Ez a hang kísértetiesen hasonlított valakinek a hangjára. Nem az nem lehet gondoltam magamban.
- Na, mi az cica? Nem ismersz meg? – jött közelebb.
- Niklaus. – sziszegtem. – Takarodj innen és engedj ki azonnal.
- Most, hogy újra az enyém vagy Natalie soha. – mosolygott.
Leült mellém és csak nézett.
- Muszáj ezt? – szólaltam fel.
- Mit?
- Bámulni. – forgattam meg a szemeimet.
- Annyira szép vagy Natalie.
- Nem vagyok Natalie! – ordítottam.
- Dehogy is nem.
- Nem.
- Emlékezz. – nézett mélyen a szemembe.
Egy mezőn voltam, nyár volt és nagyon meleg. Talán a középkorba lehettünk a ruhák nagyon régiek voltak. Egy tóparthoz sétáltam és leültem a fűbe. Nagyon jó kedvem volt, állandóan mosolyogtam szinte minden percben. Nikalus egy váratlan pillanatban leült mellém és átölelte a derekamat. Beszélgetni kezdtünk, szintén sokat nevettünk. Hátradőltünk a fűben s összekulcsoltuk a kezünket. Hirtelen fölém gördült és megcsókolt. A kép itt megszakadt. Azt hittem kidobom a taccsot. Klaus meg én?! Együtt,ez komoly!? Ha lehetne leköpném magamat! Az egyetlen vigaszt csak az jelentette, hogy ez nem én voltam hanem Natalie.
- Nem vagyok Natalie! – néztem rá dühösen.
- De az lehetsz. – mosolygott.
- Ne szórakozz velem. Engedj haza. Fogd már fel, hogy nem vagyok Natalie soha nem voltam és nem is leszek!
- Nem akarod végre befogni a szádat?
- Te nekem nem dirigálsz. – válaszoltam dühösen.
- Istenem, pont olyan vagy mint Natalie. – ezzel a mondattal itt hagyott. Egyedül.
Próbáltam valahogy leszedni a láncot a kezemről de nem ment. Minden erőfeszítésem hiába való volt. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy egy hete sem vagyok itt és máris ennyi ellenséget gyűjtöttem be, akik mind a halálomat akarják, mert kicsik az agyuk ahhoz, hogy felfogják nem vagyok Natalie. Dühített, hogy eléggé kilátástalannak tűnik a helyzetem. Tőlem nem megszokott módon arra a pontra jutottam, hogy feladom. A lánc hirtelen levált a kezemről és a földre zuhant. Nagyon megörültem neki, hogy legalább a csuklómat tudtam mozgatni s nem vagyok kikötve, mint egy rab. Gondolkoztam azon, hogy Klaus csinálta ha igen akkor miért? Vagy nem is ő volt? Valahol legbelül még reménykedtem abban, hogy van tovább. Talán még Damonnak is örültem volna. A napok teltek és én egyre gyengébb lettem, Klaus naponta bejött hozzám 10-20 percre majd magamra hagyott folyton. Ha úgy gondolja, hogy én vagyok Natalie akit állítólag nagyon szeretett, akkor miért bánik így velem? Úgy gondolom ha valaki íly módon fejezi ki a szeretetét, hogy kínozza az illetőt, akkor ott komoly gondok vannak. Bár első ránézésre sem tűnt egy túl érzelmes fickónak. Egyik este hozott nekem enni ami már nála nagyon nagy szó volt. Gondolkodás nélkül kezdtem el enni.
- Valaki megmentésre szorul? – poénkodott Damon.
- Hiszed vagy sem most még neked is örülök. – mosolyogtam rá.
- Fogsz te nekem még ennél sokkal jobban is örülni. – mosolygott rám.
- Fogd be. – vigyorogtam.
- Na ideje lépni . – szólt Stefan.
Feltápászkodtam a földről és két fivér után indultam. Féltem, hogy felbukkan Klaus de ez nem történt meg. Igazán csak akkor nyugodtam meg amikor beszálltunk Damon kocsijába és elindultunk. - Klaus hol van? – bukott ki belőlem a kérdés.
- Fogalmazzunk úgy, hogy egy időre hatástalanítva lett.Első tippem a boszi volt meg a sokadik is.
- De hogy-hogy megmentettek? Nem meg akartok ölni?
- Ennyire ne siessünk előre. - nézett hátra Damon.
Többet nem kérdeztem csak haza akartam már menni. De nagy meglepetésemre a kocsi a Salvatore ház előtt állt meg.
- Hahó?! Én nem itt lakom! - kezdtem el sipákolni.
- Hidd el tudjuk. De ott Klaus bármikor megtalál. Itt nagyobb biztonságban vagy.
- Most komolyan, mióta érdekel titeket, hogy én biztonságban vagyok-e vagy sem? Meg majd ha nagyon nagy bajban leszek Kat megment. - forgattam a szemeimet.
- Igen, róla is szeretnék veled beszélni. Nem az akinek te hiszed. - nézett a szemembe Stefan.
- Ezt meg, hogy érted? - döbbentem meg.
- Ezt majd később. Ezt vedd fel és soha ne vedd le, történjen bármi. - adott át egy nyakláncot Damon.
- De mi ez?
- Verbéna van benne. Ezáltal nem tudnak megigézni.
- Bocs, de most saját magatok ellen cselekedtetek. - néztem értetlenül.
- Ahhoz, hogy ágyba vigyelek nem kell semmi nyaklánc vagy igézet. - jött közelebb Damon.
- Álmodik a nyomor. - mosolyogtam.
Elmentem zuhanyozni majd a srácok megmutatták az ideiglenes szobámat. Bebújtam az ágyba kényelmesen elhelyezkedtem és gondolkozni kezdtem. Miért mentettek meg? Mit akar tőlem Klaus? Meg kicsoda valójában Katerina? Kicsit sem féltem már attól, hogy éjszaka folyamán valamelyik Salvatore elvágja a torkomat. Nem sokkal később nyugodtan aludtam el.
Elmentem zuhanyozni majd a srácok megmutatták az ideiglenes szobámat. Bebújtam az ágyba kényelmesen elhelyezkedtem és gondolkozni kezdtem. Miért mentettek meg? Mit akar tőlem Klaus? Meg kicsoda valójában Katerina? Kicsit sem féltem már attól, hogy éjszaka folyamán valamelyik Salvatore elvágja a torkomat. Nem sokkal később nyugodtan aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése