UI:tudom,hogy egy kicsit rövid lett :/
"A magány az emberi létezés legmélyebb tényezője, mert egyedül az ember tudja azt, hogy egyedül van."
-Hány óra van ?-törtem meg a csendet.
- Fél 4.
-Jesszusom,Jenna meg fog ölni.-aggodalmaskodtam.
-Nem,nem fog.Te Croline-nál aludtál.
-Oooh.-ennyit tudtam mondani.-De nekem most már mennem kell.Összeszedtem a ruháimat,majd kérdőn néztem Damonre.
-A fürdőszoba kettővel arréb.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Besiettem a fürdőbe és egyből tükörbe néztem,azt hittem rosszul látok,a hajam tiszta kócos volt,a szemeim pirosak a sok sírástól,és most még a fejem is fáj,hát ez nagyszerű.Átöltöztem,kifésültem a hajamat és szabadon hagytam,a táskámba találtam;szemceruzát,meg egy szemfestéket aminek lilás árnyalata volt.Majd ismét tükörbe néztem és már valamivel jobban néztem ki,a fejem pedig egyre jobban fájt.Visszamentem Damonhoz,aki még mindig az ágyba feküdt,valami könyvet olvasva.
-Mit olvasol ami ennyire leköti a figyelmedet ?-kérdeztem és odasétáltam mellé.
-A Twilight-ot,de elég baromság,mi nem is csillogunk a napon.
Halkan elnevettem magam,egy vámpír olvas egy vámpíros könyvet,hát ez kész.
-Na,de én megyek további jó olvasást.-mosolyogtam
Damon felállt és odajött hozzám,majd hirtelen felkapott,a következő pillanatban már az ajtó előtt álltunk.
-Gondoltam így gyorsabb.-mondta és féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Köszönök,mindent.-mondtam neki hálásan.Ő csak bólintott egyet.
-Aztán,most mát vigyázz magadra.
-Igyekszem.-mondtam majd kimentem az ajtón.
Elindultam a Gilbert ház felé,mikor már biztos voltam,hogy nem fog látni a másik irányba mentem amerre a temető volt,itt van eltemetve a nagymamám.Megkerestem a sírját,és gyújtottam egy gyertyát,csak néztem ahogy lánga egyre erősebb lesz,közben a könnyeim ismét potyogni kezdtek.
Az éjszaka nem nagyon tudtam aludni,inkább csak forgolódtam,másnap Damon hívott,hogy Lexi jól van.Ennek nagyon örültem,sosem bocsátottam volna meg magamnak ha valami baja esik.Este 6-kor felhívtam Damont;
-Szia,Lexi mikor jön ?-kérdeztem
-Már rég ott kéne lennie.
-Tőletek mikor ment el ?-kérdeztem idegesen
-Olyan 4óra körül.Nem hiszem miért nem tud csak egyszer nyugton maradni ?!-mondta.-éreztem a hangjába,hogy ő is kezd dühös lenni.
-Megyek,megkeresem.-mondta nagyot sóhajtva.
-Rendben,ha megtaláltad,kérlek hívj.
-Oké,szia.
/Lexi/
Elfújtam a gyertyát,majd tovább sétálgattam a temetőben.Találtam egy fát,és neki dőltem,a könnyeim,mint a zápor eső úgy hullottak.Miért velem történik mind ez,miért ? kérdezgettem magamtól.Fogalmam sincs hány óra lehet,mivel a telefonomat a Salvatore házban felejtettem.Odaültem a fa tövébe és csak néztem magam elé,vártam a naplementét.Az egyik kezemet magam mellé akartam rakni,de belenyúltam valamibe,odafordítottam a fejemet és rájöttem,hogy ez egy karó.Mit keres egy temetőbe karó ? Annyira hiányzik mellőlem apa,azzal hogy ő meghalt én is meghaltam,vagy is az egyik felem biztosan.
Nem hiszem el,hová tűnhetett ? Hirtelen ötlettől vezérelve a temető felé vettem az irányt.Nagyon remélem,hogy itt megtalálom,vagy hogy Katherine nem csinált vele semmit.Hallottam,hogy a közelbe valaki sír.Remélem Lexi az.A hang irányába vettem az irányt,ott ült egy fa tövében.
-Végre meg vagy.-mentem közelebb hozzá.
A lány hirtelen felpattant valami karó szerűséggel a kezében.Most komoly,hogy karóval jött a temetőbe ? Még közelebb mentem hozzá,és a karó végét a szívemhez tettem,láthatólag nagyon meglepődött
-Tedd meg.-suttogtam
Ő nem csinált semmit csak állt,ott egy helybe.Kivettem a kezéből a karót és eldobtam,kétségbeesetten nézett a szemembe.Annyira közel mentem hozzá,hogy testünk szinte összesimult,és megcsókoltam.Biztos voltam benne,hogy el fog lökni,de nem tette,visszacsókolt.Ajkai édesek voltak és puhák.Óvatosan neki toltam a fának.
/Lexi/
Lábaimat átfontam dereka körül,kezeimet pedig a nyaka körül,Annyira jól csókolt,nyelvünk vad táncot jártak.Nem akartam,hogy ennek a pillanatnak vége legyen,meg akartam állítani az időt.Csak Damon és én,semmi fájdalom,semmi bűntudat,semmi hiány érzet.Milyen szép lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése