A napok elég unalmasan teltek. Kat a beígért beszélgetést folyton elhalasztotta ostoba kifogásokkal, ezért inkább nem is kerestem a társaságát. Elanával azonban egyre inkább közelebb kerültünk egymáshoz, egyátalán nem olyan ember, mint amilyennek Katerina beállította. Szerencsére a Salvatore fivérek nagyrészt kimaradtak a beszélgetéseinkből, gyakran átjött vele az öccse, Jeremy is. Őt is nagyon bírom, nem csak azért mert megmentette az életemet. Xenia mind végig mellettem volt, most már bátran kimerem jelenti, hogy ő lett a legjobb barátnőm. Egyik délután úgy döntöttünk, hogy ideje kicsit kirúgni a hámból. Elenát kicsit győzködni kellett, de végül ő is belement. Előtte azonban még elmentünk vásárolni a plázába. Nem volt kérdés, hogy a mini koktélruhák osztályára siettünk egyből. Elena heves tiltakozásba kezdett, hogy ő ilyet nem fog felvenni.
- Nem fogom ezt felvenni. Felejtsétek is el. – tette karba a kezét.
- Pedig muszáj lesz. – mosolygott Xenia.
- Nem. – tiltakozott tovább.
- Ugyan Elena, gyönyörű vagy benne. – győzködtem.
- De nekem ez .. túl kihívó.
- Ma este felveszed, utána akár el is égetheted. Vagy ha nem veszed fel akkor itt maradsz az öltözőfülkébe. – fenyegette Xeina.
Elena fújtatott egyet, majd durcisan behúzta az öltöző függönyét . Xeniával halkan felnevettünk s vártuk, hogy végre kijöjjön. Miután ez is megtörtént, elmentünk Elenáékhoz készülődni. Azonban nem várt vendégek érkeztek. Persze, hogy a Salvatore testvérek sehonnan sem hiányozhatnak.
- Sziasztok. – köszönt Stefan majd adott egy puszit Elena szájára.
- Hello. – jött be Damon is.
Egy perc alatt ment el a kedvem mindentől. Xeina ökölbe szorította a kezét ezzel leplezve mérhetetlen dühét.
- Ugyan lányok ne csináljátok már. – nézett ránk Damon.
- Hogy mondtad? – álltam fel.
Utáltam Damont. Egy arrogáns faszfej, azt hiszi, hogy minden lányt megkaphat hát nagyon téved!
- Most mi a bajotok? – mosolygott ránk.
- Még te kérdezed?! Húzd meg magad Damon Salvatore vagy nagyon pórul fogsz járni az öcséddel együtt. – mentem közelebb hozzá.
- Hú, de megijedtem. – mosolygott gúnyosan. – Majd egy fiatal nagyszájú picsa fog megölni, nem? Azt,te csak szeretnéd. Volt már dolgom nálad sokkal keményebb ellenfelekkel is és látod még mindig itt vagyok.
Damon nagyon felhúzta az agyamat, csak azért nem öltem meg ott,akkor mert látni akarom ahogy szenved.
- Csak nehogy azt hidd, hogy győztél. – húztam végig az ujjam a mellkasán miközben elsétáltam mellette.
Ahogy utánam fordult egyből kihasználtam az alkalmat és gyorsan előkaptam a cipőmbe rejtett karót és ismét Damon hasába döftem.
- Egyszer megöllek te ribanc. – nézett fel rám.
- Ejnye, Damon nem tanított meg az anyád, hogy hogyan kell beszélni egy nővel?!
- Menj a.
Nem tudta folytatni mert egy újabb karóval lett gazdagabb, ezúttal Xeniától.
- Válogasd meg a szavaidat kispajtás, vagy nagyon hamar a földön találod magad. suttogta Xenia.
- Bocsi, Elena de ez nem az én műfajom. Ha valakit utálok akkor nem tudok neki jópofizni. – néztem rá.
- Akkor engem nem utálsz? – szólt közbe Stefan.
Meglepetten nézett rá mindenki, mert ez elég furcsa kérdés volt, pont abban a helyzetben.
- Szeretnél úgy járni, mint a bátyád? – néztem rá, majd Damonra aki épp akkor állt fel.
- Öm.. Kihagynám. – mosolygott.
- Nagyszerű. Akkor végre mehetünk készülődni? – kérdeztem.
- Várj. – szólt utánam Stefan.
Agyára ment valami, vagy mi a szart akar még tőlem?
- Mondd. – fordultam vissza.
- Lehetne kettesbe?
- Ja, igen persze. Hogy a kretén bátyáddal elkapjatok és megöljetek. Még mit nem. Egyből tálcán kínálom fel magam, nem? Stefan nem ismersz te még engem.
- Sok esélyünk pillanatnyilag nem lenne, én úgy érzem. – nézett a bátyjára aki épp belépett a szobába póló nélkül. Azt el kell ismerni, hogy Damonnak elég jó teste van, és.. Úristen, Nina miket gondolsz te?!
- Legyen. –vontam válltat.
Ezzel bementünk Elena szobájába.
- Lehetőleg gyorsan, mert nem érünk rá. – néztem rá, mire ő csak bólintott egyet.
- Ami a múltkor történt..
- Arra az esetre gondolsz amikor valamelyikőtök megharapott és meg akartatok ölni? Nagyon kedves húzás volt, majd igyekszem viszonozni a gesztust.
- Mi lenne ha pár percig csendben maradnál? – mosolygott.
Álltalában nem nagyon tűrőm, hogy csak úgy elkussoltassanak de most nem volt gyilkolós kedvem, csak menni akartam már.
- Szóval, sajnálom ami akkor történt. Valóban túllőttünk a célon. Nem az volt a cél, hogy meghalj csak a tudtodra akartuk adni, hogy nem örülünk az ittlétednek. Meg voltunk róla győződve, hogy te Natalie vagy.
- Értem. Öm .. hidd el én örülnék a legjobban ha nem kéne itt lennem. De tarozom ennyivel Katerinának. Kérdezhetek valamit?
- Persze. – bólintott.
- Ki az a Natalie?
- Nem tudod? – döbbent meg. – Ő Kathrine ikertestvére és a Petrova vérvonal öröklődik.
- Azt akarod mondani, hogy Natalie hasonmása vagyok? – döbbentem meg.
- Igen. Úgy, mint Elena Katnak.
Egy hang nem jött ki a torkomon. Ezért inkább rámosolyogtam és kimentem a szobából. Bementem a fürdőbe ahol a lányok már rég készülődtek.
- Na,mi volt? – kérdezte Xenia.
- Semmi extra. – vontam vállat.
Gyorsan felöltöztem megcsináltam a hajamat némi segítséggel, utána pedig kisminkeltük egymást és már csak az út volt hátra. Lementünk a nappaliba ahol még mindig a kanapén ült a két Salvatore testvér, ahogy leértünk egyből ránk néztek s Stefan szeme elkerekedett kedvesét látva, de nem szólt semmit. Én vezettem és viszonylag hamar odaértünk. A buli nagyon jó volt, olyan igazi dübörgött a zene, szinte mindenki táncolt. Először a bárpulthoz mentünk és kértünk egy-egy koktélt. Miután megittuk mi is elindultunk táncolni, mindhárman nagyon jól tudtuk, hogy sok férfi szem szegeződik ránk, de senki nem érdekelt. A jó buli hangulat szinte egy perc alatt feldobott és feloldódtam. Visszamentünk a bárpulthoz de most erősebb italt kértünk.
- Nem jössz táncolni? – hallottam egy ismerős férfi hangot.
Ahogy megfordultam Damon állt mögöttem. A fekete ingje feszült testére ami meglehetősen jó látványt nyújtott számomra.
- Ezt te sem kérdezted komolyan. – mosolyogtam rá.
- Szerelem és gyűlölet, nagyon vékony fal választja el őket. – suttogta a fülembe.
- Te már csak tudod. – néztem rá.
Végül még is elmentem Damonnal táncolni és meg kell hagyni egész jól nyomta. Már több órája lehettünk a szórakozóhelyen mikor egy idegen srác jött oda hozzám.
- Szina, Nick vagyok. – mosolygott és kezet nyújtott.
- Szia, Nina. – ráztam vele kezet.
Sokat beszélgettünk majd megkérdezte, hogy nem megyünk-e el sétálni kicsit. Bólintottam egyet s kifele indultunk az ajtón, nem sokkal később egy fájdalmas szúrást éreztem az oldalamba és se kép se hang.
Mikor legközelebb felébredtem egy pince szerűségben lehettem, a fejem borzasztóan fájt és kimondhatatlanul idegesített, hogy nem tudom hol is vagyok. Majd nem sokkal később egy újabb idegen férfi lépett be a pinceajtón.
- Végre az enyém leszel Natalie. – mosolygott.
Szia..
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is.Kiváncsi vagyok hogy kilehet a férfi a pincébe.Sajnálom hogy nem kommiznak,pedig megérdemled egy ilyen fejezet után.Kitartás majd én irogatok.Várom a folytatást.puszi
Szia. Köszönöm szépen, szeretettel várom a hozzászólásaidat. :) A rész ma délután felkerül, remélem tetszeni fog. puszi. :)
Törlés