Itt az első fejezet..ha tetszett írjatok komikat,nagyon fontos lenne.Köszönöm : )
-Szia.-köszönt apa
-Szia.-mosolyogtam rá
-Miújság a suliba ?
-Semmi különös.-vágtam rá
-És veled mizujs,nagyon elfoglalt voltál a napokban,szinte nem is találkoztunk.-húztam el a számat.
-Tudom kicsim,tudom.De meglett a munka eredménye.-mondta széles mosollyal.
-Igen és mi ?
-Előléptettek.-válaszolta boldogan.
-Jajj,ez nagyszerű.-öleltem meg.
-Mit szólnál ha elmennénk holnap kirándulni ?-vette fel az ötletet.
-Remek.Menjünk,persze.-mosolyogtam rá.-Na jó de nekem viszont most mennem kell,megígértem a többieknek,hogy elmegyünk egy kicsit táncolni.
-Rendben,menj csak.Bementem a szobámba összepakoltam a szükséges dolgaimat.Megöleltem aput és adtam neki 2puszit.Majd sietősen útnak indultam.Hamar odaértem.A többiek már vártak rám,de amint megpillantottak elmosolyodtak és megöleltek.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Sziaaaa.-üdvözöltek ők is.-Szerintem menjünk öltözni.-javasolta Rita.
-Igazad van.-mondtuk szinte egyszerre
Mindenki elvonult az öltözőkbe.Gyorsan végzett mindenki.
-Na,kezdhetünk ?-kérdeztem
-Igen.-hallottam a tömör választ.
Beindítottam a zenét,és elkezdtünk táncolni.Nagyon szerettem próbálni,olyan jó hangulatban telnek.2,5 óra tánc után,úgy gondoltuk ideje hazamenni.Átöltöztünk,majd elköszöntünk egymástól.
-Ne kísérjelek el ?.-halottam egy hangot magam mögött,megfordultam és láttam,hogy Peti az.
-De,ha van kedved.-mosolyogtam rá.Megvártam míg felkapja a pulcsiját.
-Mehetünk.-mondta
Az úton sokat beszélgettünk,valamiért ő másnak tűnt mint a többiek.-gondoltam el magamban.Valami van benne,olyan megértő..
-És már jobban vagy lelkileg ?-kérdezte kicsit félve mert nem szerettem erről beszélni.
-Háát..azóta már eltelt 5év,de engem még mindig bánt,hogy így alakultak a dolgot.De amit a legjobban bánok az az,hogy szinte nem is látom a húgomat,Lindát..Néha elgondolkozom azon,hogy milyen lenne,ha mi egy család lennénk,mennyire boldogok lehetnénk..-válaszoltam szomorúan.Peti megállt,mire én kérdőn néztem rá,és tovább indultam,de ő megragadta a kezemet,magához húzott,és szorosan átölelt,mire én szorosan hozzábújtam.
-Sajnálom.-mondta halkan.
Az "idilli" pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg.Gyorsan előkotorásztam a táskámból.A kijelzőn ismeretlen szám állt,először nem akartam felvenni,de végül még is úgy döntöttem,hogy felveszem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése