Egy sötét alagútban voltam,ahonnan nem volt kiút.Nem volt szép rét,nem találkoztam apával sem.Kezdtem megijedni,hogy meghaltam és pont az az ember áltat akiért pár évvel ezelőtt tűzbe is mentem volna.Ez volt benne a legrosszabb,olyanba kell csalódni akit szeretünk.Éreztem,hogy valami végig folyik a torkomon,s ezzel együtt a sötét alagút halványulni kezd és egyre erősebbnek érzem magam.Vért itattak velem,állapítottam meg a ritka komoly tényt.Lassan nyitottam ki a szememet és egy kanapén találtam magam.Ahogy megmozdítottam a karomat iszonyatos erejű fájdalom kerített hatalmába.Szívem szerint ordítottam volna,de nem adtam meg ezt az örömöt senkinek akárki is tette ezt velem.Az ajtón hirtelen Elizabeth lépett be,majd csendesen leült az egyik székre és engem kezdett nézni.
- Mi olyan érdekes. - kérdeztem gúnyosan.
- Tudod,én bíztam benned de te elárultál.
- Te eszednél vagy? - kérdeztem dühösen.
Mi az,hogy én elárultam? Azt sem tudtam évekig,hogy hol van arról meg végképp nem,hogy vámpír.Arról meg,hogy ki csalódott kibe ne feszegessük.
- Miért? Liza,miért tetted ezt velem?
- Mert az kérte,hogy hozzalak ide.
- Ki,kérte?
- Az most nem fontos,szenvedj úgy ahogy én szenvedtem miattad - tette a hangsúlyt a miattad szóra.
- Igen,és miért szenvedtél miattam?
Nem tudott válaszolni,mert az ajtón Klaus lépett be.
- Milyen aranyos. - jegyezte meg cinikusan a kialakult helyzetet.
Klaus közelebb lépett hozzám,és csuklóját felsértve még több vért jutatott a szervezetembe.Próbáltam minél kevesebbet nyelni,de ez lehetetlennek bizonyult.Féltem a következő lépéstől,nem akartam vámpír lenne legalábbis még nem.Behunytam a szememet jobb nem látni,mit akar velem tenni.De nem csinált semmit,csak leült mellém a kanapéra.
- Miért tetted ezt Elizabethhel?
- Valahogy mellém kellett állítani. - mosolygott.
- Mit mondtál neki? - kezdtem nagyon dühös lenni.
- Csak azt,hogy miattad öltem meg a bátyját.
Mi de hát a bátyja él.Tudtam,hogy él mert valamelyik nap találkoztam vele.Klaus kiment az ajtón,én pedig minden erőmet összeszedve odasétáltam mellé.
- Liza,Klaus hazudik neked.
- Vagy inkább te.
- Kérlek,Liza bízz bennem. - kértem szinte könnyes szemmel. - Mikor hazudtam én neked?
Nem válaszolt semmit,hisz nem is nagyon tudott volna.
- Na látod.Él a bátyád,higgy nekem. - szorítottam meg a kezét.
- Nem tudom,mit higgyek. - temette tenyerébe arcát.
Valamilyen szinten sajnáltam Elizabethhet,mert valószínű hogy fordított esetben én is ezt tettem volna.Klaus iszonyat gyorsan termett mellettem,és kaptam tőle akkora pofont hogy a földre estem.Liza a segítségemre akart sietni de Klaus megakadályozta.
- Lehet,hogy erős vagy,de hozzám képest nem eléggé. - szorította Liza nyakát.
Liza végül megadta magát,én pedig ezalatt feltápászkodtam a földről.
- És ezzel most mi a célod Klaus?
- Damon biztos keresni fog ezáltal kapcsolatba léphetek a Hasonmással.
- Mire mész Elenával?
- Kell az ő vére,meg a tiéd és létre tudok hozni hibrideket. - mesélte büszkén a nagy tervét.
- Azt már nem.
- Gondolod? - jött közelebb hozzám.
- Akkor inkább a halál. - néztem vele farkas szemet.
- Majd meglátjuk. - vont vállat,majd Lizához fordult.
- Ha 10 percen belül nem talál egy varázsigét ahhoz,hogy kapcsolatba lépjen Bonnieval,öld meg. - igézte meg.
- Ne..Klaus ne tedd ezt.
Klaus nem válaszolt semmit,csak kiment az ajtón majd visszajött egy varázs-könyvvel.A kezembe nyomta majd ismét eltűnt.
- Liza,ne kérlek.Nem kell ezt tenned. - kérleltem.
- Nincs más választásom,sajnálom. - nézett mélyen a szemembe.
Félve ültem le a kanapéra,majd Liza kiment mosdóba én pedig úgy éreztem,hogy valami mellém esik.Odanéztem és egy papír-cetli volt az.Gyorsan széthajtogattam,ha jól tippeltem Bonnie kézírásával jött egy rövid üzenet: ' Damon és Stefan úton vannak érted'.Az üzenetet olvasva halványan elmosolyodtam.De tudtam,hogy addigra más késő lesz,Lizát pedig nem fogom tudni meggyőzni.Hangos ajtó csapkodással jött vissza,szemei szinte szikrákat szórtak a dühtől.Fájt,hogy Liza ezt tette velem,hogy hitt Klausnak és mellé állt.Az idő pedig egyre gyorsabban telt,meg sem próbáltam a várzsigét keresni - amit mellesleg tudok fejből - kizárt dolog,hogy segítsek neki.Elenáékat ha kell a saját életem árán is meg fogom menteni.Elkeseredettségemben szememből egy könnycsepp gördült ki,amit gyorsan le is töröltem.De még sem elég gyorsan,mivel Liza észrevette,nem szólt semmit csak mellém ült és meg akart ölelni de én elhúzódtam.
- Nem foglak bántani.
- A múltkor is ezt mondtad.Bár mindegy,hogy mikor ölsz meg.
- Nem foglak megölni. - hajtogatta továbbra is a saját igazát.
- Ugyan,Liza. - mondtam könnyes szemmel.
- Most te bízz bennem.
- Szeretnék,de félek hogy nem fog menni. - töröltem le a könnyeimet.
Liza szorosan megölelt,de az idő a végéhez közeleg 1 perc 20 másodperc
- Fuss. - kiáltott rám.
- Mi?
- Csak menj.
Futottam ahogy csak bírtam,majd éreztem hogy erős kéz megragad és karjaiba zár.
- Damon. - suttogtam.
- Jól vagy?
- Fogjuk rá.De Liza..
- Mi van Elizabethhel? - szakított félbe Stefan.
- Klaus megigézte,hogyha 10percen belül nem találok meg egy varázsigét akkor öljön meg.
- És miért nem kerested meg a varázsigét? - kérdezte Damon.
- Mert tudom fejből. - mosolyogtam. - Meg nem akartam,hogy Klaus kapcsolatba tudjon veletek lépni.
Damon lágyan megcsókolt,majd együtt visszaindultunk a házba ahonnan nem sokkal ezelőtt menekültem.Mikor beértünk pont akkor szólalt meg az óra jelezve,hogy lejárt az idő.Liza szeme vérben forgott,éles szemfogai előjöttek.Damon nem várta meg míg nekem jött,gyorsan a falnak szorította Lizát.Kitörte az egyik szék lábát és Liza szívéhez emelte.
- Damon ne. - sikítottam.
- Meg akart ölni.
- De attól még a legjobb barátnőm!
Damon kételkedve dobta el a karót és engedte el Liza nyakát.Féltem,hogy mit fog csinálni csak abba tudtam bízni,hogy lesz annyi akaratereje hogy nem fog bántani.Gyengén roskadt le a földre,én pedig gondolkodás nélkül mentem oda hozzá és megöleltem.
- Annyira sajnálom. - sírta.
- Nem haragszom. - mosolyodtam el halványan.
- Hogy bízhattam meg Klausban? - tette fel a kérdést inkább magának mint nekem,de az tény hogy ez engem is érdekelt volna.
- Gyertek,menjünk mielőtt Klaus visszajön. - javasolta Stefan.
Lizával felálltunk,majd gyors léptekkel a kocsihoz siettünk.Damon egyből gázt adott és elindultunk haza.Elég hamar hazaértünk vagy csak nekem tűnt kevésnek? Lassú léptekkel mentem be a Salvatore házba,ahol Linda és Elena már tűkön ülve vártak, s amint megláttak a nyakamba borultak.
- Hogy tehetted? - fordult Linda Liza felé.
- Linda,elég. - szóltam rá.
- Nem,igaza van. - sóhajtott Elizabeth.
- De nem te akartál megölni,hanem Klaus. - magyaráztam.
- Az mindegy,de én is benne voltam nem is kicsit.
- Jó,kész megtörtént nem számít. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
Elmentem lezuhanyozni,majd álmosan dőltem de Damon ágyába,de mindenképp meg akartam várni.Végül Liza egy időre nálunk marad,a húgom szobája melletti vendégszobába költözött be.Damon váratlanul és halkan lépett be az ajtón,és egyből fölém mászott.
- Aggódtam érted. - suttogta.
Jól esett,hogy aggódott értem,amit egy széles mosollyal jeleztem.Damon megcsókolt és a kezünket összekulcsolta,ebben a csókban benne volt minden,a mai nap történései; féltés,szerelem,düh.Majd egyre hevesebben csókolt ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése