"Ha fájnia kell, akkor most fájjon Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni.A felejtés fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk."
Útközben nem sokat beszéltünk,de talán nem is volt rá szükség.Valahogy apa is kiszabadult a lakásból és egyből utánunk jött.
- Lexi várj. - kiáltott utánam.
Én mintha,meg sem hallottam volna mentem tovább.Apa hirtelen előttem termett,de nem érdekelt egyszerűen kikerültem.
- Sajnálom. - kiáltott újra.
- Én is sajnálok sok mindent. - fordultam vissza. - Undorító amit csináltál,képes lennél megölni a családodat,csak mert Klaus azt kérte.Sőt még meg sem kellett hozzá igéznie.Gratulálok,megmutattad mennyit változtál az évek alatt.Meg ha jól emlékszem megmondtam,hogy hagyj békén.Ha még egyszer meglátlak anya közelébe esküszöm,hogy én magam karózlak meg. - emeltem fel a hangom a végére.
- Ne csináld ezt,kérlek.
- Mit,apu? Simán megöltél volna. - mondtam dühösen.
Szívem szerint már rég elsírtam volna magamat,de nem adom meg neki ezt az örömöt.Mindent hátra hagyva indultam a többiek után.Nem sokkal később már a házunk ajtajában álltunk.Mikor benyitottam Linda szeme felemelte tekintetét,és anyuhoz sietett.
- Megyek aludni. - mondtam zavarodottan.
Lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn.A szobámmal szembe lévő szobából elég érdekes hangok szűrődtek ki.Alapvetően nem érdekelt volna,de mivel Damont nem láttam sehol,némi gondolkozás után benyitottam.Bár ne tettem volna.Damon egy fiatal szőke lányon feküdt,akin meglehetősen kevés ruha volt,ahogy Damonon is.Damon egyből lemászott a lányról és felém lépett.
- Ez nem az aminek látszik. - kezdett magyarázkodni.
- Igen? Akkor még is mi?
- Hadd magyarázzam meg.
- Nincs mit megmagyarázni.Megcsaltál ennyi.Neked is gratulálok Damon Salvatore,és én még azt hittem,hogy szeretsz.De úgy látszik tévedtem nem is kicsit.Egy mocskos szemétláda vagy,és pont anyám házába?! Milyen ember vagy te?! Ja,bocs hisz nem is vagy ember,mit is vártam tőled.Vér,pia,szex ennyiből áll számodra az élet. - ordítottam könnyes szemmel.
Nem hagytam,hogy válaszoljon hangosan becsaptam az ajtót és a szobámba mentem.Bezártam az ajtót,leültem a földre,s a hátamat az ajtónak támasztottam.Nem akartam elhinni,hogy ezt tette ő is velem..
/Damon/
Lexi teljesen bepörgött,hogy hová tűntek a szülei,így a keresésükre indult.Már kezdtem kicsit unni a többiek társaságát,ezért felvettem a bőrdzsekimet,és elindultam az egyik közeli szórakozó helyre.Lelültem az egyik bár székre és rendeltem egy dupla whiskyt.
- Hello,szépfiú. - szólt egy kedves hang mögülem.
Ahogy hátra néztem egy gyönyörű,huszas éveit élhette.
- Hello. - köszöntem vissza.
A lány leült mellém,és engem kezdett bámulni,majd rendelt magának egy koktélt.Hirtelen felpattan és olyan közel jött hozzám,hogy ajkainkat mindössze már milliméter választotta el.Először hezitáltam,hisz nem lenne túl jó,ha Lexi rájönnie.Végül arra jutottam,hogy amiről nem tud az nem fáj.Lassan csókoltam meg,majd egyre hevesebben.Mikor elváltunk,megragadtam a kezét,és Lexi anyjának a lakása felé indultam.A ház előtt átöleltem a derekát,és az ablakon keresztül juttattam be az egyik vendégszobába.Egyből csókolózni kezdtünk.Óvatosan az ágy felé kezdtem tolni,miközben levettem a pólóját.Valahogy vele más volt,mint Lexivel.Jobb vagy nem? Ezt én sem tudtam eldönteni,de tetszett.Már szinte alig volt rajtunk ruha,mikor Lexi benyitottam,automatikusan leszálltam a lányról,és felé indultam.Próbáltam megmagyarázni a történteket,de elég reménytelennek tűnt a helyzetem.Nem akartam neki fájdalmat okozni azt hiszem..De ez nem úgy sikerült,mint ahogy terveztem.Lexi hangosan becsapta az ajtót,majd átment a szobájába.Megigéztem a lányt és elküldtem.Próbáltam bemenni Lexi szobájába de bezárta az ajtót.Több órán keresztül nem jött ki a szobájából,és már kezdtem érte aggódni.Az ajtaja még mindig be volt zárva,egy erős mozdulattal eltörtem a zárat,s az ajtó kinyílt.Körülnéztem de Lexi nem volt sehol.Nem akartam,hogy miattam hülyeséget csináljon.Meg ahogy fél füllel hallottam délután és történt valami.
/Lexi/
El akartam menni innen,de csak úgy ajtón nem sétálhattam ki.Régen mikor kicsi voltam,apa csinált a szőnyeg alá egy kisebb alagutat,ami a garázsba vezet,nekem pedig pont ott áll a kocsim.Kinyitottam a kis ajtót,majd bemásztam.Szerencsére volt ott némi fény is.Az alagút elég szűk volt,de sikerült eljutnom a garázsig.Gyorsan elhajtottam onnan,de hogy hová azt még én sem tudtam.Út közben megálltam egy bezinkúton.Vettem magamnak vizet,meg tankolnom is kellett,majd újra elindultam.Már csak azt vettem észre,hogy Elizabeth háza előtt állt meg a kocsi.Gondolkodás nélkül szálltam ki,és mentem az ajtó felé s nyomtam meg a csengőt.Elizbaeth nem sokkal később ajtót is nyitott.
- Szia.Nem zavarok? - kérdeztem halkan.
- Szia.Nem,dehogy gyere be. - mosolygott. - De mi történt?
- Az apám "feltámadt" és meg akart ölni,Damon meg megcsalt. - mondtam ökölbe szorított kezekkel.
- Ez kemény.Hogy támadt fel az apád?
- Elijah,volt olyan kedves és megtette,és még elvárta,hogy legyek neki hálás.Ezzel akarta elérni,hogy bízzak benne.
- De akkor miért akart megölni?
- Azt én sem tudom,gondolom Klaus mondta neki.De az a legdurvább,hogy meg sem volt igézve.
- Nem értem. - rázta a fejét.
- Én sem. - nevettem el magamat kínomban.
- És most vége a Damonnal való kapcsolatodnak?
- Nem tudom,de azt igen,hogy nagyon fáj.
- Ajj,gyere ide te. - tárta szét a karjait,én pedig szorosan megöleltem.
Miután szétváltunk,a kezembe nyomott egy whisys poharat,én pedig gondolkodás nélkül húztam le amit egy fintor követett.Majd több és több a végére már kezdtem úgy érezni,hogy nem is ezen a bolygón vagyok,vagy nem tudom hol de nem itt.Nem hiába mondják sokan,hogy a bántra a legjobb ellenszer az alkohol.Már épp mentem volna aludni mikor kopogtam,nagy nehezen eltotyogtam az ajtóig s kinyitottam.Damon állt előttem..
- Bejöhetek?
- Nem.
- Lexi,ne csináld már.
- Én még is mit? Talán én csaltalak meg te idióta?
- Sajnálom.
- Késő bánat.
Damon hirtelen átlépte a küszöböt és közelebb jött hozzám.De hogy jött be? Ja,igen nincs senkinek a nevén a ház,remek.
- Szeretlek,értsd már meg.
- Hány lánynak mondtad még ezt? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Egynek se.
Kijelentése hallatán elnevettem magam.Komolyan ennyire hülyének néz? Lehet,hogy ittam de gondolkozni még tudok,ha nem is sokat.
- Nem akarlak látni.Nem érted? Undorodom tőled. - sziszegtem a képébe.
Láttam rajta,hogy nagyon dühös lett.Egyből megragadta a nyakamat és a falnak nyomott.
- Még mindig undorodsz tőlem?
- Még jobban.És ha most megölsz,csak szívességet teszel nekem.De azzal számolnod kell,hogy Elizabeth meg fogja keseríteni azt a nyomorult életedet. - vigyorogtam.
Damon elengedte a nyakamat,és egy erős ütést éreztem az arcomon.Megütött,annyira hogy a földre estem.Könnyes szemmel néztem fel rá,de az ő tekintete kő kemény volt.Sugárzott belőle,a harag és a gyűlölet de azért nagyon szeret.Látszik,hogy mennyire.Elizabeth egyből mellettem termett,amint meglátta,hogy Damon mit tett velem,arca eltorzult és egy gyors mozdulattal egy karót állított a hasába.Damon fájdalmasan felnyögött,majd a földre zuhant.Felálltam a földről és odamentem hozzá megfogtam a karó végét,láttam szemeiben hogy azt hiszi ki fogom húzni,de ehelyett még jobban belenyomtam.
- Rohadj meg. - sziszegtem vigyorogva a az arcába. - Most pedig takarodj.
Damon kihúzta magából a karót,majd elviharzott.Szememből a könnyek folyni kezdtek és Liza szorosan megölelt.Fájt a fejem,a hasam azt sem tudtam,hogy hol vagyok,ezért inkább lefeküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése