"Mikor azt hiszed,hogy vége van minden kezdődik előröl."
Álmosan mentem ki a konyhába egy pohár vízért,furcsa volt,hogy ilyen csönd van körbejártam a szobákat és mind üres volt.Gondoltam elmentek valahová sétálni,körülnézni vagy nem tudom.Miután kiittam a fél csapot álmosan mentem vissza a szobába pontosítva Damon szobájába,még ránéztem a telefonomra volt egy SMS-em Lindától,hogy elmentek nézelődni,majd jönnek.Elnyúltam az ágyon és elaludtam,arra ébredtem fel hogy valaki lehúzza rólam a takarót,ijedten ültem fel,de mikor megláttam a mellettem szuszogó Damont megnyugodtam,mivel már egyáltalán nem voltam álmos kimentem a fürdőbe,ahol váratlan vendég fogadott.
- Gömböcske.-sikítottam.
- Csss,maradj csöndben.
- Igen is Gömböcske.
- Nem unod még a Gömböckézést?
- Nem.-ráztam meg a fejemet.-De,hogy kerülsz ide?
- Victoria nem az akinek hiszed,és most bajban van.
- Ugyan miért segítenék annak aki miatt ez az egész van?
-Nem.Ő csak segíteni akart,mert így Klaus nem tudja megtörni az átkot.
Szóval Klausnak nem sikerült megtörnie az átkot,állapítottam meg magamban.
- És nekem most mint kéne csinálnom?
- Azt neked kell tudni.
- Nekem?! És honnan?
Gömböcske nem válaszolt semmit,csak eltűnt.Megmostam az arcomat,és kételyek között battyogtam vissza Damon szobájába,aki még mindig békésen aludt amit nem is csodáltam,hisz hajnali 4 óra volt.Visszafeküdtem az ágyba,és csak Gömböcske szavai jártak a fejemben "neked kell tudni" egyszerűen nem tudtam hova tenni,és hogy tudnám onnan kiszabadítani? Gömböcske most az tanácsadóm lett,vagy mi? Kavarogtak bennem a kérdések.Úgy döntöttem majd később foglalkozok ezzel a témával,most inkább kialszom magamat.Hosszas szenvedés után tudtam csak elaludni akkor is folyton rém-álmok gyötörtek Victoria hangját hallottam,ahogy segítségért kiabál borzalmas volt hallani és olyan volt mintha nem is álom lenne..Nagyon sokszor felébredtem,de mikor fél 6-kor is felriadtam,már nem akartam visszaaludni ezért halkan kimentem Damon szobájából és főztem kávét.Közben azon gondolkoztam,hogy itt vagyok pár napja Párizsba és még szinte semmit nem láttam belőle.Megittam a kávémat,majd bementem a szobámba átöltözni utána a fürdőbe mentem megmostam a fogamat,tettem fel egy enyhe sminket és kimentem a nappaliba halk surranást hallottam de inkább nem foglalkoztam vele majd egy puffanást hallottam,a hang irányába néztem és egy nagy könyv volt a konyha asztalon.Lassan sétáltam mellé,mikor már elég közel voltam hirtelen kinyílt ijedtem hátrálni kezdtem,majd újra erőt vettem magamon és visszasétáltam a könyvhöz.A könyv a 'Hogyan hozzuk vissza a transzba ejtett boszorkány' fejezetnél nyílt ki,valahogy sejtettem,hogy valami ilyesmire számíthatok.Elkezdtem olvasni de nem nagyon értettem,kb harmadszorra olvastam végig mire megértettem.Szóval,nekem is transzba kell esnem meg kell keresnem Victoriát meg kell küzdenünk valami Venussal majd találunk egy ajtót és egyszerűen átlépünk rajta.A fejezet végén nagy betűkkel ez állt:'Amennyiben nem sikerült legyőzni Venust mind a két boszorkány ott ragad.' Szemeim összeszűkültek miközben ezt a pár szót elolvastam,nem lenne túl jó hogyha Klaus átoktörését túlélem most meg egy boszorkány miatt akit még ráadásul nem is ismerek miatt halok meg.Kicsit belelapoztam a könyvbe,majd Damon hirtelen mellettem termett.
- Úristen,a szívhajt hozod rám.-mondtam ijedten,Damon elmosolyodott majd a könyvet kezdte nézni.
- Mi ez a könyv?
- Háát..nem tudom.
- Nem tudod?
- Nem,
- És,hogy került ide?
- Azt sem tudom.
Damon döbbenten nézett rám meg valami olyat is lehetett szemeiben látni,'hogy te most tiszta hülyének nézel'.De hát most mit mondhattam volna,én sem tudtom,hogy hogyan került ide ez a könyv.Damon nem mondott semmit,csak elment a fürdőbe,én pedig tovább olvastam a könyvet,de egy megoldás sem jutott az eszembe.Szerencsére Bonnie hamar felkelt,és mindent elmeséltem neki,Bonnien is lehetett látni,hogy meglepődött de tanácsot nem nagyon tudott adni,azt hogy ismét transzba ejtsen nem támogatta.A többieknek is kénytelen voltam elmondani,de nekem ezzel nem lett jobb.Végül arra jutottunk,hogy hazamegyünk és majd ott kitalálunk valamit Tessa elég nyűgös volt aminek aztán már végképp nem értettem az okát,Caroline egész úton csacsogott.Valahogy jobban éreztem magam,amikor beléptem a Salvatore ház ajtaján.Mikor beljebb mentem mindenkire számítottam volna csak a kanapén ülő személyre nem.
- Victoria.-motyogtam tátott szájjal.-Hogy jutottál ki onnan?
- Bia segített megmenekülni.
- Azt hiszem,hogy tartozom egy bocsánatkéréssel.
-Semmi baj,én is ezt tettem volna a helyedben.-mosolyodott el.
- Itt maradsz?-kérdezte Elena
- Nem,köszi nem lakik messze az egyik barátom,megbeszéltem vele,hogy nála maradok egy ideig.De nekem most mennem kell.Sziasztok.-már indult is ki mikor még egyszer visszafordult- Cukik vagytok együtt Damonnal.-jegyeztem meg cinkos mosollyal az arcán.
Az arcom elvörösödött,teljesen kész voltam hisz nincs is közöttünk semmi ahogy néztem Damont is meglepte ez a kis "apró" megjegyzés,de nem sokkal később már vigyorgott.A többieket sem lepte meg igazán ez a dolog de engem igen..talán túlságosan is.De arra jutottam,hogy valóság alapja igen kicsiny,az tény hogy lefeküdtünk de több kétlem,hogy lesz köztünk.Szótlanul mentem fel a fürdőbe a hideg víz cseppektől teljesen felfrissültem,gyorsan felöltöztem és lementem a többiekéhez.
- Nem megyünk le a Grillbe?-kérdeztem mosolyogva.
- Én benne vagyok.-szólt Elena.
- Én is.-mondta Caroline.
Damonék nem nagyon akartak jönni,mi meg nem akartuk rájuk erőltetni ezért elindultunk hárman.Mivel kint még jó idő volt ezért gyalog mentünk,az út alatt sokat beszélgettünk,nevettünk.Mikor beértünk a hangulat szinte már a tetőfokán volt,ekkora buli már rég volt mint mondták Elenáék és mi is belevettük magunkat az éjszakába.Pár pohár koktél után már önfeledtedül táncoltunk,majd csatlakozott hozzánk Tyler is.A múltok is itt találkoztunk azt hiszem,én bírtam a srácot és ahogy láttam a többiek is.Vele is elmentem táncolni,egy lassú dal jött,mi pedig lassúzni kezdtünk,közben a keze egyre lejebb csúszott ami kezdett egy kicsit zavarni.A dal végén megköszöntem a táncot és visszamentem Elenáékhoz.Az tény,hogy Caroline bírta hármunk közül a legjobban a sorra jövő koktélokat.Majd hirtelen Damon jelent meg mellettem,meglepett,hogy itt van hisz azt mondta,hogy nem jön..
- Hogy-hogy itt?
- Valakinek vigyáznia kell rátok.-ivott bele a whiskyjébe.
- Nekünk nem kell bébicsősz.-nyújtottam ki rá a nyelvemet,mire megforgatta a szemeit.-Te olyan izééééééé vagy.-nyújtottam el az 'izé' szót.
- Olyan milyen?
- Olyan furcsa,nem lehet rajtad kiigazodni,ja és még bunkó is vagy.-soroltam.
- De te még így is szeretsz.-mosolyogta.
Egy pillanatra megfagyott bennem minden,nem tudtam erre mit kéne reagálnom..
- Azt te csak szeretnéd.-mondtam közben hajtincset az ujjaim köré csavartam.-Álmodik a nyomor.-tettem hozzá.
Damon nem bizonyult túl jó beszélgetőtársnak ezért inkább visszamentem táncolni,majd azt éreztem,hogy erős húz ki a tömegből majd ki az épületből..
Lehet tippelni,hogy ki húzta ki a tömegből Lexit egy kis segítségképpen; nem kell mindig rosszra gondolni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése