'Ez egy esős nap, de a Nap ki fog sütni. Ez egy esős nap, de minden rendbe fog jönni...'
Az éjszaka szinte minden órába felriadtam,és vártam Elijah mikor jelenik meg azzal,hogy itt az idő..Linda is néha-néha felkelt de hamar vissza is aludt,hajnali 4-kor már úgy keltem fel,hogy nem is akarok visszafeküdni ezért átmentem Damon szobájába.Most kivételes abban reménykedtem,hogy Damon fent van,de csalódnom kellett,nem akartam felkelteni ezért kimentem a konyhába,és csináltam magamnak egy kávét,amíg lefőtt a kávé felültem az egyik pultra és csak bámultam magam elé.Pár perccel később Elena jött le a lépcsőn kialvatlanul.
- Szia.
- Jó reggelt.
- Jobbat..kérsz kávét?
- Aha,köszi.
A kávé hamar lefőtt,Elenával leültünk a kanapéra de nem beszélgettünk túl sokat.
- Szóval,akkor tudjátok,hogy mi vár rátok ma,ugye?-állt fel-Ja és bármi kiskapu és a családotoknak annyi.
Mást nem mondott csak eltűnt,Elenával összenéztünk de semmi jó tanácsot nem láttam a szemében.Szótlanul ültünk végig órákat,közben pedig a többiek is felkeltek nekünk pedig ez volt az utolsó napunk.
- Ma..-nyögtem ki.
- Mi lesz ma?-kérdezett vissza Damon.
- Ma lesz a rituálé.-modnta ki helyettem Elena.
- Nem.-kezdett el sírni a húgom,vele együtt én is.
Mindennél jobban fájt,hogy fájdalmat okoztam neki,hogy miattam sír.Szorosan megöleltem,talán úgy,hogy most ölelem meg utoljára.A nap nagyon gyorsan eltelt,mintha csak egy óra lett volna.5 óra körül átmentünk Jennáékhoz,és nem volt más választásunk neki is elmondtunk mindent.Jenna először teljesen döbbenten nézett,majd sírni kezdett,Jeremy arca akkor utoljára ilyen mikor a szülei halála után találkoztunk,Tessán is láttam,hogy tudja itt az ideje búcsúzkodni.
- Vigyázz magadra kiskutyám.-guggoltam le hozzá sírva.Tessa lehajtotta a fejét,majd keservesen felnyüszített.Ric odaadta Elenának a gyűrűjét hátha segít,de mivel ő volt hasonmás volt kétségünk a dolog felől.Aztán fél7-kor megjelent Klaus,hogy ideje menni,beleegyezett,hogy a többiek is velünk jöjjenek.Legalább fél órát sétáltunk mire odaértünk.Klaus előre ment mi pedig ott maradtunk.
- Vigyázz a húgomra,kérlek és ne engedd neki hogy utánam jöjjön.-néztem sírva Damon szemébe.
- Lexi nem mehetsz el,kérlek ne.-sírt Linda,majd megölelt.
/Damon/
Megdöbbentett,hogy engem kért meg arra,hogy vigyázzak húgára..Nekem is fájt látni ezt az egészet,és be kellett vallanom magamnak,hogy nem akartam Lexit elveszíteni.
- Sajnálom.-nézett mélyen a húga szemébe,majd hozzám fordult.
- Köszönök mindent,azt hogy sokszor megmentettél.-mondta sírva.Már épp fordult volna el mikor magamhoz húztam és megcsókoltam talán utoljára.Éreztem benne a félelmet a rettegést,mikor elváltunk halványan rám mosolygott még utoljára megölelte a húgát és elindultak.Stefan teljesen ki volt borulva,hogy elveszíti Elenát,Lindáról pedig ne is beszéljünk.Próbáltam kitalálni valamit de semmi használható nem jutott az eszembe.A rituálé pedig elkezdődött egy másik boszorkány körbe tüzet gyújtott,Lexi pedig elkezdte a varázsigét.
Már vagy 1,5 órája tartott az egész Lexinek az orra vérezni kezdett,ez pedig az jelentette,hogy gyengülni kezd.Linda egy váratlan percben el kezdett rohanni,pusztán a vámpírsebességemnek köszönhetően értem utol.
- Engedj el.
- Nem tehetem,megígértem a nővérednek hogy vigyázok rád.
- Ha egy kicsit is számít neked,akkor segítesz megmenteni őt,és ne beszélj úgy róla mintha már meghalt volna.
Igaza volt,valamit ki kellett találnom,most láttam igazán a két testvér között a hasonlóságot,mikor Linda kiabálni kezdett velem,mintha a nővérét láttam volna fiatalabb korába.
- Héé.-szólalt meg Bonnie mögülem.
- Mit kerestek itt?
- Megmentjük Lexiéket.-válaszolt Bonnie helyett Bia.
- Mi a terv?
- Egyenlőre megpróbálunk Lexinek erőt adni,és elintéztük,hogy Elenán működjön a gyűrű.
- Linda gyere velem.-szólt neki Bonnie.
Ő szó nélkül indult el Bonnie után én meg csak remélni tudtam,hogy sikerülni fog.Visszamentem Stefanhoz,aki örült igaz de nem kezdett el ujjongani,hogy a barátnője életben marad.Mozgást hallottam a hátam mögül,ösztönösen fordultam hátra,de csak Caroline állt mögöttem könnyes szemmel.
/Linda/
Bonnival és Biával megkerültük Klausékat.Közben kiderült,hogy valamennyi varázs erővel én is rendelkezek ezért én is mondtam velük a varázsigét.Mikor lenéztem Klaus épp megharapta Elenát,és ahogy láttam Lexi egyre gyengébb.
- Bonnie..
- Tudom,lányok változott a terv.Klaust kell gyengíteni.
Ez az ötlet jobbnak minősült mint az előző,de Lexi már ájultan feküdt a földön,nekem pedig egyre nehezebb volt koncentrálnom.
- Damon most.-kiáltott Bonnie.
Damon vámpír gyorsasággal hozta el onnan a nővéremet,Stefan pedig Elenát.Klaust addig gyengítettük amíg el nem ájult.Bonnie orra is vérezni kezdett de nem hagyta abba.Mikor elértük a célt futásnak eredtünk.
/Damon/
Lexi még mindig eszméletlen volt,és a légzése is lassú de élt és ez volt a lényeg,Befektettem az ágyba,majd lementem a nappaliba.Elena egész jól volt..
- Lexi?
- Eszméletlen,a légzése is elég lassú de él.
Linda mint akit puskából lőttek ki rontott be az ajtón és rohant a nővéréhez.Normális emberi tempóba utána indultam.
- Mi van vele?
- Jól van.
- Ne hazudj!
Tényleg olyan mint a nővére állapítottam meg.
- A légzése elég lassú de ezt leszámítva jól van.
- Rendbe fog jönni?
- Remélem.
Elmentem fürödni,majd mikor visszaértem Linda már nem volt ott.Felsértettem a csuklómat és Lexi szájához emeltem.Bíztam benne,hogy ettől hamarabb fel fog ébredni
Megint abban az élet-halál közti állapotban voltam,annyi különbséggel,hogy nem akartam meghalni.Apa sokat segített nekem,olyan dolgokra ébresztett rá amit én teljesen máshogy gondoltam..
5 nappal később
Még gyengének éreztem magam,de minden erőmet összeszedve kinyitottam a szemet és Damon ágyában találtam magam.Boldog voltam,hogy élek nagyon boldog.Lassan fordítottam el a fejemet a másik irányba,Damon ott ült és egy könyvet olvasott,de amint meglátta,hogy fent vagyok letette a könyvet.
- Jó reggelt.-köszönt rám.
- Élek.-vigyorogtam.
- Bizony.
- De hogy?
- Ez hosszú majd elmesélem.
- Oké.
- Fáj valamid?
- Egy kicsit a fejem,meg álmos vagyok de amúgy jól vagyok.
Elhelyezkedtem majd visszaaludtam,mikor legközelebb felébredtem már nem voltam álmos se és a fejem se fájt.Ahogy kinyitottam a szememet Damon ott feküdt mellettem póló nélkül.
- Hány óra van?-kérdeztem
- 5
- Linda?
- Teljesen ki volt borulva,de már lenyugodott.
- Az jó.
Damon végigsimított a kezemen,majd fölöttem termett.
- Te megőrültél?-kérdeztem nevetve
Nem válaszolt csak megcsókolt,csókja először gyengéd volt majd egyre birtoklóbb lett.Nehezen de elszakadtam ajkaitól.
- Le kéne mennem.-lihegtem.
Damon még egy utolsó puszit nyomott a számra majd leszállt rólam.Kissé erőtlenül sétáltam vagy is inkább totyogtam lefelé.Mikor leértem mindenki szeme felcsillant.Linda egyből a nyakamba borult,ezzel engem majd nem feldöntve.
- Annyira örülök,hogy életben vagy.
- Én is.
Majd Elena is megölelt,szememből egy két könnycsepp kigördült de ezek öröm könnyek voltak.Hálásan rámosolyogtam Damonra aki válaszként bólintott egyet.Elmentem zuhanyozni,majd bedőltem az ágyba..Linda nem sokkal később megjelent,azt szerette volna ha vele alszom.Ezért összeszedtem a cuccaimat és átmentünk Linda szobájába.Majd Elena és Caroline is csatlakozott,egy kisebb buli alakult ki,aztán kimentünk a nappaliba..Hajnali 3 körül visszamentünk Linda szobájába és elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése