- Szia.-mosolygott rám.
- Szia.
Csináltam magamnak egy szendvicset,és leültem az asztalhoz Bonnie mellé.Mikor végeztem az evéssel betettem a tányért a mosogatóba és elkezdtem az egyik boszorkányos könyvet nézegetni mikor Damon kijött a szobájából egy szál alsógatyába.A gyomrom összeszűkült,és minden erőmmel azon voltam,hogy ne bámuljam meg.
- Jó reggelt.-erőltettem az arcomra egy mosolyt,ami a legkevésbé sem volt őszinte,ezért inkább a könyvet kezdtem bújni.
- Te tudod,hogy mi baja van?-nézett Bonnire.
- Nem.De a tegnapi kis "barátnőd"..inkább hadd ne fűzzek hozzá kommentárt.Amúgy meg teljesen jogos Lexitől,hogy nem aludt veled,abban az ágyban.-állt mellém Bonnie.
Damon nem válaszolt,hanem a bár-pulthoz ment,közben a többiek is szép sorra felébredtek,én pedig egyre feszültebb lettem és nem igazán sikerült magamat lenyugtatni.Nem sokkal később Bonnie már hozta a varázs könyvet ami segít megtalálni a boszit.Bár az,hogy nem tudjuk a nevét kissé megnehezítette a dolgunkat,de végül csak sikerült egy elhagyatott házban volt de nem volt egyedül.Nem örültem neki,hogy mindenki jön,már csak az hiányzik hogy valami bajuk legyen,de se hogy sem lehetett őket lebeszélni.Az út egy részét kocsival a másikat pedig gyalog tettük meg.Damon megállt az ajtónál kérdőn nézve rám,de nem tudtam választ adni.Az egyik felem be akart menni és visszaszerezni az erőmet,a másik inkább nem ment volna be.De mivel szükségem volt mindenképpen az erőmre aprót bólintottam,és Damon egyből kinyitotta az ajtót.A boszorkány a kanapén ült egy könyvet olvasva,de amint meghallotta az ajtó zörgését felpattant,és készen állt a vendégek fogadására.Elsőre ismerősnek tűnt a lány de nem tudtam,hogy honnan.Vagy csak hallottam róla?
- Ki vagy?-tettem fel a számomra a legfontosabb kérdést.
- Gondolkozz egy kicsit,a rém álmaidban is ott voltam.-mondta sokat sejtő hangon.
- Victoria?! De miért?
- Mert szükségem van rá.
- Ne szórakozz,add vissza az erőmet és felejtsük el.
- Te semmit sem tudsz tenni.-mosolygott gúnyosan.
- De mi igen.-lépett előre Damon és Stefan.
- Tudom,hogy vámpírok vagytok.-sziszegte.
Stefan ránézett Bonniera aki egy kacsintással jelezte,hogy készen áll.Lindával elkezdtek mondani egy bűbájt,ami egy időre legyengítette Victoriát.Állj,Linda boszorkány?! És én miért nem tudok erről? Kérdőn,majd szúrósan néztem a húgomra,aki bocsánat kérően pillantott rám néha-néha.Damon a földhöz szorította.
- Ha megölsz a lány nem fogja visszakapni az erejét.-nyöszörögte.
Kétségbeesetten néztem Bonnira,hisz a könyvben az állt ha meghal az erőmet vissza fogom kapni.
- És,hogy szerezhetném vissza?
- Egy versenyben.
- Milyen versenyben?
- Ami nem ezen a földön játszódik.
- Alkut ajánlok.-szólt közbe Damon.
- Visszaadod Lexinek az erejét,én pedig kedves leszek és nem öllek meg.-mosolygott gúnyosan.
- És ha nem fogadom el?
Caroline egy szem pillantás alatt mellette termett,és éles fogait a lány bőrébe mélyesztette,pár korty vér után Caroline visszajött mellém.Meglepett ez az akció de a cél szentesíti az eszközt tartja a mondás..
- Jó,rendben nyertetek.-adta meg magát végül a boszi.
Bonnie transzba ejtett minket és indulhatott a verseny.Egy kisebb erdőben találtam magamat de Victoria nem volt mellettem.
- Ez egy egyéni harc.-hallottam Bonnie hangját.
Hát,ez remek gondoltam magamban azt sem tudtam,hogy mit kell keresnem.
- Keresd a kulcsot.-hallottam ezúttal a húgom hangját.
Elindultam jobbra az egyik ösvényen remélve,hogy jó úton haladok.Legalább fél órája sétálhattam mikor megláttam egy nagy fát,közelebb mentem hozzá és találtam rajta egy kulcsot.Bíztam benne,hogy ez az a kulcs leakasztottam a fáról,és jobban szem ügyre vettem.
- Örülök.hogy megtaláltál..-szólalt meg az a valami.
Ijedtem hátraestem,ennyire meghülyültem volna,hogy azt hiszem egy gömb beszél hozzám? Lassan közelítettem felé mikor újra megszólalt:
- Nem kell tőlem félned,segíteni akarok.
- És,hogyan?-dadogtam.
- Elvezetlek a kijárathoz,és amikor visszamész a Földre a varázs erőd újra a tiéd lesz.
Nem akartam vele kötözködni így követni kezdtem,miközben mentünk néha beszélgettünk,de az a tény hogy egy lila gömbbel beszélgetek kissé tompította azt,hogy tovább beszélgessünk.A táj eszméletlen szép volt,volt amikor egy sötét ki patakon mentünk át,majd utána megint világos volt,egy dolog még nagyon érdekelt melyik dimenzióban,vagy világban vagyok én most?
- Gömböcske,melyik dimenzióba vagyok?
- Ne hívj Gömböcskének.-durcizott.
- Most miért? Nekem nagyon tetszik.
Gömböcske fújt egyet majd válaszolt.
- A boszorkányok világába vagy.
- Köszönöm,Gömböcske.
Épp szólni akart de lepisszegtem,mert valami zajt hallottam előttünk.
- Nyugi,ez csak a vén sánta.
- Vén sánta?
- Egy kedves öregember.
- Aha.
Az út elég hosszúnak tűnt,és csak egyszer állhattunk meg ha meg akartuk előzni Victoriát akkor is mindössze 5 percre.A hosszú táv szerencsére a végére ért,és előttem volt egy ajtó.
- Szia,Gömböcske.-mosolyogtam.-Ja,és köszönöm.-fordultam vissza.
Bátortalanul nyitottam ki az ajtót és léptem át a küszöböt,lassan nyitottam ki a szememet de ugyan ott ültem ahol Bonnie transzba ejtett minket,szóval sikerült.Linda egyből megölelt,én pedig nagyon boldog voltam,hogy újra van varázs erőm.Fáradtan kezdtem el a többiek után battyogni,Damon ezt egy idő után megunta,odajött hozzám és a karjaiba vett és vinni kezdett.
- Te nem vagy normális.-motyogtam.
Talán elaludhattam,vagy nem tudom de mikor ismét kinyitottam a szememet a szállodában voltam,de nem az én szobámban hanem Damonéban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése