'Az élet tele van csalódásokkal. Mindig is voltak, vannak, lesznek. De ne feledd, hogy te irányítasz. Legyél boldog, vidám és felejtsd el a múltat!'
Amikor hazaértünk Damon megitatott a véréből - bármennyire tiltakoztam ellene - és nem sokkal utána már sokkal jobban voltam.Lindán még mindig látni lehetett az elmúlt órák történéseit,ahogy mindenkin.Furcsa volt, 'újra' élni,valahogy mindent máshogy láttam,anno még el akartam dobni magamtól az életem,most meg úgy ragaszkodom hozzá,mint a kutya a gazdájához.Sajnáltam,hogy Emily miattam végleg meghalt,de egyben kicsit féltem is,hisz hallottunk már egyes-mást halott szellemektől.Késő volt,én pedig nagyon fáradt,elbúcsúztam a többiektől és Damon szobája felé indultam.Amint beértem bevetettem magam az ágyba,és szinte azonnal el is aludtam.Éreztem,hogy valaki szorosan hozzám bújik.Nyílván Damon volt az,ezért én is hozzábújtam.Reggel még nagyon álmos voltam,de a napocska nem hagyott aludni.Hanyatt fordultam de Damon már nem volt mellettem,így nekem kellett elhúznom a sötétítőt,majd egyből visszabújtam az ágyba.Vissza is aludtam,de egyre furcsább álmaim voltak,így jobbnak láttam felkelni.Kómásan az órára pillantottam ami negyed 1-et mutatott.Jézusom,ennyit aludni.Összeszedtem pár ruhámat,majd a fürdőbe baktattam ott gyorsan lezuhanyoztam,megcsináltam a hajamat,tettem fel némi sminket,majd visszamentem Damon szobájába.Kicsit rendbe raktam az ágyat,majd a nappaliba mentem.
- Jó reggelt. - jött felém a húgom.
- Neked is. - mosolyogtam,majd megöleltem.
- Ugye tudod,hogy a szívbajt hoztad ránk tegnap? - nézett rám szúrósan,mint én tehetnék róla,na jó talán tehetek is.
- Sajnálom,én sem így terveztem. - húztam a számat.
- Szia. - jött ki Stefan is,majd megölelt.
- Szia. - mosolyogtam.
Kezdtem úgy érezni,hogy a Stefannal való kapcsolatom komoly fordulatot vett.Hogy ez jó-e magam sem tudom.De valami furcsát éreztem amikor a közelembe van.Valamit amit tudom,hogy nem szabadna éreznem.
- Sziasztok. - jött be Damon is.
- Szia. - köszöntem,majd lágyan megcsókolt.
- Lexi. - jött le az emeletről Elena.
- Na,mit szeretnél? - kérdeztem,általába Elena ha ezt a hangnemet használja valamit szeretne.
- Este lenne,egy kisebb buli és nincs ruhám.
- Vásárolni szeretnél menni. - tértem a lényegre.
Ő csak mosolyogva bólogatott.
- Legyen. - vontam vállat. - Megyek átöltözni.
- Oké. - szólt utánam.
Amint kész lettem,visszamentem Elenához és már mentünk is.Az egyik közeli plázába mentünk,sorra jártuk körbe a boltokat,és szinte az összesbe találtunk valami jó cuccot.Közben találkoztunk Carolineal is,aki szívesen csatlakozott hozzánk.Végül a sokadik boltba Elena megtalálta álmai ruháját - ahogy ő állította,az tény,hogy nagyon jól állt neki.Bordó volt,pánt nélküli és az alján voltak kisebb fodrok is,de nem sok.Elena amíg cipőt keresett a ruhájához,addig én is nézelődtem egy kicsit.Találtam egy nagyon jó ruhát,amit először nem akartam megvenni,majd a lányok biztatására felpróbáltam és onnan már nem volt kiút.
Miután kifizettük a ruhákat,beültünk az egyik étterembe kajálni.Ami természetesen Carolinenak nem volt túl kielégítő.Nem sokkal később Tyler jelent meg mellettünk,a múltkori esetet szerencsére sikerült tisztázni,s így már sokkal jobb volt a kapcsolatunk.Caroline elment Tylerrel sétálni,így ismét kettesbe maradtunk Elenával.Sok mindenről beszélgettünk,nevettünk.Pont úgy,mint a régi szép időkben.Az úton hazafelé is nagyon jó volt a hangulat,rég nem éreztem magam ennyire jól.Valahogy minden rendbe volt,a magánéletem,barátok.Egy dolgot kivéve a családot,nem tudom hogy mi van anyuékkal,vagy apuval.Úgy éreztem,hogy két szék közül is a padlóra estem.Mikor hazaértünk kipakoltuk az újonnan vásárolt cuccokat,és Linda már egyből szemet vetett a ruhámra.
- Nem. - nevetettem.
- Na de,légyszi. - kérlelt tovább.
Látta,hogy nagyon ragaszkodom a ruhához,de megegyeztünk ha úgy van,akkor felváltva fogjuk hordani.A lányokkal elkezdtünk ebédet csinálni,miután kész lett közösen megebédeltünk.Már csak azt vettem észre,hogy Elena a bulijára készülődik,és nem sokkal később el is ment.Damon meg átment Alarichez dumálni,Linda meg az egyik barátnőjéhez.Ketten maradtunk Stefannal,ott ültem a kanapén,majd nem sokkal később Stefan is csatlakozott hozzám.
- Jól vagy?
- Igen,köszi. - mosolyogtam.
- Nagyon megijedtünk,hogy elveszítünk. - nézett mélyen a szemembe.
- Igen,tudom. - motyogtam.
- Honnan? Hisz még nem is beszélt neked róla senki. - értetlenkedett.
- Amikor úgy volt,hogy meghaltam ott álltam mellettetek de nem láttatok,meg nem is hallottatok.Emily pedig segített visszajönni,és most állítólag halhatatlan vagyok - húztam ki magam,mire elnevette magát - de ő így végleg meghalt.
- Értem.És akkor Emily..
- A nagymamám,igen. - szakítottam félbe.
- Tudod,te vagy az első ember aki képes egy kicsit is megváltoztatni a bátyámat.
- Hát igen,itt kezdődik a probléma,hogy ember.Gondolom előttem volt más is. - nyögtem ki.
Stefan közelebb ült hozzám,és megölelt.Kezdtem magam rosszul érezni és tudtam,hogy ezt nem szabad de nem tudtam uralkodni magamon.Miután elváltunk ajkainkat nem sok választotta el,Stefan lassan közelített a szám felé..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése