„Mindig menni kell tovább.Nem számít ha kevés esélyed van túlélni.Meg kell próbálnod a lehetetlent is.Hisz talán sikerrel jársz.”
A férfi valahonnan nagyon ismerős volt.De nem tudtam,hogy honnan.
- Ki vagy te? – szólalt meg helyettem Liza.
- Michael. - válaszolt könnyedén.
- Ki vagy te? – szólalt meg helyettem Liza.
- Michael. - válaszolt könnyedén.
Mintha ezzel olyan sokra mennénk.A férfi olyan harmincas élhető valaki lehetett.Nem mertem biztosra venni,hogy ember de azt sem,hogy vámpír.Hisz ha ember lenne nem merne szembe szállni Klaussal.De volt a személyiségében valami,valami ami arra adott okot,hogy tartsunk tőle.Mielőtt megszólalhattam volna,Kathire lépett be az ajtón.Aki amint meglátta Michaelt elsápadt,meglepetett meredt rá.
- Hello,Katerina. - fordult felé Michael.
- Mit keresel itt? - kérdezte dühösen.
- Hallottam a kis tervetekről,és nem hagyhatom csak úgy szó nélkül.
Kathrine arcára némi fájdalom futott végig,és keze is ökölbe szorult.
- Most akkor mi is van? - kérdeztem.
- Klaust csak én tudom megölni.Semmi bűbáj,karó nem hat.Te is tudod,hogy ősi vámpír,továbbá hibyrid.
- Ki vagy te? És miért pont most jelentél meg? Miért akarod holtan látni Klaust? - fakadtak ki belőlem sorra a kérdések.
- Az apja vagyok.
Ha lehet már annyit sem értettem ebből az egészből,mint eddig.Egy apa miért halottan látni a saját fiát? Tegyen bármit akkor is a fia marad.Ha az illető Klaus is.A többi kérdésemre nem volt hajlandó válaszolni,ezért inkább Kathrinere néztem.Aki láthatóan még mindig nem fogta fel a történteket.Egy harsány gondolat futott végig az agyamon,hogy mi van ha ő ölte meg a szüleit,mégsem Klaus.
- És,hogy akarod megölni Klaust? - fordultam felé.
- Ezzel. - vett elő egy tört meg valami kis üveget.
- Ezzel? - kérdeztem meglepetten. - Talán ha egy kismadarat kéne megölni használna.. - motyogtam.
Michael egy elég szúrós pillantást vetett felém,ezért inkább csendbe maradtam,és kíváncsian vártam a folytatást.Majd nem sokkal később mindenki szinte egy emberként csődült be a szobába,és figyelte mit is csinál Michael.És nem csak én voltam az egyetlen aki nem hitt ebben a törben,talán nem hiába.Michael elmondta a tervet,hogy hogyan és mikor támadjuk meg Klaust.A terv egyszerűnek tűnt,talán nagyon is.A főbb rész Michael kezében volt,aki - szerintem - biztos,hogy nem lesz képes megölni a saját fiát.A terv egyeztetése után egyből elment mondván,hogy dolga van.
- Ez biztos,hogy nem fog sikerülni.Milyen akármi lenne képes megölni a saját fiát? - bukott ki belőlem.
- Van benne valami,kell egy másik terv is ha ez megbukik.De akkor Michael élete is a tervvel fog elbukni. - értett velem egyet Damon,közben pedig a tört tapogatta.
- Akkor hogyan tovább? - lépett közelebb Kathrine.
Láttam rajta valamit amit nem lehet megmagyarázni.Reménykedtem benne,hogy el fogja mondani de Kathirent ismerve ennek elég kicsi az esélye.
- Marad az eredeti terv,amit Michael felbukkanása előtt volt. - szólt Stefan.
- Nem is rossz ötlet. - mosolyogtam. - De azt mondta semmiképpen sem fog használni. - s a korábbi mosoly teljesen lefagyott az arcomról.
- Nem biztos,hogy lehet neki hinni. - mondta Liza.
Ebben is van valami,hisz miért bízzak egy vad idegen férfiben? De ott motoszkált a fejemben az,hogy nem sikerülhet.És nem most akarok elbukni,hiába vagyok halhatatlan mégis úgy érzem,hogy ez sem védene meg Klaus haragjától.A többiek életét meg főleg nem akartam kockáztatni.Valamiért úgy éreztem,hogy ez a magam harca,amit egyedül kell megvívnom amire képtelen vagyok,és a többiek sem hagynák.
- Hahó?! - húzta el előttem a kezét Linda.
- Hm?
- Semmi. - mondta egyhangúan.
- Hé,mi a baj? - nyúltam a keze után.
Láttam,hogy a többiek kimentek a szobából,amíg a gondolataimmal voltam elfoglalva,ezért megfogtam a húgom kezét és az ágyra húztam.
- Na mesélj.
- Tudod,furcsa érzésem.Valaminek a végét érzem,és úgy érzem ez felemészt belülről.Ilyet még sohasem éreztem.
Rosszul esett amit a húgom érez,főleg hogy ez az érzés rajtam is átfutott a mai nap folyamán.És ő az az ember akinek a legkevésbé szeretnék fájdalmat okozni.
- Nézd,mindent meg fogunk tenni azért,hogy sikerüljön megölni Klaust.Nem ez lesz az első eset ahol élet-halál közé kerülök,de valami csoda folytán mindig visszajövök.És alakuljon bárhogy a terv,ne felejtsd el soha,hogy nagyon fontos vagy nekem,és hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.Érted?
- Miért mondod ezt? - emelete rám könnyes tekintetét. - Tudsz valamit amit én nem?
- Nem.De ne sírj.Minden rendbe lesz. - öleltem meg,és próbáltam vele elhitetni azt amiben én sem voltam biztos. - Együtt töltjük ezt a napot,csak mi ketten.Oké ? - mosolyogtam.
- Aha.Elmegyünk a tengerhez?
- Tengerhez? Az kicsit messze van. - néztem rá.
- Nem.Itt is van,nem igazi tenger,de tök úgy néz ki.
- Akkor oké. - mosolyogtam. - Menj szedd össze a cuccaidat.
Nem kellett neki kétszer mondani már rohant is,én pedig átmentem a Damonnal közös szobánkba.Damon ott ült az ágyon kezében egy pohár whiskyvel közben pedig az ablakot nézte.De amint meghallotta,hogy jövök letette a poharat és felállt.
- Hallom,csajos napot tartatok a húgoddal? - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Igen. - sóhajtottam. - Lehet,hogy utoljára. - suttogtam.
- Ne csináld már,te ennél sokkal erősebb vagy. - jött oda hozzám,és felemelte az államat. - Ennél nehezebb dolgokat is túléltél nem most fogod feladni.Azt nem hagyom. - nézett mélyen a szemembe,majd lágyan megcsókolt.
Amiből elég hosszú csók lett,és már az ágy felé kezdett tolni.Az elején próbáltam kicsit eltolni magamtól,hisz ez nem a legmegfelelőbb alkalom,de hamar rájöttem,hogy ez reménytelen.Jó volt újra vele lenni,de valahogy más volt.Sokkal több érzelem volt benne,mint eddig.Talán Damon is érezte a vesztemet?
Féltem meghalni.Nagyon is,mikor minden kezd egyenesbe jönni.Gondolkoztam ezeken miközben öltöztem.Amint kész lettem rohantam is le az emeletről a húgomhoz,aki már türelmetlenül várt rám.
- Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám szúrósan.
Nem válaszoltam csak a kocsi felé kezdtem sétálni,ő pedig jött utánam.Az úton sokat beszélgettünk,meg segített eljutni ahhoz a bizonyos 'tengerhez'.Amikor odaértünk a kocsi épp,hogy megáll Linda már pattant is ki belőle.Kiszedtem a cuccokat majd utána indultam.A hely tényleg hasonlított a tengerhez,és ahogy láttam nem csak a húgom az aki ismeri ezt a helyet.Voltak páran de nem sokan.Linda egyből bikinire vetkőzött és kifeküdt napozni.Én még egy ideig elnézelődtem,majd én is levettem a ruháimat és Linda mellé feküdtem.
- Bemegyünk a vízbe? - kérdezte.
- Most? Most feküdtem le. - nevettem.
Pont,mint Liza gondoltam.De végül győzött az ő akarata és bementünk a vízbe ami meglehetősen hideg volt.
Miután kipancsoltuk magunkat kimentünk megtörölköztünk és visszafeküdtünk napozni.Délután 5 óra körül elindultunk haza,Az út hazafelé hosszabbnak tűnt,talán azért is mert Linda elaludt.Végül kemény és hosszú 1,5 óra múlva már a ház előtt álltunk meg.Felkeltettem Lindát aki nem volt boldog a cselekedetemtől,és nyűgösen a lakásba csoszogott,majd egyenes fel a szobájába.
- Szia. - köszönt Damon,majd megcsókolt.
- Szia. - mosolyogtam.
Én is felmentem az emeletre lezuhanyoztam,majd a szobába indultam.Damon már ott feküdt és az ágy is meg volt csinálva.Bebújtam mellé,és simogatni kezdte a karomat és a hátamat,ennek következtében nem sokkal később már el is aludtam..
- És,hogy akarod megölni Klaust? - fordultam felé.
- Ezzel. - vett elő egy tört meg valami kis üveget.
- Ezzel? - kérdeztem meglepetten. - Talán ha egy kismadarat kéne megölni használna.. - motyogtam.
Michael egy elég szúrós pillantást vetett felém,ezért inkább csendbe maradtam,és kíváncsian vártam a folytatást.Majd nem sokkal később mindenki szinte egy emberként csődült be a szobába,és figyelte mit is csinál Michael.És nem csak én voltam az egyetlen aki nem hitt ebben a törben,talán nem hiába.Michael elmondta a tervet,hogy hogyan és mikor támadjuk meg Klaust.A terv egyszerűnek tűnt,talán nagyon is.A főbb rész Michael kezében volt,aki - szerintem - biztos,hogy nem lesz képes megölni a saját fiát.A terv egyeztetése után egyből elment mondván,hogy dolga van.
- Ez biztos,hogy nem fog sikerülni.Milyen akármi lenne képes megölni a saját fiát? - bukott ki belőlem.
- Van benne valami,kell egy másik terv is ha ez megbukik.De akkor Michael élete is a tervvel fog elbukni. - értett velem egyet Damon,közben pedig a tört tapogatta.
- Akkor hogyan tovább? - lépett közelebb Kathrine.
Láttam rajta valamit amit nem lehet megmagyarázni.Reménykedtem benne,hogy el fogja mondani de Kathirent ismerve ennek elég kicsi az esélye.
- Marad az eredeti terv,amit Michael felbukkanása előtt volt. - szólt Stefan.
- Nem is rossz ötlet. - mosolyogtam. - De azt mondta semmiképpen sem fog használni. - s a korábbi mosoly teljesen lefagyott az arcomról.
- Nem biztos,hogy lehet neki hinni. - mondta Liza.
Ebben is van valami,hisz miért bízzak egy vad idegen férfiben? De ott motoszkált a fejemben az,hogy nem sikerülhet.És nem most akarok elbukni,hiába vagyok halhatatlan mégis úgy érzem,hogy ez sem védene meg Klaus haragjától.A többiek életét meg főleg nem akartam kockáztatni.Valamiért úgy éreztem,hogy ez a magam harca,amit egyedül kell megvívnom amire képtelen vagyok,és a többiek sem hagynák.
- Hahó?! - húzta el előttem a kezét Linda.
- Hm?
- Semmi. - mondta egyhangúan.
- Hé,mi a baj? - nyúltam a keze után.
Láttam,hogy a többiek kimentek a szobából,amíg a gondolataimmal voltam elfoglalva,ezért megfogtam a húgom kezét és az ágyra húztam.
- Na mesélj.
- Tudod,furcsa érzésem.Valaminek a végét érzem,és úgy érzem ez felemészt belülről.Ilyet még sohasem éreztem.
Rosszul esett amit a húgom érez,főleg hogy ez az érzés rajtam is átfutott a mai nap folyamán.És ő az az ember akinek a legkevésbé szeretnék fájdalmat okozni.
- Nézd,mindent meg fogunk tenni azért,hogy sikerüljön megölni Klaust.Nem ez lesz az első eset ahol élet-halál közé kerülök,de valami csoda folytán mindig visszajövök.És alakuljon bárhogy a terv,ne felejtsd el soha,hogy nagyon fontos vagy nekem,és hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.Érted?
- Miért mondod ezt? - emelete rám könnyes tekintetét. - Tudsz valamit amit én nem?
- Nem.De ne sírj.Minden rendbe lesz. - öleltem meg,és próbáltam vele elhitetni azt amiben én sem voltam biztos. - Együtt töltjük ezt a napot,csak mi ketten.Oké ? - mosolyogtam.
- Aha.Elmegyünk a tengerhez?
- Tengerhez? Az kicsit messze van. - néztem rá.
- Nem.Itt is van,nem igazi tenger,de tök úgy néz ki.
- Akkor oké. - mosolyogtam. - Menj szedd össze a cuccaidat.
Nem kellett neki kétszer mondani már rohant is,én pedig átmentem a Damonnal közös szobánkba.Damon ott ült az ágyon kezében egy pohár whiskyvel közben pedig az ablakot nézte.De amint meghallotta,hogy jövök letette a poharat és felállt.
- Hallom,csajos napot tartatok a húgoddal? - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Igen. - sóhajtottam. - Lehet,hogy utoljára. - suttogtam.
- Ne csináld már,te ennél sokkal erősebb vagy. - jött oda hozzám,és felemelte az államat. - Ennél nehezebb dolgokat is túléltél nem most fogod feladni.Azt nem hagyom. - nézett mélyen a szemembe,majd lágyan megcsókolt.
Amiből elég hosszú csók lett,és már az ágy felé kezdett tolni.Az elején próbáltam kicsit eltolni magamtól,hisz ez nem a legmegfelelőbb alkalom,de hamar rájöttem,hogy ez reménytelen.Jó volt újra vele lenni,de valahogy más volt.Sokkal több érzelem volt benne,mint eddig.Talán Damon is érezte a vesztemet?
- Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám szúrósan.
Nem válaszoltam csak a kocsi felé kezdtem sétálni,ő pedig jött utánam.Az úton sokat beszélgettünk,meg segített eljutni ahhoz a bizonyos 'tengerhez'.Amikor odaértünk a kocsi épp,hogy megáll Linda már pattant is ki belőle.Kiszedtem a cuccokat majd utána indultam.A hely tényleg hasonlított a tengerhez,és ahogy láttam nem csak a húgom az aki ismeri ezt a helyet.Voltak páran de nem sokan.Linda egyből bikinire vetkőzött és kifeküdt napozni.Én még egy ideig elnézelődtem,majd én is levettem a ruháimat és Linda mellé feküdtem.
- Bemegyünk a vízbe? - kérdezte.
- Most? Most feküdtem le. - nevettem.
Pont,mint Liza gondoltam.De végül győzött az ő akarata és bementünk a vízbe ami meglehetősen hideg volt.
- Szia. - köszönt Damon,majd megcsókolt.
- Szia. - mosolyogtam.
Én is felmentem az emeletre lezuhanyoztam,majd a szobába indultam.Damon már ott feküdt és az ágy is meg volt csinálva.Bebújtam mellé,és simogatni kezdte a karomat és a hátamat,ennek következtében nem sokkal később már el is aludtam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése