy egy sötét barlangban van vagy inkább talán egy sír volt.
-          És most mi legyen Xeniával? – kérdezte Caroline.
-          Először meg kell találnunk utána transzba fogom ejteni ezáltal talán sikerül eltörölni az igézetet.
-          Köszönöm, hogy segítesz. – mosolyogtam Bonnira.
-          Nincs mit.
Carolinenal elindultunk megkeresni a lányt. De igazából egyikünk sem tudta, hogy hol kellene keresni. Már hosszú ideje eredménytelenül bolyongtunk a városban, amikor megszólalt a telefonom.
-          Haló? – szóltam bele.
-          Mi van a drága barátnőddel? – szólt a vonal másik végén Damon.
-          Megigézték. Tudod, hogy hol van? – kérdeztem.
-          Itt van a Grillbe és még a legnagyobb alkoholistákat is megszégyenítő módon iszik.
-          Oké. Csak ne engedd, hogy elmenjen onnan. Mindjárt ott leszünk. – ezzel letettem a telefont.
Carolinenal alig 4prc alatt már a vendéglő ajtaja előtt álltunk. Egyből Xeniát kezdtük keresni aki a bárpultnál itt sorra az erősebbnél-erősebb italokat. Odarohantam hozzá megragadtam a kezét és kirángattam a Grillből.
-          Mi van veled, Xenia? – kérdeztem.
Nem válaszolt csak össze-vissza dülöngélt. Nem tudtam, hogy mit tehetnék, hogyan segíthetnék neki.
-          Majd én. – szólalt meg Damon a hátam mögül.
-          Mit te? – néztem rá.
-          Hazaviszem. – forgatta a szemeit.
Ezzel a mondattal el is tűntek, mi pedig gyorsan utánuk eredtünk. Nem sokkal később érkeztünk meg, mint Damonék. Bonniehoz rohantam, hogy csináljon vele valamit. Hosszú próbálkozás után sikerült transzba ejteni, de az igézetet nem tudtuk megszüntetni. Olyan volt, mintha valami védelmi rendszer alatt állna. Mindent megpróbáltunk, de egyiksem jött be. Az az egy lehetőségünk maradt, hogy megvárjuk amíg Xenia elvezet a ’ titkos igézőhöz’. Bonnie épp próbálta felébreszteni a lányt hirtelen újabb látomás vette kezdetét.
-  A terv rövid időn belül működni fog. Érzem.- mosolygott önelégülten.
-          És ha mégsem jön be a terved? – kérdezte Xenia.
-          Be kell válnia! Nina nem fogja kibírni, hogy ne próbáljon meg segíteni rajtad.
-          Undorító lény vagy! – ordítozott a barátnőm. – Ha tudnám, hogy nem ölnéd meg a családjainkat – amiről sikeresen hazudtatok Katherinnel együtt. – már rég halott lennél. És mit gondolsz Nina nem fog rájönni, hogy Natalie kiszabadult?! Hisz a két Salvatore is a húgod halálát akarják, amint megtudják, hogy kiszabadult a sírból meg fogják ölni. Engem megigézhetsz, de Nina okos lány, nem dől be ilyen szánalmas trükköknek.
A látomás vége előtt megpillantottam a széken ülő lányt, aki megigézte Xeniát.
A látomás végeztével együtt Xenia is magához tért. Döbbenten vettem tudomásul, hogy akiben eddig bíztam most a halálomat akarja. És nem, nem  Xeniára gondolok. A széken Rebeka ült.


-          Hogy értette, hogy megöli a családunkat? Ők már rég halottak. – motyogtam.
-          Nem azok! Hidd el, láttam őket. Jól vannak. – jött oda hozzám Xenia.
Próbáltunk rájönni, hogy hogyan húzhatnánk csőbe Rebekát több kevesebb sikerrel. Már csak az érdekelt, hogy Kat is benne van-e ebbe az egészbe, mert ha kiderül, hogy igen akkor esküszöm, hogy hideg vérrel fogom megölni. Féltem, hogy Rebeka akár képed megölni a legjobb barátnőmet .. De ezt nem engedhetem.. Ki akartam menni egy kicsit levegőzni mikor az ajtó hirtelen kinyílt .. Nem mertem elhinni, hogy ki áll előttem.
-          Ez nem lehet igaz. – tátogtam.
-          Nélkülem az igézet nem fog megszűnni. – rakta csípőre kezeit a frissen érkező lány.

Sorry/ New infók : )

Sziasztok! Mint ti is tapasztaltátok, hogy egyre ritkábban volt rész. Szó sincs arról, hogy be akarom zárni a blogot vagy bármi, csupán írói válságba kerültem. De most újra van ihlet szóval ha minden igaz többször lesz friss. Minimum minden héten 1-2 rész biztosan lesz. Meg őszintén az is bántott, hogy az előző fejezethez egyetlen komi sem jött. Remélem, hogy mostantól ti is aktívabbak lesztek. :) Aminek én viszont nagyon örülök az az, hogy átléptük a 10.000 látogatót!! ♥♥ Ezt nagyon-nagyon köszönöm nektek. Mikor tavaly augusztusában elkezdtem írni igazából nem számítottam semmire, azért is kezdtem el pont akkor mert abban az időben több családi probléma is adódott s így próbáltam magamból kiadni a fájdalmat.. Na, mindegy. Mint ti is látjátok a blog szinte teljesen megváltozott új képek,desing.. Itt a tavasz, világosabb színek ezek ellenére ez inkább fekete-fehér lett. A rész pedig pár percen belül felkerül ígérem izgalmakból nem lesz hiány :P Bízom benne, hogy fogtok írni a chatbe vagy akárhová. :) KösziPuszi. ♥

A blog ötödik díja ♥

Szabályok:
              1. Tedd ki a képet a blogodra!                 
2. Köszönd meg, akitől kaptad!
3. Írj le hat dolgot magadról!
4. Küldd tovább öt blogírónak a díjat!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!


1. Minden álmom, hogy híres színésznő legyek.
2. Nagyon szeretek beszélni. xd
3. 99%- ék, hogy orvos leszek, ha csak a színészet valahogy nem jön össze.
4. Nincs testvérem.
5. 8 betűből áll a keresztnevem. 
6. Szeretnék tetoválásokat.

Igazából külön név szerint nem tudom küldeni, mindenkinek akinek sokat olvastam/olvasom a blogját. :)

A blog negyedik díja ♥



Szabályok:
              1. Tedd ki a képet a blogodra!                 
2. Köszönd meg, akitől kaptad!
3. Írj le hat dolgot magadról!
4. Küldd tovább öt blogírónak a díjat!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

1. Nagyon szeretek írni.
2. Egyik kedvenc időtöltésem a kiskutyámmal sétálni.
3. Nagyon fontosak számomra a barátok és a család.
4. Sokan azt mondják, hogy kész alvóbajnok vagyok. :$
5. Kedvenc filmem a Szingli fejvadász
6. Szeretnék eljutni Kréta szigetére. :)

Akiknek küldöm:
- Dóra

2012. március 25., vasárnap

8. fejezet. – Revenge

Sziasztok! Itt a következő fejezet, sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni de nem volt netem. Jó olvasást! :)


Katherine szinte remegett kezeim között, de azok nem engedtek a szorításból. Eljött az idő, hogy megbosszuljak mindent amit velem tett! Tönkretette a családomat, elvette a barátaimat, az életemet. Egyszóval mindent! De mindig csak nyeltem és nyeltem, hisz egy könnyed mozdulattal kitörte volna a nyakamat, de úgy látszik fordul a kocka s ezúttal az én javamra.
-          Ne legyél hülye. Gondold végig, hogy mit teszel. – nyöszörögte.
-          Kétlem, hogy lenne bármilyen információd számomra, ami megérne annyit, hogy meghagyjam a nyomorult életedet. – néztem mélyen a szemébe.
-          Elmondok mindent Natalieról. – nyögte ki hosszú idő múltán.
Ha az eszemre hallgatok akkor megölöm, de én mindig a szívemre, érzelmeimre hallgatok. Elengedtem. Tudtam, hogy nem mer megtámadni mert tudja, hogy kapásból megölöm.
-          Mesélj! – mondtam fennhangon.
-          Rendben. – s leült a kanapéra, én pedig mellé. – Natalie a testvérem, rendkívül hasonlítottunk egymásra, hiába a közel 5 év korkülönbség . Gyönyörű, haja egészen sötét, ajkai formásak szinte meggy bordók, szemei, mint a mogyoró alakja pedig minden férfit levett a lábáról. Nem voltak ezek alól kivételek Salvatore a fivérek sem. Damon egyenes megbolondult a húgomtól, soha nem láttam őt ilyen szerelmesnek. De Natalie kitartóan állta a fivér próbálkozásait. Damon kezdte feladni a harcot ezért inkább nálam próbálkozott tovább, ahogy Stefan is. Meglehetősen észvesztő pasik a mai napig, így én nem bírtam sokáig. Valóban mindkét fivérrel együtt voltam, de igazából csak Stefant szerettem. Damonnal csak a húgomat akartam féltékennyé tenni, mert be kell vallani mellette még nekem is kissebségi érzésem volt. – mosolygott. – De Damon szíve végig Natalie felé húzott. Egyik nap megtört a jég, Natalie Damon barátnője lett. Kapcsolatuk sokak szemében példaértékű volt, de aki ismerte őket, az tudhatta, hogy ez nem így van. A kapcsolatuk elején meglévő összhang hamar felbomlott. Hiába a sok veszekedés ők akkor is szerették egymást. Közben Stefan és én nem voltunk annyira izgalmasak a pletykaimádó emberek számára. Mindaddig amíg ki nem derült, hogy a húgom és én vámpírok vagyunk. 1863.- ban az összes vámpírt egy templomba akarták zárni s felgyújtani azt. Ezt mi sem úszhattuk meg, de tudtuk, hogy a két Salvatore utánunk fog jönni. Valóban nem tévedtünk. Kiszabadítottak minket, de mi inkább vámpírrá változtattuk őket és elmenekültünk. A menekülések során találkoztunk Klaussal és Rebekahval is. Rebekah akkor lett a legjobb barátnőm. Klaus pedig csúnya játékot űzött velünk: vagy csupán azt is mondhatjuk, hogy a fagyi visszanyalt. Mindkettőnkkel együtt volt. Ezáltal Natalie és köztem komoly gondok adódtak amiket úgy látszott, hogy nem tudunk rendezni. Útjaink különváltak. Hosszú évekig nem találkoztunk. Egy nap Natalie beállított, hogy már nem haragszik, szeretné ha újra jó testvérek lennénk. Én persze ennek nagyon megörültem, de ez nem tartott sokáig. Natalie kamatostul visszaadta mit anno én adtam neki. Szenvedtem, életemben először igazán szenvedtem.
-          És én, hogy kerülök a képbe? – szakítottam félbe.
-          Még egészen pici lány voltál, mikor először láttalak. A húgom és közted lévő hasonlóság ledöbbentett. Tudtam, hogy csak úgy deríthetem ki, hogy ez hogy történt ha magamhoz édesgetlek.  
-          Elég rossz módját választottat. – emeltem fel a hangom.
-          Igen, tudom. Már bánom, hidd el. Nem akartalak elszakítani az akkori életedtől csak egyszerűen az igazságot akartam kideríteni.
-          De, hogy lehet, hogy ennyire hasonlítok rá? Nem a véletlen műve,ugye?
-          Nem. Natalie az anyádnak adott a saját véréből ahogy apádnak is, majd egy boszorkány segítségével, olyan varázslatot hoztak létre, amely Natalie hasonmása lesz.
-          De miért pont mi vagyis ők?
-          Ezt még én sem tudom.. De ha segítesz könnyen kideríthetjük. – eresztett halvány mosolyt.
-          Ne örülj, attól még, hogy nem öltelek meg, nem leszünk jóba. – ezzel a mondattal faképnél is hagytam.
Igazából amit Kat mondott nem hatott meg egy cseppet sem, de az őszintesége viszont annál jobban. Bár nála kitudja, hogy mikor hazudik. Semmi kedvem nem volt visszamenni a Salvatore házba a sajátomba szintén, ezért inkább elmentem kicsit sétálni. Nem mondom, hogy könnyű volt annyi ember között sétálni – friss vámpírként – és nem megkóstolni egyiket sem. De mivel undorodtam attól a lénytől amivé váltam nem leletem nagy örömet a vérben sem. Furcsa volt látni boldog párokat, vidám kisgyereket. Ami a legrosszabb volt az egészben, hogy nem éreztem semmit sem. Caroline azt mondta, hogy ez idővel korrigálódni fog, de mi van ha nem? Úgy éreztem, hogy egy lány vagyok aki él egy testben, lélek és érzések nélkül. Úgy éreztem, hogy akár hidegvérrel meg tudnék ölni több embert is. Sétálás közben találtam egy padot, amire leültem s a gondolataimba merültem. Pár perccel később egy ismerős hang szólított meg.

-          Hello, idegen. – ahogy felnéztem rá Jeremyt láttam.
-          Szia. – mosolyogtam.
-          Mi van veled rég találkoztunk? – nézett a szemeimbe.
-          Nincs semmi érdekes. – hazudtam. – És veled?
-          Elena teljesen be van kattanva. – forgatta a szemeit.
-          Mi történt? – fordultam teljes testemmel felé.
-          Nem tudom.. Olyan mintha üldözési mániája lenne. Meg a Stefannal való kapcsolata is egyre jobban kezd megromlani.
-          Klaustól én is félnék. – mosolyogtam halványan.
Visszamosolygott rám, majd elmentünk sétálni. De közben végig furcsa érzésem volt, mintha nem tudnám magam uralni. Éheztem. Egyre többet fordítottam el a fejemet a másik irányba, amit Jer is észrevett. Nem bírtam tovább. Jeremy nyakába haraptam. A fiú először megdöbbent majd sokkal inkább félelmet lehetett látni rajta. Nem akarod megölni, le tudsz állni – hajtogattam magamnak – de nem ment. Egy erős kéz ragadott el Jeremy nyakától aki a földre zuhant.
-          Úristen. – nyögtem ki. – Majd nem megöltem! – suttogtam.
-          Idővel jobb lesz. – mondta Damon.
-          Valóban? ÉS mégis, hogy a szarba lenne már jobb? – ordítottam.
-          Nyugodj le, ezzel nem oldasz meg semmit. Inkább menjünk innen. – húzott fel  a fölrdől.
-          És Jeremy?
-          Ő jól lesz, ne aggódj. Semmire nem fog emlékezni. – mondta majd elindultunk.
A Salvatore házba érve Xenia nagyon megörült nekem, amit én nem tudtam viszonozni. Hagytam, hogy megöleljen, majd felmentem az egyik vendégszobába és elnyúltam az ágyon.



Bármennyire is szeretném nem tudom elfelejteni amit Jeremyvel tettem, pedig őt soha nem akartam bántani. Ezek után, hogy fogok emberek közelébe menni? Mi lesz velem? Tettem fel sorra a megválaszolhatatlan kérdéseket.