A mai napot újra álmodtam,annyi különbséggel,hogy Elijah azt mondta,hogy ott és akkor fog hátraszúrni amikor a legkevésbé számítok rá.Reggel 9-kor ébredtem fel,felöltöztem összekötöttem a hajamat,és átkopogtam Elena szobájába,mivel nem jött válasz bementem.Elena még javába aludt,számomra ez elég különös volt hisz ő már reggel 8-kor talpon van,végül arra jutottam,hogy itt volt Stefan.Elhúztam a sötétítő függönyt,és Elena egyből nyűgösen meg fáradtan de kinyitotta a szemét.
- Lexi,te megőrültél?
- 9 óra van.
Elena nem válaszolt csak kikelt az ágyából felöltözött,majd együtt mentünk le a konyhába,gyorsan megreggeliztünk.
- Nem megyünk vásárolni?
- De,hova menjünk?
- Én még új vagyok itt,szóval te döntesz.
- Oké,menj készülődj.
Felmentem az emeletre és bementem a fürdőbe,kifésültem a hajamat és kiengedve hagytam,feltettem egy kis enyhe sminket,majd visszamentem Elenához.Jeremy mindenáron Tessát meg akarta tanítani arra,hogy hogyan nyissa ki az ajtót,gondoltam biztos meg tudja tanulni mivel okos kutya de azért nem kéne neki ajtót nyitni,végül inkább hagytam hadd tanuljon valami újat Tessa.Elenával kocsiba ültünk,és ez nagyon nagy pláza előtt álltunk meg.Meglepett,hogy egy viszonylag kicsi városban ekkora pláza legyen.Szinte az összes boltot körbejártuk,sok új cuccal gyarapítottuk a szekrényeinket,mikor végeztünk beültünk egy étterembe enni,majd haza mentünk.Beraktam a szekrénybe az újonnan szerzett holmikat,és kényelmesen eldőltem az ágyon.
- Bejöhetek?
- Gyere persze.
- Na,Tessa megtanult ajtót nyitni?
- Még szép.
Jeremy becsukta az ajtót,majd Tessát kezdte hívni,és valóban a kutya kinyitotta az ajtót.
- Ügyes vagy Tessa-simogattam meg,
Jeremyvel még beszélgettünk egy ideig majd átment a szobájába tanulni.Mivel már fél 7 volt elmentem zuhanyozni,vacsizni úgy terveztem,hogy ma korábban lefekszem mert nagyon fáradt voltam,de Tessa meghiúsította ezt az ötletemet.Egyszerűen képtelen volt nyugton maradni,nyílván sétálni akart menni..Pár perc pihenés után felkeltem az ágyból átöltöztem,és elindultunk le.
- Hova mentek?
- Tessa képtelen nyugton maradni.Te nem akarsz jönni?
- De,csak gyorsan átöltözök.
Elena hamar visszaért,és elindultunk egyikünk sem tervezett túl hosszú túrát csak Tessa.Bő 3/4 óra múlva már az ágyban feküdtem és készültem elaludni..Másnap a telefonom csörgésére keltem de mire fel vehettem volna lerakták,lusta voltam megnézni,arra is lusta voltam,hogy megnézzem ki keresett nem hogy még vissza is hívjam.Visszatettem a telefonomat a párna alá és visszaaludtam.De nem sokkal később újra felébredtem,és most már éreztem magamban annyi erőt,hogy megnézzem ki keresett.Nagyon meglepődtem mikor a húgom nevét láttam a kijelzőn ez csak egy dolgot jelenthetett;baj van.Mielőtt visszahívtam volna,megnéztem az sms-t is ami szintén tőle jött; Segíts.Gyere haza!-ennyi állt az sms-ben.Időm sem volt gondolkozni egyből felöltöztem megkerestem a kocsi kulcsot és száguldottam lefelé,már épp a bejárati ajtót nyitottam volna ki mikor Damon jelent meg előttem.
- Damon erre most nem érek rá.
- Mi történt?-szólt Elena
- A húgom bajban van.
- És neked kell megmentened?!
- Damon tudom,hogy neked semmit nem jelent a család de nekem igen.És szerintem én jobban ismerem a húgomat,mint te,és nem az a baja,hogy letörött a körme vagy mit tudom én.
- Egyedül nem mész te sehova.
- Nem kell testőr.
- Damon menj vele.-utasította bátyját Stefan.
-Mi ne..nem kell.-motyogtam miközben Damon tolt ki az ajtón.Amint beszálltunk a kocsiba,gázt adtam és elindultunk.Gyorsabban mentem a kelleténél de nem érdekelt.Damon valami könyvet olvasgatott ami a kocsi hátsó ülésén volt.Az út kb. 2,5óra volt,mikor odaértünk leparkoltam és a bejárati ajtó felé siettem,becsöngettem és türelmetlenül vártam,hogy valaki ajtót nyisson végül megjelent az ajtóban Linda.
- Szia.-ölelt meg szorosan.-Ő a barátod?-célzott a mellettem álló férfira.
- Nem.-mosolyogtam.-De mi történt?
- Inkább mutatom.
- Szia,kincsem.
- Szia anya.
- Hogy vagy?
- Már jobban..Na és te?
- Határozottan jól.-mondta anya,mire Linda nagyon szúrósan nézett anyára.
- Gyere be.-szóltam Damonnak.
- Ő a barátod?-kérdezte anya is.
- Nem.
Bementem a konyhába és azt hittem ott esek össze,Elijah békésen ült az egyik konyha széken és ha jól láttam vért ivott.
- Szia,Lexi.-mosolygott Elijah.
Damon is nagyon meglepődött mikor meglátta Elijaht.
- Anya..
- Nézd,Lexi nagy vagy már meg kell értened..
- Hogy tehetted ezt?!
- Jogom van a boldogságra,
- Apa fél éve sem halt meg és neked már is van valakid? Undorító!.-sziszegtem.És felfutottam a régi szobámba Damon pedig utánam jött,
- Miért tette?Miért?-nyöszörögtem sírva.
Damon leült mellé az ágyra,de nem szólt semmit.Majd Linda is bejött és szorosan megölelt.
- Most mi lesz?-kérdezte a húgom.
- Fogalmam sincs.
Damon lepisszegett minket,és keresett egy papírt meg egy ceruzát.
-Szedd össze a cuccaidat.-írta le a papírra Damon.Mind a ketten kérdőn néztünk rá,bár tudtam vagy is inkább bíztam abban,hogy egyre gondolunk.Linda készségesen összepakolt a bőröndjébe és visszajött hozzánk.Annyira dühös voltam,hogy fogtam magam és leszáguldottam Elijahhoz
- Hogy merészelted?
-V alakinek vigyázni kell a családodra.
- Rohadj meg.
Feleslegesnek tartottam a további vitatkozást ezért inkább visszamentem,közben pedig végig azon gondolkoztam,hogy akkor Linda tudja,hogy ő micsoda..
- Linda,te tudod hogy Elijah micsoda valójában?
Bólintott egyet,mire kérdőn néztem Damonre ő vonakodva de végül beleegyezett abba,hogy elmondjuk Lindának az igazságot,de nem itt.Damon vitte Linda bőröndjeit és kivitte őket a kocsiba,mi még beszélgettünk fent egy kicsit,majd mi is utána mentünk.
- Ne feledd az alkut.-kiáltott utánam Elijah.
A hangjától még a hideg is kirázott.A húgom tekinte értetlenséget sugárzott,ezért amint elindult a kocsi belekezdtem a mondandómba.Szerencsére jól fogadta,hogy Damon is vámpír meg az öccse is,de azon nagyon kibukott,hogy valószínű hogy meg fogunk halni Elenával.Damon megállt,de a Salvatore háznál..
- Damon..
- Ide fogtok költözni Elenával együtt..
-Tessék?
- Tudsz jobbat?
- Na látod..a ház pedig a nevedre lesz irtatva.
- Minek?
- Mert akkor csak azok a vámpírok mehetnek be akiket behívsz.
- Aha
Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal,hogy nem hívom be őket,de nem lehetek ilyen szemét.Felhívtam Elenát,hogy jöjjön át mikor ideért elmeséltem neki,hogy mi történt és hogy ide fogunk költözni.Neki jobban tetszett az ötlet mint neked,de ez érthető is több időt tölthet Stefannal.Damon lerakta Linda cuccait az egyik vendégszobába,nem sokkal később én is felmentem,mikor bementem Damon ott ült az ágyon,a húgom pedig valamin nagyon nevetett gondolom Damon nevetette meg..Furcsa volt a helyzet nem is nagyon értettem,de inkább megpróbáltam annak örülni,hogy Linda egy kicsit boldog.
- Én olyan boldog vagyok.-örvendezett Linda
- Boldog?
- Igen,mert veled élhetek és minden szép lesz.-itt kérdőn néztem rá.-na jó nem minden,de nem fogom hagyni,hogy az az elmebeteg akármi feláldozzon,nem veszíthetlek el téged is.-mondta szinte sírva,a kezdeti öröm semmisé vált,szorosan megöleltem és a húgomból kitört a sírás.
- Nem fogsz elveszíteni.
- Ígéred?
- Igen,nem foglak idő előtt itt hagyni,higgy nekem.-mondtam könnyes szemmel.
- De már annyiszor meg akartak ölni,és ha egyszer sikerülni fog nekik?
- De nem fog.-szólt közbe Damon.-Nem engedem,hogy a nővérednek baja essen.
Meglepett,hogy Damon ezt mondja,de örültem neki,csak az a baj,hogy tudtam mindentől ő sem védhet meg.
- Nem megyünk összeszedni a cuccainkat?-nyitott be Elena.
- De,menjünk.-álltam fel.
- Maradsz?
- Aha.-bólogatott Linda.
- Damon vigyázz rá.-néztem rá szúrósan.
- Már nem vagyok kislány.-durcizott Linda
-Persze,hogy nem vagy az,csak tudod vannak itt olyan dolgok amitől nem fogod magad tudni megvédeni.
Linda rájött,hogy csak jót akarok neki így nyugton maradt.Elenával igyekeztünk minnél gyorsabban összepakolni,mivel nem szerettünk sötétbe mászkálni még Stefannal.Nem tudtuk,hogy hogyan mondhatnánk ezt el Jennának,ezért csak most mentünk abba,hogy Stefan megigézze.Nagyon lelkiismeret furdalásom volt Jenna miatt,hisz ő semmiről nem tehet csak őt próbáljuk megvédeni.Mikor végeztünk visszamentünk az új otthonunkba,Damon a cuccaimat az ő szobájába vitte aminek örültem is meg nem is.Annyira elkeseredett és fáradt voltam ezért inkább nem szóltam semmit csak Damon whyski készlete felé indultam.
-Hahó?!
Mivel válasz nem jött arra jutottam hogy paranoiás lettem,letettem a kanapéra a táskámat és ahogy felegyenesedtem,egy nagyon éles fájdalom kerített hatalmába,ijedten zuhantam a földre,minden erőmet összeszedve próbáltam megfordultam,hogy megnézzem ki tette bár inkább ne tettem volna.Linda állt mögöttem valami kés szerűséget fog a kezében,a keze pedig véres volt.Tudtam,hogy nem önszántából tette hanem valaki megigézte..
Damon egy szem pillantás alatt mellettem termett,de a következőben már a húgomat szorította neki a falnak.
- Damon ne.
Damon vonakodva de elengedte a húgomat,engem felvitt a szobájába és az következett amit nagyon utáltam,de nem volt más választásom.Damon vérétől pár perc alatt jobban lettem,és lementünk Lindához akinek elég ködös volt a tekintete.Egyből felhívtam Bonniet,hogy segítsen nagyon segítőkész volt és már el is indult hozzánk.Mikor megérkezett gyorsan üdvözültök egymást majd rátértünk a tárgyra,Bonnie rövid keresgélés után megtalálta a megfelelő bűbájt közösen elmondtuk és a húgom tekintete újra normális lett s éreztem,hogy újra a húgom a húgom.Damon elmondta neki,hogy mi történt,mert én nagyon fáradtnak éreztem magamat,de aludni nem tudtam folyton Elijah önelégült fejét láttam,nagyon fájt hogy anya ezt tette,nem tudtam hogy ebből mi lesz a kiút de kell lennie.Gondolkozásomból az ajtó nyílása zökkentett ki,amelyen Linda lépett be bűnbánó könnyes szemmel.Szó nélkül leült mellém és megölelt.
- Annyira sajnálom.
- Tudom,semmi baj.
- Majdnem megöltelek!
- De nem tetted,és nem önszántadból tetted.
Linda mellém feküdt majd pár perc múlva egyenletesen szuszogott mellettem halványan elmosolyodtam,óvatosan betakartam hasra fordultam és én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése