5.fejezet.-álomvilág

         "Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
      Ő nem jön már, s hiánya pusztít!"                                                                      

-Akkor mindent elintéztél a holnappal kapcsolatban ?-kérdezte a telefonba apa
-Persze.-válaszolta egy ismerős hang.
Apa letette a telefont és Elena állt vele szembe (?) göndör hajjal.
-Elena ?!
- Nem talált.-mondta foghegyről
- Katherine.-mire az érintett csak önelégülten vigyorgott
-Mit akarsz ?
-Ugyan Ben,mindannyian tudjuk.-ment közelebb apához.
-Hol van a szerkezet ?-kérdezte idegesen
-Nincs nálam.
-Hazudsz.-szorította neki a falnak.
Hirtelen elengedte,és eltűnt apa felállt s az autóhoz siettet.Gázt adott,majd elindult haza,egy váratlan pillanatban Katherine ott ült az anyós ülésen.Apa láthatólag nagyon megijedt,és lassítani kezdett.
-Azt hitted elfuthatsz ?-kérdezte Katherine gúnyosan.
Helyet cserélt apával,gyorsan elhajtott,és egy ismeretlen városba vette az irányt.Majd egy szempillantás alatt jön szembe egy másik autó és Katherine nem csinál semmit,apát "visszarakta" a volán mögé,a lány pedig eltűnt.Mire apa észbe kapott már késő volt.
-Sajnálom Lexi.-mondta.
Pár másodperc múlva a két kocsi frontálisan összeütközött.A másik sofőr a baleset után kiszállt a kocsiból és elment.Meglepett,hogy nem lett semmi baja.Apához siettem aki még élt.
-Vigyázz magadra Lexi,kérlek.-mondta akadozva a fájdalomtól.Én csak bólintottam,és elkezdtek folyni a könnyeim.
-Ne sírj,ennek így kellett lennie.
-Apa tarts ki,kérlek apa.-kérleltem.
Apa szíve leállt,arca kisimult,teste hideg lett.Összetörve térdeltem az élettelen test mellett.

Zihálva ébredtem fel,teljesen meg voltam izzadva,a szívem majdnem kiesett annyira dobogott.Nem értettem mi volt ez az álom,és ki az a Katherine ? És milyen szerkezetről beszélt? És miért hasonlít ennyire Elenára ? Kimentem a mosdóba megmosni az arcomat,felnézve a tükörbe Katherine arcát láttam,és elégedetten mosolyog majd annyit mondott: Én tettem.Semmi megbánást nem láttam a szemébe,de egyátalán hogy került a tükörbe ? Él még ? Agyamra ment a költözés,vagy mi ?.Gyorsan visszasiettem a szobámba,befeküdtem az ágyba de nem mertem elaludni,megnéztem a telefonom az időt ami 3:12 mutatott.Remek gondoltam magamban.Becsuktam az ajtót,és felkapcsoltam a villanyt,volt a szobába egy könyvespolc,elkezdtem nézegetni a könyveket.Meg találtam az egyik régi kedvenc könyvemet,ahogy levettem a mögötte lévő könyv leesett.Lehajoltam,hogy felvegyem,mikor vissza akartam rakni találtam egy kis dobozt.Az egyik felem nem akarta kinyitni,hisz semmi közöm hozzá,a másikat pedig furdalta a kíváncsiság,hogy mi van benne.Az utóbbi győzött,letettem a könyveket az asztalra,a kis dobozkával pedig az ágyra siettem.A lelkesedésemet egy lakat oszlatta szét.Visszamentem a könyvespolchoz hátha megtalálom a kulcsot.Levettem Elena kedvenc könyvét és elkezdtem lapozgatni,hátha ide rejtette el.Igazam lett,a kulccsal gyorsan kinyitottam a lakatot,egy napló szerűség volt benne "John Gilbert Naplója" ez a felirat állt rajta.Belelapoztam; olvastam benne vámpírokról,vérfarkasokról,boszorkányokról.De ami a legjobban meglepett,hogy Katherine is szerepelt benne vámpírként.Most komoly,hogy Katherine vámpír volt ? Léteznek ?.Valami olyasmit is olvastam,hogy "1864-ben begyűjtötték az összes vámpírt köztük Katherine-t is,de Stefan és Damon Salvatore ki akarták menteni,de a észrevették és az apjuk lelőtte őket.(itt megakadt a szeme azok a Salvatore testvérek akikkel én tegnap találkoztam ?) Egy templomba zárták őket majd felgyújtották,végül egy kriptába zárták őket.Katherine alkut kötött valakivel így ő megúszta."
Elena mesélt róla,hogy mindenki őrültnek tartotta na de ennyire ? Úgy döntöttem nem olvasom tovább,mindent visszatettem a helyére,majd a laptop-om után nyúltam,és rákerestem a vámpírokra.Leginkább legendákat találtam.Verbéna,állítólag a verbéna megégeti őket.Vasfüvet kell szereznem,beteszem egy medálba és hozzáérek valamelyikükhöz és ha megégeti őket akkor vámpírok.

Bele se mertem gondolni,hogy ők tényleg vámpírok.Megpróbáltam nem foglalkozni vele,letettem az asztalra a laptop-ot és befeküdtem az ágyba,szerencsére még vissza tudtam elaludni.fél 11-kor ébredtem fel ismét,felöltöztem,majd beugrott a hajnali "felfedezésem" amitől görcsbe rándult a gyomrom.Lementem és a szokásos 3-as ott beszélgetett.Megálltam a lépcső felénél,hogy ne látszódjak és hallgatózni kezdtem.
-Megölöm azt a ribancot.-hallottam Damon hangját
-Nem,nem ölöd.-szólt közbe Stefan
-Katherine halott lesz napnyugtáig.-Damon egyre idegesebb lett.Amint meghallottam a Katherine nevet azt hittem ott fogok összeesni.
-Nyugodj már le Damon.-mondta neki Elena
Damon hangosan felmordult majd csönd lett.Oké,most lemegyek és úgy teszek mintha minden rendbe lenne.
-Jó reggelt.-erőltettem meg egy mosolyt.
-Neked is.-mondták egyszerre.Elena odajött és megölelt,amitől kicsit megijedtem,és hát persze hogy ő is észre vette,ilyen pekhem is csak nekem lehet.
-Lexi minden rendbe van ?-kérdezte kicsit aggódva.Erre a kanapén ülő Salvatore testvérek is rám néztek,Damon különösen furcsán.
-Igen,persze.-válaszoltam tömören.
Bementem a konyhába,hogy töltsek magamnak egy pohár vizet,ahogy megfordultam Damon állt előttem a pohár majdnem kiesett a kezemből.
-Minden oké ?-kérdezte.Ez a sablonos kérdés kezd az agyamra menni.
-Persze,nem rég halt meg az apám,még kevesebbet látom a húgomékat,de persze minden renden van.-soroltam kissé gúnyosan
-Tudom,és sajnálom.-mondta a szemembe nézve.
Biztos voltam benne,hogy elröhögöm magam,ugyan már nem egy érzelgős férfi hírében áll,és pont most az én apám halála fogja megrendíteni,igen én meg most jöttem a szélvédőről.Végül nem mondtam neki semmit,nem lenne túl szerencsés magamra haragítani Damont,főleg ha vámpír,akkor elméletileg egy laza mozdulattal kitöri a nyakamat.Bólintottam egyet majd visszamentem a szobámba és a Tessa az ágyon feküdt és valami kép szerűség volt a mancsa alatt.Odamentem,kivettem a képet a mancsa alól.A képen határozottan Katherine volt.Eltüntettem a képet nehogy Elena megtalálja.Újra a laptop-om segítségét választottam.Megnéztem,hogy a közelbe lehet-e verbénához jutni.És bingó,egy közeli rét tele volt vele.Elég furcsán jönne ki ha elhívom őket arra rétre,meg gondolom ismerik már annyira jól a terepet,hogy bevegyék.Tessának is jót fog tenni egy kis séta,kerestem egy olyan nyakláncot aminek a medálját ki lehet nyitni,majd sietősen távoztunk a Gilbert házból,egyenesen a rét felé vettük az irányt.Elengedtem Tessát biztos voltam benne,hogy nem fog elmenni,hisz nagyon okos kutya,szerencsére igazam lett.Tettem vasfüvet a medálba és zsebre raktam.Biztos voltam benne,hogy kiszúrták volna.Még sétáltunk kicsit,s vissza indultunk.Csak Elena volt a házba,behívott a szobájába beszélgetni,de csak külső témák jöttek szóba,na meg persze a gyerekkorunk,mikor egy általános iskolába jártunk,együtt táncoltunk.Sokat nevettünk,mint a régi szép időkbe.Kb 1,5 órát beszéltünk,utána elmentem fürödni,vacsorázni,Tessát is megetettem végül felmentem a szobámba Tessával a nyomomban.Befeküdtem az ágyba,de előtte felraktam a nyakláncot amibe a verbéna volt,és eldöntöttem holnap lesz a "nagy" nap.Mikor elaludtam ugyan az a rémálom gyötört,most nem mentem ki a fürdőbe nekem Katherine ne mondjon semmit,a tükörbe meg főleg ne legyen benne.Felültem az ágyba és az óra megint 3:12 mutatott,túl sok a véletlen.Vagy a sors keze,vagy is Katherine keze ? Fél óra múlva sikeresen visszaaludtam.