8.fejezet.-magány

 Meghoztam a mai nap a 2. fejezetet.Nagyon hálás vagyok a kommentelőknek.Megpróbálok minden nap részt hozni,de csak ma lesz 2 fejezet egy nap.Jó olvasást.! Lexi
UI:tudom,hogy egy kicsit rövid lett :/


"A magány az emberi létezés legmélyebb tényezője, mert egyedül az ember tudja azt, hogy egyedül van."

Annyira jó érzés volt a karjai között feküdni,és annyira jó illata volt,hogy egy pillanatra még a fájdalmamat is elfelejtettem,mikor már úgy éreztem kicsit megnyugodtam elhúzódtam tőle,és a szemébe néztem,ami nagy hiba volt,azok a gyönyörű kék szemek amik talán aggódva fürkészi az enyémet,álom szép.
-Hány óra van ?-törtem meg a csendet.
- Fél 4.
-Jesszusom,Jenna meg fog ölni.-aggodalmaskodtam.
-Nem,nem fog.Te Croline-nál aludtál.
-Oooh.-ennyit tudtam mondani.-De nekem most már mennem kell.Összeszedtem a ruháimat,majd kérdőn néztem Damonre.
-A fürdőszoba kettővel arréb.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Besiettem a fürdőbe és egyből tükörbe néztem,azt hittem rosszul látok,a hajam tiszta kócos volt,a szemeim pirosak a sok sírástól,és most még a fejem is fáj,hát ez nagyszerű.Átöltöztem,kifésültem a hajamat és szabadon hagytam,a táskámba találtam;szemceruzát,meg egy szemfestéket aminek lilás árnyalata volt.Majd ismét tükörbe néztem és már valamivel jobban néztem ki,a fejem pedig egyre jobban fájt.Visszamentem Damonhoz,aki még mindig az ágyba feküdt,valami könyvet olvasva.
-Mit olvasol ami ennyire leköti a figyelmedet ?-kérdeztem és odasétáltam mellé.
-A Twilight-ot,de elég baromság,mi nem is csillogunk a napon.
Halkan elnevettem magam,egy vámpír olvas egy vámpíros könyvet,hát ez kész.
-Na,de én megyek további jó olvasást.-mosolyogtam
Damon felállt és odajött hozzám,majd hirtelen felkapott,a következő pillanatban már az ajtó előtt álltunk.
-Gondoltam így gyorsabb.-mondta és féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Köszönök,mindent.-mondtam neki hálásan.Ő csak bólintott egyet.
-Aztán,most mát vigyázz magadra.
-Igyekszem.-mondtam majd kimentem az ajtón.
Elindultam a Gilbert ház felé,mikor már biztos voltam,hogy nem fog látni a másik irányba mentem amerre a temető volt,itt van eltemetve a nagymamám.Megkerestem a sírját,és gyújtottam egy gyertyát,csak néztem ahogy lánga egyre erősebb lesz,közben a könnyeim ismét potyogni kezdtek.

 /Elena/
Az éjszaka nem nagyon tudtam aludni,inkább csak forgolódtam,másnap Damon hívott,hogy Lexi jól van.Ennek nagyon örültem,sosem bocsátottam volna meg magamnak ha valami baja esik.Este 6-kor felhívtam Damont;
-Szia,Lexi mikor jön ?-kérdeztem
-Már rég ott kéne lennie.
-Tőletek mikor ment el ?-kérdeztem idegesen
-Olyan 4óra körül.Nem hiszem miért nem tud csak egyszer nyugton maradni ?!-mondta.-éreztem a hangjába,hogy ő is kezd dühös lenni.
-Megyek,megkeresem.-mondta nagyot sóhajtva.
-Rendben,ha megtaláltad,kérlek hívj.
-Oké,szia.

/Lexi/
Elfújtam a gyertyát,majd tovább sétálgattam a temetőben.Találtam egy fát,és neki dőltem,a könnyeim,mint a zápor eső úgy hullottak.Miért velem történik mind ez,miért ? kérdezgettem magamtól.Fogalmam sincs hány óra lehet,mivel a telefonomat a Salvatore házban felejtettem.Odaültem a fa tövébe és csak néztem magam elé,vártam a naplementét.Az egyik kezemet magam mellé akartam rakni,de belenyúltam valamibe,odafordítottam a fejemet és rájöttem,hogy ez egy karó.Mit keres egy temetőbe karó ? Annyira hiányzik mellőlem apa,azzal hogy ő meghalt én is meghaltam,vagy is az egyik felem biztosan.

/Damon/
Nem hiszem el,hová tűnhetett ? Hirtelen ötlettől vezérelve a temető felé vettem az irányt.Nagyon remélem,hogy itt megtalálom,vagy hogy Katherine nem csinált vele semmit.Hallottam,hogy a közelbe valaki sír.Remélem Lexi az.A hang irányába vettem az irányt,ott ült egy fa tövében.
-Végre meg vagy.-mentem közelebb hozzá.
A lány hirtelen felpattant valami karó szerűséggel a kezében.Most komoly,hogy karóval jött a temetőbe ? Még közelebb mentem hozzá,és a karó végét a szívemhez tettem,láthatólag nagyon meglepődött
-Tedd meg.-suttogtam
Ő nem csinált semmit csak állt,ott egy helybe.Kivettem a kezéből a karót és eldobtam,kétségbeesetten nézett a szemembe.Annyira közel mentem hozzá,hogy testünk szinte összesimult,és megcsókoltam.Biztos voltam benne,hogy el fog lökni,de nem tette,visszacsókolt.Ajkai édesek voltak és puhák.Óvatosan neki toltam a fának.

/Lexi/
Lábaimat átfontam dereka körül,kezeimet pedig a nyaka körül,Annyira jól csókolt,nyelvünk vad táncot jártak.Nem akartam,hogy ennek a pillanatnak vége legyen,meg akartam állítani az időt.Csak Damon és én,semmi fájdalom,semmi bűntudat,semmi hiány érzet.Milyen szép lenne.

7.fejezet.-az álarcos bál

"Az élet hosszú, egy perc röpke, mégis egy röpke percben egy élet törhet össze."

/Damon/
Másnap arra keltem,hogy dörömbölnek az ajtón,kénytelen voltam kinyitni,mivel nem akarta feladni.Meglepetésemre Caroline állt az ajtó kétségbeesett arccal.
-Baj van.-mondta
-Na,megint mi történt ?
Caroline elmesélte az egész napját,amit kezdtem kicsit unni.
-A lényeg ?-kérdeztem miközben költöttem magamnak whiskit.

-Katherine ott lesz a mai álarcos bálon,és ha nem kapja meg a hold követ akkor vérfürdőt fog rendezni.
-A franca.-morogtam

/30 perccel később/

Fél óra alatt mindenki megérkezett.Jeremy,Stefan,Ric és a vámpír ölő szerkezetei,Elena,a végére Bonnie is megérkezett.Megbeszéltük,hogy a bálon megöljük Katherine-t.
-Lexinek nem kéne szólni ?-szólalt meg hirtelen Elena.
-Majd a bál előtt áthozzuk,és röviden elmondjuk neki a helyzetet.-mondta Stefan

/Lexi/
Egész nap szinte senkivel nem találkoztam.Elnyelte őket a föld vagy mi ? Délután 5 óra körül Elena hazajött de nem tűnt túl vidámnak.
-Velem kell jönnöd.-mondta
-Mi,hova,minek,mikor ?
-Most,majd mindent elmondok csak gyere már.-váltott hisztis hangnemre
-Jól van,mehetünk.
Beszálltunk Elena kocsijába,majd egy nagy és gyönyörű ház előtt álltunk meg.Az ajtón belépve volt a nappali.Baszki ez a nappali nagyobb,mint apával a lakásunk gondolkoztam el,és elmosolyodtam.
-Mi olyan vicces ?-kérdezte Damon
-Semmi.-mosolyogtam.
-Na mi megöljük Katherine-t,te addig szépen itt maradsz,nem mész ki a házból,nem hívsz be senkit,ha valami NAGYON fontos akkor hívd Elenát.-hangsúlyozta ki a nagyon szót.
Nem bírtam tovább,hangos nevetésben törtem ki,olyan volt ez az egész mikor még kisebb voltam és anya elment valahová,én pedig egyedül maradtam otthon,ugyanezeket sorolta fel.
-Világos ?-kérdezte.Totál lelombozta a kedvemet.
-Nem,sötét.-majd leültem a kanapéra.
-Csak nem elfelejtetted,hogy mi vagyok.-jött közelebb
-Ki akarod törni a nyakamat ? Meg akarsz harapni ? Hát hajrá,tessék.-tűrtem el a hajamat a nyakamtól.
-Te tiszta hülye vagy.-jelentette ki,mire vágtam egy fintort.
Mindenki rohangált fel-alá,és a kanapéról nézve elég vicces látványt nyújtottak.Majd idővel kiürült a ház,én pedig "felfedező körútra" indultam,de az emeletre nem mentem fel.Mikor vissza fordultam a kanapé felé Katherine ült rajta.Szemeim kikerekedtek,éreztem,hogy nem tudok mozdulni.Katherine felállt és közelebb lépett hozzám,olyan halál érzetem volt,mint még soha.
-Lexi,de butus kislány vagy.-mondta gúnyosan.-a rém álmaidat én okozom,és amit álmodsz az valóság.
-Te..te..megölted az apámat ?!-fakadtam ki.
-Igen,én tettem.-mondta teljes lazasággal
-Hogy tehetted,mit ártott ő neked ?-kezdtem egyre idegesebb lenni,és akkor az sem érdekelt,hogy vámpír és még idős is,ami egyenlő azzal hogy nem kéne neki sok,hogy megöljön.
-Az most nem lényeg,de ha nem szerzed meg a szerkezetet,vagy különben folytatom a családod többi tagjával,utána a barátaiddal,majd jössz te.-sorolta miközben körbejárta a nappalit.
-Engem megölhetsz,de a többieket hagyd ki ebből!
Azonnal előttem termett és a nyakamhoz hajolt,eltűrte a hajamat,és belém harapott,iszonyatosan fájt,forgott körülöttem a világ.Mikor Katherine végzett a földre zuhantam.
/Damon/
Katherine késik.Katherine nem szokott késni,itt valami nem stimmel.Egyszer csak felbukkant fekete ruhába,és Elenának adta ki magát.A terv végrehajtása megkezdődött.Már csak azt vettem észre,hogy egy szobában állok Stefannal és Katherine-nel.A lány túl nyugodt volt,valami akkor sincs rendben.

Mikor nyerésre álltunk,Jeremy toppant be,és közölte ez mind megtörténik Eleneával is.Hát ezt nem hiszem el,sikerülne megölni erre csak azért se.Idegességembe a falba csaptam.Mikor leértünk Elena tényleg elég szarul nézett ki.Stefan adott neki a véréből,de nem nagyon tetszett neki.A többiek még maradtak,összepakolni a cuccokat meg ha már itt vannak,akkor buliznak egyet,nekem semmi kedvem nem volt hozzá,Elenával elindultunk a Salvatore házba.
-Ha Lexi szétszedte a lakást én nem tudom mit csinálok vele.-mondta nevetve.
-Kitakarítani biztosan nem fog.-nevetett Elena is.
Mikor beléptünk az ajtón,meglepett,hogy minden a helyén van,és csönd is van.De hol a lány ? A kanapé felé mentem és ott feküdt félig holtan.Elena mikor meglátta kezét szája elé emelte,hogy ne sikítsa el magát.

/Elena/
Lexi ott feküdt a földön és nem lélegzett,nem halhat meg nem,hajtogattam magamnak.Damon felsértette a csuklóján a bőrt és a lány szájához emelte,miután elhúzta a kezét felemelte,és az egyik vendégszobába vitte,azonnal után mentem.Közben azon gondolkoztam,hogy nem aludhat farmerben,meg ebben a szűk pólóban.
-Damon.
-Mondd.-mondta és az ajtóba termett
-Lexi nem aludhat ezekben a ruhákban.-szerencsére hamar vette a célzást és a kezembe nyomta az egyik fekete pólóját,de nem ment ki hanem megállt.
-Damon,menj ki.-utasítottam.
Levettem Lexi cipőjét,nadrágját,és a pólóját majd ráadtam Damon pólóját,végül levettem a melltartóját,A ruháit az egyik székre hajtogattam.Kinyitottam az ajtót,így akartam Damon tudtára adni,hogy bejöhet.Mire megfordultam már a székében ült egy pohár whiskivel.

/Lexi/
Mikor magamhoz tértem,egy ágyban feküdtem,Damon egy széken ült és whiskit ivott,Elena pedig mellettem ült.
-Jól vagy ?-kérdezte Elena
-Meg vagyok.
A nyakamhoz kaptam és nem volt ott a harapás.
-Mi de..engem..-dadogtam
-A vámpír vér gyógyít.-szólalt meg Damon
-Te azt akarod mondani..
-Hogy ittál a véremből,igen.-mondta majd kiitta a poharát.
-Fúúúúúúúúj.-nyújtottam el.Damon csak mosolygott.
-Fáj valamid ?-kérdezte Elena
-A fejem.
-Mit szeretnél ?-kérdezte Elena.Ennyi kérdést már fúú..
-Aludni.-amint kimondtam hasra vágtam magam,hallottam,hogy halkan felnevettek,utána pedig elaludtam.

/Elena/
Kimentünk a szobából,hogy Lexi nyugodtan tudjon aludni.
-Mit fogok mondani Jennának ?
-Caroline-nál alszik.-mondta Damon.
-Tökéletes,köszi.-mosolyogtam.
-Vigyázz rá.-néztem rá fenyegetően
-Vigyázok rá.
-Ígéred ?
-Ígérem.
Kimentem a Salvatore házból és haza indultam.
-Szia.-köszönt Jenna.
-Szia Jenna.-erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-Lexi hol van ?-kérdezte,bár ne kérdezte volna..
-Caroline-nél alszik,szólni akart,csak lemerül a telefonja.-hazudtam

/Lexi/
Nem tudom mikor ébredtem fel,de elég nyúzottnak éreztem magam.
-Jó reggel.-mondta Damon.
-'Reggelt.-motyogtam.
Eszembe jutott amit Katherine mondott,és elkezdtem potyogni a könnyeim.Damon kérdőn nézett rám.
-Ő tette..ő ölte meg apát.-szipogtam
Damon meglepődött,majd átölelte a derekamat és magára húzott.Nagyon meglepett,nem gondoltam volna hogy különösebben érdekli,hogy mi van velem.
-Css,nyugodj meg.-simogatta a hátamat.

6.fejezet.-tudom,hogy mi vagy

Komikat,please.! : )

"A hazugság mindig jobb, mint az igazság, s tudatlanságban élni a legnagyobb kiváltság."

Reggel 10órakor ébredtem.Felöltöztem,összekötöttem a hajamat,és elindultam le.Meglepődésemre csak Jeremy ült a bárszéken,mindegy egyszer haza kell jönnie,gondoltam magamban.
-Jó reggelt.-mosolygott rám
-Neked is.
-Mi újság ? Mióta itt vagy nem is nagyon beszélgettünk.
-Tudom,majd bepótoljuk ígérem.-mondtam,miközben rá mosolyogtam.
Ekkor lépett be az ajtón Elena és a két Salvatore testvér.Akkor most vagy soha.
-Sziasztok.-köszöntem
-Szia.-mondták szinte egyszerre
Jeremy felment a szobájába.Elena bement a konyhába szendvicseket csinálni.
-Hogy vagy ?-kérdezte Stefan
-Meg vagyok,köszi.
Elmentem a mosdóba kiengedtem a hajam,megmostam az arcom,és próbáltam magam lenyugtatni azzal,hogy jogom van tudni,a nyakláncot a kezembe tettem,majd vissza indultam.Elena még mindig a konyhába volt.
-Damon.-szóltam neki
-Hmm ?
-Megfognád egy kicsit a nyakláncom,amíg összekötöm a hajam ?-kérdeztem
-Legyen.-vont vállat
A kezébe tettem a láncot majd hátrébb léptem.És a verbéna meghozta a hatását.Megégette a kezét,Stefan elég furcsán nézett rám.Damon a verbána által okozott fájdalom miatt felszisszent.
-Nem..az nem..lehet.-suttogtam magam elé.
-Öö.azt hiszem tudja.-szólt közbe Stefan.
-Köszönöm Stefan,ez ám az igazi megállapítás-mondta kicsit gúnyosan,majd felém lépett,mire hátrálni kezdtem.Elena épp most jött ki a konyhából és kérdőn nézett Stefanra.
-Tudja.-mondta a fiú neki halkan.
Elena Damont arrébb lökve odajött hozzám,és nem tudtam,hogy ő most Katherine-e vagy nem.
-Ne gyere közelebb.-mondtam zavarodottan
-Nem,Lexi én nem ő vagyok.Elena vagyok,nyugodj meg.-mondta majd odajött és megölelt.
Leültünk a kanapéra,annyi kérdésem volt,de nem tudtam hogy,hogyan kérdezzem meg,vagy  akarom e egyátalán tudni rájuk a választ.
-Szóóval,honnan jöttél rá?-nézett rám kérdőn Damon
-A naplóból.John Gilbert naplójából,meg hát a verbéna.
-Félsz tőlünk ?-jött a következő kérdés ezúttal Stefantól.
-Nem,vagy is nem tudom,minden olyan zavaros.-De nekem kéne kérdeznem.-játszottam a sértődöttet.
-Oké,kérdezz,de csak óvatosan.-mutatott rám Damon.
-Mióta vagytok vámpírok ?
-1864 óta,Katherine által.
A név hallatán még mindig összerándul a gyomrom.
-És hogy mehettek napra,mer hát a vámpírok.-itt megzavart,hogy Damon előttem rebegtette ujjait.Eltelt egy ideig,míg rájöttem,hogy a gyűrű a fő atrakció.
-És titeket mivel lehet megölni ?
-Na szép már most meg akarsz ölni.-mondta Damon
-Nem,de gondolom nem csak ti vagytok ketten.-hadonáztam a kezemmel.
-Valóban,amúgy verbénával-mutatott a nyakláncomra,hirtelen odasuhant és a másik perce a nyakamba találtam.-ne vedd le,így nem tudnak megigézni,de a leghatásosabb a szívbe szúrt karó.
-Aha,de ezt hogy csináltad.-utaltam,hogy a nyaklánc szinte a semmiből lett a nyakamba.
-Vámpír gyorsaság.
-És az igaz,hogy vért isztok,vagy esztek,vagy mi tudom én..-hebegtem össze-vissza
-Igen.-azonnal tágra nyíltak a szemeim,és kezdtem félni.
-De nyugi,téged nem fogunk bántani,Stefan amúgy is bambi diétán él,én pedig kórházból lopok vért.-na szép gondoltam magamba te megiszod más vérét,a kórházba meg vérhiány miatt halnak meg emberek.-meg néha ha dühös vagyok akkor embert is ölök.-mondta teljes nyugodsággal.Éreztem,hogy fal fehér lettem,ebben a pillanatban azt se tudtam fiú vagyok,vagy lány.
-Jól vagy ?-kérdezte Elena.-meg se hallottam,hogy szólt,de mikor meglökte a vállamat,ránéztem.
-Igen ?-kérdeztem vissza
-Jól vagy ?
-Ja,igen,meg vagyok,azt hiszem.
-És csak ti vagytok ketten,mármint Mystic Falls-ban ?
-Van még valaki,de ha megtudod,nem leszel túl boldog.-mondta aggódva kicsit Stefan
-Ki vele.-mondtam nagyot sóhajtva majd a kezembe vettem az asztalon lévő pohár vizet.
-Nos,Caroline is vámpír.-mondta Damon.-a pohár kiesett a kezemből és apró szilánkokra tört,pupillám összeszűkült,ezer kérdés játszódott le előttem,szememben a könnyek utat törtek maguknak,Elena szorosan magához ölelt.

Pár perc múlva sikerült viszonylag lenyugodnom,és a Salvatore testvérek felé fordultam.
-És mi van Katherine-nel ?-kérdeztem,nem akartam megkérdezni,tudni,hogy él,és talán az apám nem balesetben halt meg,ha nem megölték,Katherine megölte valami átkozott szerkezet miatt.
-Katherine,egy ribanc.-jelentette ki Damon határozottan és keze ökölbe szorult
Stefan elmesélte a lényeget Katherine-ről.Ami a legjobban megviselt,az az volt,hogy még mindig él,és itt van Mystic Falls-ban.
-Na jó,oké nekem sok,nagyon sok.-jelentettem ki,magam elé bámulva.
-Tudom.-mondta Elena.-De ezt nem mondhatod el senkinek.
-Nem,Elena megyek kiállok az utcára és elkezdem ordibálni,hogy léteznek vámpírok.-mondtam dühösen,nem akartam vele bunkó lenni,de ezt váltotta ki belőlem az imént hallottak.Felálltam és a lépcső felé indultam,innentől teljes sötétség.

/Elena/

 Lexi a lépcső felé indult,majd hirtelen összeesett,Damon azonnal mellette termett,és én is oda siettem hozzá.
-Van pulzusa,és lélegzik.-állapította meg Damon.
-Légy szives vidd fel a szobájába,mindjárt megyek én is.-kértem,Damon bólintott majd eltűnt Lexivel a karjai között.
Megkértem Stefant,hogy szedje össze a szilánkokat,töltölöttem egy pohár vizet.Lexi az ágyába feküdt még mindig eszméletlenül,Damon egy széken ült,és a lányt nézte,odaültem az ágy szélére.Mikor mocorogni kezdett,Damon abba a pillantban kiviharzott az ajtón.
-Mi történt ?-kérdezte kicsit kábán.
-Mikor fel akartál menni a lépcsőn összeestél.
-Hát ez remek.-fintorodott el.
-Megyek hagylak aludni,jó éjt.
-Szia.-köszönt
-Na mi van vele ?-kérdezték egyszerre
-Jobban van,sokkot kapott.
Ők is haza indultak,gyors búcsúzkodás után,elmentem zuhanyozni,majd lefeküdtem aludni.

/Lexi/
Elena amint kiment,hasra vágtam magam és elaludtam.A rémálom ismét nem hagyott nyugodtan aludni,3:12-kor ismét felébredtem,megsimogattam Tessát,beszéltem hozzá,majd újra visszaaludtam

1 hét múlva

Ez az 1 hét alatt nem nagyon mentem ki a szobámból,csak akkor ha nagyon fontos volt,Tessát is csak a közelbe vittem el sétálni,szinte nem beszéltem senkivel.Szükségem volt erre az 1 hétre,hogy feldolgozzam a történteket,hogy összeszedjem magam.Vasárnap reggel,úgy éreztem magam mintha újjászülettem volna.Nem bántott semmi,jól voltam.Felöltöztem,enyhén kisminkeltem magam,és lefelé indultam Tessával.A konyhából épp Damon jött ki.
-Szia.-köszönt
-Szia.-mondtam mosolyogva.Elena amint meghallotta a hangomat kijött és megölelt.
-Sokkal jobban nézel ki.-mondta
-Köszönöm,jobban is érzem magam.-a mosolyt szinte le sem lehetett törölni az arcomról.
-Nem félsz ?-kérdezte Damon
-Nem.-jelentettem ki határozottan.Damon közelebb hajolt a nyakamhoz,kicsit megijedtem de nem húzódtam el,mire rájött hogy valóban nem félek visszahúzódott és széles mosoly jelent meg az arcán.
-Te tényleg nem félsz.
-Ezt a megállapítást.-forgattam meg a szemeimet.
-Ki nem fél mitől ?-jött ki Stefan a konyhából.-Szia,Lexi,úgy látom jobban vagy.-mosolygott
-Sziaa,igen jobban érzem magam.
Ebben a pillanatban Carolnie jött be az ajtón mosolyogva,de amint meglátott kicsit megijedt.A többiek visszamentek a konyhába,hogy nyugodtan beszélhessünk Carolnie-nal.
-Lexi,tudom,hogy ez neked sok,nekem is az lenne.-nem hagytam,hogy végig mondja odamentem és megöleltem.
-Nézd,Caroline meg volt rá az alkalmad,hogy megharapj,de nem tetted,akkor miért féljek ?-mondtam a szemébe nézve.
-Téged soha nem tudnálak bántani.-mosolygott rám.
-Na jó most már senki nem fél senkitől.-jött ki a konyhából Damon.
A délután sokat beszélgettünk,elvittük Tessát sétálni.Este 11 óra körül sikerült elaludnom,de az az átkozott rémálom csak nem hagyott békén.

/Damon/
Este elmentem sétálni,épp Elenáék háznál voltam,mikor megláttam,hogy Lexinél nyitva van az ablak,gondoltam beugrok,már biztosan alszik.És valóban igazam volt.De amikor beléptem Tessa elkezdett ugatni,szerencsére csöndbe maradt,mikor rájött,hogy nem akarom a gazdáját bántani.Végig simítottam karján,bőre tűz forró volt,ez nem normális gondoltam.Láttam,hogy kezd mocorogni így elbújtam a szekrény mögé,csak ne találjon meg,ezt nem lenne túl könnyű kimagyarázni,hogy mit keresek hajnalok hajnalán a szobájába,mivel én magam sem tudtam.
-Ha a kezem közé kerül az a ribanc.-dünnyögte halkan.Katherine-ről beszél ? Mi köze van hozzá ? A kutyája vakkantott egyet,és odament a gazdájához,a lány simogatta egy ideig majd visszafeküdt és elaludt.Gyorsan kimentem az ablakon,és haza felé vettem az irányt,közben végig azon gondolkoztam Katherine mit ártott Lexinek ? Otthon Stefan már tűkön ülve várt,hogy kérdőre vonjon.
-Hány ember életébe került,az esti kiruccanásod ?-kérdezte dühösen.
-Nyugi Stef,nem öltem meg senkit,jó éjt.-mondtam majd a szobámba mentem.Bedőltem az ágyba,és szinte azonnal el is aludtam.

5.fejezet.-álomvilág

         "Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
      Ő nem jön már, s hiánya pusztít!"                                                                      

-Akkor mindent elintéztél a holnappal kapcsolatban ?-kérdezte a telefonba apa
-Persze.-válaszolta egy ismerős hang.
Apa letette a telefont és Elena állt vele szembe (?) göndör hajjal.
-Elena ?!
- Nem talált.-mondta foghegyről
- Katherine.-mire az érintett csak önelégülten vigyorgott
-Mit akarsz ?
-Ugyan Ben,mindannyian tudjuk.-ment közelebb apához.
-Hol van a szerkezet ?-kérdezte idegesen
-Nincs nálam.
-Hazudsz.-szorította neki a falnak.
Hirtelen elengedte,és eltűnt apa felállt s az autóhoz siettet.Gázt adott,majd elindult haza,egy váratlan pillanatban Katherine ott ült az anyós ülésen.Apa láthatólag nagyon megijedt,és lassítani kezdett.
-Azt hitted elfuthatsz ?-kérdezte Katherine gúnyosan.
Helyet cserélt apával,gyorsan elhajtott,és egy ismeretlen városba vette az irányt.Majd egy szempillantás alatt jön szembe egy másik autó és Katherine nem csinál semmit,apát "visszarakta" a volán mögé,a lány pedig eltűnt.Mire apa észbe kapott már késő volt.
-Sajnálom Lexi.-mondta.
Pár másodperc múlva a két kocsi frontálisan összeütközött.A másik sofőr a baleset után kiszállt a kocsiból és elment.Meglepett,hogy nem lett semmi baja.Apához siettem aki még élt.
-Vigyázz magadra Lexi,kérlek.-mondta akadozva a fájdalomtól.Én csak bólintottam,és elkezdtek folyni a könnyeim.
-Ne sírj,ennek így kellett lennie.
-Apa tarts ki,kérlek apa.-kérleltem.
Apa szíve leállt,arca kisimult,teste hideg lett.Összetörve térdeltem az élettelen test mellett.

Zihálva ébredtem fel,teljesen meg voltam izzadva,a szívem majdnem kiesett annyira dobogott.Nem értettem mi volt ez az álom,és ki az a Katherine ? És milyen szerkezetről beszélt? És miért hasonlít ennyire Elenára ? Kimentem a mosdóba megmosni az arcomat,felnézve a tükörbe Katherine arcát láttam,és elégedetten mosolyog majd annyit mondott: Én tettem.Semmi megbánást nem láttam a szemébe,de egyátalán hogy került a tükörbe ? Él még ? Agyamra ment a költözés,vagy mi ?.Gyorsan visszasiettem a szobámba,befeküdtem az ágyba de nem mertem elaludni,megnéztem a telefonom az időt ami 3:12 mutatott.Remek gondoltam magamban.Becsuktam az ajtót,és felkapcsoltam a villanyt,volt a szobába egy könyvespolc,elkezdtem nézegetni a könyveket.Meg találtam az egyik régi kedvenc könyvemet,ahogy levettem a mögötte lévő könyv leesett.Lehajoltam,hogy felvegyem,mikor vissza akartam rakni találtam egy kis dobozt.Az egyik felem nem akarta kinyitni,hisz semmi közöm hozzá,a másikat pedig furdalta a kíváncsiság,hogy mi van benne.Az utóbbi győzött,letettem a könyveket az asztalra,a kis dobozkával pedig az ágyra siettem.A lelkesedésemet egy lakat oszlatta szét.Visszamentem a könyvespolchoz hátha megtalálom a kulcsot.Levettem Elena kedvenc könyvét és elkezdtem lapozgatni,hátha ide rejtette el.Igazam lett,a kulccsal gyorsan kinyitottam a lakatot,egy napló szerűség volt benne "John Gilbert Naplója" ez a felirat állt rajta.Belelapoztam; olvastam benne vámpírokról,vérfarkasokról,boszorkányokról.De ami a legjobban meglepett,hogy Katherine is szerepelt benne vámpírként.Most komoly,hogy Katherine vámpír volt ? Léteznek ?.Valami olyasmit is olvastam,hogy "1864-ben begyűjtötték az összes vámpírt köztük Katherine-t is,de Stefan és Damon Salvatore ki akarták menteni,de a észrevették és az apjuk lelőtte őket.(itt megakadt a szeme azok a Salvatore testvérek akikkel én tegnap találkoztam ?) Egy templomba zárták őket majd felgyújtották,végül egy kriptába zárták őket.Katherine alkut kötött valakivel így ő megúszta."
Elena mesélt róla,hogy mindenki őrültnek tartotta na de ennyire ? Úgy döntöttem nem olvasom tovább,mindent visszatettem a helyére,majd a laptop-om után nyúltam,és rákerestem a vámpírokra.Leginkább legendákat találtam.Verbéna,állítólag a verbéna megégeti őket.Vasfüvet kell szereznem,beteszem egy medálba és hozzáérek valamelyikükhöz és ha megégeti őket akkor vámpírok.

Bele se mertem gondolni,hogy ők tényleg vámpírok.Megpróbáltam nem foglalkozni vele,letettem az asztalra a laptop-ot és befeküdtem az ágyba,szerencsére még vissza tudtam elaludni.fél 11-kor ébredtem fel ismét,felöltöztem,majd beugrott a hajnali "felfedezésem" amitől görcsbe rándult a gyomrom.Lementem és a szokásos 3-as ott beszélgetett.Megálltam a lépcső felénél,hogy ne látszódjak és hallgatózni kezdtem.
-Megölöm azt a ribancot.-hallottam Damon hangját
-Nem,nem ölöd.-szólt közbe Stefan
-Katherine halott lesz napnyugtáig.-Damon egyre idegesebb lett.Amint meghallottam a Katherine nevet azt hittem ott fogok összeesni.
-Nyugodj már le Damon.-mondta neki Elena
Damon hangosan felmordult majd csönd lett.Oké,most lemegyek és úgy teszek mintha minden rendbe lenne.
-Jó reggelt.-erőltettem meg egy mosolyt.
-Neked is.-mondták egyszerre.Elena odajött és megölelt,amitől kicsit megijedtem,és hát persze hogy ő is észre vette,ilyen pekhem is csak nekem lehet.
-Lexi minden rendbe van ?-kérdezte kicsit aggódva.Erre a kanapén ülő Salvatore testvérek is rám néztek,Damon különösen furcsán.
-Igen,persze.-válaszoltam tömören.
Bementem a konyhába,hogy töltsek magamnak egy pohár vizet,ahogy megfordultam Damon állt előttem a pohár majdnem kiesett a kezemből.
-Minden oké ?-kérdezte.Ez a sablonos kérdés kezd az agyamra menni.
-Persze,nem rég halt meg az apám,még kevesebbet látom a húgomékat,de persze minden renden van.-soroltam kissé gúnyosan
-Tudom,és sajnálom.-mondta a szemembe nézve.
Biztos voltam benne,hogy elröhögöm magam,ugyan már nem egy érzelgős férfi hírében áll,és pont most az én apám halála fogja megrendíteni,igen én meg most jöttem a szélvédőről.Végül nem mondtam neki semmit,nem lenne túl szerencsés magamra haragítani Damont,főleg ha vámpír,akkor elméletileg egy laza mozdulattal kitöri a nyakamat.Bólintottam egyet majd visszamentem a szobámba és a Tessa az ágyon feküdt és valami kép szerűség volt a mancsa alatt.Odamentem,kivettem a képet a mancsa alól.A képen határozottan Katherine volt.Eltüntettem a képet nehogy Elena megtalálja.Újra a laptop-om segítségét választottam.Megnéztem,hogy a közelbe lehet-e verbénához jutni.És bingó,egy közeli rét tele volt vele.Elég furcsán jönne ki ha elhívom őket arra rétre,meg gondolom ismerik már annyira jól a terepet,hogy bevegyék.Tessának is jót fog tenni egy kis séta,kerestem egy olyan nyakláncot aminek a medálját ki lehet nyitni,majd sietősen távoztunk a Gilbert házból,egyenesen a rét felé vettük az irányt.Elengedtem Tessát biztos voltam benne,hogy nem fog elmenni,hisz nagyon okos kutya,szerencsére igazam lett.Tettem vasfüvet a medálba és zsebre raktam.Biztos voltam benne,hogy kiszúrták volna.Még sétáltunk kicsit,s vissza indultunk.Csak Elena volt a házba,behívott a szobájába beszélgetni,de csak külső témák jöttek szóba,na meg persze a gyerekkorunk,mikor egy általános iskolába jártunk,együtt táncoltunk.Sokat nevettünk,mint a régi szép időkbe.Kb 1,5 órát beszéltünk,utána elmentem fürödni,vacsorázni,Tessát is megetettem végül felmentem a szobámba Tessával a nyomomban.Befeküdtem az ágyba,de előtte felraktam a nyakláncot amibe a verbéna volt,és eldöntöttem holnap lesz a "nagy" nap.Mikor elaludtam ugyan az a rémálom gyötört,most nem mentem ki a fürdőbe nekem Katherine ne mondjon semmit,a tükörbe meg főleg ne legyen benne.Felültem az ágyba és az óra megint 3:12 mutatott,túl sok a véletlen.Vagy a sors keze,vagy is Katherine keze ? Fél óra múlva sikeresen visszaaludtam.

4.fejezet.-költözés

Másnap hajnalban,még gyorsan összeszedtem a maradék cuccaimat, búcsúzásul írtam egy levelet,a lakáskulcsokat az asztalra tettem,majd Tessával elindultunk le a lépcsőn.A kocsiba felraktam Tessa plédjét,hogy ne legyen tiszta kutyaszőr az ülés,bepakoltam a táskákat,és egy kis tétovázás után útnak indultunk Mystic Falls felé.Az út hosszú volt,és fárasztó.Végül megálltam Eleneáék háza előtt.Elena egyből kijött az ajtón,és a kocsihoz sietett.Épp hogy kiszálltam egyből a nyakamba ugrott.

 -Sziaaa,úgy hiányoztál már.-mondta miközben megölelt
-Szia,te is hiányoztál.-mondtam mosolyogva.
Miútán elengedett kiengedtem Tessát a kocsiból,aki Elenához sietett,körbeugrálta,nyalogatta a kezét,csóválta neki a farkát,nagyon aranyos volt.Elene simogatta pár percig majd odajött hozzám.
-Ömm..minden rendben ?
-Fogjuk rá.-mondtam halkan.
Mondani akart valamit de kinyílt az ajtó és Jenna lépett ki rajta,aki nagy lelkesedéssel üdvözölt,amiből persze Tessa sem maradhatott ki.
-Részvétem édesapád miatt.-mondta Jenna mélyen a szemembe nézve.
-Köszönöm.
Kiszedtük az autóból a holmikat,és bevittük őket a házba.Közben Jeremy is lejött megöleltük egymás,majd inkább Tessa kötötte le a figyelmét.Jennáék megmutatták a szobámat ami az emeleten volt,Eleneáé mellett.A falak narancssárgák voltak,középen elválasztva egy fekete csíkkal,a függönynek halvány mályva színe volt,az ágynemű pedig bordó volt.Annyira harmonikus volt,nagyon tetszett.Az ágy mellett megpillantottam egy kutya fekhelyet,nagyon hálás voltam érte,mivel a nagy sietségbe "otthon" felejtettem a fekhelyét.

 -Tetszik ?-Kérdezte Elena
-Igen,nagyon szép,köszönöm,a kutya fekhelyet szintén.-mondtam lelkesen
-Örülök,hogy tetszik.-mondta Jenna.
Elenával még beszélgettünk kicsit,szóba jött,hogy ő hogyan tette túl magát szülei halálán,néha egy-egy könnycsepp kigördült a szememből de nem sírtam.Úgy döntöttünk elmegyünk sétálni,kicsit körbevezet a városba.Leérve a lépcsőről,kissé váratlan látvány fogadott,Tessát egy idegen férfi simogatta,pedig nem engedi,hogy idegenek simogassák,a mellette ülő épp engem méregetett.Elene is elég zavart lett.
-Srácok ő itt az unokahúgom,Lexi.-mondta
-Szia,Stefan Salvatore,Elena már nagyon várt.-mondta mosolyogva majd kezet nyújtott
-Damon Salvatore.-ő is kezet nyújtott,gyönyörű kék szemei teljesen elvarázsoltak.
Zavaromban eltűrtem a hajam,utána szóltam Tessának.
-Tessa,gyere ide.-szinte azonnal mellettem termett,mielőtt még megsimogathattam volna felszaladt az emeletre.Nem értettem mit akar,így utána mentem,mire beértem a szobába ott állt előttem a pórázával a szájába.

 -Sétálni akarsz menni ?-válaszképp a kezembe nyomta a pórázt.Ráraktam,majd elindultunk le.Elenához akartam menni a konyhába,de valaki hátulról átölelt,megfordultam és Caroline mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Sziiiaaa,olyan jó,hogy itt vagy,annyi mindent fogunk csinálni.-lelkendezett.
-Szia,Caroline nyugi.-mondtam nevetve,elengedett és Tessához fordult gyorsan megsimogatta,majd a konyhába igyekeztünk.
-Semmi természetfeletti viselkedés,főleg Lexi előtt nem tudhatja meg,világos ?-kérdezte Elena halkan,de ellenkezést nem tűrő hangnemben
Furcsán néztem,természetfeletti viselkedés,miért mik ők talán félig lovak? Mikor beértünk Carolinenak az arcára fagyott a mosoly mikor meglátta Damont de nem szólt semmit.
-Sziasztok.-törte meg a csendet végül Caroline
A többiek biccentettek egyet.
-Elkísérhetlek kutyát sétáltatni ?
-Persze,Carolnie amúgy sem hiném,hogy egyedül képes lennék visszatalálni.-mondtam mosolyogva.
-Akkor mi megyünk sziasztok.-mondtam
Elena még suttogott valamit Caroline-nek majd ő is jött utánam.Egy bő 2 órás túra után a Gilbert ház felé vettük az irányt.Megfürödtem felvettem a pizsimet,megetettem Tessát.

Elena még átjött a szobámba beszélgetni,olyan fél 11 körül ő is visszament a szobájába.Befeküdtem az ágyba és Damon kék szeme járt a fejembe meg amit Elena mondott,míg ezeken gondolkoztam teljesen elálmosodtam,pár perccel később már aludtam.

3.fejezet-megtörve

"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom  Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény.Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán. Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakom. A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog.Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál."

Másnap arra ébredtem,hogy Tessa hideg,nedves orrát az arcomhoz érinti.Lassan kinyitottam a szemem,átöltöztem,és úgy döntöttem míg ideérnek anyuék összapakolok a lakásba mert,tegnap a bánat és a hiány érzete azt váltotta ki belőlem,hogy kis híján szétszedtem a lakást.Sokáig tartott mire eltakarítottam a csatatérré változott szobákat.Főztem kávét,gyorsan megittam,majd úgy döntöttem elmegyek egy kicsit  sétálni,fájt ott hagyni Tessát,de most egyedül szerettem volna lenni egy kicsit.Össze-vissza bolyongtam a városba majd arra lettem figyelmes,hogy egy tetováló szalon előtt állok.Bementem,és a bal mellem alá csináltattam egy "Just Breathe" ami magyarul annyit jelent,hogy "csak lélegezz" ,valamint a csípőmre egy mintát.


A "Just Breathe" tetoválást magam sem tudtam eldönteni,hogy apa emlékére csináltattam,vagy pedig azért,hogy minden erőmmel azon legyek,hogy összeszedjem magam,és még csak meg se próbáljak utána menni,a csípőmre pedig már kiskorom óta szerettem volna egy tetoválást.Viszonylag hamar készen lettek,megnéztem őket a tükörbe,nagyon szépek voltak.Kísértésbe estem mikor megláttam,hogy a kirakatba ott van gyönyörű orrpiercing,úgy gondoltam nem lehet belőle baj,kicsit fájt,de nem volt vészes.
De abban biztos voltam,hogy nem fogom anyának elmondani a 2tetoválásomat,csak a orrpiercinget.Gyorsan haza siettem,útközben bementem a gyógyszertárba megvenni a krémeket,a szalonban azt mondták így gyorsabban gyógyul és elég minden este bekennem őket.A lakásba érve Tessa szaladt felém boldogan,megsimogattam majd az órára pillantottam ami még csak 8órát mutatott.Bementem a fürdőbe és az új onann szerzett tetkóimat kezdtem nézni,még néztem pár percig majd megint kitört belőlem a sírás.Úgy gondoltam én nem tudok itt tovább élni,de anyáékhoz sem akarok költöznii.Elena,ő nyugis kis városban él,talán hozzájuk mehetnék,azt azonban,hogy ez jó ötlet-e vagy anya hogyan fog reagálni rá majd kiderül.
-Szia Elena.Lexi vagyok.-
-Szia Lexi.-hallottam,hogy mosolyog
-Hallottam,mi történt édesapáddal,nagyon sajnálom.
-Köszönöm,lehetne egy nagyon nagy kérésem.-kérdeztem óvatosan
-Persze,mondjad csak.
-Nem költözhetnék hozzátok,legalább egy kis időre,itt minden apára emlékeztet,anyuékkal meg nem akarok menni.-gyorsan elhadartam
-Ez mos komoly ? Tényleg ide akarsz költözni ? Hát ez szuper Lexi,gyere nyugodtan.-mondta boldogan.
-Köszönöm Elena,nagyon hálás vagyok érte.
-Ugyan már igazán nincs mit,olyan lesz minden,mint a régi szép időkben,vagy is hát nem teljesen,de majd én viszek beléd életkedvet.-szerettem benne,hogy ennyire lelkes tud lenni.-És mikor jössz ?
-Hát..nem is tudom,anyuék ma jönnek,de ma minden jól már talán holnap.ha nem baj ?
-De hogy is.
-Oké,még egyszer nagyon köszönöm.
-Nincs mit.Most megyek előkészítem Jennával a szobádat.Szia,addig is vigyázz magadra.
-Rendben,szia.
Épphogy leraktam a telefont kopogtak az ajtón,gyorsan kinyitottam és anya nyakába ugrottam, szó szerint,majd megláttam Lindát teljesen összetörve,abban sem voltam biztos,hogy tisztában vele,hogy hol is van pontosan.Szorosan megöleltük egymást.A lakásban leültünk mind a 3-an a kanapéra,és beszélgetni kezdtünk,bár nagyon senki nem tudott egy mondatot sem kimondani.De különösen aggasztott a húgom állapota,mindenkit megviselt apa halála,de ő olyan,mintha csak a teste lenne itt,szinte nem szól semmit,csak ül és néz maga elé.Tudtam,hogy most kell bejelentenem a költözésemet.
-Anya,Linda én..én.. azt hiszem hogy elköltözöm.-mondtam halkan
-Mi hova miért ?-kérdezte anya.
- Mystic Falls-ba Elenáékhoz.Nézd anya,én nem tudok itt tovább élni,ahol apával közösen éltünk.
-Megértem kicsim,ha úgy érzed menned kell,akkor menj,én mindig és mindenben támogatni foglak.
-Köszönöm.
Linda csak odajött hozzám és olyan szorosan ölelt magához,mint még soha.
-Szeretlek Lexi,nem akarlak téged is elveszíteni.-mondta,a szemében mérhetetlen fájdalmat láttam.
- Én is szeretlek Linda, nem fogsz elveszíteni,ígérem.
-És mikor mész ?-kérdezte anya.
-Szerintem holnap,de sűrűn haza fogok látogatni,és ti is gyertek bármikor.-mondtam nagyokat nyelve.Még beszélgettünk,majd anyáék elmentek aludni,én pedig elkezdtem pakolni a cucaimat.Egyszer csak azt vettem észre,hogy a húgom mellettem áll,kicsit megijedtem.
-Nem tudok aludni.-törte meg a csendet.
-Gyere beszélgessünk.-húztam magammal az ágyra
-Nem mehetnék veled ?
-Linda,én nagyon örülnék neki de még csak 14éves vagy,most végzel az általános iskolába,és anyának szüksége van rád.
-Ahogy rád is.
-Tudom Linda,tudom.
- De nekem most muszáj elmennem,sajnálom.-néztem rá bűnbánóan.
Nem szólt semmit,csak ismét megölelt.
- Itt alszol ?-kérdeztem tőle
- Aha.
Átmentem az ágyneműért,majd megágyaztam.Az ágyba még beszélgettünk,majd mind a ketten elaludtunk.

2.fejezet.-a tragédia

 Sziasztok! Hoztam a 2.fejezetet.Ha olvassátok a történetem,kérlek írjatok a chat-be,hogy tudjam olvassátok.Előre is köszi. :)

-Haló ?-szóltam bele
-Jó napot.A rendőrségről telefonálok.Az ön édesapja Ben ?
-Igen.-feleltem kissé félénken
-Kérem fogadja őszinte részvétem.
-Mi,maga meg miről beszél ?-kérdeztem vissza idegesen,nem mertem bele gondolni mi van ha apa tényleg ..ezt a gondolatot gyorsan kíűztem a fejemből és a telefon másik végén lévő személyre próbáltam figyelni.
-Édesapja frontálisan karambolozott,azonnal életét vesztette.Nem ő volt a hibás,egy részeg férfi átment a másik sávba,mire Ben észrevette már túl késő volt..
-Nem az nem lehet.-suttogtam magam elé..
-Tudom,hogy most nagyon zaklatott,de majd kérem jöjjön be a kapitányságra.
-Rendben.-mondtam alig halhatóan.
Miután lerakta a telefon azonnal kitőrt belőlem a zokogás..nem akartam elhinni az az apám halott..nem lehet igaz.miért pont ő ?! tettem fel magamban a legelső kérdést.és hova akart egyátalán menni ? sorra törtek fel bennem a kérdések.Közben el is feletkezdtem Petiről aki nem kicsit meglepődve figyelt.Mielőtt bármit is kérdezett volna,kimondtam.
-Apa meghalt.-suttogtam halkan
-Jézusom,nagyon sajnálom Lexi.-majd megölelt.Folyamatosan sírtam egyszerűen képtelen voltam felfogni,hogy nem hallom többet a hangját,nem ölel meg,és még sorolhatnám.Szinte észre sem vettem és már a házunk előtt áltunk.Gyorsan elbúcsoztam Petitől,s gyorsan a lakásba rohantam.Körbe jártam minden egyes szobát,hátha megtalálom valamelyikben,és semmi sem igaz semmi ebből az egészből,csak egy rossz vicc.De rá kellett jönnöm,hogy ez a valóság.Annyira egyedül éreztem magam.Ekkor jutott eszembe,hogy holnap kirándulni mentünk volna,ha lehetett még jobban zokogtam.Nem tudtam mit csináljak,hova menjek.Annyira tanácstalan voltam,mint még soha.Gondoltam felhívom anyát,tárcsáztam a számot.
Igen ?-szólt bele a húgom
-Szia Lexi vagyok.-próbáltam leplezni hogy az elmúlt 3órát végig bőgtem,de nem sikerült túl jól.
-Úristen mi történt ?-kérdezte aggódva
-Anya otthon van ?-tértem ki a kérdése alól
-Igen,megyek szólok neki.-éreztem a hangján,hogy nem érti mi történik,de nem vele szerettem volna először közölni.Újra rámtört a sírás.
-Szia,mi a baj ?-halottam anya hangját
-Apa..apa..halott..-mondtam szakadozottan,mivel alig kaptam levegőt annyira sírtam.
-Mi ?? nem az nem lehet.-hitetlenkedett ő is és éreztem,hogy elkezd sírni.-Holnap elmegyünk,rendben ?-kérdezte rekedt hangon
-Ühüm.-nyögtem ki nagy nehezen.-A Lindának elmondod ?
-Valószínű,még nem tudom.Most megyek összapakolom holnapra a cuccokat.Vigyázz magadra kicsim,nagyon szeretlek.-mondta,ami engem nagyon meglepett,vagy is inkább csak az utolsó 2szó "nagyon szeretlek" víz hangzott bennem,milyen régen mondta már ezt nekem gondolkoztam el majd,egy halvány mosoly kúszott arcomra.
-Rendben,én is szeretlek.-mondtam és leraktam a telefont.
Leültem a földre,és Tessa sietett hozzám.Nagyon szemét dolog lehet,de szinte meg is feledkeztem róla.Szorosan magamhoz "szorítottam",egy kis idővel fejét a lábamra hajtotta és szemeivel engem nézett,minta tudná mi történt,sajnálatot és szomorúságot láttam a szemeibe.Közben sorra potyogtam ismét a könnyeim.

-Szeretnél elmenni sétálni ?-kérdeztem hirtelen-mire ő felemelte fejét és csóválni kezdte a farkát.Gyorsan felöltöztem,letöröltem a könnyeimet,ráraktam Tessára a pórázt és elindultunk sétálni.Nem tudom hány óra lehetett,de az utcák elég kihaltnak tűntek,ami az jelenti,hogy elég késő van.De nem érdekelt jó egy órát sétáltunk majd "haza" indultunk.Mióta apa meghalt nem tekintettem azt a házat otthonnak,csak egy háznak amiben élek.Elmentem zuhanyozni,közben ismét könnybe lábadt a szemem.Olyan hihetetlennek tűnt;délután még vidáman beszélgettünk,mostanra meg semmi sem maradt.Kiszálltam a zuhany alól felvettem a pizsimet,és bedőltem az ágyba egy doboz zsepivel,csak feküdtem ott tehetetlenül a sötétben. És sorra jöttek elő a szép emlékek,és hogy még mennyi mindent szeretünk volna csinálni,mennyi helyre szerettünk volna menni,ez már mind csak álom maradt.Nem akartam egyedül lenni,aludni,így szóltam Tessának

-Gyere Tessa.-mondtam neki kedvesen,meg lehet hogy nem a legjobb társaság de nekem nagyon sokat jelentett,hogy mellettem van.Kicsit vívódott,mire megbizonyosodott róla,tényleg szabad neki.Az ágyra nem nagyon szoktam felengedni,de ez most kivételes alkalom volt,szükségem volt rá.Egy gyors lendülettel felugrott és mellém kúszott,szorosan hozzám bújt,és pár perc múlva elaludt.Irigyeltem őt,hogy el tud aludni,idővel én is álomba sírtam magam.

1.fejezet Egy átlagos nap

Itt az első fejezet..ha tetszett írjatok komikat,nagyon fontos lenne.Köszönöm : )

Reggel fél7-kor keltem.Kimentem a konyhába reggelizni.Apa már elment dolgozni.Gyorsan megreggeliztem,felöltöztem és indultam is a suliba.Szerencsére hamar végeztem,s haza indultam.
-Szia.-köszönt apa
-Szia.-mosolyogtam rá
-Miújság a suliba ?
-Semmi különös.-vágtam rá
-És veled mizujs,nagyon elfoglalt voltál a napokban,szinte nem is találkoztunk.-húztam el a számat.
-Tudom kicsim,tudom.De meglett a munka eredménye.-mondta széles mosollyal.
-Igen és mi ?
-Előléptettek.-válaszolta boldogan.
-Jajj,ez nagyszerű.-öleltem meg.
-Mit szólnál ha elmennénk holnap kirándulni ?-vette fel az ötletet.
-Remek.Menjünk,persze.-mosolyogtam rá.-Na jó de nekem viszont most mennem kell,megígértem a többieknek,hogy elmegyünk egy kicsit táncolni.
-Rendben,menj csak.Bementem a szobámba összepakoltam a szükséges dolgaimat.Megöleltem aput és adtam neki 2puszit.Majd sietősen útnak indultam.Hamar odaértem.A többiek már vártak rám,de amint megpillantottak elmosolyodtak és megöleltek.

 -Sziasztok.-köszöntem.

-Sziaaaa.-üdvözöltek ők is.
-Szerintem menjünk öltözni.-javasolta Rita.
-Igazad van.-mondtuk szinte egyszerre
Mindenki elvonult az öltözőkbe.Gyorsan végzett mindenki.
-Na,kezdhetünk ?-kérdeztem
-Igen.-hallottam a tömör választ.
Beindítottam a zenét,és elkezdtünk táncolni.Nagyon szerettem próbálni,olyan jó hangulatban telnek.2,5 óra tánc után,úgy gondoltuk ideje hazamenni.Átöltöztünk,majd elköszöntünk egymástól.
-Ne kísérjelek el ?.-halottam egy hangot magam mögött,megfordultam és láttam,hogy Peti az.
-De,ha van kedved.-mosolyogtam rá.Megvártam míg felkapja a pulcsiját.
-Mehetünk.-mondta
Az úton sokat beszélgettünk,valamiért ő másnak tűnt mint a többiek.-gondoltam el magamban.Valami van benne,olyan megértő..
-És már jobban vagy lelkileg ?-kérdezte kicsit félve mert nem szerettem erről beszélni.
-Háát..azóta már eltelt 5év,de engem még mindig bánt,hogy így alakultak a dolgot.De amit a legjobban bánok az az,hogy szinte nem is látom a húgomat,Lindát..Néha elgondolkozom azon,hogy milyen lenne,ha mi egy család lennénk,mennyire boldogok lehetnénk..-válaszoltam szomorúan.Peti megállt,mire én kérdőn néztem rá,és tovább indultam,de ő megragadta a kezemet,magához húzott,és szorosan átölelt,mire én szorosan hozzábújtam.
-Sajnálom.-mondta halkan.
Az "idilli" pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg.Gyorsan előkotorásztam a táskámból.A kijelzőn ismeretlen szám állt,először nem akartam felvenni,de végül még is úgy döntöttem,hogy felveszem..