Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig nem volt rész.A hétvégén nem voltam itthon,és 4 tz-re kellett tanulnom.Pluszba még a netem is szarakodott.Még egyszer nagyon sajnálom!
'Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr és van aki elmenekül, de néha van aki küzd és néha van aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel..'
Miután Damon túltette magát azon a bizonyos tényen,hogy Klaus kirúgta az ajtót,az említett békésen leült a kanapéra.
- Szóval igaz vagy sem? - nézett rám.
Először arra gondoltam,hogy hazudok hisz bizonyítani úgysem tudja,csak akkor ha megöl de abba ott a kockázat,hogyha még sem lettem halhatatlan.Másodszor pedig arra gondoltam,hogy igazat mondok,hisz mit veszíthetek?
- Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. - néztem rá gúnyosan.
- Ahogy gondolod.
Majd előttem termett és a húgom nyakához egy kést szorított.Bármennyire próbáltam nyugodt maradni,most minden izmom megfeszült.
- Engedd el. - parancsoltam rá.
- Miért tenném?
- Mert ha nem meghalsz. - mondtam teljes hidegvérrel.
Damon döbbenten nézett rám,és rázta a fejét,hogy inkább maradjak csöndben.
- Úgy látszik nem világosítottak fel eléggé,egy ősi vámpírt nem lehet megölni,csak megsebezni azt is csak akkor ha hagyom. - vigyorgott.
- Kipróbáljuk? - léptem közelebb hozzá.
- Milyen bátor lett valaki.
Tudtam,hogy csak egy szavamba kerül és Liza előkeríti Kathrinet,amire talán most volt itt a megfelelő idő.
- Nem válaszoltál. - játszottam azt amit ő játszott velem.
- Ha elbuksz,halott leszel a segítőiddel együtt. - suttogta a fülembe,majd elengedte Lindát és eltűnt.
A hideg futkosott a hátamon a hangjától.Bevallom:volt bennem némi feszültség attól amit mondott.De csak remélni tudtam,hogy Lizának igaza lesz és sikerül megölnünk Klaus.
- Te teljesen megőrültél? - jött oda hozzám Damon. - Hogy tudnám te megölni?
- Ezt majd később megbeszéljük. - hadartam és a szobámba rohantam.
Szerencsére Elizabeth épp az ágyon ült és egy könyvet olvasott.
- Itt az idő.Igaz? - tette le a könyvet.
- Nagyon úgy néz ki. - bólogattam.
- Hívom Kathrinet.
- De miből gondolod,hogy segíteni fog?
- Ő is meg akar szabadulni Klaustól.Ha meghal nem kell tovább menekülnie.
Miután megbeszéltük a tervet visszamentem a többiekhez elmondani,hogy hogyan tovább.
- Nos..Elizabethhel és Kathrinenel meg tudjuk ölni Klaust.De ehhez ti is kelletek.
A többiek tátott szájjal néztek ránk,ami érhető is volt.
- Csapdába kell csalnunk.Bonnie rád is szükség van. - mondta Liza. - El kell játszanunk,hogy Bonnie van csak egyedül.És mivel Bonnie nem tud egyedül elbánni Klaussal,ezért meg fog halni.Persze nem igazából.Itt jön képbe a két Salvatore testvér,Stefan viszi el Bonnie 'holtestét' Damon pedig beleszúrja Klausba ezt a karót. - adott a kezébe egy szépen faragott karót. - Utána mi a többit elintézzük.Ja,és még valami Klaus nem léphet ki az épületből,de ezt csak úgy tudjuk megoldani,hogy akkor egyik vámpír sem lépheti át a küszöböt,ezért jól el kell majd rejtőznötök Bonnieval együtt.Elena te pedig kint fogtok várni Lindával a kocsiba,és amikor a varázslat megszűnik és a két Salvatore testvér kilép az ajtón,egyből elindultok a Gilbert házhoz.Mindenki érti,hogy mi a dolga? - nézett körbe.
- Aha. - bólogattak.
- Remek.Kathrine nemsokára itt lesz.Lehetőleg próbáljatok meg viselkedni.
- Kathrine? - kérdezett vissza Stefan. - Minek ő ide? Mi is vámpírok vagyunk.
- Igen.De ő idősebb,és jobban ismeri Klaust.Meg annyi örömet megérdemel,hogy láthassa holtan.
Pár perccel később kopogni kezdtek az ajtón,Liza pedig kinyitotta és Kathire lépett be rajta teljes nyugodtsággal,és széles mosollyal az arcán.
- Kathirne. - áll elé Damon.
- Hello.Damon. - húzta végig az ujját Damon mellkasán.
Nem mondom,hogy egy perce nem lettem féltékeny,hisz szerintem senki sem örülne,ha egy nő főleg akibe fülig szerelmes volt pár évtizeddel ezelőtt,most újra felbukkan és simogatni kezdi.De Damon hamar lerázta magáról a lány kezeit,és hátrébb lépett.
- Oké,Kathire.Tisztázzuk a játék szabályokat. - sétáltam mellé. - Segítesz megölni Klaust,utána visszamész oda ahonnan jöttél,és békén fogsz hagyni minket.
- A dolog első része tetszik de a második annyira nem.Szóval ti elvárjátok,hogy segítsek megölni Klaus,de cserébe nem kapok semmit?!
- Nem elég ajándék,hogy láthatod őt holtan.Aki elől menekültél több évszázadon át? - kérdezte Elena.
A lány csak vállat vont,majd felment az emeletre.Nagyot sóhajtottam,majd utána indultam.Nagy meglepetésemre az én szobámba volt,és a családi képeinket nézegette,amiből mára már semmi sem maradt.
- Tudod,olyan furcsa lány vagy. - nézett rám.
- Miért is?
- Igaz nem ismerlek túlzottan,de hallottam rólad pár dolgot.Tudom,hogy nem volt könnyű gyerekkorod semmilyen téren sem.Most meg kiderül,hogy az apád vámpír,a húgod a nyakadon marad,anyád meg inkább marad a vámpír apáddal mint veletek.És te még is egy határozott,kemény lány vagy.Talpra álltál,túltetted magad a múlton próbálsz tiszta lapokkal indulni.Te vitted végig azt amit én sosem tudtam. - ült le az ágyamra.
Teljesen ledöbbentem ahogy Kathirent hallgattam.Nem gondoltam volna,hogy túlzottan lelkizős típus,főleg azt nem,hogy mi ketten fogunk ilyenekről beszélni.
- Ezt,hogy érted?
- Klaus megölette a családomat,mikor megszöktem tőle.Nem tudta elviselni,hogy nem szeretem.Menekülnöm kellett,olyan gyorsan ahogy csak tudtam.Így kötöttem ki a régi Salvatore háznál.Nagyon kedvesek voltak,befogadtak és úgy kezeltem,mint egy családtagot.Damonban egyből láttam a tüzes vad férfit,míg Stefan pont az ellenkezője volt de épp ettől érdekes.Tudtam,hogy nagyon veszélyes játékot űzök mikor mindkettejükkel együtt voltam.Ők az életüket áldozták értem,és pedig csak játszadoztam velük,vagy is az elején.De így visszagondolva szerettem őket,mind a kettejüket.És azt is tudom,hogy ez neked szarul esik,mert a barátnője vagy.
- Kathire..
- Ne mondj semmit.Elmondtam neked mert úgy éreztem hasonló cipőben járunk.De ez nem változtat semmin.
- Ahogy akarod. - sóhajtottam.
- Szóval mi a tervetek?
- Pontos terv még nincs de ötletek már vannak.Az első és legfontosabb,hogy csapdába kell őt csalnunk meg az,hogy nem mehet ki az épületből.Utána jövünk mi.
- Értem. - állt fel az ágyról. - Akkor majd később. - majd eltűnt az ablakon.
Furcsa volt,hogy elmondta ezeket a dolgokat.De a dolgok amiket elmondott még furcsábbak voltak.Azt tudtam,hogy Klaus megölette a családját,de a részleteket nem.Bármennyire is hangzik furcsának sajnáltam őt.Sajnáltam mert ilyeneket kellet átélnie,sajnáltam mert tudtam - most már - hogy ez egy álca.Ő csak megjátssza a gonoszt,hogy neki semmi se fáj.Leültem az ágyra és magamhoz hívtam Tessát.Csak azt nem értettem,hogy mire értette,hogy ő nem tette túl magát a múlton.Vajon még mindig szerelmes a két Salvatore fivérbe?De nem volt időm tovább ezen gondolkozni mert Liza jött be az ajtón.
- Meg van a terv. - mosolygott.
- Remek. - mosolyogtam.
Leült mellém és egy rajzott terített szét az ágyon,ami első ránézésre elég bonyolultnak tűnt..
- Na akkor,Klaus becsalogatjuk a gimi tornatermébe Bonnieval.Mi addig elmondjuk a varázsigét,és onnantól már senki sem megy sehova.Damon és Stefan az tornaterem öltözőjébe lesz.Miután Bonnie legyengül és 'meghal' Damon gyorsan hátulról Klausba szúrja a karót,addig Stefan elviszi onnan a boszit.Feloldjuk a varázslatot és ők kimennek Elenáék pedig elviszik őket.Utána jövünk mi. - nyomott egy papír cetlit a kezembe amin egy varázslat állt. - Ezzel annyira le tudjuk gyengíteni,hogy Kathrine beleszúrja a szívébe az ősi vámpírt ölő karót. - mesélte lelkesen.
- Egész egyszerűnek tűnik.
Hirtelen valami hideg szellőt éreztem,és egy idegen állt előttünk cseppet sem bizalmat gerjesztő külsővel.
- Nem tehetitek. - mondta fenyegetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése