"A hazugság mindig jobb, mint az igazság, s tudatlanságban élni a legnagyobb kiváltság."
-Jó reggelt.-mosolygott rám
-Neked is.
-Mi újság ? Mióta itt vagy nem is nagyon beszélgettünk.
-Tudom,majd bepótoljuk ígérem.-mondtam,miközben rá mosolyogtam.
Ekkor lépett be az ajtón Elena és a két Salvatore testvér.Akkor most vagy soha.
-Sziasztok.-köszöntem
-Szia.-mondták szinte egyszerre
Jeremy felment a szobájába.Elena bement a konyhába szendvicseket csinálni.
-Hogy vagy ?-kérdezte Stefan
-Meg vagyok,köszi.
Elmentem a mosdóba kiengedtem a hajam,megmostam az arcom,és próbáltam magam lenyugtatni azzal,hogy jogom van tudni,a nyakláncot a kezembe tettem,majd vissza indultam.Elena még mindig a konyhába volt.
-Damon.-szóltam neki
-Hmm ?
-Megfognád egy kicsit a nyakláncom,amíg összekötöm a hajam ?-kérdeztem
-Legyen.-vont vállat
A kezébe tettem a láncot majd hátrébb léptem.És a verbéna meghozta a hatását.Megégette a kezét,Stefan elég furcsán nézett rám.Damon a verbána által okozott fájdalom miatt felszisszent.
-Nem..az nem..lehet.-suttogtam magam elé.
-Öö.azt hiszem tudja.-szólt közbe Stefan.
-Köszönöm Stefan,ez ám az igazi megállapítás-mondta kicsit gúnyosan,majd felém lépett,mire hátrálni kezdtem.Elena épp most jött ki a konyhából és kérdőn nézett Stefanra.
-Tudja.-mondta a fiú neki halkan.
Elena Damont arrébb lökve odajött hozzám,és nem tudtam,hogy ő most Katherine-e vagy nem.
-Ne gyere közelebb.-mondtam zavarodottan
-Nem,Lexi én nem ő vagyok.Elena vagyok,nyugodj meg.-mondta majd odajött és megölelt.
Leültünk a kanapéra,annyi kérdésem volt,de nem tudtam hogy,hogyan kérdezzem meg,vagy akarom e egyátalán tudni rájuk a választ.
-Szóóval,honnan jöttél rá?-nézett rám kérdőn Damon
-A naplóból.John Gilbert naplójából,meg hát a verbéna.
-Félsz tőlünk ?-jött a következő kérdés ezúttal Stefantól.
-Nem,vagy is nem tudom,minden olyan zavaros.-De nekem kéne kérdeznem.-játszottam a sértődöttet.
-Oké,kérdezz,de csak óvatosan.-mutatott rám Damon.
-Mióta vagytok vámpírok ?
-1864 óta,Katherine által.
A név hallatán még mindig összerándul a gyomrom.
-És hogy mehettek napra,mer hát a vámpírok.-itt megzavart,hogy Damon előttem rebegtette ujjait.Eltelt egy ideig,míg rájöttem,hogy a gyűrű a fő atrakció.
-És titeket mivel lehet megölni ?
-Na szép már most meg akarsz ölni.-mondta Damon
-Nem,de gondolom nem csak ti vagytok ketten.-hadonáztam a kezemmel.
-Valóban,amúgy verbénával-mutatott a nyakláncomra,hirtelen odasuhant és a másik perce a nyakamba találtam.-ne vedd le,így nem tudnak megigézni,de a leghatásosabb a szívbe szúrt karó.
-Aha,de ezt hogy csináltad.-utaltam,hogy a nyaklánc szinte a semmiből lett a nyakamba.
-Vámpír gyorsaság.
-És az igaz,hogy vért isztok,vagy esztek,vagy mi tudom én..-hebegtem össze-vissza
-Igen.-azonnal tágra nyíltak a szemeim,és kezdtem félni.
-De nyugi,téged nem fogunk bántani,Stefan amúgy is bambi diétán él,én pedig kórházból lopok vért.-na szép gondoltam magamba te megiszod más vérét,a kórházba meg vérhiány miatt halnak meg emberek.-meg néha ha dühös vagyok akkor embert is ölök.-mondta teljes nyugodsággal.Éreztem,hogy fal fehér lettem,ebben a pillanatban azt se tudtam fiú vagyok,vagy lány.
-Jól vagy ?-kérdezte Elena.-meg se hallottam,hogy szólt,de mikor meglökte a vállamat,ránéztem.
-Igen ?-kérdeztem vissza
-Jól vagy ?
-Ja,igen,meg vagyok,azt hiszem.
-És csak ti vagytok ketten,mármint Mystic Falls-ban ?
-Van még valaki,de ha megtudod,nem leszel túl boldog.-mondta aggódva kicsit Stefan
-Ki vele.-mondtam nagyot sóhajtva majd a kezembe vettem az asztalon lévő pohár vizet.
-Nos,Caroline is vámpír.-mondta Damon.-a pohár kiesett a kezemből és apró szilánkokra tört,pupillám összeszűkült,ezer kérdés játszódott le előttem,szememben a könnyek utat törtek maguknak,Elena szorosan magához ölelt.
-És mi van Katherine-nel ?-kérdeztem,nem akartam megkérdezni,tudni,hogy él,és talán az apám nem balesetben halt meg,ha nem megölték,Katherine megölte valami átkozott szerkezet miatt.
-Katherine,egy ribanc.-jelentette ki Damon határozottan és keze ökölbe szorult
Stefan elmesélte a lényeget Katherine-ről.Ami a legjobban megviselt,az az volt,hogy még mindig él,és itt van Mystic Falls-ban.
-Na jó,oké nekem sok,nagyon sok.-jelentettem ki,magam elé bámulva.
-Tudom.-mondta Elena.-De ezt nem mondhatod el senkinek.
-Nem,Elena megyek kiállok az utcára és elkezdem ordibálni,hogy léteznek vámpírok.-mondtam dühösen,nem akartam vele bunkó lenni,de ezt váltotta ki belőlem az imént hallottak.Felálltam és a lépcső felé indultam,innentől teljes sötétség.
/Elena/
Lexi a lépcső felé indult,majd hirtelen összeesett,Damon azonnal mellette termett,és én is oda siettem hozzá.
-Van pulzusa,és lélegzik.-állapította meg Damon.
-Légy szives vidd fel a szobájába,mindjárt megyek én is.-kértem,Damon bólintott majd eltűnt Lexivel a karjai között.
Megkértem Stefant,hogy szedje össze a szilánkokat,töltölöttem egy pohár vizet.Lexi az ágyába feküdt még mindig eszméletlenül,Damon egy széken ült,és a lányt nézte,odaültem az ágy szélére.Mikor mocorogni kezdett,Damon abba a pillantban kiviharzott az ajtón.
-Mi történt ?-kérdezte kicsit kábán.
-Mikor fel akartál menni a lépcsőn összeestél.
-Hát ez remek.-fintorodott el.
-Megyek hagylak aludni,jó éjt.
-Szia.-köszönt
-Na mi van vele ?-kérdezték egyszerre
-Jobban van,sokkot kapott.
Ők is haza indultak,gyors búcsúzkodás után,elmentem zuhanyozni,majd lefeküdtem aludni.
/Lexi/
Elena amint kiment,hasra vágtam magam és elaludtam.A rémálom ismét nem hagyott nyugodtan aludni,3:12-kor ismét felébredtem,megsimogattam Tessát,beszéltem hozzá,majd újra visszaaludtam
1 hét múlva
Ez az 1 hét alatt nem nagyon mentem ki a szobámból,csak akkor ha nagyon fontos volt,Tessát is csak a közelbe vittem el sétálni,szinte nem beszéltem senkivel.Szükségem volt erre az 1 hétre,hogy feldolgozzam a történteket,hogy összeszedjem magam.Vasárnap reggel,úgy éreztem magam mintha újjászülettem volna.Nem bántott semmi,jól voltam.Felöltöztem,enyhén kisminkeltem magam,és lefelé indultam Tessával.A konyhából épp Damon jött ki.
-Szia.-köszönt
-Szia.-mondtam mosolyogva.Elena amint meghallotta a hangomat kijött és megölelt.
-Sokkal jobban nézel ki.-mondta
-Köszönöm,jobban is érzem magam.-a mosolyt szinte le sem lehetett törölni az arcomról.
-Nem félsz ?-kérdezte Damon
-Nem.-jelentettem ki határozottan.Damon közelebb hajolt a nyakamhoz,kicsit megijedtem de nem húzódtam el,mire rájött hogy valóban nem félek visszahúzódott és széles mosoly jelent meg az arcán.
-Te tényleg nem félsz.
-Ezt a megállapítást.-forgattam meg a szemeimet.
-Ki nem fél mitől ?-jött ki Stefan a konyhából.-Szia,Lexi,úgy látom jobban vagy.-mosolygott
-Sziaa,igen jobban érzem magam.
Ebben a pillanatban Carolnie jött be az ajtón mosolyogva,de amint meglátott kicsit megijedt.A többiek visszamentek a konyhába,hogy nyugodtan beszélhessünk Carolnie-nal.
-Lexi,tudom,hogy ez neked sok,nekem is az lenne.-nem hagytam,hogy végig mondja odamentem és megöleltem.
-Nézd,Caroline meg volt rá az alkalmad,hogy megharapj,de nem tetted,akkor miért féljek ?-mondtam a szemébe nézve.
-Téged soha nem tudnálak bántani.-mosolygott rám.
-Na jó most már senki nem fél senkitől.-jött ki a konyhából Damon.
A délután sokat beszélgettünk,elvittük Tessát sétálni.Este 11 óra körül sikerült elaludnom,de az az átkozott rémálom csak nem hagyott békén.
/Damon/
Este elmentem sétálni,épp Elenáék háznál voltam,mikor megláttam,hogy Lexinél nyitva van az ablak,gondoltam beugrok,már biztosan alszik.És valóban igazam volt.De amikor beléptem Tessa elkezdett ugatni,szerencsére csöndbe maradt,mikor rájött,hogy nem akarom a gazdáját bántani.Végig simítottam karján,bőre tűz forró volt,ez nem normális gondoltam.Láttam,hogy kezd mocorogni így elbújtam a szekrény mögé,csak ne találjon meg,ezt nem lenne túl könnyű kimagyarázni,hogy mit keresek hajnalok hajnalán a szobájába,mivel én magam sem tudtam.
-Ha a kezem közé kerül az a ribanc.-dünnyögte halkan.Katherine-ről beszél ? Mi köze van hozzá ? A kutyája vakkantott egyet,és odament a gazdájához,a lány simogatta egy ideig majd visszafeküdt és elaludt.Gyorsan kimentem az ablakon,és haza felé vettem az irányt,közben végig azon gondolkoztam Katherine mit ártott Lexinek ? Otthon Stefan már tűkön ülve várt,hogy kérdőre vonjon.
-Hány ember életébe került,az esti kiruccanásod ?-kérdezte dühösen.
-Nyugi Stef,nem öltem meg senkit,jó éjt.-mondtam majd a szobámba mentem.Bedőltem az ágyba,és szinte azonnal el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése