- Nem maradtok még? - kérdezte anya reménykedve.
- Jó lenne,de csak úgy szó nélkül leléptünk. - húztam a számat.
- Hívd át a többieket is.Úgy is van elég szoba. - mosolygott.
- Ez nagyon jó ötlet. - lelkesedett Linda.
- Legyen. - mosolyogtam.
Visszamentem a szobámba a telefonomért,majd egyből Elenát hívtam.
- Szia. - köszöntem.
- Szia,mi van veled,hol vagy? - aggodalmaskodott.
- Nyugi nincs semmi,baj.Csak hazajöttem pár napra.De nincs kedvetek lejönni?
- Anyudékhoz?
- Aha.
- Szóljak Carolineéknek is?
- Igen. - vágtam rá egyből.
- Oké,akkor nem sokára indulunk.
- Rendben,szia. - köszöntem el.
Miután letettem a telefont visszamentem a nappaliba.
- Naa? - kérdezett egyből Linda.
- Nemsokára indulnak. - mosolyogtam.
Anyuval kicsit kitakarítottuk a házat,közben pedig Damon és apu láthatólag elég jól kijöttek egymással.Örültem,hogy végre minden a helyén van,de belül tudtam,hogy ennek még nincs vége.Takarítás közben sokat beszélgettünk,mint a régi szép időkben.Annyira hihetetlennek tűnt,hogy a szüleim újra együtt vannak.Oké,hogy 19 éves vagyok és már nem élek a szüleimmel,de akkor is nagyon megviselt,hogy már nincsenek együtt.Hamarosan kopogtak az ajtón,én pedig egyből megindultam felé.
- Sziasztok. - vigyorogtam Elenáéknak.
- Szia. - köszöntek szinte egyszerre.
- Gyertek be. - majd elálltam az ajtóból,hogy ők is betudjanak jönni.
- Nagyon szép ház. - jegyezte meg Caroline mosolyogva.
- Köszi. - vigyorogtam.
Bemutattam őket a szüleimnek is.Elena tátott szájjal nézett apára majd rám.
- Hosszú. - motyogtam.
A hangulat,mint mindig nagyon jó volt.Egyszer Elena megragadta a kezemet,és a szobámba húzott.
- Ez meg,mi? - értetlenkedett.
- Elijah visszahoztam az apámat vámpírként. - emeltem ki a vámpírként szót. - És most hálásnak kéne lennem.Anyu eleinte fel sem ismerte aput,majd újra összejöttek.Szóval kicsit bonyolult.
Elene úgy nézett rám,mint egy elmebetegre.
- Ez durva. - nyögte ki végül.
- Az. - értettem vele egyet.
Elenával visszamentünk a többiekhez,de anyuék már nem voltak ott.Damonék pedig ha jól láttam felesz vagy merszet játszottak.
- Anyuék? - néztem Lindára.
- Nem tudom. - vont vállat.
Na,itt már elég ideges voltam,apa friss vámpír és kétlem,hogy tudna magán uralkodni.Ha egy újjal is hozzányúl anyuhoz,én nem tudom mit csinálok vele.
- Nyugi,nem lesz semmi baj. - szólalt meg Caroline.
- Az nem,olyan biztos. - értett velem egyet Elena. - Hisz Elijah hozta őt vissza. - nézett rám.
- Ez már nem hiszem el. - suttogtam. - Elmentünk sétálni. - mutattam Tessára.
- Ez biztos,hogy jó ötlet? - kérdezte Linda.
- Már úgy is mindegy. - motyogtam majd Tessával kiléptünk az ajtón.
Zavart,hogy nem tudom hová mentek,főleg szó nélkül.Csak reménykedni tudtam benne,hogy nem történt semmi baj.Tessa folyton egy irányba,nézett és akart menni,de nem mentem vele,mert nem volt ott semmi.Addig piszkálta a nyakörvét amíg ki nem bújt belőle,nem futott el de abba az irányba ment,ahová az előbb is menni akart.Lassan baktatott közben végig hátranézett,Mivel már én is kíváncsi voltam,hogy miért akar arra menni,ezért utána eredtem.Egy idő után kezdtem az érezni,hiba volt őt követni.Egy fákkal borított területen voltunk,középen jól kijárt úttal.Már épp vissza akartam fordulni mikor megláttam egy kis régi vágású házat.Valahonnan nagyon ismerős volt,de nem tudtam,hogy honnan.De arra emlékeztem,hogy voltam itt nem is egyszer..
- Mi történt?
- Nem tudom.Apád idevetett.
Épp válaszolni akartam mikor apa lépett be az ajtón,szemei szikrákat szórtak.
- Mit keresel itt? - sziszegte.
- Ezt én is kérdezhetném.Mi folyik itt?
- Teljesítem valaki kérését.
- Kijét?
- Az enyémet. - lépett be Klaus is az ajtón.
- És anya mihez kell? Tessa,hogy talált ide?
Senki nem válaszolt,apa elment valahová Klaus meg kényelmesen elhelyezkedett a kanapén.
- Mi a nagy terved? Újra megpróbálod megtörni az átkot? - kérdeztem gúnyosan.
- Elsősorban igen.
- De a hasonmás is kell.
- Ő is itt lesz.
Ekkor apa lökte be az ajtón Elenát.
- Miért tetted ezt az apámmal,ezért kellett őt visszahozni,hogy a szolgád legyen?
- Aggódtam,hogy nem fogod bevenni a sztorit,de végül sikerült.
- Neked semmi érzésed sincs.Soha nem is volt.
- Vigyázz a szádra. - szorított a falnak Klaus.
- Engedd el. - szólt egy ismeretlen hang anyából.
- Úristen. - motyogtam.
- Mi a franc? - nézett anyura Klaus is.
- Azt mondtam,hogy engedd el. - váltott dühösebb hangnemre.Klaus egyből elengedett. - Gyere. - nézett rám.
Félve kezdtem felé menni,Tessa pedig egyből követett.Anya a kezét nyújtotta felém,ahogy megérintettem,minden fényes lett.Mikor újra rendesen láttam,valami ismeretlen helyen voltam.Ahogy sétáltam két oldalról,különböző képek voltak az életemből.
- Hol vagyunk? - kérdeztem anyát.
- Az most nem fontos.
- Oké,akkor máshogy kérdezem,miért vagyunk itt?
- Hogy megismerd egy kicsit jobban önmagad. - anya megérintette az egyik képet,amin épp a 4. születésnapomat ünnepeltük.Majd újra hatalmas fényesség,és a 4. szülinapom helyszínén találtam magamat.Ott voltam picinek,ott volt a családom mindenki aki akkor fontos volt.Szememből a könnyek akaratlanul kigördültek,közben pedig néha elnevezettem magamat a profi torta evésemet látva.Nem sokkal később ismét a fényesség,majd egy patak-parton találtam magam.A sok fényességtől,már kezdett fájni a fejem is.Erre a helyszínre nem emlékeztem,de mikor megjelentünk piknik kosárral a kezünkbe már eszembe jutott minden.Furcsa volt,így visszanézni mindent.
- Most jön az utolsó. - nézett rám,mire aprót bólintottam.
Ugyanabba a házba voltam,mint amibe Tessa vezetett.De akkor sokkal otthonosabb volt,és tisztább.Ha jól emlékeztem a nagymamám lakott is,sokat voltam nála.
- Ez,meg mi? - kérdeztem meglepetten.
- Én vagyok a mamád,Lexi.
- Ki az az én? És miért vagy anyu testébe?
- Emily.Csak így tudtam veled kapcsolatba lépni.
- Emily? De hát Emily már rég meghalt. - értetlenkedtem.
- Igen.De mikor megtudtam,hogy mire készül Emily a többi boszorkány segítségével visszajöttem. - mosolyodott el halványan. - Most pedig menj,mentsd meg a többieket.
- De hogyan?
Választ már nem kaptam,és ismét a házikóba voltam,Klaussal és a többiekkel.
- Te meg hol jártál? kérdezte gúnyosan Klaus.
- Neked nem mindegy? Meg különben is semmi közöd hozzá.Ja és apu;nem tudom,hogy megigézett-e vagy sem.De amit jól mondok alaposan jegyezd meg.Engem most látsz utoljára. - ordítottam.
Megragadtam Elena kézét,majd anyuét és egyszerűen kisétáltam velük a házból.Próbáltak utánunk jönni,de nem tudták átlépni a küszöböt.Tessa egészen hazáig futott,mi pedig lassan sétáltunk utána.Próbáltam összeszedni a mondandómat,hogy hogyan mondjam ezt el a húgomnak,de nem ment..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése