17.fejezet.-"másvilág"

"These wounds won't seem to heal
                   -
Ezek a sebek nem akarnak begyógyulni"

Mielőtt elájultam volna nem várt személy állt előttem..
-Lylla.-mondtam meglepetten.
-Mondtam,hogy Damon nem lesz a tiéd,és ha ez kell ahhoz,hogy velem legyen.akkor ez van.-vont vállat.
Egy utolsó lövés és se kép se hang..
Éreztem,hogy az élet és a halál között lebegtem,de annyira nem bántam,egy vakító fényesség és apa alakja rajzolódott ki,majd egyre erősebb lett.Minden félelmem elszállt,és a fényesség felé mentem,apát szorosan megöleltem.
-Meghaltam?-kérdeztem
-Nem,még nem,és nem is fogsz!-mondta határozottan
-De apa.-kezdtem bele
-Semmi de,neked még a földön van helyed Damon,és a húgodék mellet.-szakított félbe.Damon és én együtt,hát erősen kétlem.
-Nem hinném,hogy Damon és én..szóval érted..-mondtam zavarodottan.Apa csak biztatóan rám mosolygott,és elindult,én is követni kezdtem végül egy gyönyörű rétre értünk egyszerűen csodálatos volt.Leültünk a fűbe,én csak nézelődtem.A réten már lehetett látni a naplementét.

 

Hihetlen tartottam ezt az egészet,élet és halál között lebegek és én még is boldog vagyok,talán így lenne mindenkinek a legjobb tűnődtem magamban.
-Felejtsd el!-kiáltott rám apa.Kérdőn néztem rá.
-Itt tudunk egymás gondolataiba olvasni.-adta meg a választ a fel nem tett kérdésemre.
-Élned kell,Lexi,tudom hogy most nagyon nehéz de ki kell bírnod ettől csak erősebb leszel.Odajött hozzám megölelt,majd eltűnt a fényességbe.Élek állapítottam meg nem túl nagy lelkesedéssel.

Láttam,hogy egy ágyon fekszem,de még mindig abba a házba,Peti az ágyam mellett ül.Fájt,hogy ezt tette velem vagy is,hogy részt vett benne.Lylla valakivel telefonon beszélt,de mikor észrevette,hogy ébren vagyok az ágyhoz sietett.Vámpírgyorsasággal? Vagy csak én hallucinálok a fájdalomtól? Egy laza mozdulattal a nyakamba harapott,s szívni kezdte a vörös folyadékot..

/Damon/

Nem gondoltam volna,hogy Lexi így ki lesz bukva,gondoltam magamban.

-Lexi bajban van.-szólalt meg kétségbeesetten a boszi.
-Elrabolták,meglőtték.-nézett ijedten
-A franca.-csaptam a falba,amin megrepedt a vakoltat.
-Hol van?-kérdezte Stefan
-Egy régi házban,sok fa van ott,szembe egy kis bolt van.
Nem vártam meg amíg végig mondja egyből autóba szálltam,a példámat Stefan is követte.Gyorsan hajtottam,és nem érdekelt,hogy megbüntethetnek.Stefan nem szólt semmit inkább csak a tájat figyelte.Elena is velünk,mondván hogy Lexi az unoka húga ez mind szép és jó csak egy a bökkenő Elena ember,és a hasonmás.A lányon a vak is látta volna,hogy rettentő ideges velem együtt.
-Lylla,ő tette.-szólalt meg Elena
Megdöbbentem Elena kijelentésén.Ennyire félreismertem volna? Hisz abban van valami,hogy mikor Lexi elment ő is lelépett,és azóta nem is láttam.Mikor megláttam a házat jóval hátrébb parkoltam,hogy ne vegyék észre a kocsit.Rendes ember tempóba mentünk,hogy Elena is tudjon minket követni.A házhoz érve az egyik ablakon lestünk be.Hiba volt a látvány annyira feldühített,hogy majdnem berohantam a házba.Lexi az ágyon feküdt,az ágy nagy része véres volt nyílván Lexi vére volt.Egy srác feküdt rajta össze-vissza csókolgatta,fogdosta ahol érte.A lány láthatólag alig élt,mikor az a szemét a pólója alá akart benyúlni berohantam a házba,Stefan is jött utánam meg gondolom Elena is.Kapásból nekivágtam a srácot a falnak,ahogy a szemembe nézett láttam,hogy meg van igézve.Nem értettem ki idézte volna meg? Az egyik helyiségből Lylla lépett ki,Elenának igaza volt.
-Mi folyik itt?-kérdeztem dühösen
-Semmi.-vont vállat.
-Ne szórakozz!-vágtam neki a falnak,de ismét előttem termett.
-Ja,azt kihagytam,hogy félig vámpír vagyok?-kérdezte mosolyogva
-Mit csináltál Lexivel?
-Elintéztem,hogy ne álljon közénk hálásnak kéne lenned.
Ne álljon közénk? Nem is voltunk soha együtt,párszor lefeküdtünk de semmi több.Semmi szükségem nem volt rá,de nem tudtam,hogyan kell megölni egy félig vámpír félig boszorkány akármit,maradtam a szívbe szúrt karóval.Biztos voltam benne,hogy idősebb vagyok nála,és erősebb is.Gyorsan kitörtem az egyik szék lábát és a szívébe állítottam,majd Lexihez siettem Elena épp ekkor ért be,de Stefan jobbnak látta ha kiviszi innen.
-Damon nagyon fáj.-nyöszörögte halkan.
-Css,minden rendben lesz.-mondtam közben pedig óvatosan karjaim közé vettem,majd a kocsihoz indultunk.Stefanra bíztam az a gyereket csináljon vele amit akar.Elena amint meglátta Lexit sírni kezdett,most nem is csodáltam elég szarul nézett ki.Stefan hamar visszajött,és elindultunk vissza.Egyből felvittem a szobámba.Levettem róla a véres ruháit,bekötöztem a sebeit,ráadtam az egyik pólómat,befektettem az ágyba.Elena kopogott majd bejött.
-Mi van vele?-kérdezte.
-3 lövés, egy kés szúrás.-vázoltam röviden a helyzetet.
-Rendbe fog jönni?-kérdezt aggódva.
-Remélem..-motyogtam.
Lexi 3 napja nem tért magához.Engem pedig komolyan kezdett bántani az hogy 2-szer meg akartam ölni,most meg hozzásegítettem Lyllát hozzá..

/Elena/ 

 Lexi 3 napja nincs magánál,nem tudom mi lesz.Szívem szerint orvoshoz vinném de nem lehet.De az viszont meglepett,hogy Damonnak bűntudata van a történtek miatt.Szinte el sem mozdultam Lexi ágya mellől,csak este mentem haza.Damon pedig nagyon nem is aludt,szorgosan gondját viselte a lánynak túlságosan is.