41.fejezet. - Minden más

 Nagyon-nagyon hálás vagyok a kommentelőknek! :)  ♥
Csakegyen: Kleusék azért nem tudtak kijönni a házból,mert Emily nem engedte.Igen,Damon harapta meg,és Klaus nem igézte meg. :')


'Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkodnunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkodunk, amikor éreznünk kellene..'

Szinte minden megváltozott.Felelőséggel tartoztam a húgomért,ami számomra elég furcsa volt.Azzal,hogy eljöttem onnan,véget ért az az életem.És bármennyire is hangzik furcsán,hiányzik.Annyi mindenen mentünk keresztül,annyit nevettünk együtt.És igen talán Damon is hiányzik.Szeretem,nem tudok elenne mit tenni meg nem is akarok.Eljött november 1. Halottak napja,soha nem szerettem ezt a napot.Ilyenkor még jobban hiányoznak elvesztett szeretteink.A temetőt gyönyörűen kivilágítják az égő gyertyák.De azok a gyertyák is egy-egy emberhez szólnak,akik már nincsenek közöttünk.Nem tudtam,hogy jól döntöttem-e,hogy eljöttem.Most úgy érzem,hogy nem,de később lehet,hogy majd úgy gondolom így volt jobb.Lindával csak este megyünk a temetőbe addig pedig van legalább 3 óra.Egyedül voltam otthon,mert a húgom elment az egyik barátnőjéhez,ez idő alatt végig azt éreztem,hogy valaki figyel,már kezdett nagyon zavarni.Hirtelen kinyílt az ajtó,de szerencsére a húgom lépett be rajta.
- Szia. - köszönt,majd levette a kabátját.
- Szia.
- Mikor megyünk a temetőbe?
- Nem tudom,olyan fél 6 fele.
- Addig nem nézünk valami filmet?
- De.Mit nézzünk?
A húgom megvonta a vállát jelezve,hogy nem tudja,végül egy vígjáték mellett döntöttünk.A film nagyon vicces volt,és hosszú vagy is legalább is nekem igen.Mikor vége lett,elnyúltam az ágyamon és elaludtam.
- Ébresztőőő. - rontott be kiabálva a szobámba Linda.
- Ne máár. - nyöszörögtem.
- Öt óra van. - világosított fel.
Kelletlenül kimásztam az ágyból,és a szekrényemhez mentem,jó melegen öltöztem fel,majd átmentem a húgom szobájába,aki már a pulcsiját vette fel.Kimentünk felvettük a kabátunkat meg a csizmákat,és már indultunk is.Először a mama sírjához mentünk s gyújtottunk egy-egy gyertyát.

Eszembe jutott amit Emily mondott,hogy tényleg ő a mamám? Próbáltam a lehető legkevesebbet ezeken gondolkozni,de nem ment.Majd átsétáltunk apa sírjához.Furcsa volt a sírja előtt állni,főleg,hogy él.Kimondhatatlanul bántott ami történt,hogy képes volt cserbenhagyni,és újra elhagyni.Mindezek ellenére,nála is gyújtottunk gyertyát.Visszafelé vettem egy zacskó sült-gesztenyét,majd hazamentünk.Ledobáltam magamról a ruháimat,majd az ágyamba zuhantam,és azon kezdtem gondolkozni,hogy milyen jó lenne ha Damon most itt lenne,és megölelne,megcsókolna.Szememből egy könnycsepp gördült ki,de letöröltem és elmentem zuhanyozni,majd visszamentem az ágyamba.Nem sokkal később már el is aludtam.
- Segíts!Kérlek segíts!Segíts visszatérnem! - sikította egy hang.
Ijedten ültem fel.Testem nagy része izzadt volt,egyből felkapcsoltam a villanyt,és körbenéztem de sehol senki.
- Emily. - tátogtam.
Ez így nem lesz jó,nagyon nem.Elég volt már a rémálmokból.Ránéztem az órámra ami már fél 5-öt mutatott.Mivel nem akartam visszaaludni kicsoszogtam a konyhába,és csináltam magamnak egy csésze kávét.Felültem a konyha-pultra,és vártam hogy lefőjön a kávé.Közben megcsörrent a telefonom,visszamentem érte a szobámba.A kijelzőn Bia neve állt.
- Szia. - köszönt vidáman.
- Hello.Mizujs?
- Semmi.Nem akarsz tartani egy kisebb bulit? - tért rá a lényegre.
- Miért ne.
- Oké,akkor felhívom még Lizát.Szia.
- Szia.
Meglepett,hogy ilyen jóba vannak de én csak örültem neki.Tessa fitten futott oda hozzám.Megsimogattam de nem maradt nyugton.Tudtam,hogy sétálni szeretne menni,ezért átöltöztem írtam egy cetlit a húgomnak,és elmentünk sétálni.Út közben sok régi ismerős arccal is találkoztam,volt akikkel beszéltem egy-két mondatot,de utána már mentünk vissza.Mire visszaértünk már Linda is fent volt.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Neked is.Ilyen korán fent vagytok? - kérdezte,majd Tessát kezdte simogatni.
- Ki korán kel aranyat lel. - mosolyogtam,majd a hűtőhöz mentem,és kivettem az üdítőt.
- És találtál aranyat?
- Nem. - nevettem.
Örültem,hogy a húgomnak ilyen jó kedve van,ez sem minden napi.
- Este tarthatnánk egy kisebb bulit,benne vagy?
- Persze.Kik jönnek?
- Bia,meg a Liza.De ha gondolod,eljöhet pár barátnőd.
- Oké,felhívom őket. - és már ment is a szobájába,
- Addig elmegyek a boltba. - kiáltottam utána.
- Jó.
Felvettem a kabátomat,és már indultam is.Vettem édességet,némi alkoholt,meg ebédhezvalót is.Sok szatyorral tértem vissza,gyorsan mindent bepakoltam a hűtőbe.Megcsináltam az ebédet,közösen megebédeltünk,majd kicsit rendet raktunk a lakásba.Miután végeztünk Linda elment a barátnőihez megbeszélni az esti programot,én pedig addig egy könyvet olvastam,nem sokkal később csengettek.
- Sziaaaa. - borultak a nyakamba.
- Sziasztok. - nevettem. - Gyertek be. - mentem arrébb.
Ők egyből bejöttek,lerakták a cuccokat majd a konyhába mentünk.Koccintottunk egy pohár pezsgővel,majd nem sokkal később Linda meg a barátnői is megérkeztek,nekik külön vettem,kölyökpezsőt.Egy cseppett sem féltem attól,hogy Elizabeth megharapja valamelyik lányt.A buli nagyon jó volt,sokat nevettünk,de az ivást nem vittük túlzásba,nem is volt rá szükség.Felelsz vagy mersz-eztünk,meg kérdezz-feleleket is játszottunk.Majd néztünk,egy horror filmet,elég rendesen paráztunk rajta,de akkor is nagyon jó volt.A film után 'megkönnyebbülten' dőltünk hátra

 

Nem sokkal később már az ágyon feküdtünk.De aludni nem tudtunk,ha valamelyikőnk megpróbált elaludni,a másik mindig kitalált valamit.Mikor már mind 3.-an álmosak voltunk,hagytuk egymást aludni.Megint hallottam Emily kiáltozásait,majd utána Damonnal álmodtam,újra együtt voltunk és boldogok.Reggel én ébredtem először,még nem volt kedvem kiszállni a finom,meleg ágyból így kényelmesen elhelyezkedtem és vártam,hogy a többiek is felébredjenek.Liza nem sokkal később fel is ébredt,mivel ő már egyáltalán nem volt álmos,halkan kimentünk a szobámból.
- Szereted,igaz? - szólalt meg hirtelen.
- Azt hiszem,igen. - sóhajtottam fel.                                           
- Akkor miért nem mész vissza ?
- Még is mit mondjak neki?
- Nem tudom,az majd jön magától.Addig vigyázunk a lányokra.
- Köszi.
Talán életem legnagyobb hülyeségére készülők,de nem érdekel.Gyorsan  felöltöztem,kisminkeltem magamat és elindultam.Az utat nem siettem el,de így is elég hamar a Salvatore háznál találtam magam.Nagyot sóhajtottam majd kiszálltam a kocsiból.Lassú remegő lábakkal indultam az ajtó felé.Mikor odaértem,egyszerűen nem mertem megnyomni a csengőt,vagy kopogni.Egy váratlan pillanatban az ajtó kinyílt,és Damon állt velem szembe.A szívem őrült kalapálásba kezdett..