"A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök."
Másnap mikor felébredtem Damon már nem volt mellettem,gyorsan kiszálltam az ágyból bementem a fürdőbe átöltöztem,megcsináltam a hajamat majd lementem az emeletre.Ha jól láttam már mindenki fent volt,odasétáltam Damon mellé és hátulról átöleltem,megfordult s nyomott egy puszit a számra.Leültem a kanapéra és Elizabeth mellém ült,tekintete bánatot sugárzott.Tudtam,hogy nagyon bántja mi történt.Bár nem haragudtam rá,de belül kicsit fájt hogy ennyire nem bízik bennem.Egy ideig kérdőn nézett rám majd megölelt.
- Sajnálom.
- Tudom. - mosolyogtam rá.
- Örülök,hogy mindenki itt van. - szólalt meg mögülem egy hang,ahogy odafordultam Elijahhal találtam szembe magam.
- Ő meg,hogy kerül ide? - kérdeztem kissé dühösen,miközben mindenkin körbenéztem.
Linda inkább a földet kezdte bámulni,a többiek pedig csak engem néztek,végül Elena megszólalt.
- Csak ő tud segíteni megölni Klaust.
- Ti komolyan hisztek neki? A múltkor is azt mondta,hogy bízhatunk benne,de akkor is hiba volt.Meg különben is Klaus bátyja,és kétlem hogy képes lenne őt megölni.Tegyen vele bármit Klaus ő nem fogja megölni.
- Nincs más választásunk. - szólalt meg Damon.
- Eddig is meg voltunk Elijah nélkül,ezután is megleszünk.
- Miért nem fogod fel,hogy csak megakarunk menteni? - kérdezte dühösen.
Fájt,hogy ilyen velem hisz igazán tudhatná ha Elijah lenne az utolsó esélyem,hogy életbe maradjak inkább meghalok.
- Köszönöm,hogy helyettem döntöttetek.
- Ne csináld már,segíteni akarunk. - szólt közbe Elizabeth is.
- Igaza van. - állt mellé a húgom.
- Örülök,hogy mindenki mindenben egyet ért.Csak engem felejtettek megkérdezni,nem?! - felkaptam a bőrdzsekimet és dühösen becsaptam magam mögött a bejárati ajtót.
Nem tudtam,hogy hova kéne mennem,hogy egy kicsit egyedül lehessek így inkább maradtam a parknál.Leültem az egyik padra,és elővettem a telefonomat.Kikerestem anyu számát és megnyomtam a zöld gombot..
- Szia,anya.
- Szia,Lexi.Jól vagy?
- Hát.. nem igazán. - valltam be. - Egyedül vagy otthon?
- Igen,vége a kapcsolatomnak.
Örültem,hogy szétmentek Elijahval de kicsit bántott hogy anyu így most egyedül maradt.
- Anya,baj lenne ha pár napra hazamennék?
- Akkor jössz amikor csak akarsz. - mondta boldogan.
- Rendben,akkor nemsokára ott leszek.
- Oké,vigyázz magadra.Szia,szeretlek.
- Én is szeretlek.Szia anyu.
Letettem a telefont,majd elindultam haza.Otthon senki nem várt Tessán kívül,de ő mint mindig kitűnő örömmel fogadott.
- Te is jönni szeretnél? - néztem Tessára.
Válaszképpen vakkantott egyet,majd leült mellém.Megsimogattam,majd az emeletre siettem összepakoltam egy-két ruhámat,írtam egy levelet a húgomnak és már indultunk is.Bűntudatom volt amiért csak így itt hagyom őket,de időre van szükségem.Az út hosszú volt és fárasztó.Tessa az egész utat szinte végig aludta csak néha-néha ébredt fel akkor is csak körbe nézett majd visszaaludt.Végül megálltunk a ház előtt ami még mindig ugyanolyan szép volt mint anno.Sok régi emlék jött elő szép és rossz egyaránt.Kiszálltam a kocsiból,kiengedtem Tessát majd becsengettem.Anya mosolyogva nyitott ajtót,majd szorosan megölelt.
- Szia,anyu - mosolyogtam.
Anya segített bevinni a cuccaimat és felvittük őket a régi szobámba.Kipakoltunk pár ruhát,majd lementünk a nappaliba.
- Valami baj van? Olyan letört vagy. - tért rá anya a lényegre.
- Ami azt illeti..Anya te tudod,hogy Elijah micsoda is valójában?
- Igen. - húzta el a száját.
- Szóval,Elijah egy ősi vámpír aki Elenát és engem meg akar ölni,egy átok megtöréséhez de alkut kötöttem vele ami nagy hiba volt.Utána jött a képbe Klaus akivel,csak úgy tudtam alkut kötni ha megtartjuk a rituálét.Úgy volt,hogy nem éljük túl de sikerült.Majd ma megjelent Elijah,hogy segít megölni Klaust,de biztos,hogy nem ölné meg hisz a bátyja.Elizbath csak úgy előbukkant,leütött oda adott Klausnak,hogy öljön meg.Kiderült,hogy Klaus azt mondta neki,hogy miattam ölte meg a bátyját.De nem ölte meg mert valamelyik nap találkoztam vele.Ja,Damon és én együtt vagyunk. - hadartam el egy szuszra.
Anya nem nagyon értette,ezért próbáltam úgy elmagyarázni,hogy ő is megértse..
- Valamit kihagytam..Én vagyok az egyik legerősebb boszorkány. - motyogtam halkan.
- Ez egy kicsit sok. - mondta döbbenten.
- Tudom.És sajnálom,hogy így rádzúdítottam mindent.
- Semmi baj,örülök hogy elmondtad. - mosolygott majd megölelt. - És Damon hogy-hogy nincs itt,vagy a húgod?
- Az az igazság,hogy egy kicsit összevesztünk,meg szó nélkül jöttem el.
- Min vesztetek össze?
- Igazából semmiség az egész,csak nem szeretem ha helyettem hoznak meg egy döntést.És ti hogy mentetek szét Elijahval?
- Tudtam,hogy csak kihasznál,meg ti fontosabbak vagytok nekem mint ő.Sajnálom amit akkor mondtam,bár már régóta nem voltunk együtt édesapáddal szerettem őt,bármit is tett. - mondta könnyes szemmel.
Anya kiment a konyhába teát csinálni,én pedig addig körbe jártam kicsit a házat.Majd leültem az egyik szobába a konyhától nem messze.Nem tudtam,hogy milyen szoba régen sem tudtam.Olyan volt mint egy nappali benne egy ággyal.Anya nem sokkal később megjelent az ajtóba kezébe a két csészével.
- Régen mindig ez volt a kedvenc szobám. - mosolyogtam.
- Igen,tudom.Mennyit hisztiztél érte,hogy te itt akarsz aludni.
- Tényleg. - mondtam nevetve.
Letette az asztalra a csészéket,kezembe vettem az egyiket majd elkezdtem inni a teámat.Ránéztem az órára ami már fél 7-et mutatott.Miután megittam a teát,elmentem zuhanyozni,majd a szobámba mentem.Furcsa volt,hogy nem Damon karjaiban alszom el.Néztem egy kicsit a tévét majd elaludtam.
/Linda/
Elmentünk Elijah lakására megbeszélni,hogy hogyan ölhetnénk meg Klaust.Ez idő alatt reméltem,hogy a nővérem is megbékél és belátja,hogy igazunk van és csak segíteni akarunk neki.Mikor hazamentünk Lexi nem volt otthon ahogy Tessa sem,gondoltam elmentek sétálni.Már legalább másfél órája nem jöttek vissza.Próbáltam hívni de ki volt kapcsolva.Damon is elég dühösnek tűnt,felmentem a szobámba átöltözni ahogy az asztalra néztem ott volt egy levél;
" Időre van szükségem,hogy át tudjak mindent gondolni.Ehhez el kellett pár napra utaznom.Ne aggódjatok nemsokára vissza fogok menni.Damonnak üzenem,hogy nagyon szeretem.Talán nem értitek meg,hogy miért mentem el,de kérlek titeket hogy ezért ne haragudjatok rám.Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést de muszáj volt.Ígérem hamar haza fogok menni.
Lexi"
Szemem könnybe lábadt miközben a levelet olvastam,és egyből Damonhoz rohantam.
- Mi történt? - kérdezte meglepve.
Válaszképp a kezébe nyomtam a nővérem által írt levelet.Arca elkomorodott mire végig olvasta a levelet.
- Nem tudod,hogy hová mehetett?
- Nem tudom..Talán anyuhoz vagy a régi lakására.
- Öltözz visszahozzuk a nővéredet.
Nem láttam értelmét,hogy vitatkozzak Damonnal,ezért gyorsan átöltöztem majd visszamentem a nappaliba.Damon már lent várt amint leértem már indult is a kocsi felé.
- Hol keressük először?
- Anyunál.
- Oké. - majd egyből gázt adott.
Az úton nem sokat beszélgettünk,általában csak a nővéremről volt szó meg néha elmondtam neki,hogy merre menjen.Mikor leparkolt anyu házánál már tudtam,hogy Lexi itt van mert a garázs nyitva volt.
- Itt van. - szólaltam meg.
- Honnan tudod?
- Nyitva van a garázs.
Damon nem mondott semmit csak kiszállt a kocsiból és a bejárati ajtó felé ment.
/Lexi/
Másnap 10 óra körül ébredhettem fel.Kiszálltam az ágyból átöltöztem majd lementem anyuhoz.Az egyik konyha-pultnál támaszkodott és kávét ivott.Az asztalon bundás kenyér és egy csésze tea várt.
- Jó reggelt. - adtam anyunak egy puszit.
- Neked is. - mosolygott.
Leültem és enni kezdtem,miután végeztem bementem a nappaliba tévét nézni,nem sokkal később kopogtak.Anya egyből az ajtó felé vette az irányt majd nyitotta ki az ajtót.
- Szia anya. - hallottam a húgom hangját.
- Szia. - hallottam ezúttal Damon hangját.
Felálltam a kanapéról és az ajtóhoz mentem,Linda egyből megölelt Damon pedig közelebb jött hozzám.Miután Linda elengedett Damon megcsókolt.
- Mit csináltok itt?
- Érted jöttünk. - válaszolt Linda.
- Értem?
- Igen,érted.
- De én még nem szeretnék visszamenni.Anyu maradhatnak? - néztem kiskutya szemekkel anyura.
- Persze. - mosolygott.
- Kösziiii. - nyújtottam el,majd nevetve megöleltem.
Damon egyből a szobám felé kezdett tolni,lefektetett az ágyra és fölém mászott.Egyből levettem a pólóját,kezemet végighúztam gerince vonalán amitől kirázta a hideg.
- Tudod,hogy nagy hülyeséget csináltál?! - szakadt el a számtól.
- Miért?
- Csak. - majd ismét megcsókolt.
Rendkívül értelmes érvelés volt,de hát mindegy.Damon egyre hevesebben csókolt,épp a pólómat akarta leszedni mikor anya kopogott az ajtón.
- Azt hiszem,hogy titeket keresnek.
- Kicsoda? - kérdeztem vissza.
- Azt nem tudom.
Damon visszavette a pólóját és kézen fogva lesétáltunk a lépcsőn.Linda teljes döbbentséggel fordult felém,majd én is ajtó felé néztem.Mikor megláttam,hogy ki áll előttem, a lábam földbe gyökerezett.Minden előtört bennem.A sok fájdalom amit ő okozott,a sok szép pillanat ami együtt töltöttünk és a halála amin képtelen vagyok túltenni magamat.Szememből a könnyek folyni kezdtek,de mosolyogtam is.
- Apa. - mondtam, vagy is inkább tátogtam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése