Mikor már szinte az egész várost körbejártuk,Elena és Linda visszamentek a Gilbert házba,én pedig már az új otthonunkba mentem.
- Fáj még a torkod?-hallottam Rick hangját.
Kinek fáj a torka,vagy mi történt? Meglepetten mentem be a nappaliba,Ric és Damon egy szőnyeget tekertek fel,meg ha jól láttam Damon nyaka valóban véres volt.
- Valamiről lemaradtam?
- Én inkább megyek.-szólt Rick.
- A drágalátos Elijah barátod.
- Nem a barátom!
- Az most mindegy.Akkor Elijah beleszúrt egy ceruzát a nyakamba.
- Egy ceruzát?-kérdeztem vissza meglepetten.
- Miből van a ceruza?
- Fából.
- Okos,kislány.-simogatta meg a fejem tetejét.
- Utána meg Mason egyik barátnője,volt olyan kedves,hogy meglátogatott és egy szöges nyakörvet tett a nyakamra,majd Elijah megölte őket.
- Elijah? Hát ez remek.-mormoltam.
- Amúgy elég szarul nézel ki.
- Vigyázz a szádra kicsi lány.-lépett oda hozzám,és eltűrt egy haj tincset az arcomból.
- Mert különben mi lesz?
Kezével végig simított az arcomon,és egyre közelebb lépett hozzám,de én nem akartam a játéka lenni akit bármikor megkaphat ezért inkább hátrébb léptem.Damon szemében csalódottságot láttam,de megpróbáltam félre tenni az érzéseimet bármennyire is nehéz.Felmentem a fürdőbe bevizeztem egy kisebb törölközőt,majd visszamentem Damonhoz,aki mint mindig whyskit ivott és az ablak előtt állt.Odasétáltam elé ő egyből a csípőmnél fogva közelebb húzott magához,engem ezzel totál zavarba hozva.Inkább nem mondtam semmit,csak óvatosan letöröltem a vért Damon nyakáról.Mikor végeztem megfordultam és elindultam,hogy visszavigyem a törölközőt a fürdőbe,de Damon visszarántott olyannyira hogy arcunkat mindössze pár milliméter választotta el.Lágyan csókolt meg amibe az egész testem beleremegett,lassan tolni kezdett a szobája felé,de fél úton megállt és inkább a kanapé felé vette az irányt.Leült a kanapéra engem pedig az ölébe húzott és egyre vadabbul csókolt.Tudtam,hogy végem van innen már nincs kiút.Lassan elfektetett a kanapén és rám feküdt,majd hirtelen eltűnt de rájöttem,hogy nem tűnt el csak a whyskiér ment.
Ennyit már nem lehet inni,gondoltam magamban.Damon kérdőn nézett rám,válaszként megráztam a fejemet,nekem még korán volt az iváshoz.Ivott egy pohár whyskit majd visszajött hozzám,hanyatt döntött a kanapén és megcsókolt.Ajkain még lehetett érezni a whyski izét,egyszerűen részegítő volt.
Úgy éreztem kezdem elveszíteni az ön kontrollomat,amit láthatólag Damon is észrevett,ezért felkapott az ölébe egy percre sem elszakadva a számtól vitt fel a szobájába.Amint lefektetett az ágyra fölém mászott és a nyakamat kezdte csókolgatni,közben pedig megszabadítottam a pólójától.Damon egyre lejjebb haladt,majd megállt a pólóm szegélyénél és egy könnyed mozdulttal lerántotta rólam,a melltartómmal együtt.Nem tudtam,hogy mit gondoljak Damonról,az egyik perce egy bunkó segg fej,a másikba meg egy szenvedélyes férfi.Elég hamar lekerültek rólunk a maradék ruhák,Damonra rá sem lehetett ismerni.De kimondottan tetszett ez a Damon is.Voltam már más férfiakkal is,de Damon..ő mindenkin túl tett.Mindkettőnket a csúcsra juttatva gördült le rólam,és a hajammal kezdettel babrálni,majd szorosan magához húzott.Damon ugyan olyan gyorsan vette a levegőt,mint én.Felemelkedtem a mellkasáról de csak annyira,hogy meg tudjam csókolni,majd visszabújtam hozzá.Ennyit arról a tervemről,hogy Damon nem kaphat meg bármikor..Az álom elég hamar elnyomott és újra a rituálét álmodtam végig,szinte azonnal felriadtam,és ahogy körülnéztem a szobában Elijah-t láttam a széken ücsörögni.Ijedtemben felsikítottam,amitől Damon is felébredt,én csak ekkor jöttem rá,hogy anyaszült meztelenek vagyunk mind a ketten ezért inkább visszafeküdtem félig az ágyba és jó alaposan betakartam magamat.De azért ahhoz pofa kell,hogy az éjszaka közepén csak úgy bemenjek valaki hálószobájába.
- Mit akarsz?
- Ma lesz a nagy nap.
- Tessék?
- Jól hallottad,ahogy láttam kiszórakoztad magad..utoljára.-tette hozzá gúnyosan.
- Menj ki,fel szeretnék öltözni.-mondtam dühösen.
- Hogy mondtad?
- Légy szíves menj ki.-mondtam fog hegyről.
Elijah szerencsére kiment a szobából én pedig azonnal magamra kapkodtam a ruháimat,mire kész lettem már Damon is kész volt.Együtt mentünk le a nappaliba,ahol Elijah láthatólag nagyon kényelmesen ült a kanapén.
- Legalább jól telt az utolsó éjszakád,Lexi?
- Semmi közöd hozzá.
- Ne légy ilyen morcos..
Damon minden izma megfeszült,megszorítottam a kezét jelezve,hogy ne csináljon semmit.
- Eltölthetem az utolsó napomat,úgy ahogy szeretném?
- Persze.
- Akkor tűnj innen.
Elijah nem jött az intelligencia szabályzatával inkább elment.Kiábrándultan néztem magam elé,csak azt vette észre,hogy egy erős kéz karjaiba zár.
- Nem hagyom,hogy meghalj.Érted?
- Úgy sem tudsz semmit sem tenni.
Felvitt a szobájába,mellkasára húzott és a hátamat simogatta..Mikor úgy éreztem képes vagyok közölni Elenával felhívtam,hogy sürgősen találkoznunk kell.Arra jutottunk,hogy egy közeli parkban beszélünk,gyorsan felöltöztem és már el is indultam,mire odaértem Elena már ott volt,és láttam rajta,hogy elég feszült.
- Szia,mi történt?-tért egyből a lényegre Elena.
- Szia..hát az úgy volt,hogy Elijah megjelent és közölte,hogy ma este lesz a rituálé..
Elena arcára kiült a döbbenet,majd mikor felfogta zokogni kezdett.
- Most mit fogunk csinálni?
- Nem tudom,Elena nem tudom.-mondtam közben pedig megöleltem.
-De Lindának ne mondd el,jó?
- Tessék,te nem akarod neki elmondani?
- Nem,nem akarom hogy aggódjon.
- És mit gondolsz akkor nem fog aggódni mikor megtudja,hogy téged is elveszített?!
Erre nem tudtam mit mondani,úgy hogy inkább csendben maradtam.
- Menni kéne.-szólalt meg Elena.
- Aha.
Visszamentünk a Salvatore házba ahol Linda is ott ült a többiekkel.
- Nem veszíthetlek el!-jött hozzám sírva.Szúrósan néztem Damonra aki ugyan így nézett vissza rám.
- Sajnálom.-nyökögtem sírva.-Vigyázz anyura,rendben?
- Nem,nem fogom hagyni,hogy meghalj.
Felmentem Lindával a szobájába beszélgetni,minden kérdésére válaszoltam vagy is hát amelyekre tudtam.
- És ti most együtt vagytok Damonnal?
- Nem.
- Szóval,nem vagytok együtt de egy szobába alszotok,meg van egy olyan érzésem,hogy amikor megjelent Elijah nem egy közömbös éjszakátok volt.-próbálkozott tovább.
- Nézd Linda ez nem ilyen egyszerű.
- De igen az.Szereted vagy nem?
Mivel tudtam,hogy Damon hall ezért bólintottam egyet,majd újra megszólaltam.
- Nem,nem szeretem Damont.-mondtam határozottan.
Linda szerencsére értette,hogy miért csináltam ezt.
- Szeretlek Lexi.-borult sírva a nyakamba.
- Én is szeretlek.Nem lesz semmi baj.Oké? Mindent meg fogok tenni azért,hogy Elenával életbe maradjunk.Több órán keresztül beszélgettünk..
- Velem alszol?
- Persze,megyek áthozom a cuccaimat.
Átmentem Damon szobájába összekészítettem az ágyneműmet és pont ekkor lépett be Damon.
- Lindával alszom az utolsó estémen.Remélem nem baj.-motyogtam.
- Nem az utolsó estéd,amúgy menj csak nyugodtan.
- Hogy élhetném túl?
- Azt még nem tudom,de sikerülni fog,bízz bennem.-nézett mélyen a szemembe.Búcsúzóul lágyan de szenvedélyesen megcsókolt.
- Jó éjt Lexi.-suttogta az ajkaimra,majd még egyszer utoljára megcsókolt.
- Neked is.
Átmentem Linda szobájába,hamar megágyaztunk majd még beszélgettünk,és már csak arra lettem figyelmes,hogy Linda egyenletesen szuszog mellettem.Nekem pedig a Damonnal való kapcsolatomon járt az eszem,ha csak egy éjszakát jelentettem neki akkor vitt ágyba még egyszer,és miért akarja megmenteni az életemet? A válaszokat nem tudtam,de akkor is jól esett,hogy Damon törődik velem.Nem sokkal később én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése