"Van, hogy eljön az az idő, amikor választanod kellesz majd a jó döntés és a könnyű döntés között, és általában, a jó nem mindig a legkönnyűbb választás."
Reggel az ablakon besütő nap ébresztett,mellettem Linda még békésen aludt,ezért inkább elhúztam a sötétítő függönyt és kimentem.Úgy éreztem nem vagyok a legjobb lelki állapotban,olyan sírhatnékom volt,minden bántott a csend a zaj,nem tudtam hova rakni ezt az érzést de azt tudtam,hogy nagyon rossz és csak azt akarom,hogy ennek legyen vége.Elkeseredett roskadtam le a földre a falnak támasztottam a hátamat,és folyton azon kattogott az agyam,hogy mi lesz.Mi lesz ha én tényleg meghalok,mi lesz anyával de legfőképp a húgomért aggódtam.Pont most kell itt hagynom,mikor a legnagyobb szüksége lenne rám? Igazságtalannak éreztem mindent.Közben könnyeim is utat törtek maguknak,mindegy könnycsepp szinte égette az arcomat de nem tudtam ellene tenni.Nem tudtam,hogy mit kéne tennem teljesen sarokba lettem szorítva.Elijah anyuval van és egy rossz döntés és minden véget ér.S pont Elena? Aki most boldog annyi év után,most mindent itt kell hagynia,őt sem irigyeltem egy cseppet sem.Hallottam,hogy nyílik az ajtó ezért gyorsan felpattantam letöröltem a könnyeimet,és elindultam a nappaliba,de egy erős kéz megragadott és magához rántott olyannyira,hogy a mellkasának estem.Próbáltam kerülni Damonnal a szem kontaktust,mivel akkor egyből észrevenné,hogy valami nincs rendben,de gondolom,hallotta hogy sírtam.
- Mi történt?
- Semmi.
- Akkor miért sírtál?
- Nem sírtam,meg különben is nem mindegy?
- Most mi bajod van?
- Nem tudom..-motyogtam a semmibe.
Nagyot sóhajtva indultam tovább,jelen esetben a whyski volt a leghűbb társam.
- Ezt nem kéne.
- Miért?
- Reggel van,meg mit akarsz mondani a húgodnak,vagy neki se mondod meg,hogy mi bajod van?
Nem válaszoltam semmit csak leültem a kanapéra,hisz teljesen igaza volt,nem akarom hogy a Linda így lásson.Halkan visszamentem Damon szobájába kivittem pár ruhát meg a szükséges dolgokat és a fürdőbe mentem.Levettem a köntösömet meg a pizsimet és beálltam a kissé hideg zuhany alá,de pont erre volt szükségem.Sokkal jobb kedvvel léptem ki a zuhany alól,magam köré csavartam a törölközőmet,és a tükörhöz mentem..
- Damon,te mit keresel itt?
- Gondoltam a frissítő zuhany után talán hajlandó leszel elmondani mi volt a bajod reggel.
- Ha elmondom,kimész?
- Hmm..nem is tudom.-egyre közelebb lépett hozzám,és a nyakamat keze csókolgatni.
- Damon ezt ne.-mondtam a vágytól elcsukló hangon.Damon lassan elhúzódott a nyakamtól és a csempének dőlt.
- Na szóval mi volt a bajod?
- Ez most ennyire fontos?
- Igen.
- Csak minden összejött..ennyi.
Damont nem nagyon győztem meg,de kiment a fürdőből,és pedig gyorsan átöltöztem,enyhén kisminkeltem magamat,a hajat összekötöttem egy copfba majd visszamentem a szobába.Linda az ágyon ült,kétségbeesett tekintettel nézett rám.
- Úristen,Linda mi történt?
- Láttam őt.
- Kit?
- Aput..
- És mit mondott?
- Azt..hogy nagyon-nagy veszélyben vagy,és ha túl akarod élni komoly döntéseket kell hoznod.
Ez csak fokozta a mai hangulatomat,lejátszódott előttem pár verzió köztük az is,hogy talán a vámpírrá válás az egyetlen kiút? Nem az nem lehet.
- Nem lesz semmi baj,majd megoldjuk.-mondtam inkább magamnak,mint neki.
Lindát még annyira sem győztem meg,mint Damont úgy látszik ez nem az én napom.Linda elment felöltözni én pedig lementem a nappaliba.Caroline a semmiből a nyakamba ugrott
- Szia
- Szia Caroline
- Valami baj van?
- Miért kérdezi ezt mindenki?
- Bocsi..én..
- Nem én sajnálom ez nem az én napom..
- Semmi baj.-mosolygott.-Elmondod mi történt?
- Nekem sem mondott semmit,vagy ha mondani fog akkor meg hazudni.-mosolygott gúnyosan Damon.
- Attól,hogy neked nem mondta el mi a baja,nekem elmondhatja.
Végül Caroline-nak lett igaza mindent elmondtam neki,ő sem volt tele ötletekkel hogy mit kéne csinálnom.Caroline lassan elment,Elena pedig mellém ült szerencsére ő nem kérdezett semmit csak megölelt,
- Minden rendben lesz.
- Nekem nem úgy tűnik.Nehogy azt mondd nekem,hogy te nem félsz ? Pont mikor az életed kezd egyenesbe jönni?!
- De igen félek,nagyon is.-sóhajtott fel.
Linda váratlanul mellettem termett,mi pedig egyből elhallgattunk.
- Megzavartam valamit?
- Nem,dehogy is.-vágtuk rá egyszerre.Elena és Linda nagyon jól elbeszélgettek,én csak néha bólogattam egy kicsit mivel azt sem tudtam,hogy miről beszélnek.Láttam magam előtt szinte az egész rituálét.Főleg,hogy nem is tudom mikor akarja megtartani,vagy talán jobb is?
- Felmegyek kicsit pihenni.-mondtam,közben felálltam és elindultam Damon szobája felé,reménykedtem hogy nem lesz bent,de tévedtem..Szó nélkül vágtam magam hasra az ágyba,és fúrtam a fejemet a párnába.
- Most komolyan,mi van veled te nem ilyen vagy?!
- Honnan tudod,hogy milyen vagyok valójában,mikor még én sem tudom?-nyöszörögtem.
Damon nem mondott semmi csak kérdőn nézett rám..
- Kezdesz megijeszteni..-mondta meglepetten.
Én megijesztem Damon Salvatoret a viselkedésemmel,ez jó,akaratlanul is széles mosoly húzódott az arcomra.
- Mi ennyire vicces?
- Semmi.-mosolyogtam tovább.
Kényelmesen elhelyezkedtem,és azt hiszem el is aludtam mert mikor felébredtem már majdnem este volt.Hát ez király este se kell aludni gondoltam magamban.Ha lehet még rosszabb hangulatban voltam,teljesen el voltam keseredve nem akartam Klaus által meghalni,akkor inkább már én végezzek magammal,és talán Elenát is megmenthetem.Felültem az ágyba és idegesen a hajamba túrtam.Szívem szerint elfutottam volna,messze innen de nem tehettem.
- Meg ne próbáld még egyszer.
Aprót bólintottam,majd összeroskadtam a földre pár perccel később Damon felvett az ölébe,és bevitt a szobájába adott valami gyógyszert,fogalmam sincs hogy mit adott de jelen esetben nem is érdekelt.Nem sokkal később elaludtam..Mikor felébredtem sokkal jobb kedvem volt,és iszonyatosan megbántam a tegnapi napot.Odasétáltam az ablakhoz és csak nézelődtem,mikor meguntam átöltöztem és lementem a földszintre mindenki lent ült és nézett ki a fejéből,bíztam benne,hogy ez nem miattam van de aztán rájöttem,hogy még is.Linda könnyes szemmel ölelt meg nekem pedig a szívem szakadt meg,hogy ez miattam van.Annak ellenére,hogy mindenkinek jót akartam nem úgy sikerült.
- Én sajnálom a tegnapot..nem tudom mi volt velem,féltem féltem meghalni ha Damon nem állít meg akkor most nem tudom mi lenne..
A többiek csak rám mosolyogtak majd én is leültem közéjük a kanapéra,próbáltuk kerülni a Klaus-os témákat de néha-néha szóba jött.Megbeszéltük,hogy bármi is történik nem adjuk fel harc nélkül.Stefan és Elena főztek ebédet,addig mi Lindával rendet raktunk,Damon nos hát ő Damon és semmit nem csinálta csak vért ivott.Mikor kész lettünk megebédeltünk,és koccintottunk az új életre.Ami idáig nem ígért túl sok jót,de bízni még lehet benne.Evés után felelsz vagy merszet játszottunk,és volt 1-2 olyan kérdés amire nem válaszoltam túl szívesen,de nagyon jó hangulat volt.Kb. 1,5 órát játszottunk majd Elena,Linda meg én elmentünk kicsit sétálni.Út közben találtunk egy padot leültünk rá,csináltunk fényképeket,nevettünk,beszélgettünk.Ekkor jöttem rá,hogy milyen sokat jelent nekem Elena meg a húgom.És,hogy az élet bár néha nehéz és vannak benne rossz pillanatok,de alapvetően szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése