Bevezető

Nina 19 éves fiatal lány, aki már sok mindent megélt. Makacs, és határozott személyisége miatt nem sokan mernek harcba szállni vele. A kitűzött céljait mindig eléri. Katherine és Rebekah barátnője. Együtt járják a világot. De amikor lány megtudja, hogy ki is ő valójában. Összezavarodik. Közben Xenia áll mellette, mint legjobb barátnő. A két lány elhatározza bosszút fog állni, amiért átverték őket.

2011. augusztus 20., szombat

3.fejezet-megtörve


"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom  Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény.Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán. Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakom. A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog.Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál."
Másnap arra ébredtem,hogy Tessa hideg,nedves orrát az arcomhoz érinti.Lassan kinyitottam a szemem,átöltöztem,és úgy döntöttem míg ideérnek anyuék összapakolok a lakásba mert,tegnap a bánat és a hiány érzete azt váltotta ki belőlem,hogy kis híján szétszedtem a lakást.Sokáig tartott mire eltakarítottam a csatatérré változott szobákat.Főztem kávét,gyorsan megittam,majd úgy döntöttem elmegyek egy kicsit  sétálni,fájt ott hagyni Tessát,de most egyedül szerettem volna lenni egy kicsit.Össze-vissza bolyongtam a városba majd arra lettem figyelmes,hogy egy tetováló szalon előtt állok.Bementem,és a bal mellem alá csináltattam egy "Just Breathe" ami magyarul annyit jelent,hogy "csak lélegezz" ,valamint a csípőmre egy mintát.


A "Just Breathe" tetoválást magam sem tudtam eldönteni,hogy apa emlékére csináltattam,vagy pedig azért,hogy minden erőmmel azon legyek,hogy összeszedjem magam,és még csak meg se próbáljak utána menni,a csípőmre pedig már kiskorom óta szerettem volna egy tetoválást.Viszonylag hamar készen lettek,megnéztem őket a tükörbe,nagyon szépek voltak.Kísértésbe estem mikor megláttam,hogy a kirakatba ott van gyönyörű orrpiercing,úgy gondoltam nem lehet belőle baj,kicsit fájt,de nem volt vészes.
De abban biztos voltam,hogy nem fogom anyának elmondani a 2tetoválásomat,csak a orrpiercinget.Gyorsan haza siettem,útközben bementem a gyógyszertárba megvenni a krémeket,a szalonban azt mondták így gyorsabban gyógyul és elég minden este bekennem őket.A lakásba érve Tessa szaladt felém boldogan,megsimogattam majd az órára pillantottam ami még csak 8órát mutatott.Bementem a fürdőbe és az új onann szerzett tetkóimat kezdtem nézni,még néztem pár percig majd megint kitört belőlem a sírás.Úgy gondoltam én nem tudok itt tovább élni,de anyáékhoz sem akarok költöznii.Elena,ő nyugis kis városban él,talán hozzájuk mehetnék,azt azonban,hogy ez jó ötlet-e vagy anya hogyan fog reagálni rá majd kiderül.
-Szia Elena.Lexi vagyok.-
-Szia Lexi.-hallottam,hogy mosolyog
-Hallottam,mi történt édesapáddal,nagyon sajnálom.
-Köszönöm,lehetne egy nagyon nagy kérésem.-kérdeztem óvatosan
-Persze,mondjad csak.
-Nem költözhetnék hozzátok,legalább egy kis időre,itt minden apára emlékeztet,anyuékkal meg nem akarok menni.-gyorsan elhadartam
-Ez mos komoly ? Tényleg ide akarsz költözni ? Hát ez szuper Lexi,gyere nyugodtan.-mondta boldogan.
-Köszönöm Elena,nagyon hálás vagyok érte.
-Ugyan már igazán nincs mit,olyan lesz minden,mint a régi szép időkben,vagy is hát nem teljesen,de majd én viszek beléd életkedvet.-szerettem benne,hogy ennyire lelkes tud lenni.-És mikor jössz ?
-Hát..nem is tudom,anyuék ma jönnek,de ma minden jól már talán holnap.ha nem baj ?
-De hogy is.
-Oké,még egyszer nagyon köszönöm.
-Nincs mit.Most megyek előkészítem Jennával a szobádat.Szia,addig is vigyázz magadra.
-Rendben,szia.
Épphogy leraktam a telefont kopogtak az ajtón,gyorsan kinyitottam és anya nyakába ugrottam, szó szerint,majd megláttam Lindát teljesen összetörve,abban sem voltam biztos,hogy tisztában vele,hogy hol is van pontosan.Szorosan megöleltük egymást.A lakásban leültünk mind a 3-an a kanapéra,és beszélgetni kezdtünk,bár nagyon senki nem tudott egy mondatot sem kimondani.De különösen aggasztott a húgom állapota,mindenkit megviselt apa halála,de ő olyan,mintha csak a teste lenne itt,szinte nem szól semmit,csak ül és néz maga elé.Tudtam,hogy most kell bejelentenem a költözésemet.
-Anya,Linda én..én.. azt hiszem hogy elköltözöm.-mondtam halkan
-Mi hova miért ?-kérdezte anya.
- Mystic Falls-ba Elenáékhoz.Nézd anya,én nem tudok itt tovább élni,ahol apával közösen éltünk.
-Megértem kicsim,ha úgy érzed menned kell,akkor menj,én mindig és mindenben támogatni foglak.
-Köszönöm.
Linda csak odajött hozzám és olyan szorosan ölelt magához,mint még soha.
-Szeretlek Lexi,nem akarlak téged is elveszíteni.-mondta,a szemében mérhetetlen fájdalmat láttam.
- Én is szeretlek Linda, nem fogsz elveszíteni,ígérem.
-És mikor mész ?-kérdezte anya.
-Szerintem holnap,de sűrűn haza fogok látogatni,és ti is gyertek bármikor.-mondtam nagyokat nyelve.Még beszélgettünk,majd anyáék elmentek aludni,én pedig elkezdtem pakolni a cucaimat.Egyszer csak azt vettem észre,hogy a húgom mellettem áll,kicsit megijedtem.
-Nem tudok aludni.-törte meg a csendet.
-Gyere beszélgessünk.-húztam magammal az ágyra
-Nem mehetnék veled ?
-Linda,én nagyon örülnék neki de még csak 14éves vagy,most végzel az általános iskolába,és anyának szüksége van rád.
-Ahogy rád is.
-Tudom Linda,tudom.
- De nekem most muszáj elmennem,sajnálom.-néztem rá bűnbánóan.
Nem szólt semmit,csak ismét megölelt.
- Itt alszol ?-kérdeztem tőle
- Aha.
Átmentem az ágyneműért,majd megágyaztam.Az ágyba még beszélgettünk,majd mind a ketten elaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése