24.fejezet.-Elijah

 Komikat *-*
"Menekültem...próbáltam futni álmomban, de nem léphettem...
Hát mit tegyek, ha a préda megint én lettem..."

Egy erdőben voltam,sötét volt éreztem,hogy valaki üldöz futni próbáltam de nem tudtam,minden erőmet,akaraterőmet összeszedve próbálkoztam újra,ami hatásosnak bizonyult,futottam ahogy csak bírtam sőt talán még jobban is,egy patak szerűséghez értem,de megbotlottam mikor felálltam Elijah állt előttem,éreztem hogy vérzik a kezem és Elijah arca eltorzul.
- Naiv,buta kislány.-mondta a hátam mögé ment ahogy megfordultam beleharapott a kezembe..
Zihálva ébredtem fel,egyből körülnéztem szerencsére a szobámba voltam,Tessa pedig békésen szuszogott az ágy mellett.Nem tudtam hova tenni ezt az álmot.Talán hiba volt megbízni Elijahban? Hisz az alku után is elraboltak,Elenát és Caroline-t is.Én egy idióta vagyok állapítottam,borzasztó nagy hiba volt megbízni benne.Ránéztem az órára ami 5:45-öt mutatott,biztos voltam benne,hogy képtelen lennék visszaaludni meg talán nem is szeretnék.Felöltöztem és úgy döntöttem elmegyünk Tessával egy kicsit sétálni,Elenának hagytam egy cetlit,hogy ne kapjon szívbaj mikor nem talál minket a szobába.Már sétáltunk egy ideje de csak az az álom járt a fejembe.
- Ilyen korán?-szólt valaki.
- Bonnie,a szívbajt hoztad rám.-mondtam megkönnyebbülve.
-Bocsi.
-Bonnie,egy boszorkány álma lehet valós,vagy is megálmodhat dolgokat?
-Öö..elméletileg igen.De miért?
-Álmomban egy erdőben voltam,egy patakra értem és Elijah állt előttem,vérzett a kezem ő belém harapott és felébredtem.
-De hisz nem rég kötöttetek alkut.Nem?
-De,meg azt is mondta,hogy "buta naiv kislány vagyok".-idéztem Elijah szavait.
-Lehet benne valami.
-Van valami módszer rá,hogy kiderítsük mi az belőle és mi nem?
-Van egy bűbáj igen.
Bonnie-val sokat beszélgettünk majd inkább vissza mentünk Elena is fent volt már meg ahogy hallottam Damon is itt van.
-Sziasztok.-köszöntem
-Szia.
-Hol voltál?
-Elmentem Tessával sétálni kicsit,meg Bonnieval beszélgettem.
Damonnal nem sokat beszélgettünk az okát nem is nagyon értettem talán az hogy nem nagyon van közös témánk,és az is meglepett,hogy Damon itt van főleg Stefan nélkül,de inkább nem kérdeztem semmit.Damon lassan elment,én pedig elmeséltem Elenának az álmomat,és azt is,hogy mire jutottunk Bonnieval,Elena az elején nem nagyon támogatta,de végül belement,késöbb Bonnie is átjött vele együtt Caroline is aki,mint mindig mosolygott,mint a tejbe tök,A bűbáj sajnos nekem adott igazat,mint hogy hiba volt megbízni Elijah-ban,a helyet amit álmomban láttam beazonosítottuk.
-Most mi lesz?-kérdezte Caroline.
-Megnézzük azt a helyet.
-Lexi,ott vér farkosok is vannak,ma pedig telihold van,és gondolom tudod,hogy a vér farkas harapás végez a vámpírokkal.
-Akkor megyek egyedül.
-Én is megyek.-sóhajtott Caroline.
-Szóljatok Alaricnek.-tanácsolta Elena.
-De Damonnak egy szót se.-néztem körbe a többieken,ők bólintottak.
Elindultam a Grillbe azt remélve,hogy megtalálom Ric-et,szerencsémre ott ült egyedül az egyik széken..
-Szia,Ric.
-Szia,Lexi mi újság?
-Hát..az az igazság,hogy alkut kötöttünk Elijah-val,de aztán rájöttünk,hogy átvágott minket,amit én megálmodtam meg egy helyet,ahol jelenleg lakik,arra jutottunk,hogy Carolina-nal elmegyünk de a többiek azt tanácsolták,hogy szóljak neked.
Ric kezdetben elég furcsán nézett,nem csodálnám ha teljesen hülyének nézne,hisz fordított esetben én is valószínűleg ezt tenném.
-Ezt jól átgondoltátok?
-Igen,ja és ma telihold.-húztam a számat.
-Tudom.De ez akkor sem jó ötlet.
-Vettem a célzást,akkor megyünk ketten.-motyogtam majd elindultam.-Legalább Damonnek ne szólj,ha megkérhetlek.-fordultam vissza.Csalódott voltam,tudtam hogy nem fog könnyen menni,de hát ez inkább sehogy sem ment.
-Lexi,várj.
-Csak nem meggondoltad magad?
-Ööö..nem igazán,csak a gyűrűmet ez
- Tudom,hogy milyen gyűrű,és rajtam nem működik.De ha megbocsájtasz mennék,mert holdtölte előtt szeretnék visszaérni.
-Lexi ne csináld már
-Még is mit? Nem kötelezhetlek arra,hogy gyere de nekem muszáj odamennem a helyemben te is ezt tennéd.-még utoljára rá néztem láttam rajta,hogy vívódik,de inkább újra elindultam.
-Várj már.
-Igen Ric?
-Veletek megyek.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Akkor 3-kor indulunk a tőlünk.-szóltam utána.
Elindultam haza,megbeszélni a részleteket.
-Na,mi volt?-kérdezte egyből Elena.
-3-kor indulunk Ric is jön.-mondtam,közben pedig becsuktam az ajtót.
-Én is megyek.
-Elena,ne az kell,hogy neked is bajod essen.
-Miért és ha neked esik valami bajod?
-Az most mindegy.
Elena dühösen fújt egyet,majd belátta,hogy így lesz a legjobb,felmentem a szobámba és átöltöztem;felvettem egy bikini felsőt,egy rövidnadrágot és egy fekete pólót.

Mikor kész lettem lementem a nappaliba ahol Caroline már várt rám,Ric is hamarosan megérkezett a tőle megszokott farkas,vámpír ölő szerekkel,röviden elmondta,hogy ha bajba jutunk mit kell használni meg,hogy mi mire jó,autóba szálltunk és innen már nem volt visszaút.Caroline szokásához híven egész úton csacsogott de most annyira nem tűnt boldognak,inkább megrémültnek de jó barátnőként velem jött amiért mérhetetlenül hálás voltam.Ric egy erdő előtt állt meg,inenntől gyalog mentünk,az út negyedét tehettük meg mikor Ric megállt,hogy pihenjünk egy kicsit,amíg mi Caroline-nal pihentünk Ric a mi táskánba is tett verbénát,farkasölő szert.Levettem a pólómat mert nagyon meleg volt,és a víz felé mentem.Éreztem egy erős lökést a hátamon és a vízben landoltam.
-Damon!.-sipákoltam
-Kösz,Ric
-Alaric,te elárultál?!
-Nézd,nem hagyhattam,hogy egyedül egy farkasokkal teli erdőbe,hogy megkeresd Elijah-t.
-Gyere ki a vízből.-parancsolt rám Damon
-Nem.
Damon elindult a vízbe,kicsit megijedtem és biztonság kedvéért hátrébb léptem.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte dühösen
-Damon,nem te mondtad,hogy ne adjam fel? Most épp azt teszem küzdök azért,hogy Elena és én életbe maradjunk.
-De ez akkor sem jó ötlet,gyere ki a vízből.
-Damon,értsd meg nekem oda kell mennem,ha ott van Elijah vagy nincs.Damon kérlek.
Damon egy ideig még dühösen nézett,majd arca kisimult.
-Legyen de holdtölte előtt lelépünk.
-Rendben.
-És nem kevered magad semmiféle bajba.
-Ígérem.
Damon ott állt egy helybe,ezért elindultam ki,Damon is jött utánam,visszavettem a pólómat és elindultunk.Ahogy egyre közelebb értünk a megadott helyre egyre inkább azt éreztem,hogy tényleg nem kéne itt lennünk Caroline-on is láttam,hogy nagyon feszült,Ric volt köztünk a legnyugodtabb,hisz ő most "halhatatlan".Mikor megláttam a kis viskót,gyomrom összeszorult de az a tudat,hogy ezzel megmentem Elena életét előre vitt.Tudtam,hogy szinte semmi esélyem sincs a túlélésre,ebből kifolyólag mindegy,hogy mi történik.Én mentem elől,az ajtó nyitva volt mikor beléptem a ház üresnek tűnt,ezért kicsit körülnéztem.Elég régies volt semmi extra csak a legszükségesebb dolgok voltak benne.Mivel a ház üres volt kimentünk,valami zajt hallottam bentről és újra visszamentem.A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna,hogy ő fog velem szembe állni.
-Úristen.-nyögtem ki nagy nehezen,és a kezemet a szám elé emeltem.Elkezdtem hátrafelé lépni,de Damonba ütköztem,nem kellett,hogy lássam az arcát így is éreztem,hogy az arcára fagyott a mosoly.Ric magabiztosan állt mögöttünk,Caroline meg szerintem fel sem fogta,hogy ki áll előtte..
-Klaus.-nyöszörögtem
-Örülök,hogy hallottál rólam.
-Gyertek beljebb
Nagyon nem volt szimpi,ijesztő volt főleg hogy tudtam,hogy hybirid.Képes volt a múltjáról beszélni ami senki nem érdekelt.
-Hiba volt megbízni Elijah-ban,igaz?-kérdeztem
-Az attól függ.
-Mitől?
-Mindent a maga idejébe,boszi.
-Bármit teszek,akkor is megtöröd az átkot,ugye?
-Így van.
-A hasonmásnak van egy esélye az életben maradásra.
- Hogyan?
-Ha megitatom a véremből.
-És miért tennéd?
-Mert én ilyen kedves vagyok.
-Hazudsz.Tudom,hogy nem tennéd meg.
Klaus a falnak vágott,és megpróbált megigézni.
-Tudhatnád,hogy nálam ez nem működik.
-Engedd el,mire mész vele ha megölöd?-szólalt meg Damon
Klaus elengedte a nyakamat,és vért kezdett inni.Ezt még nem nagyon szoktam meg, a gyomrom felfordult és szédülni kezdtem.
-Na,mi van nem bírod a vért?
-Én nem te vagyok.
Klaus egy pillanat alatt előttem termett és vérző csuklóját a számhoz tartotta,nagyon féltem tudtam,hogy meg fog ölni és vámpírrá fogok válni amit nem akartam.Amikor elhúzta a kezét rám mosolygott amitől kirázott a hideg.Damon és Caroline hirtelen neki mentek Klausnak.Mindenki tudta,hogy ők nem erősebbek Klausnál,csak váratlanul érte.Klaus nem reagált semmit csak eltűnt.Mi pedig gondolkodás nélkül indultunk vissza elég sietős tempóba.Elestem el kőbe,és mikor felnéztem egy vér farkas állt előttem,és nem tűnt túl barátságosnak.Caroline hirtelen eltűnt nem is csodáltam de Damon itt maradt,magával csalta a farkast,
-Damon ne.-kiáltottam utána.
Képtelen lennék magamnak megbocsájtani ha Damonnek baja esik miattam.
-Gyere.-szólt Ric
-De,Damon..
-Damon megoldja,de gyere.
Végül felálltam és visszamentünk a kocsiba Caroline ott ült a hátsó ülésen és bűnbánóan nézett rám.
-Sajnálom,én..én bepánikoltam.
-Semmi baj.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Percekig némán ültünk a kocsiba,mikor hirtelen Damon jött a kocsi felé.Egyből kiszálltam odamentem hozzá,és megöleltem meglepetésemre ő is megölelt majd a kocsi felé kezdett tolni.
-Muszáj ilyen bunkónak lenned?
Damon nem válaszolt beszálltunk a kocsiba,és elindultunk haza.Elena egyből a nyakamba borult,de mikor elmeséltem neki,hogy találkoztunk Klaussal már ő sem volt olyan boldog.Elmentem zuhanyozni,mikor beléptem a szobámba Damon állt az ablak előtt.
-Damon..
-Tévedtem..
-Te ittál?
-Nem
-Mi történt kint?
-Bízhatsz Elijah-ban,ő ölte meg a vér farkast.Miért akartál ott maradni?-tette fel a kérdést amitől a legjobban féltem.
-Mert..aggódtam érted.-mondtam ki nagy nehezen.
Ismét nem válaszolt,csak kiment az ajtón.Kezdtem unni,hogy Damon "játéka" vagyok.Dühösen feküdtem le,és több órás szenvedés után tudtam csak elaludni..

23.fejezet.-esküvő

Légyszi írjatok komikat :P

"A férjem a védelmezőm, ez igaz, de ugyanakkor a szerelmem is. (...) Mindig is szerettem, és ha minden áldott nap újra meg kell tanulnom szeretni, állok elébe."
 
Reggel arra keltem,hogy a szemembe süt a nap,így jár az aki elfelejti lehúzni a redőnyt.Nagy nehezen kimásztam az ágyból,és a konyhába mentem.Ahogy láttam még mindenki alszik,amit nem is csodáltam mivel 6:30 volt,főztem kávét,amíg lefőtt addig elmentem felöltözni felvettem egy kék fehér trikót,meg egy szürkés farmer rövidnadrágot,majd visszamentem.

Szerencsére a kávé is pont addigra főtt le,öntöttem ki egy csészébe,ízesítettem és visszaindultam a szobámba,letettem a kávét az asztalra majd a laptop-omat kezdtem keresni.Mikor megtaláltam leültem az ágyra és netezni kezdtem,közben pedig a kávémat ittam.A net sem kötötte túl sokáig a figyelmemet,így inkább kivittem a konyhába a csészét,Damon az egyik széken ült egy szál alsógatyában..
- Jó reggelt.-mosolyogtam
- Neked is.
Damon elég nyúzottnak tűnt ezért inkább nem cseszegettem,nem sokkal később Elena jött ki a szobából valamivel jobb állapotban,mint Damon.
- Jó reggelt.
-Neked is.-majd megöleltem
-Annyira izgulok,kíváncsi leszek,hogy milyen lesz.-lelkendezett Elena
- Én is
Elena is felöltözött,majd elindultunk megkeresni a megadott templomot mikor odaértünk Nataliék már próbáltak vagy nem tudom,már ott álltak az oltár előtt és fogták egymás kezét.
- Sziasztok.-köszönt Natali és megölelt minket.
- Hogy-hogy nem a menyasszonyi ruhádba vagy ?
- A férj csak az esküvőn láthatja a ruhát,elég babonás vagyok.
- Ja értem.-bólogattam
- De mikor veletek próbálunk akkor már rajtam lesz.-mosolygott Natali
Elena arca egyből felvidult,és a mosolyt le sem lehetett törölni az arcáról.Beültünk a padok közé míg tart a próba,kb 30 perc lehetett majd mi jöttünk.Natali bekísért minket az öltözőbe és megmutatta a ruhákat,Elená halvány kék volt,az enyém pedig ilyen mályvás színű.
- Gyönyörűek.-mondtuk egyszerre Elenával.
- Örülök.hogy tetszik.
Natali is elment készülődni,aztán mi is öltözni kezdtünk,mikor végeztünk kimentünk majd utánunk nem sokkal Natali is kijött, a ruhája egyszerűen csodálatos volt,láttam sok szép esküvői ruhát de ez mindent vitt.

Nem volt túlzottan habos-babos de mégis nagyon jól nézett ki.A próba nagyon jó hangulatba telt,és még Tessának is megvolt a feladata.

/2 hét múlva/
Reggel izgatottan ébredtem,mivel ma van esküvő,Elenával lelkesen készültünk,15 órakor a templomban a főpróbát tartottunk,utána pedig gyorsan még feldíszítettük a templomot és 16 órakor kezdődött az esküvő.Az egész gyönyörű volt,és talán Tessának volt a legnehezebb feladata,ő vitte a gyűrűket a nyakán pedig egy rózsaszín Sok Boldogságot Kívánunk feliratú szalag lógott.A gyűrűk egy egy kis dobozba voltak elhelyezve,Tessa tökéletes időzítéssel kecsesen indult el az oltár felé,mikor odaárt engedelmesen felemelte a fejét és átadta a gyűrűket utána,félre vonult és leült a sarokba.

Az esküvő után jött a fényképezkedés a templomtól nem messze volt egy nagyon szép vízesés,természetesen itt készült a legtöbb kép,Elenával mi is beálltunk a vízesés elé és rólunk is készültek fotók,ezután egy kisebb parkba mentünk.

Miután vége lett a fényképezkedésnek,átmentünk egy étterembe,szintén nagyon szép volt a színek passzoltak egymáshoz,s még a legapróbb részletekre is figyeltek,a vacsora isteni finom volt,majd 8 órakor kezdődhetett a bulizást,amire már Damonék is eljöttek.Sokat beszélgettem a jelenlevőkkel a party-ra már természetesen Elenával átöltöztünk egy kicsit kényelmesebb ruhába.Táncoltam Damonnal is,meglepett hogy ilyen jól tud lassúzni,aztán éjfélkor volt a menyasszony szöktetés,mi ezután nem sokkal később el is indultunk vissza hotelbe,mert holnap még szeretnénk kicsit körülnézni New Yorkban,meg hát nem minden nap jut el az ember ide,utána pedig mennünk kell vissza.Mikor visszaértünk egy kisebb buli volt,megbeszéltük hogy felmegyünk átöltözni és utána lejövünk ide is egy kicsit.Damon természetes az ujjai közé csavarta az összes lányt,az egyik szőke lánnyal elment táncolni majd közölte,hogy nem alszik velünk.Féltékeny voltam-e? Én magam sem tudom erre a választ,de azt tudom,hogy fájt belül,sikeresen elvette a kedvemet a további bulizástól így inkább visszamentem a szobánkba,bementem a fürdőbe engedtem a kádba jó meleg vizet,és csak áztattam magamat,mikor kihűlt a víz kiszálltam felvettem a pizsamámat,lemostam a sminkemet,majd kimentem a konyhába és ott ücsörögtem,és a kakaós dobozzal szemeztem annyira megkívántam,hogy csináltam magamnak egyet.Miután megittam,megint nagyon unatkoztam,Elenáék még javába lent buliztak,Tessa is aludt már..Semmit nem tudtam kitalálni,hogy mit csináljak ezért inkább elmentem aludni.Másnap megint elég korán kidobott az ágy amit kezdtem kicsit unni,magamra vettem a köntösöm és kimentem a nappaliba tv-zni,és Damon nem sokkal ezután jött meg.
- Hello.-köszöntem rá.
- Szia,megyek aludni,elég fáradt vagyok
- Biztos fárasztó éjszakád lehetett.-mondtam gúnyosan
- Most mi bajod van?
- Semmi.-fogtam magam kikapcsoltam a tévét és a "szobámba" baktattam.
A nap további részében New York utcáit,nevezetességeit jártuk,Damonnal azonban nem beszéltem,vagy is nem szóltam hozzám,meg ő se hozzám.A nap gyorsan eltelt,szinte már csak azt vettem észre,hogy a repülőn ülünk,és hogy nem sokára leszállunk.Furcsa volt újra Mystic Falls utcáin sétálni de azért jó is volt,amint beértünk a házba csapot-papot ott hagytam,felmentem a szobámba Tessával,bedőltem az ágyba azzal a gondolattal,hogy átalszom ezt a hetet.

22.fejezet.-minden helyre jön

"Igen őrült vagyok... menthetetlenül,bolondul, szenvedélyesen, átkozottul őrült és gyakran úgy érzem ez az egyetlen dolog ami miatt ennyi mindent túlélek és kibírok ezen az őrült világon..."

/Damon/
Egy ideig jó volt nézni Lexit,de mikor Caroline is csatlakozott hozzá,valahogy éreztem,hogy ennek nem lesz jó vége.Az odáig oké,hogy Caroline vámpír és bírja a piát de ez Lexiről nem mondható el.
-Na,én inkább lépek.-szólt Caroline.
Lexitől elvettem az üveget,utána akart menni de annyira be volt rúgva,hogy a másik irányba kezdett menni.Össze-vissza beszélt mindent,de egy értelmes mondat egyikből se lett.Mikor meguntam a fecsegését,felvettem az ölembe és a szobámba vittem,persze az odáig vezető utat végig hisztizte és 800-szor mondta el,hogy mennyire utál,a szobába érve letettem de egyből ki akart menni így inkább bezártam az ajtót
-Rohadj meg.-nyöszörögte.
Mikor rájött,hogy innen úgysem fog kijutni,feladta a próbálkozást és lefeküdt aludni..

/Lexi/
 Másnap mikor felkeltem,meglepett hogy Damon szobájában vagyok,majd aztán beugrott a tegnap este.Azon kívül,hogy fájt a fejem tökéletes éreztem magamat.Kicsit rendbe szedtem magamat,majd kifele indultam nem túl sok sikerrel,mivel az ajtó be volt zárva.
-Damon!
-Csak nem ki szeretnél jönni?
-De igen! És miért vagyok bezárva?
-Mert tegnap nagyon szökni próbáltál.-válaszolt,közben pedig kinyitotta az ajtót.
-Jó reggelt.-vigyorgott az arcomba.
Inkább nem mondtam erre semmit,és lefelé indultam.
-Damon tényleg bezárt a szobájába?-kérdezte Elena fuldokolva a nevetéstől.
-Nagyon vicces.-fintorogtam rá.
-Jól van,na.-mondta még mindig nevetve,majd megölelt.
-Mi a mai program?
-Látom nagyon fel vagy dobva,amúgy még nem tudom.
Mielőtt még bármit is mondhattam volna megcsörrent Elena telefonja,míg Elena telefonált elmentem valami fejfájás csillapítót keresni,ezzel szerencsére több sikerrel jártam,mint az ajtó nyitással.Gyorsan bevettem,majd visszamentem Elenáékhoz.
-Készülődj,megyünk New York-ba.-mondta fülig érő szájjal.
-Tessék?
-Mondom,most hívott az egyik unoka testvérem,hogy két hét múlva fog megházasodni,és azt szeretné ha mi lennénk a koszorúslányok,szóval készülődj.
-Hát..ez nagyszerű.-mosolyogtam.
-Ez biztos,jó ötlet?-kérdezte Damon.
-Igen az.-vágtam rá
-Kétszer raboltak el,gondolod,hogy harmadszorra nem teszik meg?
-Nem,ha meg még is meg tudom magamat védeni.
-Valóban.-mondta gúnyosan
-Na ide figyelj,kihoztam mind a hármunkat abból a cellából a TE segítséged nélkül.-vágtam az arcába.
-Fejezzétek már be.-szállt be Elena is.
-Oké.-adtam meg magamat.
-Ha ennyire nem tetszik az ötlet gyertek ti is.-vetette fel az ötletet Elena.
-És Tessa?-kérdeztem.
-Ő is jön.
Nem voltam benne biztos,hogy a repülőre fel fogják engedi,de hát majd megoldjuk.Ez a hír teljesen feldobott,hisz már nagyon rég nem találkoztam Natalival,és hogy megházasodik annyira szép.Elenával haza siettünk,ő elment bepakolni mind kettőnknek amíg én beszéltem Jennával.
-Jenna.-kezdtem bele
-Mit szeretnétek?-kérdezte nagyot sóhajtva.
-Natalinak két hét múlva lesz az esküvője és azt szeretné ha mi lennénk a koszorúslányok,ja és New Yorkba-ba lesz az esküvő.
-És mivel akartok menni?
-Repülővel
-Legyen,ne rajtam múljon.-mosolygott Jenna.
-Köszönöm.-mondtam lelkesen és szorosan megöleltem.-Imádlak.-tettem hozzá,és az emeletre siettem Elenához.
-Jenna elengedett minket.-vigyorogtam.
-Úristen megyünk New York-ba.-sikítozott Elena.
-Bizony.-mondtam nevetve.
Miután összepakoltuk a bőröndöket átmentünk a Salvatore házba nagyjából ők is összepakoltak így visszamentünk a mi csomagjainkért,majd egyenes a reptérre mentünk.Gyorsan megvettük a jegyeket,a recepción azt mondták Tessa is jöhet,és mivel jól nevelt kutyának tűnik nem kell kennelbe vinni.A repülő 10 perc múlva indult,ezért kimentünk,a repülő belülről is nagyon szép volt,csak egy baj volt én félek a repülőn.
-Én félek a repülőn.-jelentettem ki.
-Én is.-mondta nevetve Elena,erre én is elnevettem magam,Tessát magunkhoz hívtam,és a lábamhoz feküdt.Az út elég hosszúnak tűnt,így párszor bealudtunk,arra keltem fel,hogy a repülő nem sokára leszáll.Tessa még mindig ugyan úgy a lábamnál feküdt,Elena pedig még aludt.
-Zuhan a repülő.-mondtam Elenához közel hajolva.Elena egyből felkelt és arca a rémültségtől sápadt volt,szemei összeszűkültek.
-Csak vicc volt.-tettem a vállára a kezemet.
-Te tiszta őrült vagy.-mondta nevetve.
A repülő leszállt vele együtt mi is.A repülőtértől nem volt messze a szállodánk ezért úgy döntöttünk,hogy gyalog megyünk.Mikor odaértünk,úgy éreztem,hogy mégsem volt olyan közel ez a szálloda mint gondoltuk,de a látvány ami ott fogadott minden fájdalmamat elfeledtette.Egyszerűen gyönyörű volt,a szálloda körül medence volt,a házon nagy ablakok voltak.

Bementünk a recepcióra elkértük a kulcsokat,és felmentünk a szobánkba.Belülről is nagyon szép volt és barátságos,volt bár-pult is tele finomabbnál-finomabb koktélokkal.Csak a legszükségesebb ruháinkat pakoltuk ki,és Elenával elmentünk körülnézni,Damonnék inkább maradtak a szobába a bár-pulttal.Nem gondoltam volna,hogy a mai nap New Yorkba fogok repülni és egy csodálatos szállodába fogok aludni.

 -Visszamegyünk?-kérdezte Elena.
-Aha.-bólogattam.
Damon szokásához híven whyskit ivott,de ahogy láttam Stefan is.A tegnapi estéből tanulva én a whyskit hanyagoltam,és koktélokat ittam,az egyik különösen tetszett szép színes volt,és gyümölcs is volt a pohár szélére helyezve,a fekete szívó szál pedig tökéletesen passzolt hozzá.

-Elena,te nem iszol?-kérdeztem.
-Nem tudom,nem szeretnék berúgni.
-Nem fogsz,ígérem.-mosolyogtam,és a kezébe nyomtam egy pohár koktélt.Tessa érdeklődve figyelte,az egyre több üres poharat..
-Te ilyet nem ihatsz.-mondtam neki,mire édesen oldalra fordította a fejét.
Olyan hajnali kettő körül elmentem zuhanyozni majd bedőltem az ágyba..

21.fejezet.-múlt

"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, a szívemet nyomja mikor a múltba nézek, könnyeim hullnak, a párnára borulva sírok egy végtelen könyvet lapozva."

Mikor megállt a kocsi,két férfi nyitotta ki a csomagtartót és szedett ki minket onnan.Csodálkoztam,hogy a szánkat nem kötötte be,hisz így könnyen megüthetik a bokájukat,ha elmondok egy varázsigét,vagy ők nem is tudják,hogy mi is vagyok valójában? Míg ezeken gondolkoztam,egy ijesztő folyosón mentünk végig,csak azt nem értettem,hogy most mit akarnak tőlünk hisz megegyeztünk Elijah-val.Belöktek minket egy cellába,és ránk zárták a vas ajtót.Kívül lehet,hogy nyugodtnak tűntem,de belül tomboltam,kezdtem egy kicsit unni,hogy folyamatosan elrabolnak de legalább most már megtudom magamat,magunkat védeni.
-Most mi lesz?-kérdezte Elena félve.
-Nem tudom,de kiviszlek innen ha beledöglök akkor is.-mentem oda hozzá és megöleltem.-Azt hiszem Biáéknak igaza van,nem adhatjuk fel harc nélkül!.-mondtam határozottan.
-De a családunk.
-Velük is minden rendben lesz,ígérem.-néztem mélyen a szemébe.
-És,hogy akarsz innen kijutni?
-Hát azt még nem tudom.-roskadtam le a földre.-Tudod,annyi minden van amiről senki nem tud,amit bánok,ami bánt.-suttogtam.Elena kérdőn nézett rám,majd mellém ült,én pedig mesélni kezdtem.

/15 évvel ezelőtt/
4 éves voltam mikor minden elkezdődött ..
-Már megint részeg vagy.-ordította anya sírva.-Azt akarod,hogy így nőjön fel a gyereked?
Apa nem mondott semmi csak felém indult,de én anya mögé bújtam,féltem tőle
-Meddig akarod még ezt csinálni?-kérdezte anya
-Nem értem mi bajod van.-válaszolt apa akadozottan.
-Apuci miért?-dadogtam sírva.Dühösen indult felém de anya gyorsan felkapott az ölébe.
-Meg ne próbáld megütni! Gratulálok,hogy a gyereked is fél tőled.-kiabált anya.Aztán mikor kiderült,hogy anya megint terhes akkor minden olyan szép volt.

 

És mikor megszületett a húgom kezdődött minden előröl.Egyik nap anya megfogott minket és a mamáékhoz költöztünk,apának pedig nem szóltunk.Évekig nem is keresett minket,aztán 5 év után felhívott,hogy találkozzunk sokat vívódtam mire sikerült döntést hoznom.Anya nem tiltott el tőle,sőt mondhatni támogatta az ötletet,hogy találkozzak vele,és beszéljük ezt meg.Végül úgy döntöttem,hogy elmegyek bocsánatot kért hogy annyit bántott minket,és azt mondta már nem iszik és ha tehetné visszacsinálná.Aztán kb. fél évre rá anyuék újra összejöttek,és apa tényleg nem iszik,Próbálta eltörölni a múlt rossz pillanatait.14 évesen végül anyuék mégis elváltak én pedig apunál maradtam,sok időt töltöttünk együtt hálás voltam azért,hogy megváltozott..

/Jelen/

Elena döbbenten nézett rám,miközben könnyeimet törölgettem.
-Ezt nem is tudtam.-suttogta.
-Senki nem tud róla,és remélem ez így is marad.-mosolyodtam el halványan.
-Persze,tőlem senki nem fogja megtudni.-mondta Elena hangjában érezni lehetett a megdöbbentséget.
-Aztán jött Tessa.-mondtam mosolyogva.

/3 évvel ezelőtt/

Apa megígérte,hogy hazaviszünk egy kutyát a menhelyről,amitől én totál be voltam zsongva ugráltam örömömbe mint egy 3 éves kislány.Alig vártam a délutánt,hogy menjünk a menhelyre,aztán mikor odaértünk,végig sétáltunk a kennelek között sok szép,aranyos kutyust láttunk de mikor az utolsóhoz értünk,tudtam,hogy nekem ő kell.Még pici volt,és rettentő barátságos,mikor közelebb mentem hozzá rágni kezdte a ketrecet,és annyira csóválta a farkát,hogy majd leesett.Szóltunk a gondozóknak,hogy haza szeretnénk vinni a kutyust,apának alá kellett írni pár papírt és már mehettünk is.Mikor hazaértünk adtam neki enni,meg vizet.A vizes tálkába belelépett,s kiborította.Édesen mögé feküdt,játszva az ártatlant.Tessa már az első perctől fogva család tagként lett kezelve.

 

/Jelen/

Elena jót nevetett Tessa csíny tevésén,majd újra gondolkodó üzem módba kapcsoltam.Gondolkodásomból a vas ajtó nyílására lettünk figyelmesek majd Caroline-t dobták be a cellába.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá döbbenten.
-Megpróbáltalak titeket kiszabadítani
-A többiek ezt tudják?-kérdezte Elena
-Nem.-ingatta a fejét.
-Oké,lányok ideje kijutni.-álltam fel a földről.
-És hogyan?-kérdezte Caroline.
-Okosan,csak gyertek utánam.-mondtam.
A vas ajtó sem tudott ellenállni a varázslatnak,mikor kimentünk meglepett,hogy Lylla áll előttem.
-Nem haltál meg?-kérdeztem dühösen.
-Nem Elijah megtalált,és a vére mindent meggyógyít.-mondta büszkén.
-Jajj,de örülök neki.-mondtam gúnyosan.Két vámpír felénk indult de Caroline hamar elintézte őket.
-Már csak te maradtál.-néztem Lyllra.
Nem akartam,hogy Caroline végezzen vele,mert a végén még baja is eshet,meg én akartam megölni.Először legyengítettem,majd utána kínoztam egy kicsit a múltkori elrablásom miatt,végül megadtam neki a "kegyelem döfést".Caroline elégette a halott testet,hogy senki ne tudja visszahozni.Mi pedig simán kisétáltunk az elhagyott épületből.
-Köszönöm.-borult a nyakamba Elena.
Ahogy mentünk vissza a Salvatore házba,átmentünk egy hídon,Elenával mikor még kicsik voltunk mindig itt játszottunk.
-Én még maradok egy kicsit.-mondtam közben eltűrtem a szememből egy haj tincset.
-Biztos,hogy vissza fogsz találni?-aggodalmaskodott Elena.
-Persze.-mondtam nevetve.
-De nem lesz baj?
-Nem.
-Egyesen jössz vissza.-nézett rám szúrósan.
-Természetesen.-mondtam még mindig nevetve.
Elenáék elindultak én pedig csak ott álltam és visszaidéztem a szép emlékeket,szememből a könnyek hullani kezdtek,de még is egy fokig boldog voltam.

 

 -Mit csinálsz itt?-kérdezte egy ismerős hang,ahogy odafordítottam a fejemet Damon jött közelebb felém.

-Elena mondta,hogy itt vagyok igaz?-kérdeztem szembe fordulva vele.
-Csak aggódott érted.Elmesélte,hogy mi történt ma,szép volt.-mondta elismerően.Én nem büszke vagyok magamba,inkább bűntudatot,hisz még is csak megöltem valakit.
-Hát én nem büszkeséget érzek.-motyogtam.
-Most nehogy bűntudatod legyen az a kis ribanc miatt.-nyúlt az állam alá,és emelte fel a fejemet.
-Könnyű azt mondani.-mormoltam inkább magamnak,mint neki. Nem mondott semmit csak közelebb jött hozzám,és megcsókolt meglepett nem mondom de visszacsókoltam,ajkai lágyan érintették az enyémet,majd mikor elváltunk.
-Mennünk kéne.-mondtam ki nagy nehezen.Damon ismét nem válaszolt csak elindult.
-Na kösz,tudod te,hogy milyen fáradt vagyok?!.-kérdeztem mosolyogva.
Damon szó nélkül megfordult s felém sétált,megállt előttem,és felkapott karjaiba,majd elkezdett cipelni normális emberi tempóba,
-Te teljesen megőrültél?-kérdeztem nevetve.
-Azt mondtad,hogy fáradt vagy.
-Az odáig oké,de menni még tudok tegyél el.-hisztiztem.
Mikor letett a már a Salvatore ház előtt álltunk,ezt valahogy sohasem fogom megszokni,mikor beértünk Elena szorosan ölelte Stefant,Carolina olyan fejet vágott mint aki 100 tűn ül,mikor meglátott arcvonásai rendeződtek és szorosan megölelt.Miután elengedett Damon whisky készlete felé mentem.
-Köszönöm.-szólalt meg Stefan.
-Ugyan nincs mit,még jó hogy kimentem az unokanővéremet.-mosolyogtam.
A kezemben lévő poharat Damon kivette a kezemből és megittam.
 -Naaaa.-nyújtottam el az a betűt.
Damon megforgatta a szemeit majd töltött nekem is,az tény hogy én nem egy húzásra ittam meg,de még így is kicsit a fejembe szállt,a feszültség kezdett eltűnni,felszabadultan kezdtem el táncolni a whisys üveggel együtt..

20.fejezet.-váratlan vendégek

"Mindennek oka van,még a véletlennek is."

Amint beértünk a szobába becsapta az ajtót,és letépte rólam a pólómat.Damon az ágy felé kezdett tolni,hirtelen az ajtó nyílni kezdett és Elena lépett be rajta.Azonnal szétrebbentünk de már késő volt,a pólóm hiánya pedig csak olaj volt a tűzre.
-Van valaki aki látni akar.-szólalt meg végül Elena.
-Rendben,megyek.mondtam zavarodottan.
Elena kiment a szobából,én pedig azonnal a felvettem a pólómat,szúrósan néztem Damonra,mivel gondolom tudta,hogy jön Elena és még sem tett semmi,végül szó nélkül mentem le a földszintre.Mikor leértem egy barna hajú csinos lány várt rám.Ismerősnek tűnt de nem tudom,hogy honnan..
 

-Szia,Lexi.-mondta majd megölelt.
-Ne haragudj,de mi ismerjük egymást?-kérdeztem
-Nem emlékszel rám?Általánosba egy suliba jártunk,sőt legjobb barát nők voltunk Elenával együtt,én vagyok az Bia.-mondta.
Nekem ekkor esett le,hogy ki is ő.Széles vigyorral az arcomon öleltem meg.
-Úristen,de régen találkoztunk.-mondtam még mindig mosolyogva.Közben Damon is lejött az emeletről,és nem nagyon tudta hova tenni,hogy mi is van itt,gondolom Stefan elmondta neki mert nagyon "sugdolóztak".
-Hogy találtál meg minket?-kérdezte Elena.
-Az,az igazság,hogy én is boszorkány vagyok.-mondta halkan.Teljesen ledöbbentem,nem gondoltam volna,hogy Bia boszorkány,erre a mondatra Stefanék is rá néztek,majd ők is leültek a kanapéra.-És tudom,hogy te vagy az egyik legerősebb boszorkány is.-tette hozzá.
-És miért jöttél?-tettem fel az engem legjobban izgató kérdést.
-Elijah keress téged,és valószínű,hogy meg is fog találni,s ezzel két legyet üt egy csapásra,meg lesz a boszorkány meg a hasonmás is.-válaszolt.
Elenával félve néztünk egymásra,valahogy nem szívesen találkoznék Elijah-val,főleg hogy azt sem tudom kicsoda.
-És ki az az Elijah?-tettem fel helyettem Damon a kérdést.
-Az egyik első,Klaus testvére.
-Hát ez remek.-szóltam unottan.
-És most mit fogunk csinálni?-kérdezte Elena.
Válasz nem érkezett,mindenki meglepődött,és inkább csendben maradt.A csendet a csengő szakította félbe.Felálltam,hogy kinyissam de Damon megragadta a karomat.
-Ez nagyon nem jó ötlet.-nézett a szemembe.
Én csak megforgattam a szemeimet,és kihámoztam kezemet a szorításából,majd az ajtó felé indultam.Mikor kinyitottam egy régi vágású 30-as éveit töltő férfi állt előttem,de nem túl békésnek arra a megállapításra jutottam,hogy ő Elijah.Fogtam magam és becsaptam előtte az ajtót,és a többiekhez rohantam.
-Elijah..Elijah itt van.-mondtam rémültem.
Elenával felmentünk a padlásra,mondván hogy nem talál meg olyan hamar.Damon és Stefan lent maradtak,míg Bia az emeleten volt,ha baj van meg tudja állítani,vagy is remélem.A hangok alapján Elijah bejött a lakásba.Valaki neki csapódott a falnak,Elenának több se kellett egyenesen lefelé kezdett rohanni..
-Elena ne.-kiáltottam utána,de mintha meg se hallotta volna ment le.Nem volt más választásom utána mentem.Ahogy mentünk le,a lépcső előtt valaki befogta a számat,és egy kést szorított a nyakamhoz.Annyira megijedtem,hogy levegőt sem mertem venni,azzal nyugtattam magamat,hogy nem ölhet meg hisz szüksége van rám.Végül lassan elindult le a lépcsőn.Amikor leértünk odaállt a többiek elé.Damon arcáról dühöt lehetett leolvasni,Elena teljesen kétségbe volt esve,de annyira nem,mint én az biztos.Félelmembe lábaim reszketni kezdtek,könnyeim pedig utat törtek maguknak.
-Ne félj,nem foglak bántani.-simított végig az arcomon.Damon hirtelen Elijah felé indult.
-Engedd el.-sziszegte a fogai között.Elijah nem válaszolt,lassan levette kezét a számról és elengedett,egyből Damonhoz futottam.
-Alkut ajánlok.-szólalt meg Elijah.
-Miféle alkut?-kérdeztem vissza.
-Ha eljön az idő feláldozzátok magatokat,cserébe a szeretteiteknek nem esik bántódása.-mondta teljes nyugodtsággal Elijah.
-Nekem is meg kell halnom?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Igen,mivel annyi erőd el fog menni a varázslatra,vérezni kezd majd az orrod,összeesel és vége,valamint a vámpír vér sem fog rajtad segíteni.-sorolta.Kezdtem úgy érezni,hogy képtelen vagyok megállni a saját lábamon szerencse hagy Damon a csípőmet átkarolva tartott.
-Megígéri,hogy nem esik baja a családomnak?-kérdeztem
-Meg.
-És bízhatok is magában?
-Bízhatsz különben már rég elvittelek volna titeket Klaushoz.
Kérdőn néztem Elenára,mire bólintott egyet.
-Rendben.-sóhajtottam nagyot.Elijah nem válaszolt csak kiviharzott a lakásból, Bia pedig lejött az emeletről.
-Te teljesen megőrültél?-emelte fel a hangját.
-Még is mit kellet volna csinálnom?-ordítottam sírva.-Nézzem végig ahogy megöli a családomat,az én nyomorult életem miatt,kösz nem.-mondtam zokogva.
-És te ?.-nézett Elenára.-Úgy tudtam boldog vagy Stefannal.
-Az is vagyok,de mindenki tudta,hogy egyszer eljön ez az idő.-suttogta a sírástól elcsukló hangon.
Damon is elég dühösnek tűnt,végül az egyik whiskys poharát a falnak vágta.
-A kurva életbe.-ordította Damon.-Kell lennie más kiútnak.-hajtogatta
Elenával leültünk a kanapéra és csak bámultunk magunk elé.Nem is a haláltól féltem hanem inkább,hogy mi lesz anyuékkal,most halt meg apu utána meg én is, meg hogy Elijah megtartja a szavát.Annyira elmélyültem a saját gondolataimba,hogy észre sem vettem,hogy Damon leült mellém a kanapén csak amikor hozzám szólt.
-Minden rendben lesz,megoldjuk.-szorította meg a kezemet.
-Igen,és még is hogyan?-kérdeztem kicsit túl dühösen.
-Még nem tudom,mindig vannak kiskapuk csak meg kell őket találni.-bíztatott tovább.
-Örülök,hogy ennyire rád tört az optimista korszak,de rajtam ez kurvára nem segít.nem tudom,hogy te mit csinálnál hogyha közli veled egy ősi vámpír vagy mi,hogy pár nap vagy hét és meg fogsz halni?! És itt kell hagynod mindent,nem mintha sok mindent kéne,de a családomat,barátokat,elég szar érzés.Eddig nem féltem a haláltól,de most hogy tudom,hogy ebből nincs kiút már rettegek.Mert csinálhatok bármit,ha kiskapukat keresek ahogy te mondanád akkor Elijah véget vetne az alkunak,és akkor gyászolhatom a családomat abból meg már kösz nem kérek!.-ordítoztam magamból kikelve közben már könnyeim utat törtek maguknak.Damon megölelt,majd lejöttek az emeletről Elenáék is,őszintén szólva fel sem tűnt,hogy elmentek.Odajött hozzám és megölelt,miután elváltunk úgy döntöttünk ideje elindulni haza.Út közben sokat beszélgettünk,majd csak egy ütést éreztem és semmi,mikor magamhoz tértem egy kocsi csomagtartójába feküdtem Elenával együtt már ő is magánál volt,kezünk össze volt kötve,így nem sok mindent tudtunk csinálni..

19.fejezet.-barátok

"A barát az, aki akkor is hisz benned, amikor te magadban már nem.mikor végképp összetörsz és elveszett minden féltve őrzött álmod, akkor kell egy barát. egy barát, aki összekapar. ő lesz az aki felépíti benned az összedőlt világot és életben tart. ameddig csak élsz, ameddig csak éltek..."

Másnap iszonyatos fájdalomra ébredtem,szívem szerint elbőgtem volna magam de nem tettem.Damon már nem volt az ágyban,épp mikor felülni próbáltam akkor nyitott be.
-Látom nem bírsz nyugton maradni.-jött közelebb az ágyhoz.Én csak ráfintorogtam majd végül feladtam a próbálkozást.Dühös voltam,hogy semmi sem tudok csinálni,olyan vagyok mint egy nyomorék.
-Én tudok egy gyógymódot.-szólalt meg Damon.Egy pillanatra felcsillant a szemem,de mikor rájöttem,hogy mi is az a bizonyos gyógymód lelkesedésem csökkent,de ez nem állapot,hogy nem tudok semmit sem csinálni.
-Legyen.-mondtam halkan.Magam sem voltam biztos benne,hogy kimondtam-e vagy,hogy egyáltalán ki akartam-e mondani.De minden bizonnyal kimondtam,mert Damon felállt és közelebb sétált hozzám.Nagyot sóhajtottam,és a következő pillanatban már Damon csuklója szám előtt volt.A vérnek jobb íze nem lett állapítottam meg magamban.Minden korttyal a fájdalom csökkenni kezdett,s a köz érzetem is kezdett javulni,mikor Damon elhúzta a kezét a számtól már szinte teljesen jól voltam.Kíváncsiságból felhúztam a pólómat vagy is Damon pólóját,hogy megnézzem a sebhelyeket.A lövések helyére már csak egy-egy piros folt emlékeztetett de a kés szúrás helye még kicsit érzékeny volt.
-Öm,szóval izé köszi.-mondtam zavaromba.Hogy kéne megköszönni normálisan,hogy a véréből ittam? Damon biccentett egyet majd kiment a szobából,kiszálltam az ágyból és felöltöztem,annyira jó érzéssel töltött el,hogy fájdalom nélkül tudok mozogni,hogy teljesen feldobódtam tőle.Bementem a fürdőbe összekötöttem a hajamat,és lementem a többiekhez,ott volt Caroline,Elena,Bonnie,Stefan és Damon is.
-Gondoltam,hogy nem fogod sokáig bírni.-mondta Elena majd megölelt.Bocsánatkérően néztem rá Elena megrázta a fejét jelezve,hogy nem haragszik.Caroline,és Bonnie is megöleltek,leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Elmegyek egy kicsit sétálni.-mondtam.A többieknek annyira nem tetszett az ötlet,majd ők is megértették,hogy nem élhetek bezárva.Megkerestem a telefonomat gyorsan zsebre raktam,majd elindultam sétálni.Séta közben sokat gondolkoztam mindenen,többek között azon is,hogy Damonnal más lett a kapcsolatunk nem tudom milyen irányba de minden megváltozott de nem bántam,úgy éreztem,hogy kezdem magam túl tenni a történteken.Ahogy sétálgattam megláttam egy játszóteret üresen,hirtelen ötlettől vezérelve,odasétáltam a hintához,s hintázni kezdtem.

Sok szép emléket idézett elő bennem a gyerek korommal kapcsolatba,és elmosolyodtam.Egy ideig még hintáztam,majd elindultam vissza a Salvatore házba,és volt egy remek ötletem.Mikor bementem Elena és Caroline ült a kanapén.
-Menjünk piknikezni.-mondtam vigyorogva.A többiek meglepetten néztek rám,majd mosolyogva bólintottak.Csináltunk pár szendvicset,bepakoltunk a kosárba,és elindultunk.Az úton nagyon sokat nevettünk.Mikor megtaláltuk a megfelelő helyet,kiterítettük a plédet kényelmesen elhelyezkedtünk rajta.Sok mindenről beszéltünk többek között arról is,hogy Caroline hogyan lett vámpír,és hogyan birkózott meg vele,arról is hogy Damon mennyi embert ölt meg Mystic Fallsban,és persze Elena és Stefan kapcsolatáról is.

Háromnegyed 5 körül visszaindultunk a Salvatore házba.Stefan valami könyvet olvasott,Damon pedig whiskyt ivott.Felmentem Damon szobájába átöltözni,és egy kérdés nagyon fúrta az oldalamat a vámpírokkal kapcsolatba,visszamentem a többiekhez,mindenki a kanapén ült,a kanapé elé sétáltam.
-Nektek van szívetek?-kérdeztem
-Ezt,hogy érted,mikor megölünk valakit hogy utána van-e bűntudatunk?-kérdezett vissza Damon
-Te ölsz embereket,és neked nincs bűntudatod.-szólt közbe Stefan.
-Nem arra gondoltam..-motyogtam.Damon odajött hozzám,megfogta a kezemet és a mellkasára tette.A szíve dobogott én pedig teljesen zavarba jöttem.
-Megyek mert Jenna megöl,Tessa pedig megutál.-mondtam
-Nem támogatom az ötletet.-szólalt meg Damon
-És mégis miért?.-néztem rá kérdőn
-Még nem vagy elég jól,meg nem biztonságos.-válaszolt
-Azt hiszem Damonnek igaza van.-értett egyet bátyjával Stefan.Bezzeg ilyenkor össze tudnak fogni,nem akartam velük vitába szállni így fújtatva bementem az egyik vendégszobába vagy is csak mentem volna.
-Rossz szoba.-suttogta Damon
-Igen?-néztem rá.
-Biztosan.
-Miért is?-kérdeztem,és az egyik haj tincsemet pödörni kezdtem.Nem válaszolt semmit csak megcsókolt és a szobája felé kezdett húzni.Csókja sokkal szenvedélyesebb volt,mint máskor ...

18.fejezet.-az ébredés

Túl az 1000 látogatón.Köszönöm :D

"This pain is just too real / Ez a fájdalom túlságosan valódi"

/Damon/
Lexi arcvonásai békések voltak,néha még egy kicsit mosolygott is.Visszagondoltam arra a bizonyos együtt töltött éjszakára.Érintése olyan volt mint az áram ütés,csókja mint a drog,és az a kislányos mosolya teljesen magával ragadott,visszaemlékezés közben akaratlanul is elmosolyodtam.Egyik reggel az arca már nem volt annyira sápadt,és a teste is normális hőmérsékletűnek tűnt.Töltöttem egy pohárba whiskyt,már épp vissza indultam mikor kopogtak.
-Szia.-köszönt Bonnnie.
Elálltam az ajtóból,hogy be tudjon jönni.Kiderült,hogy csak valami könyvért jött,én pedig visszamentem Lexihez..

/Lexi/
Nem tudtam,hogy élek-e vagy nem saját megállapításomból arra jutottam,hogy a kettő között.Ez idő alatt végig apával voltunk ugyanazon a szép réten,majd hirtelen egy lövést éreztem a combomba,majd még egyet a hasamba,egy kés szúrást az oldalamba a fájdalom hatására felkiáltottam,félve néztem apára.
-Ez a fájdalom nem valódi!-fogta meg a kezemet.Mi az hogy nem valódi? Érzem,hogy fáj,látom a seb helyeit.
-Erre gondoltál vissza,és ezért éled át újra.-folytatta.Mielőtt bármit is mondhattam volna minden eltűnt,valami fényes úton mentem végig,majd éreztem,hogy egy ágyba vagyok.Félve nyitottam ki a szememet nagy meglepetésemre Damon szobájába voltam.
-Jó reggel Csipkerózsika.-szólalt meg Damon.Lassan felé fordítottam a fejemet és rámosolyogtam.
-Hát még is élek.-állapítottam meg.
Fel akartam ülni de a hasam és az oldalam iszonyatosan fájni kezdett,felszisszentem majd visszafeküdtem s rájöttem,hogy mi is történt már amire emlékszem.Mintha Bonnie-t láttam volna elmenni ezért gyorsan utána szóltam.
-Bonnie.-kiáltottam utána.Bonnie-t mintha puskából lőtték volna ki száguldott de a szobába,és szorosan megölelt.
-Bonnie áúú.
-Jaj,ne haragudj.-engedett el.
-Megyek szólok Elenának,hogy magadnál vagy.-szólt Damon és kiment a szobából.
Bonnie az ágyam mellé ült s beszélgetni kezdtünk,vártam egy kicsit majd felhoztam a velem történt dolgokat.
-Vele voltam,láttam őt.-kezdtem bele és könnyeim folyni kezdtek.-Egy szép réten voltunk,minden tökéletes volt pedig élet és halál között lebegtem.-nevettem fel kínomban.-Talán jobb lett volna ott maradni.-tettem hozzá halkan.
-Ne mondd ezt,mindenki nagyon aggódott érted,különösen Damon.-nézett a szemembe.
-De én nem akarom ezt Bonnie.-szipogtam.
-Nyugodj meg.-próbált meg csitítani.Fel akartam ülni el akartam inenn menni aminek az lett az ára,hogy felszakadtak a sebeim aminek hangot is adtam Damon azonnal a szobába termett,kiküldte Bonniet engem pedig a fürdőbe vitt.A mellemig feltolta a pólót és leszedte az átázott kötést.Nem akartam oda nézni jobb,hogy nem látom milyen sebek vannak rajtam elég őket érezni.Igazából ekkor esett le,hogy Damon aki vámpír ápolja az én vérző sebeimet,de egy apró jelét sem láttam rajta annak,hogy nekem fog esni.Mikor ismét fel akart venni,hogy visszavigyen a szobába karba tettem a kezeimet.Láttam,hogy számított hasonló reakcióra.
-Én még maradok egy kicsit.-mondtam a padlót nézve.
Damon csak sóhajtott egyet majd kiment.A tükörhöz érve nagyon nem lepett meg,hogy milyen állapotban vagyok,arcom sápadt volt szemem alatt karikák voltak a hajam csapzott és nagyon kócos.Kifésültem a hajamat,majd leültem a földre és sírni kezdtem.Minden összejött,én pedig teljesen összezavarodtam,nem tudom mit akarok,vagy hogy mit kéne csinálnom,hogy lenne helyes.

Tudtam,hogy nem maradhatok sokáig a fürdőbe de ahogy felálltam megszédültem még szerencse,hogy ott volt a csap,és az oldalam is nagyon fájni kezdett.
-Damon.-szóltam halkan.
Damon egyből előttem termett,mikor meglátta,hogy sírtam kérdőn nézett rám,én nem válaszoltam csak szorosan megöleltem.
-Én nem akarom ezt.-húzódtam el tőle,de csak annyira,hogy a szemébe tudjak nézni.Nem mondott semmit csak még jobban magához húzott.Lehunytam a szememet és próbáltam arra gondolni,hogy minden rendbe fog jönni,mikor újra kinyitottam a szememet Damon ágyába találtam magamat.
-Élned kell érted,élned.-ült mellém Damon.Mielőtt válaszolhattam volna Elena toppant be a szobába és ölelt meg óvatosan.
-Annyira örülök,hogy jobban vagy.-mondta mosolyogva.Az arcomra erőltettem egy mosolyt és bólintottam egyet.Elena látta rajtam,hogy még nem vagyok túl jól ezért inkább hazament.Damon szinte egész nap velem volt,amiért egy fokig hálás is voltam.
-Én nem akarom ezt,nem akarok fájdalmat érezni,nem akkor semmit sem érezni.-bukott ki belőlem hirtelen.Damon az ágy mellé sétált majd leült.
-Mennyivel könnyebb lenne leugrani valahonnan vagy valahogy megölni magamat,de valami még is itt tart.-gondolkodtam hangosan magam elé bambulva.-Nem tudom,hogy mit kéne tennem,teljesen összezavarodtam.-motyogtam.Damon ismét nem mondott semmit.Inkább hasra feküdtem és elaludtam,s csak vártam,hogy egyszer ennek vége lesz.

17.fejezet.-"másvilág"

"These wounds won't seem to heal
                   -
Ezek a sebek nem akarnak begyógyulni"

Mielőtt elájultam volna nem várt személy állt előttem..
-Lylla.-mondtam meglepetten.
-Mondtam,hogy Damon nem lesz a tiéd,és ha ez kell ahhoz,hogy velem legyen.akkor ez van.-vont vállat.
Egy utolsó lövés és se kép se hang..
Éreztem,hogy az élet és a halál között lebegtem,de annyira nem bántam,egy vakító fényesség és apa alakja rajzolódott ki,majd egyre erősebb lett.Minden félelmem elszállt,és a fényesség felé mentem,apát szorosan megöleltem.
-Meghaltam?-kérdeztem
-Nem,még nem,és nem is fogsz!-mondta határozottan
-De apa.-kezdtem bele
-Semmi de,neked még a földön van helyed Damon,és a húgodék mellet.-szakított félbe.Damon és én együtt,hát erősen kétlem.
-Nem hinném,hogy Damon és én..szóval érted..-mondtam zavarodottan.Apa csak biztatóan rám mosolygott,és elindult,én is követni kezdtem végül egy gyönyörű rétre értünk egyszerűen csodálatos volt.Leültünk a fűbe,én csak nézelődtem.A réten már lehetett látni a naplementét.

 

Hihetlen tartottam ezt az egészet,élet és halál között lebegek és én még is boldog vagyok,talán így lenne mindenkinek a legjobb tűnődtem magamban.
-Felejtsd el!-kiáltott rám apa.Kérdőn néztem rá.
-Itt tudunk egymás gondolataiba olvasni.-adta meg a választ a fel nem tett kérdésemre.
-Élned kell,Lexi,tudom hogy most nagyon nehéz de ki kell bírnod ettől csak erősebb leszel.Odajött hozzám megölelt,majd eltűnt a fényességbe.Élek állapítottam meg nem túl nagy lelkesedéssel.

Láttam,hogy egy ágyon fekszem,de még mindig abba a házba,Peti az ágyam mellett ül.Fájt,hogy ezt tette velem vagy is,hogy részt vett benne.Lylla valakivel telefonon beszélt,de mikor észrevette,hogy ébren vagyok az ágyhoz sietett.Vámpírgyorsasággal? Vagy csak én hallucinálok a fájdalomtól? Egy laza mozdulattal a nyakamba harapott,s szívni kezdte a vörös folyadékot..

/Damon/

Nem gondoltam volna,hogy Lexi így ki lesz bukva,gondoltam magamban.

-Lexi bajban van.-szólalt meg kétségbeesetten a boszi.
-Elrabolták,meglőtték.-nézett ijedten
-A franca.-csaptam a falba,amin megrepedt a vakoltat.
-Hol van?-kérdezte Stefan
-Egy régi házban,sok fa van ott,szembe egy kis bolt van.
Nem vártam meg amíg végig mondja egyből autóba szálltam,a példámat Stefan is követte.Gyorsan hajtottam,és nem érdekelt,hogy megbüntethetnek.Stefan nem szólt semmit inkább csak a tájat figyelte.Elena is velünk,mondván hogy Lexi az unoka húga ez mind szép és jó csak egy a bökkenő Elena ember,és a hasonmás.A lányon a vak is látta volna,hogy rettentő ideges velem együtt.
-Lylla,ő tette.-szólalt meg Elena
Megdöbbentem Elena kijelentésén.Ennyire félreismertem volna? Hisz abban van valami,hogy mikor Lexi elment ő is lelépett,és azóta nem is láttam.Mikor megláttam a házat jóval hátrébb parkoltam,hogy ne vegyék észre a kocsit.Rendes ember tempóba mentünk,hogy Elena is tudjon minket követni.A házhoz érve az egyik ablakon lestünk be.Hiba volt a látvány annyira feldühített,hogy majdnem berohantam a házba.Lexi az ágyon feküdt,az ágy nagy része véres volt nyílván Lexi vére volt.Egy srác feküdt rajta össze-vissza csókolgatta,fogdosta ahol érte.A lány láthatólag alig élt,mikor az a szemét a pólója alá akart benyúlni berohantam a házba,Stefan is jött utánam meg gondolom Elena is.Kapásból nekivágtam a srácot a falnak,ahogy a szemembe nézett láttam,hogy meg van igézve.Nem értettem ki idézte volna meg? Az egyik helyiségből Lylla lépett ki,Elenának igaza volt.
-Mi folyik itt?-kérdeztem dühösen
-Semmi.-vont vállat.
-Ne szórakozz!-vágtam neki a falnak,de ismét előttem termett.
-Ja,azt kihagytam,hogy félig vámpír vagyok?-kérdezte mosolyogva
-Mit csináltál Lexivel?
-Elintéztem,hogy ne álljon közénk hálásnak kéne lenned.
Ne álljon közénk? Nem is voltunk soha együtt,párszor lefeküdtünk de semmi több.Semmi szükségem nem volt rá,de nem tudtam,hogyan kell megölni egy félig vámpír félig boszorkány akármit,maradtam a szívbe szúrt karóval.Biztos voltam benne,hogy idősebb vagyok nála,és erősebb is.Gyorsan kitörtem az egyik szék lábát és a szívébe állítottam,majd Lexihez siettem Elena épp ekkor ért be,de Stefan jobbnak látta ha kiviszi innen.
-Damon nagyon fáj.-nyöszörögte halkan.
-Css,minden rendben lesz.-mondtam közben pedig óvatosan karjaim közé vettem,majd a kocsihoz indultunk.Stefanra bíztam az a gyereket csináljon vele amit akar.Elena amint meglátta Lexit sírni kezdett,most nem is csodáltam elég szarul nézett ki.Stefan hamar visszajött,és elindultunk vissza.Egyből felvittem a szobámba.Levettem róla a véres ruháit,bekötöztem a sebeit,ráadtam az egyik pólómat,befektettem az ágyba.Elena kopogott majd bejött.
-Mi van vele?-kérdezte.
-3 lövés, egy kés szúrás.-vázoltam röviden a helyzetet.
-Rendbe fog jönni?-kérdezt aggódva.
-Remélem..-motyogtam.
Lexi 3 napja nem tért magához.Engem pedig komolyan kezdett bántani az hogy 2-szer meg akartam ölni,most meg hozzásegítettem Lyllát hozzá..

/Elena/ 

 Lexi 3 napja nincs magánál,nem tudom mi lesz.Szívem szerint orvoshoz vinném de nem lehet.De az viszont meglepett,hogy Damonnak bűntudata van a történtek miatt.Szinte el sem mozdultam Lexi ágya mellől,csak este mentem haza.Damon pedig nagyon nem is aludt,szorgosan gondját viselte a lánynak túlságosan is.

16.fejezet.-talpra állok

Kérlek írjatok komikat :D

"Talpra állok és többé nem hátrálok meg."

Arra keltem fel,hogy Tessa az orrával lökdösi a kezemet,nehezen feltápászkodtam a földről és az órára pillantottam ami hajnali 3-at mutatott.Gondoltam már mindenki alszik ezért elindultam a konyhába,ahogy elmentem Elena szobája előtt és mintha Stefan hangját hallottam volna halványan elmosolyodtam majd tovább mentem.Töltöttem magamnak egy pohár vizet de ahogy megfordultam egy elsuhanó árnyékot láttam biztos voltam benne,hogy vámpír.
-Katherine.-suttogtam félve,
-Nem talált.-szólalt meg a hátam mögött Damon.Nem vagyok félős lány de ott abba a pillanatba,majdnem infarktust kaptam.
-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Most komolyan meddig akarod még ezt csinálni?
-Damon a picsába majd nem megöltél.-ordítottam.
-Ne ordibálj.-tette a mutató ujját a számra.Durcisan rá néztem majd leültem a kanapéra Damonnal a nyomomba.
-Ajj,ne durcizz már.-kezdte ismét.
-Most komolyan mit számít neked az,hogy haragszom rád? Gondolom ezzel nem vagyok egyedül ebbe a városba,a meg hogy az ágyadba kötöttem ki legyél büszke magadra.Nekem erre nincs szükségem egyik percbe még normálisan beszélgetünk a másikba pedig már meg akarsz öli,van nekem elég bajom nélküled is.-mondtam közben egy könnycsepp is kigördült a szememből de gyorsan letöröltem mielőtt Damon észrevehette volna.
-Igazad van,de én azt az éjszakát nem bánom,és főleg nem tartom hibának.-nézett mélyen a szemembe,mielőtt még bármit is mondhattam volna eltűnt.Meglepett,hogy ezt mondja de legbelül még is jól esett,hogy nem tartja hibának ami kettőnk között történt.Nem értettem,hogy ezzel mit akart mondani.Elment a kedvem mindentől.Talán Damon szemében fájdalmat láttam mikor a fejéhez vágtam mindent? Vagy csak én láttam rosszul? Hisz Damon nem túl érzelgős típus.Másnap megbeszéltük Damonnal ezt a dolgot,és újra barátinak tűnik a kapcsolatunk.Egyik nap Damon-éknél voltunk,mikor kopogtak az ajtón Damon ment előre mi pedig utána.Egy fiatal szőke nő állt előttünk és Damon láthatólag meglepődött.
-Szia édes.-köszönt és szájon csókolta Damont.
Mindenki megdöbbenten nézett rájuk.Úgy éreztem magam abban a percben,mintha legalább 10 kést szúrtak volna a szívembe.Fájt Damont mással látni,de hogy miért azt még én sem tudtam,vagy inkább nem akartam bevallani.Közben kiderült,hogy a lányt Lylla-nak hívják.Magas volt,és szőke,vékony testalkatához képest nagy mellei voltak,a szemei mogyoró barnák.Külsőleg szép lány volt,de sugárzott belőle a gonoszság,nyílván feltett szándéka,hogy visszaszerezze Damont.

 

Úgy nézett Damonra,mintha már a hálószobában lennének.Damon valószínűleg érezte,hogy nem nagyon tetszik ez a helyzet.Megtudtam,hogy Lylla félig boszorkány,azért annak örültem,hogy nálam nem erősebb.Felmentünk az emeletre elől ment Lylla utána én,mögöttem pedig Elena jött.Hirtelen megállt Damon szobája előtt és elmosolyodott.

-Damon sosem lesz a tiéd,ő hozzám tartozik.-suttogta.Nem válaszoltam semmit,csak elmentem előtte de a szavai fájtak.A padlásra mentünk valami régi boszorkány könyvet keresve,hogy azzal meg tudjuk találni Klaust.Állítólag ez a ribanc azért jött ide,hogy segítsen,hát valóban nagyon segítőkész,a padlásra érve nem csinált semmit csak leült egy székre és nézelődött.Mikor megtaláltuk a könyvet visszamentünk és Bonnie is a kanapén ült.Megkerestük a varázsigét,és 3-an egyesítettük az erőnket így próbáltuk Klaust megtalálni,láttam őt egy régi házba Katherine-nel.Ahogy néztem rájöttem,hogy Katherine meg van igézve,Klaus pedig Alaric testében van.A látomás végén elmeséltem mit láttam,majd Elena kihúzott a kertbe.Mikor megállt kérdőn néztem rá.
-Tudom mi folyik itt.-szólalt meg
-Még is mi?
-Tudom,hogy féltékeny vagy Lylla,és hogy szerelmes vagy Damonba.-mondta,de a hangjában nem volt semmi gúny,inkább csak féltés és együttérzés.Furcsa volt kimondani,hogy szeretem Damont.
-Ajh,Elena miért ilyen bonyolult minden?-öleltem meg.
-Mi szépen most haza megyünk a bikinikért és kifekszünk ide napozni,te pedig szépen összeszeded magad.Ja,és az a ribanc a nyomodba sem ér.Ha meg Damon őt választja helyetted jó nagy hülye.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
Szóltunk a többieknek út közben Caroline is csatlakozott hozzánk,közben végig Lyllát szidta.Nem tudtam,hogy honnan ismeri de igazából nem is akartam tudni.Gyorsan megkerestük a bikiniket és mentünk vissza a Salvatore házba ott bementünk az egyik szobába és átöltöztünk.Én egy fekete mintás,pánt nélküli bikinit vettem fel Elenán egy cián színű kicsit fodros bikini volt,Caroline-non pedig egy barnás színű pánt nélküli bikini.

 

Miután felöltöztünk elindultunk ki a kertbe.Mikor leértünk a földszintre Damon sokáig engem nézett,de nem érdekelt Elena még mondott valamit Stefannak és a kertbe mentünk.Kifeküdtünk a törölközőkre s csak süttettük magunkat,közben sokat beszélgettünk,nevettünk.Olyan 4 óra körül mentünk be,amint beléptünk síri csend lett.

-Miről maradtunk le?-kérdeztem,közben pedig ledobtam a törölközőt a kanapéra.
-Nem biztonságos kint mászkálnotok egyedül meg főleg.-mondta Damon.
-Mintha eddig biztonságban lettem volna.-mormoltam.
-Ezt ne most beszéljük meg.-válaszolt Damon.
-Hát mikor? Este kétlem,hogy ráérsz,meg különben is nekünk nincs mit megbeszélni.-emeltem fel a hangomat.
-Gyere menjünk.-mondta Elena és megfogta a karomat,majd kifelé kezdett húzni.
-Nem mentek ti sehova.-termett az ajtó előtt Damon.
-Nekem te nem parancsolsz.-sziszegtem.
-Meg akarod magad öletni,vagy mi?-kérdezte dühösen
-Ennél még az is jobb.-vontam vállat.
-Ezen az ajtón akkor sem mész ki.-nézett dühösen a szemembe.
-Csak figyelj.-kacsintottam rá.
Ismét elmondtam a fej fájást okozó bűbájt,de ezúttal Stefanra is hatott de nem annyira nem,mint Damonra.A szőke félig boszi egyből a bűbájt megszüntető varázslatot kezdte mondani de felesleges volt,hisz sokkal erősebb voltam nála.
-Ehhez,még kevés vagy.-vetettem oda fog hegyről.
-Gondolod?-kérdezett vissza.
-Nem,tudom.-mosolyogtam határozottan.
-Próbáljuk ki.-erősködött tovább.
-Csak nehogy megüsd a bokád.-néztem rá.
Bonnie félve nézett rám,de én biztatóan rá mosolyogtam Damon meg akart minket állítani,mivel tudta,hogy a kis Lylla a nyomomba sem ér.És igazam is lett,egy idő után az orra vérezni kezdett,s kezdett gyengülni.
-Fejezzétek be.-ordította Damon.
-Ő akarta.-néztem rá gúnyosan.
Lylla kihasználta,hogy nem figyelek,és a falnak vágott.
-Ezt nagyon megbánod.-mondtam dühösen.Amint kimondtam átrepítettem pár szobán,de hamar visszajött a keze vérzett,a lába pedig bedagadt.
-Ajh,nem unod még?-kérdeztem unottan.
Újra a falnak akart vágni de ez visszafelé sült el.A lány a földre zuhant,és nem úgy tűnt,hogy egy hamar fel fog onnan kelni.Damon egyből Lylla-hoz rohant.
-Persze,szaladj csak a "kis barát nődhöz".-motyogtam.
Bonnie,és Caroline elismerően mosolygott rám.Kihasználva,hogy mindenki a kis lotyóval foglalkozik kisuhantam az ajtón,és bikinibe indultam vissza,az utcán páran megnéztek,beszóltak de nem érdekelt.Hazaértem gyorsan átöltöztem,és elindultam a semmibe.Kint már sötét volt de nem érdekelt.
-Lexi.-szólt utánam,a hang irányába fordultam és Peti állt velem szembe,egyből a nyakába ugrottam
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem majd elengedtem.
-Gondoltam meglátogatlak.-válaszolt mosolyogva.-És mi a helyzet?
-Semmi jó..-húztam a számat
Felmentünk hozzá leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk,váratlanul megcsókolt de finoman eltoltam magamtól.
-Te megőrültél?-kérdeztem kicsit dühösen.
Nem válaszolt semmit csak késsel tért vissza.
-Héé,mit csinálsz?-kérdeztem félve.Válasz ismét nem érkezett,de kés szúrás helyett egy lövést éreztem a lábamba,majd még egyet a hasamba.A kés szúrás sem váratott magára sokáig,ami az oldalamba fúródott.Mielőtt elájultam volna nem várt személy állt előttem..

Noos..:)

Az oldal megújult.A főszereplő lány is megváltozott,ennek annyi az oka,hogy Carolina-nában megtaláltam azt a lányt aki nagyon makacs,és határozott de közben még is törékeny továbbá a kutya is más.oka: úgy éreztem Lexihez jobban illik egy Golden Retriever kutyus.A desing is megváltozott,remélem tetszik.A többi szereplőről is friss képek vannak.Írjátok meg a véleményeteket az "új" oldalról.

15.fejezet.-elég

Tudom,hogy tegnapra ígértem a részt de későn értem haza.:/ Valamint írtam a chatbe,hogy az oldal egy kisebb változáson fog keresztül menni,nem tudom,hogy ez mikor fog megvalósulni de igyekszem.Jó olvasást!

"Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele."


-Te normális vagy?-kérdezte Stefan dühösen.
-Egy kis vámpír vér és meggyógyul.-mondta gúnyosan.
-Felfogtad,hogy mi lett volna ha meghal..vámpírvérrel a szervezetében.?-ordította Stefan.Ekkor tudatosult bennem,hogy kis híján vámpír lettem,még a hideg is kirázott,ijedten néztem ő csak megrázta a fejét jelezve,hogy nem lettem vámpír.Damon elindult felém mire arrébb csúsztam az ágyon,
-Tűnj innen.-sziszegtem a fogaim között,és annyira szúrósan néztem rá,amennyire csak tudtam.Ő csak vállat vont majd kiment a szobából.Úgy éreztem az ideg szálaim határait feszegetem,annyi gyűlölet,harag,fájdalom,hiány érzet kavargott bennem,hogy az már bűn.Fel sem tűnt,hogy Bonnie jön be az ajtón,amint meglátott szemei elkerekedtek.
-Úr isten.-mondta teljes döbbenettel.Közösen elmondtunk valami bűbájt,és a sebeim lassan gyógyulni kezdtek,a fájdalom kezdett megszűnni.Fél órával később már viszonylag jól voltam,csak haza akartam menni.Nem érdekelt,hogy a hajam tiszta vér,hogy semmilyen téren nem voltam a toppon.Egyedül persze nem mehettem haza,mert sok vámpír él ebbe a városba,és megérzik a vér szagot így Stefan jött velem.Ahogy leértünk az emeletre Damon a kanapén ült,és whiskyt ivott,mikor észrevett minket,ránéztem;szemeim szikrákat szórtak.Nem vártam meg,hogy bármit is reagálhasson kiléptem az ajtón.Elena ott maradt,hogy össze szedje a maradék cuccaimat.Az út felét csöndben tettük meg,amit végül Stefan tört meg.
-Szóval ti ketten..-kezdett bele de közbe vágtam.
-Megtörtént,nem tudom visszacsinálni.-fakadtam ki.
Nem mondott semmit csak tovább ment.
-Hiba volt idejönni.-gondolkoztam hangosan.
-Ezt,hogy érted?-kérdezte,és megállt.
-Ha nem jövök ide,nem tudom meg,hogy én vagyok az egyik legerősebb boszorkány,a bátyád nem próbál meg többször is megölni,anyuékkal kéne törödnőm.-soroltam.
-Elenának nagyon fontos vagy,teljesen be volt zsongva,hogy ide fogsz költözni..Damon,nos hát ő Damon de neki is fontos vagy.-nézett mélyen a szemembe.Én csak megráztam a fejemet,és tovább mentem.A ház előtt megállt,gondolom megy vissza Elenához.Félve mentem be a lakásba ahol szerencsétlenségemre Jeremy épp a konyhából jött ki,amint meglátott a pohár kiesett a kezéből,s törtek apró szilánkokra.
-Veled meg mi történt?-kérdezte szinte tátott szájjal.-Jól vagy?
-Nem,Jeremy nagyon nem vagyok jól.-mondtam és könnyeim folyni kezdtek.Jeremy odajött és szorosan megölelt.
-Mi történt?-kérdezte.A kanapéra húztam és belekezdtem.
-Szóval,lefeküdtem Damonnal majd tegnap a fejéhez vágtam,és veszekedni kezdtünk,ő nekivágott a falnak,betörött a fejem  eltört a karom végül Bonnie segítségével nagyjából helyrejöttem,ja és az est fénypontja;majdnem vámpír lettem.-mondtam,gátlások nélkül hisz úgy is megtudná akkor meg nem mindegy?
-Hűha nem volt valami fényes napod.-húzta el a száját
-Hát nem.-vágtam rá tömören
-Na jó én megyek összeszedem egy kicsit magam,és átalszom az életem.-mondtam nagyot sóhajtva.Jeremy halkan felnevetett,majd újra komoly lett.
-Jó éjt.-ölelt meg,majd utána felsiettem az emeletre,és bementem a fürdőbe mikor belenéztem a tükörbe majd nem összeestem.A hajam csapzott volt,és véres a kezemen volt egy lila folt.Beálltam a zuhany alá,megmostam a hajamat,felvettem a pizsimet és a szobámba mentem.Tessa nagyon nagy örömmel várt,leültem az ágyamra Tessa próbált felvidítani,de ez most nem nagyon ment neki.Bebújtam az ágyba s elaludtam.

/Damon/
Talán kicsit túl lőttem a célon.Annyiban igaza van a lánynak,hogy ha csak egy éjszakát jelentett nekem,akkor miért törődöm vele.Annak viszont örültem,hogy nem lett vámpír,soha nem bocsájtotta volna meg ha miattam kellett volna feláldoznia a régi életét.Nem tudtam,hogy mit kéne tennem,ezért inkább lementem a Grill-be.Kértem egy dupla whiskyt majd azt vettem észre,hogy egy nagyon csinos szőke lány ül mellém és látható volt,hogy nem csak beszélgetni szeretne.Valóban szép volt,de Lexi nyomában sem ért,így inkább hazamentem.

/Elena/
Hihetetlen amit Damon művelt Lexivel az,hogy lefeküdtek annyira nem lepett meg.Biztos voltam benne,hogy Damon mindent meg fog tenni azért,hogy legalább egyszer ágyba vigye.Nagyon megviseltnek tűnt,Stefannal sem volt hajlandó beszélni,velem se beszél túl sokat,akárhányszor meghallja Damon nevét szemei szikrákat szórnak.Egyik reggel Damon is átjött,ráadásul pont abban az időben mikor Lexi fel szokott kelni.Nem tévedtem sokat,Lexi 10 óra után nem sokkal később lesétált.Mikor meglátta Damont arcáról nem lehetett semmi érzelmet leolvasni.
-Szia.-köszöntünk mind 3-an egyszerre.
Ő csak bólintott egyet és visszament a szobájába,ránéztem Damonra aki nagyot sóhajtva elindult Lexi szobája felé.

/Lexi/
Kopogtak az ajtón,és nekem eszem ágába sem volt kinyitni,főleg mikor meghallottam Damon hangját.Nem érdekelt,hogy mit akar,vagy hogy mivel próbálja magát kimagyarázni.Elkövettem azt a hibát,hogy nyitva hagytam az ablakot,és Damon mögöttem termett.Összerezzentem Damon láttán.
-Lexi valóban túl léptem a határon..-mondta közben pedig leült az ágyamra.
Egy kicsit sem hatott meg,majd nem megölt erre nincs mentség.
-Nem,igazad van hiba volt nem kellett volna bánom is hidd el.-húztam gúnyos mosolyra az arcomat.
-Te kezdeményeztél..-itt félbeszakítottam
-Igen,így van csak ki akartam fejezni a hálámat Tessa miatt.-hazudtam
-Valóban?-kérdezett vissza
-Igen.-feleltem határozottan.Damon közelebb lépett hozzám mire én hátrálni kezdtem,de mikor beleütköztem az ajtóba kénytelen voltam szembenézni Damonnal.Eltűrt a hajamból egy tincset,és ajkát az enyémnek tapasztotta egy ideig hagytam majd erőteljesen ellöktem.
-Tényleg ilyennek ismersz Damon?-sétáltam el mellette.-Ne keverj össze a sok "hibáddal".-hangsúlyoztam a hibáiddal szót.
-A végén te is az én ágyamba kötöttél ki.-vágott vissza.
Itt szakadt el végleg az a bizonyos cérna,és a Bonnie által tanult bűbáj egyikét vetettem be,de csak rá Stefanra nem.Damon a földre zuhant a fej fásától.
-Fejezd be.-nyöszörögte a fájdalomtól.
-Jobb lesz,ha megtanulod velem ne húzz ujjat.-vigyorogtam,majd abba hagytam a bűbájt.Damon ismét nekem akart ugrani de egy "pajzs szerű" valamit varázsoltam magam köré.
-Mi a franc?-nézett rám kérdőn Damon
-Menj el.-mondtam semleges hangon,Damon jobban látta,hogy jobb lesz ha most békén hagy,gyorsan kiszáguldott az ablakon.Kétségbeesetten rogytam össze a földre,és az orrom vérezni kezdett,s annyira fáradtnak éreztem magam,hogy az ágyig képtelen voltam elmenni..

14.fejezet

"Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló."

 

Reggel mikor felkeltem Damon már nem volt mellettem,és ennek talán még örültem is.Úgy tűnt,hogy már mindenki fent van,a húgommal az élen és valamin nagyon nevet,kicsit jobb kedvem van,hogy nem fordult teljesen magába.Felöltöztem,és kimentem a konyhába,megöleltem Lindát,közösen megreggeliztünk,majd útnak indultunk.Nem beszéltünk sokat,mindenki a tájat nézte,csak néha-néha beszéltünk.
-Nagyon vigyázz magadra,és anyura is.-mondtam Lindának könnyes szemmel.Ő csak bólintott,és bement a házba,mi pedig indultunk vissza Mystic Fallsba..

/Damon/
Lexi 3 napja nem jött ki a szobából..kellett neki olyan szobába menni amibe van fürdő,nem is eszik.Tiszta depis,ráadásul az ajtót is bezárta meg az ablakokat is.Azt sem tudtuk,hogy él-e,mindenki a lányért aggódott főleg Elena,totál ki volt,csak ült a kanapén és bámult maga elé.Stefan mondta,hogy vannak pótkulcsok,mindenki azt akarta,hogy én menjek be és hozzam ki Lexit.Egyik este óvatosan bementem,körbenéztem a szobába és mindenhol összegyűrt papírok voltak,megfogtam az egyiket széthajtogattam.Mi a franc.? A levelek nagy valószínűséggel búcsú levelek voltak.Gyorsan odamentem hozzá,szerencsémre még lélegzett,és semmi öngyilkosságra utaló jelet nem láttam rajta.Az ágy másik feléhez indultam,lassan bebújtam mellé az ágyba,és hátulról átöleltem,Lexi ijedt tekintetét rám emelte,s mikor megnyugodott,hogy nem Klaus vagy Kathrine vagyok,visszafeküdt.Nem vártam,hogy a nyakamba borul,de ennél azért kicsit többre számítottam.Fogtam magam és felkapcsoltam a villanyt..
-Kapcsold le.-hisztizett Lexi
-Nem.-jelentettem ki határozottan
Lementem a konyhába csináltam pár szendvicset,és vissza indultam Lexi ugyan olyan hisztisen nézett rám és a kaja sem hozta különösebben lázba.
-Egyél.-tettem elé a tálcát.
-A-a.-ingatta meg a fejét.
Ott hagytam a kaját és becsuktam az ajtót magam mögött.

/Lexi/
Mikor meguntam a magányt,lementem az földszintre ahol szerencsémre Elena és Bonnie ott volt,komoly terveim voltak velük..Elena könnyes szemmel ölelt meg,majd elengedett és egyből belevágtam a közepébe.
-Meg akarom idézni aput.-néztem komolyan Bonnire.A lány úgy nézett rám mintha maga a megváltó ülne előtte.Ahogy láttam Elenát nem leptem meg.
-Ez nagyon kockázatos.-kezdett bele Bonnie
-Nem érdekel.-sziszegtem.
Bonnie nagyot sóhajtott végül belement a dologba.Elena elintézte,hogy Stefan és Damon ne legyenek ott,sőt ne is tudjanak róla,hogy mire készülünk.Mikor Elena elmondtam,hogy a Lockwood birtokra küldte őket segíteni valami díszlet felállításában,nagyon jó nevettem rajta,közben Bonnie beszerezte a szükséges tárgyakat.Elmesélte,hogy mivel járhat ha nem sikerül,mit kell mondanom,és hasonlók.A végére már kezdtem kicsit megijedni,de nem akartam meghátrálni.Mikor elkezdtük a félelem helyébe kíváncsiság lépett,és amikor megláttam aput könnyeim záporként folytak végig arcomon,apa szorosan magához húzott,és csak annyit mondott;
-Vigyázz édesanyádékra,nagy veszélyben van.-nézett rám,úgy éreztem,hogy átlát rajtam.-Kathrine ha minden áron a szerkezetet akarja a régi lakásban a szekrényem alján találsz egy kis dobozt,benne van egy kulcs és egy papír arra írtam rá,hogy hol találjátok meg.Miattam pedig ne szomorkodj,jobb nekem itt,csak az a rossz benne,hogy nem találkozhatunk.-mondta,majd eltűnt a fehérségben.Még egyszer visszafordult,és ebben a pillanatban valami éles szúrást éreztem a bal alkaromon,majd még egyet és még egyet,a fájdalom hatására felsikítottam,ezzel visszatértem a valóságba a kezemen egy felirat volt belevésve: "nem egyedül." olvastam fel hangosan.A többiek is ugyanolyan döbbenettel nézték a kezemet,mint én.Mi az hogy nem egyedül,és mit akar jelenteni? Elena lefertőtlenítette és bekötötte,de újra és újra átázott,Bonnie többször is próbálta enyhíteni a fájdalmamat de nem sikerült.Elenék felkísértek az emeletre és minden ajtón a "Nem Egyedül" feliratot láttam vérrel felfestve,innentől pedig teljes sötétség.

 

Lexi.-hallottam Damon hangját,nagy nehezen kinyitottam a szememet,és ekkor vettem tudomásul,hogy Damon szobájába vagyok.
-Jól vagy ?-kérdezte Caroline.
-Öö meg vagyok.-nyöszörögtem,miközben felültem,körül néztem,a lepedő tiszta vér volt,ahogy a ruhám nagy része is.Félve néztem Damonra,de semmi jelét nem láttam annak,hogy mindjárt kitöri a nyakamat és kiszívja a véremet.Ránézett Elenára,aki vette a lapot és a többiekkel együtt kiment a szobából.
-Te teljesen megőrültél ?-kezdte Damon.Nem válaszoltam semmit csak a szemébe néztem.Hirtelen ott termett mellettem,csuklóját a szám elé tette de én elfordítottam a fejemet.
-Ne szórakozz.-sziszegte fogai között.
Ráült a csípőmre,amitől akaratlanul is,kirázott a hideg,testemet kellemes bizsergés járta át,láthatólag Damon is észrevette rám mosolygott és még jobban fölém hajolt.Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket ? Töprengtem magamban,és már csak azt vettem észre,hogy csuklóját a számnak szorította,esélyt sem adva,hogy elfordítsam a fejemet így kénytelen voltam lenyelni a fém ízű folyadékot.
-Nem elég.-nézett a szemembe.Kezeim az övére raktam,és próbáltam eltolni magamtól több kevesebb sikerrel.Kicsit később,már magától vette a kezét a számtól én egyből letöröltem a számról a maradék vért.Damon óvatosan levette a kezemből a kötést,a felirat még halványan lehetett látni azt is csak vörös foltokban,a seb pedig eltűnt,a fájdalom elmúlt.Hálásan néztem Damonre.
-Menj zuhanyozz le.-mondta majd a kezembe nyomta a ruháimat.
Engedelmesen átmentem a fürdőbe levettem a véres ruháimat,és beálltam a zuhany alá,annyira jól esett a forró víz,ahogyan végigfolyt a testemen.Felvettem a Damon által szerzett tiszta ruhákat,majd visszamentem Damonhoz,az ágynemű ki volt cserélve és szépen meg volt ágyazva.
-Gondoltam álmos leszel.-ölelt át Damon hátulról.
-Gondolat olvasó vagy.-suttogtam.Egyből az ágy felé indultam,hasra feküdtem,és el is aludtam.

/3 nappal később/
-Nem jelentett semmi az az egy éjszaka,hiba volt.-ordította Damon.
Nem érdekelt mit papol össze-vissza.Nem kellett neki több,neki vágott a falnak,hangosan felszisszenve értem földet.
-Van már mögötted pár hibás éjszaka,nem gondolod?.-néztem rá gúnyosan
-Most már elég legyen.-jött felém.
Nem érdekelt ha megöl,már úgy sem számít gondoltam magamban.Vártam a "kegyelem döfést" de ehelyett felsegített a földről és ekkor éreztem,hogy iszonyatosan fájt a fejem ahogy odanyúltam a fejemhez amiből folyt a vér,a kezem iszonyatosan sajgott,tovább fokozta az,hogy Damon pont azt a karimat fogta,
-Engedd el a fájó karom.-sziszegtem a fájdalomtól.Damon felvett az ölébe és az ágyba vitt,mielőtt elaludhattam volna Stefan neki vágta Damont a falnak Elena pedig azonnal hozzám sietett..

 

13.fejezet.-gyász

Nagyon szépen köszönöm a komikat,tartsátok meg a jó szokásotokat : ) Tudom,hogy rövid de nem vagyok otthon..Remélem azért tetszeni fog nektek.Várom a komikat : pp

Másnap mikor felkeltem  Damon még aludt,visszagondoltam a tegnapra és az egyik felem boldog volt a másik pedig kevésbé.Kicsit fájt,hogy csak egy éjszakát jelentettem neki,hisz én nem szoktam ebbe belemenni,de hát ez van,míg ezeken gondolkoztam Damon is felkelt.
-Jó reggel.-mosolygott rám.
-Neked is.
-Valami baj van?-kérdezte,és az állam alá nyúlt.
-Nem,nincs.-ráztam meg a fejem.
Kiszálltam az ágyból,megkerestem a szétszórt ruháimat,majd magamra kapkodtam őket,Damon is felöltözött,megbeszéltük,hogy nem mondjuk el senkinek ami kettőnk között történt.Lementem az emeletre,és láttam,hogy Elena ott ül a kanapén,épp a telefonált,de amint meglátott lerakta,és felém indult,biztos voltam benne,hogy látja rajtam,hogy nem minden oké.Elena kérdőn nézett rám,de én csak megráztam a fejem,hogy ne most,Elena vette a lapot,és nem kérdezett semmit.
-Elena,én azt hiszem inkább haza megyek.-mondtam
-Várj megyek veled,és már nyúlt a kocsikulcsért,de leintettem.
-Egyedül is hazatalálok,maradj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá.
-Ahogy akarod,a kocsi kell. ?-kérdezte,annyira szeretem benne,hogy ilyen gondoskodó.
-Nem kell,köszi,gyalog szeretnék menni.-motyogtam magam elé.Elköszöntünk egymástól,és elindultam.Mikor beértem a házba Tessa várt,felmentünk a szobámba,és elnyúltam az ágyon,azon gondolkoztam,megérte ez nekem?! Gondolkodásomból a telefonom csörgése rázott ki. A kijelzőn az állt,hogy : Anya.Azonnal felvettem..
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-köszönt ő is.
-Nézd,tudom,hogy nagyon megviselt édesapád halála,ahogy minket is,ezért kérlek gyere el a temetésére.-mondta közben hang el-el csuklott a sírástól.
Nem tudtam,hogy erre mit mondhatnék,bárhonnan nézzük a dolgot,igaza van ennyivel tartozom apunak..
-Rendben,elmegyek.-suttogtam.
-Mikor lesz,és hánykor ?-kérdeztem
-Ma délután fél 5-kor-válaszolt
Még beszéltünk egy kicsit,majd mennie kellett dolgozni.Egy darabig még maradtam,utána lementem a nappaliba,ahol Elena,Stefan és Damon beszélgetett a kanapén.Elena odajött és szorosan megölelt,miután elváltunk,én is leültem a kanapéra,éreztem magamon Damon pillantását.Végül én törtem meg a csendet.
-Elmegyek apa temetésére.-jelentettem,ellentmondást nem tűrő hangnemben.A többiek döbbenten néztek rám,mikor kiderült,hogy az egyik legerősebb boszorkány,ebből kifolyólag Klaus keresni fog,ezért nem nagyon mehetek sehova,egyedül meg főleg.
-Ezt jól átgondoltad?-kérdezte Elena.
-Igen,ennyivel tartozom neki.-mondtam nagyot sóhajtva.
-Akkor megyünk mi is.-szólalt meg Damon is.A többiek csak hevesen bólogattak
-Mi van?-néztem kérdőn rájuk.
-Vagy megyünk mi is,vagy te sem mész.-vázolta választási lehetőségeimet Damon.
-Jól van.-motyogtam-De akkor menjetek öltözködni,fél 3-kor indulunk,a temetés pedig fél 5-kor kezdődik.-hadartam el egy szuszra.Ők csak bólintottam,és mindenki elindult öltözködni.Felvettem egy fekete ruhát,tettem fel egy kis enyhe sminket,a hajamat begöndörítettem,és felfogtam egy fekete csattal,miután végeztem lementem a nappaliba,és Jeremy ült a széken,és láthatólag valami bántotta.
-Részvétem.-mondta őszintén,és a szemébe ugyanazt a fájdalmat láttam,mint mikor meghaltak a szülei,Elena és ő biztosan tudhatták,hogy mit érzek.
-Köszönöm.-odamentem hozzá és megöleltem.Majd felment a szobájába,közben a többiek is megérkeztek,mindenki talpig feketében volt,szívem szerint már most elbőgtem magam,de erősnek kellett mutatnom magam.Nem sokkal később már úton voltunk,megálltunk egy virágboltnál csináltattam egy szép csokrot,és tovább mentünk.Fél 4-re oda is értünk,már amikor kiszálltunk a kocsiból vissza akartam menni,szédültem minden bajom volt,Elena bátorítóan megszorítottam a kezemet,mire hálásan rámosolyogtam,amint beléptünk a temetőbe Linda egyből felém indult és szorosan megölelt.
-Annyira hiányoztál.-mondta a szemembe nézve.
-Te is nagyon hiányoztál.
Anya is odajött hozzánk.
-Örülök,hogy eljöttél.-mondta könnyes szemmel
Aprót bólintottam és beültünk egy kis fedett helyre ahova a hozzátartozók szoktak ülni,szinte mindenki sírt beleértve engem is.

 A temetés bő 1 óra volt,és apa sírja tele volt koszorúkkal és virágokkal.Odamentem Elenáékhoz,Elena egyből szorosan magához húzott,én pedig csak zokogtam Stefan is megölelt majd elmentek apa sírjához,ketten maradtunk Damonnel.
-Na,gyere ide.-mondta mélyen a szemembe nézve.Én pedig hozzábújtam,egyik kezével a derekamat fogta,a másikkal a hátamat simogatta.Az idilli pillanatot a húgom szakította félbe.
-Maradtok éjszakára?-kérdezte
-Öö..igen,azt hiszem,te is jössz?-erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-Persze.-lelkesült fel kicsit.
Elindultunk a régi lakásba,rettentő rossz érzés volt visszamenni abba a lakásba amibe pár hónappal ezelőtt apuval közösen éltünk.Anya nem jött velünk inkább hazament,Lindát pedig majd holnap visszük vissza.Stefan,Elena aludt egy szobába,Linda aludt a szobájába,így Damon és én aludtunk egy szobába.Kifelé fordultam,és sírni kezdtem.
-Héé,nyugodj meg.-mondta,és felült,megfogta a a karomat és engem is felhúzott,letörölte a könnyeimet,átölelt,s visszafeküdt.Újra a mellkasán aludtam el..

Vajon Lexi és Damon egy pár lesz? :)

12.fejezet.

Nem értem.Direkt figyeltem a számlálót és az új rész felrakása után több,mint 70-en néztétek meg az oldalt,és ha csak minden 10. látogató ír komit az is 7 komi,ha nem tetszik a történet írjátok meg,és változtatok rajta..de ezt így nem értem.:S Tinának és Xani-nak hálás vagyok a komikért,remélem továbbra is kapok tőletek komit. : )

"Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén."

/Damon/
Másnap mikor felkeltem Lexi még aludt,ezt kihasználva megkerestem a farmeromba rejtett nyakláncot,és az ágyra tettem.Felöltöztem és lementem a nappaliba,leérve Elena és a boszi beszélgettek.
-Lexi.?-kérdezte Elena
-Még alszik.
A többi kérdést megelőzve,beszálltam a kocsiba és Tessához indultam,reméltem,hogy a kutya jobban lesz,nem pedig egy kutya tetemet találok.Mikor megérkeztem,kicsit félve nyitottam ki az ajtót,mikor kinyitottam Tessa egyből csóválni kezdte a farkát,és ugrálni kezdett örömében.Megsimogattam,de még így is alig lehetett vele bírni,már nagyon menni akart,de a bundája véres volt és rettentő koszos.Egy slaggal még sem locsolhatom le,nyílván nem ehhez van hozzászokva.Pórázt nem hoztam,kicsit furcsán vette volna ki magát,ha bemegyek Lexi szobájába a kutya pórázáért,főleg ha még Jennával is találkozok,megidézni meg nagyon szerettem volna,mert ha kiderül Elena olyan hisztit fog csapni,hogy pár hónapig mást sem hallanék tőle.Csak abba bízhattam,hogy nekem is szót fog fogadni,próbáltam neki elmagyarázni,hogy ha szót fogad hazaviszem a gazdájához,de ő csak a fejét forgatta,és "hát te nagyon hülye vagy" pillantásokkal nézett rám.Remek még a kutya is hülyének néz,fintorodtam el.Végül kinyitottam az ajtót és ráparancsoltam Tessára, nagy meglepődésemre egyből engedelmeskedett,és beugrott a kocsi hátsó ülésére,majd egy kutya fodrászhoz indultunk.Ott megfürdették és a bundája szép fényes lett,levágták a körmeit,valamint kicsit igazítottak rajta.Be kell valanni sokkal jobban nézett ki.

/Lexi/
Reggel viszonylag kipihenten ébredtem,de amint eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei teljesen elszomorodtam.Magam mellé néztem és ott volt a nagyim nyaklánca,és egy levél:
"A nagyid házában találtam,gondoltam örülnél neki."
Jól estek Damon szavai,a nyakláncot egyből a nyakamba tettem,és elkezdtem öltözködni.Majd visszaültem az ágyra,és gondolkozni kezdtem.

 

Miért kellett annak a ribancnak megölnie Tessát.? Nem volt neki elég az apám.? Mit akar tőlem.? Meg mi az,hogy nem tudom mire vagyok képes.? Pff ennyi volt a véleményem.Semmi kedvem nem volt lemenni,de nem maradhatok Damon szobájában örökre.Minden erőmet összeszedve elindultam le a lépcsőn.A nappaliban Elenát és Bonniet találtam,amint megláttak rám néztek,szemükben aggodalmat láttam,egyrészt hálás voltam nekik,hogy ennyire aggódnak értem,de semmi kedvem,ahhoz,hogy eszembe juttassák:semmim sem maradt.
-Szia.-köszöntek halkan
-Sziasztok.-viszonoztam a köszönést.
-Lexi,van valami amit tudnod kell..-kezdett bele Bonnie,de nem tudta folytatni mert Caroline toppant be a nappaliba,és borult a nyakamba,nem bírtam tovább a könnyeim folyni kezdtek.
-Annyira sajnálom,Lexi.-suttogta
-Köszönöm.-mondtam elcsukló hangon.
Miután elváltunk leültünk a kanapéra és kérdőn néztem Bonnie-ra.
-Szóval..te vagy az egyik legerősebb boszorkány,és a te erőddel bámirkor meg lehet törni a nap és hold átkát,ezért jött vissza Katherine mert fél Klaustól.-hadarta el egy szuszra.Köpni-nyelni nem tudtam,én boszorkány.?Ugyan már..
-Nektek agyatokra ment valami.?!-fakadtam ki.Láthatólag Caroline is nagyon meglepődött.Bonnie kezembe nyomott egy papírt,és elolvastam,de ez sem győzött meg túlságosan.Ekkor Stefan lépett be,és mindenki egyből elhallgatott.
-Valamit megzavartam.?-kérdezte,és tovább indult
-Lexi,az egyik legerősebb boszorkány.-jelentette ki Caroline.Stefan megfordult a tengelye körül,és meglepetten nézett rám.
-Na,kösz.-mormoltam.-álljatok ki az utcára és ordítsátok ki.
Stefan odasétált hozzánk,és mellém ült.
-Ez akkor is baromság.-hajtogattam az igazamat.
Bonnie nagyot sóhajtott,de utána megszólalt.
-Mondd utánam.-adta ki az utasítást,és ezt követően elkezdett valami számomra teljesen ismeretlen nyelven beszélni.Köszönöm szépen ezt,hogyan a bú bánatba mondjam vissza.?Gondoltam magamba.Mikor végzett a kandalló meggyúlladt,a lámpákkal együtt.Szerencsére Bonnie rájött,hogy én ezt nem fogom tudni utána mondani,így leírta egy papírra,és az orrom alá nyomta.Én is elmondtam,a hatás majdnem ugyan az lett csak kicsit másképp; a lámpák kidurrantak,és a tűz lángjai is sokkal nagyobbak voltak.Stefan tanácstalanul nézte a kidurrant lámpákat,és a földön heverő több ezer szilánkot.A többiek is furcsán néztek rám.Sőt még Bonnie-t is meglepte,hogy ekkor erőm van.
-Ööö..sajnálom.-mondtam bocsánat kérően nézve Stefanra.
-Ugyan semmiség.-mosolygott-úgy is ki akartam cserélni az égőket,te csak megadtad a végső lökést.-mondta mosolyogva,erre mindenki hangosan felnevetett.De a jó kedv hamar elszállt.
-Nagyon sokat kell még gyakorolnod,hogy megtanuld használni az erődet.-mondta Bonnie.Szerintem saját maga sem hitte,hogy erre választ fogok adni.Felálltam,és feldúltam Damon szobája felé vettem az irányt,mikor beértem,jó erősen becsaptam az ajtót,hogy lent is hallják.Az ágyra vetette magam,és a fejemet az egyik párnába fúrtam.Nem lehetek boszorkány.És ki az a Klaus.? Minek akarja megtörni az átkot.? Ehez hasonló kérdések cikáztak az agyamban,aminek véget akartam vetni.Feltápászkodtam az ágyról,és a könyvespolc felé mentem,levettem az egyik könyvet amit érdekesnek találtam,és visszaültem az ágyra.Kb. 30 perce olvashattam mikor kinyílt az ajtó.
-Hoztam neked valakit.-szólalt meg Damon.
-Ne is erősködj,ritka szar kedvem van.-néztem rá szúrós szemekkel,és tovább olvastam.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valami felugrik az ágyra.Akaratlun is odanéztem.Azt hittem rosszul látok,Tessa volt az,és majd' kicsattant a boldogságtól,egyből az ölembe mászott,és nyalgatni kezdte a kezemet.Kérdőn néztem Damonra,mert nem hiszem,hogy túlságosan díjazza,hogy a kutya az ágyon van,de ő csak bólintott egy kicsit,és leült az egyik székbe.Nem mertem elhinni,hogy tényleg Tessát látom.

-Hogy csináltad.?-kérdeztem
-Az legyen az én titkom.-mosolygott rám
-Amúgy nekem most vámpír kutyám van.?-tettem az érdekes hangzó kérdést.Damon hangosan elnevette magát,ebből rájöttem,hogy Tessa nem lett vámpír.Valljuk be senki nem örülne,neki ha a kutyája éjszaka neki ugrana a torkának.Majd Tessa leugrott az ágyról és ajtóhoz ment,nyüszögni kezdett,ezzel jelezve,hogy ki szeretne menni.Kinyitottam neki az ajtót,majd vissza csuktam,én pedig visszaültem az ágy szélére.
-Köszönöm.-suttogtam,mélyen Damon szemébe nézve.Ő csak biccentett egyet majd rám mosolygott.Hirtelen felálltam és felé indultam,az ölébe ültem és megcsókoltam.Éreztem rajta,hogy meglepődött,de visszacsókolt és a csípnél fogva még közelebb húzott magához.Lassan felállt,és az ágy felé indult,óvatosan fektetett le rá,és feküdt fölém,csókja olyan volt,mint a drog,soha nem elég belőle.Kezei már a pólóm alatt kalandoztak,és egy gyors mozdulattal levette rólam.Én is levettem róla a pólóját és végigsimítottam izom,kockás hasán,majd kezem a nadrágja gombjára tévedt,és gondolkodás nélkül gomboltam ki,és toltam le róla.Damon felült és magával húzott engem is,kikapcsolta a melltartóm kapcsát,és a többi ruha közé hajította,felső testem minden négyzetcentiméterét végigcsókolta.Úgy éreztem,hogy a vérem felforrt.Vágytam rá,a simogatására,a csókjára,noha tudtam csak egy éjszakát fogok neki jelenteni de nem érdekelt.Lekerültek rólunk a maradék ruhadarabok is.
-Tökéletes vagy.-suttogta az ajkaimra,s egyből megcsókolt.
Gyengéden hatolt belém,és kezdett ütemes mozgása,ahogy egyre gyorsított tempón,körmeim a vállába mélyesztettem,és kisebb-nagyobb nyögések hagyták el a számat.Mikor felnézett a szemembe semmi,egót,gúnyt nem láttam benne,inkább csak csillogtak a vágytól.Jó volt hallani,Damon vágytól égő sóhajait.Végül egy utolsó lökéssel,jutatott el mindkettőnket a csúcsra,legördült rólam,majd magához húzott,és betakart minket.Az ujjaimmal kisebb köröket rajzoltam Damon mellkasára,ő pedig hajammal volt elfoglalva,nagyon álmos voltam,ahogy láttam Damon is.
-Jó éjt Damon.-csókoltam meg.
-Neked is.
Fejemet visszahelyeztem a mellkasára és elaludtam.

Nagyon szépen kérlek titeket,írjatok komikat,köszönöm :)