Meghoztam a fejezetet.Talán erre a fejezetre vártatok a legjobban vagy is gondolom én de hát ki tudja. :P
"Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek."
Ránéztem a támadómra és Tylerel találtam szembe magam.Szorosan szorította a csuklómat,majd neki tolt az egyik fának és erőszakosan csókolgatni kezdett,még kiabálni sem tudtam mert befogta a számat.Kapálóztam,ahogy bírtam több-kevesebb sikerrel.
- Maradj már nyugton.-förmedt rám.
Ennyire félre ismertem volna Tylert? Hisz nem csúnya srác megkaphatna pár lányt erre ezt csinálja? Féltem tőle.Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki lerántja rólam,és a földre esik.
- Takarodj.-sziszegte Damon.
Tyler szó nélkül elment én pedig a fa tövébe ültem,nagyon rosszul esett,hogy ezt tette velem.Damon lassan mellém sétált és leguggolt.
- Jól vagy?
Megráztam a fejemet,és arcomat kezeimbe temettem.Damon megfogta a kezemet és felsegített a földről,majd hazavitt.A lakás üres volt Damon egyből a whiskys üvegért nyúlt,öntöt egy kicsit az egyik poharat a kezembe nyomta.Nem érdekelt ha megint leiszom magamat a sárga földig legalább addig is boldog vagyok.Az alkohol elég sok mindent kiváltott többek között a Damon által való vonzalmamat is előhozta ismét.Lassan mentem felé,ördögi mosollyal az arcomon,ujjaimat végighúztam a mellkasán majd tovább indultam volna,de Damon megragadta a kezemet és magához húzott majd megcsókolt kivette a kezemből a poharat és letette az asztalra,engem pedig elkezdett a szobája felé tolni.
Amint beértünk a szobába becsapta az ajtót,és letépte rólam a pólómat és a szoba másik sarkába hajította.Kezeimet végig húztam a hátán majd lehúztam róla a pólóját.De hirtelen elhúzódott és a szoba végébe ment.Teljesen ledöbbentett ami történt.Damon csak percekkel fordult felém..
- Most..-kezdtem bele de félbeszakított.
- Nekem ez így nem megy.-mondta halkan.
-Még is mi?-ordítottam,már majd nem sírva.
Nagyot sóhajtott majd felém indult,arcom két keze közé fogta és mélyen a szemembe nézett,elfordítottam a fejemet és a falnak dőltem.
- Nem értelek.-sóhajtottam.-Ja persze csak két alkalomra kellettem.-vetettem oda gúnyosan.
- Nem erről van szó.
- Hát akkor még is miről?
- A picsába is szeretlek.
Az egész szobára kiült a döbbenet.A szívverésem felgyorsult,a gyomrom összeszorult.Damon leült az ágyra,én még mindig a falnak dőlve támaszkodtam.
- De utállak is; utállak,mert nem tudok rád haragudni,utállak mert tudom,hogy egy mosollyal szinte bármit elérhetsz,utállak mert ilyen hatással vagy rám.Lassan felállt és odajött hozzám.Két kezem a mellkasára húzta.
- Hazudsz.-mondtam könnyes szemmel.
Ilyen őszintének talán még sohasem láttam,szemei ragyogtak.Nem mertem elhinni,hogy az a férfi szeret engem aki többször meg akart ölni,elhordott mindennek,de szeret.
- Szeretlek.-mondta mélyen a szemembe nézve.
- Én is szeretlek.-suttogtam ajkaira.
Olyan szenvedéllyel csókolt meg,mint még soha senki,lassan tolt az ágy felé,közben keze már a nadrágom gombján járt pár másodperc múlva a nadrágom már a többi ruha között volt.Felülmúlhatatlan az az érzés amit Damon képes belőlem kiváltani,tudom,hogy mellette nem eshet bántódásom,hogy mellette biztonságban érezhetem magam.Kezem lassan húztam végig felsőtestén és állapodtam meg a nadrágja gombjánál,ami nem sokkal már az ágy mellett volt.Kezét végig húzta a csípőm vonalán,amitől kirázott a hideg.A hasamtól felfelé csókolt végig a nyakamnál elidőzött egy darabig majd visszatért ajkaim kényeztetéséhez.Időközben a maradék ruhák is lekerültek rólunk.Damon kicsit felemelkedett majd belém hatolva feküdt vissza rám.Körmeimet Damon hátába mélyesztettem,ő pedig vadul csókolt.Ahogy egyre gyorsabb tempóra váltott,körmeim Damon háta helyett a lepedőbe mélyesztettem.
- Te kis szemét.-mondtam mosolyogva.
Nem mondott semmit csak lágyan megcsókolt.Láttam rajta,hogy fáradt meg már én is az voltam.Mellém feküdt majd a mellkasára húzott,kezével a derekamat fogta,jó volt hallani a nem éppen egyenletesnek mondható szívverését.Nem gondoltam volna ma reggel,hogy ez lesz belőle.Damon szívverése lassan kezdte visszanyerni a rendes állapotát ahogy az enyém is.
- Jó éjt.
- Neked is.
- Szeretlek.-csókoltam meg.
- Én is.
A fejemet lassan visszahelyeztem a mellkasára és elaludtam.Másnap kipihenten ébredtem fel,Damon még mellettem aludt.Visszagondoltam a tegnapi napra vagy is inkább éjszakára és akaratlanul is elmosolyodtam.Kimondhatatlanul jó volt az a férfi mellett ébredni akit mindennél jobban szeretek..
- Megijesztettél.
- Igen?-bújt közelebb hozzám.
- Igen.
Megfordultam és lágyan megcsókolt,majd egyre szenvedélyesebben.
- Lexi,ugye tudod,hogy ez nem lesz egyszerű?!
- Ezt,hogy érted?
- Itt van Klaus,meg én is.
- Mi az,hogy te is?-kérdeztem vissza döbbenten.
- Vámpír vagyok,Lexi.Ne hogy azt mondd nekem,hogy ez téged nem zavar?!
- Nem,nem zavar Damon,mert szeretlek.-mentem közelebb hozzá.
- Őrült vagy..-motyogta majd megcsókolt.
Kerestem ruhákat a mai napra majd öltözködni kezdtem ami nem ment olyan egyszerűen,mint gondoltam volna ugyanis ha valamelyik ruhadarabot felvettem Damon levett rólam egy másikat.Nehezen de sikerült felöltöznöm,közben már Damon is kész volt.Lementünk a konyhába és mivel még elég korán volt mindenki aludt.Damon csinált nekem reggelit amit én az egyik pulton ücsörögve figyeltem.Főzés közben néha-néha odajött hozzám egy rövid puszira.Mikor kész lett a reggelim,mint egy három éves kisgyerek úgy kezdtem el tapsikolni.Leültünk az asztalhoz és én neki is láttam a reggelimnek.
- Köszönöm a reggelit.-ültem az ölébe.
Csak pár milliméter választotta el ajkainkat egymástól amit Damon hamar átlépett.
- Ömm.zavarok?-szólalt meg Linda a hátam mögül.
Teljesen elvörösödtem,és felálltam Damon öléből.
- Nem,dehogy.-vágtam rá.
- Szóval,ti most együtt vagytok.-nézett ránk.
- Igen.-mosolyodtam el zavaromban.
- Na végre,gratulálok.-ölelt meg a húgom.
Úgy volt,hogy Stefanéknak még nem mondjuk el,de Linda képtelen volt tartani a száját.Elena is örült a hírnek Stefan egy kicsit féltett a bátyjától de belátta,hogy nincs rá oka.És bátran jelenthetem ki,hogy boldog vagyok,nagyon boldog.
- Jössz velem kutyát sétáltatni?
- Aha.
Kint már elég sötét volt,így nem mentünk messzire.Kezünket összekulcsoltuk így sétáltunk végig.Damon felültett az egyik magasabb padra és megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése