39.fejezet. - Ez még csak a kezdet

"Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége."

/Damon/
Mikor rájöttem,hogy Lexi megszökött,egyből arra gondoltam,hogy Elizabethez ment.Hallottam,hogy a többiek azt kérdezik hová ment Lexi,inkább elengedtem a fülem mellett ezeket a kérdéseket,mert a végén Stefan megöl.Gyorsan kocsiba szálltam és elindultam.Elizabeth nem lakott messze,így hamar odaértem.Kopogtam az ajtón,ami nem sokkal később ki is nyílt.Lexi kissé ittas állapotban állt előttem,láttam a szemében,hogy ez nem lesz könnyű menet.De aki mer,az nyer.
- Bemehetek?
- Nem.
Fogtam magam és átléptem a küszöböt,Lexi ijedt tekintettel nézett rám de rájött,hogy hogyan jöttem be.Próbáltam meggyőzni,hogy nem így akartam és,hogy nem akartam megbántani,de reménytelennek tűnt.Majd addig provokált,míg a falnak szorítottam,ahogy láttam egy cseppet sem volt meglepődve,sőt még nem is félt.Rájöttem ha megölöm,akkor Elizabeth megöl engem vagy Stefan,a húgát meg inkább nem haragítom magamra,végső soron meg szeretem,vagy is azt hiszem.Ezért lassan elengedtem a nyakát de,hogy érezze nem nyert,kezem az arca felé lendült.Az ütés hatására a földre zuhant,könnyes szemmel nézett fel rám.Nem,hiszem el,hogy megütöttem.Liza egyből előttem termett és egy karót szúrt a hasamba.A fájdalom következtében térde estem,majd Lexi sétált felém.Szinte biztos voltam benne,hogy ki fogja belőlem húzni,de tévedtem.Még jobban belém nyomta az éles eszközt.
- Rohadj meg. - sziszegte önelégült mosollyal az arcán. - Most pedig takarodj.
Kihúztam magamból a karót,és kiviharoztam a házból,egyenesen a kocsiig gázt adtam és már indultam is.Nem gondoltam volna,hogy Lexi ilyen is tud lenni.Tudtam,hogy haragszik rám,de hogy ennyire.A visszafele vezető utat nem siettem el.Közben próbáltam valami megoldást keresni erre a helyzetre,de nem ment.Amit én Stefanéktól fogok kapni,azt nem teszem majd zsebre az biztos.

/ 3 nappal késöbb,Lexi /
Ez a 3 nap elég egyhangúan telt.Damon minden nap idejött,és elmondta mennyire sajnálja.Képzelem mennyire,de ez most mindegy.Sokan beszéltem Elizabethhel is,meglepett hogy mennyi mindenen ment ő is keresztül.
- Öltözz,megyünk bulizni. - jelentette ki.
- Tessék? De nekem semmi kedvem. - nyafogtam.
- Engem meg nem érdekel.Nem fogom hagyni,hogy ez a tuskó miatt kerülj padlóra.Na,menj már. - utasított.
Jól estek Liza szavai,hogy ennyire törődik velem.Hiába nem találkoztunk évekig,vagy éppen történt bármi a múltban.100 %-ban bíztam benne,bár mostanában akikben bízom azokban csalódom,de hát ez van.Felpattantam a kanapéról,és bementem az átmeneti szobámba.Elég sokáig ácsorogtam a szekrényem előtt míg dönteni tudtam.Egy fekete mini,pánt nélküli ruhára esett a választásom.

Bementem a fürdőbe,kiengedtem a hajamat,begöndörítettem pár tincset és felcsatoltam őket.Kisminkeltem magamat,majd mentem vissza a nappaliba.Elizabeth egyszerűen gyönyörű volt.A haja,a sminkje,a ruhája.Elképesztő.A ruhája halvány rózsaszín volt.

Nem sokkal később már Liza kocsijában ültünk,és az egyik közeli szórakozó helyre mentünk.Amikor beértünk szinte teltház volt,a hangulat is jónak ígérkezett.Leültünk a pulthoz és kértünk egy-egy koktélt.Miközben vártuk az italokat egy helyes srác ült le mellém.
- Szia.Ryan vagyok. - mutatkozott be.
-Szia.Lexi. - mosolyogtam
- Jössz táncolni?
- Aha. - válaszoltam,szóltam Lizának,hogy lelépek mire elmosolyodott.
Az tény,hogy Ryan nagyon jól táncol,kb. 4 számot táncolhattunk végig,majd visszaültem Liza mellé.
- Na,milyen volt?
- Jó. - vigyorogtam.
- És még helyes is.
- Liza..hagyjuk ezt.Jó? - néztem a szemébe.
- Ahogy akarod. - adta be végül a derekát.
Közben rendeltem magamnak még egy koktélt.Miután megittam a koktélomat,kimentem egy kicsit sétálni,ahogy kiléptem az ajtón egy kéz ragadott meg,és tolt neki a falnak.Ahogy jobban szemügyre vettem rájöttem,hogy Ryan az.Arca egyre jobban közelített az enyémhez,én meg nem tudtam,hogy mit kéne tennem.Már csak azt vettem észre,hogy szája az enyémhez ér.Teljesen más volt,mint Damon.Lágy és gyengéd,szinte az egész testem beleremegett.Miután szétváltunk zavarban is voltam,bűntudatom is volt.
- Nézd,nagyon jó fej srác vagy,de nekem van barátom. - nyögtem ki nagy nehezen.
Meglepődött kicsit,de elfogadta a tényt,s hazament én pedig vissza Lizához.
- Hol voltál?
- Kint.
- De rossz kedve lett valakinek.
- Nem megyünk?
- De,mehetünk. - és felkapta a mellette lévő székről a táskáját,és a kocsihoz mentünk. - Mi történt kint?
- Ryan megcsókolt.De ezt ne most. - húztam a számat.
- Oké. - majd gázt adott.
Út közben leginkább kifelé bámultam,ahogy az esőcseppek végigfolytak az ablakon.

Elég hamar hazaértünk,én mentem elől,mert Liza még a garázsba állt be.Az ajtó nyitva volt,pedig mikor elmentünk bezártam.Félve nyitottam be az ajtón, Damon a kanapén ült egy szál vörös rózsával a kezében.Teljesen meghatódtam,de nem tudtam,hogy ezzel most mit kéne csinálnom.Damon felállt és közelebb lépett hozzám.
- Sajnálom,hogy majdnem megcsaltalak.Hibáztam.Nem akartalak megütni. - nézett mélyen a szemembe.
Nem tudtam,hogy erre most mit kéne mondanom.Visszamegyek hozzá,és minden kezdődik előröl?
- Mit gondoltál,beállítasz egy vörös rózsával a kezedben,mondasz pár szép szót,és minden rendbe jön? Mert akkor nagyon nagyot tévedtél. - motyogtam.
Damon halványan elmosolyodott,majd még közelebb jött.Arcunkat mindössze pár milliméter választotta el.Szívverésem felgyorsult,a gyomrom görcsbe rándult.Damon lassan csókolt meg.Nem volt több kérdés,szeretem.Lelkiismeret furdalás öntötte el az egész testemet.
- Damon,mondanom kell valamit. - néztem a földet. - Én..mással csókolóztam. - nyöszörögtem.
- Tudom. - tűrt el egy haj-tincset a hajamból. - Ott voltam. - tette hozzá.
Nem mondtam semmit csak szorosan hozzábújtam.Mikor elváltunk Damon szeme vérben forgott,és egy hatalmas szúrást éreztem a nyakamnál.Úgy éreztem,hogy össze fogok esni,de valaki erősen tartott,majd felemelt s elvitt.Éreztem,hogy egyre kevesebb energiám van..