/ Lexi /
A fájdalom érzése nagyon sokáig nem csökkent,sőt ha lehet még erősebb lett.Néha már azt kívántam inkább halljak meg,csak ne kelljen ezt éreznem.Hallottam az orvosokat,Damon hangját is.Aki ha minden igaz telefonált.Szólni akartam de nem tudtam,ahogy moccanni se.Egy váratlan pillanatban minden megszűnt.Már nem hallottam semmit,és nem is éreztem csak a sötétséget láttam magam előtt.Egy hang bíztatott a túl oldalról,hogy nyugodtan sétáljak át.Lassú léptekkel indultam el,aminek két oka is volt,az első az,hogy semmit sem láttam,a másik pedig az,hogy féltem.De még is elég hamar átértem,és Emily alakja rajzolódott ki a sötétben.Ijedtem felsikítottam,és hátra felé kezdtem futni,de nem tudtam semmire menni.
- Ne menekülj. - szólalt meg.
Már rettegtem nem féltem.Nem tudtam,hogy hol vagyok,vagy hogy egyáltalán mi történt.
- Mit akarsz tőlem? - tettem fel már sokadjára ugyanezt a kérdést.
- Segíteni.Gyere. - mutatott a semmibe,amiből pár másodperc múlva egy ajtó nyílt ki.
Fényesség áramlott ki onnan,de túlzottan annak sem örültem.De már nincs mit vesztenem alapon elindultam.Ahogy átléptem a küszöböt,éreztem,hogy zuhanok de ugyanott álltam.Komolyan nem értem már semmit.Behunytam a szememet,és mikor újra kinyitottam ott álltam a kórtermembe.Na jó,most kettő van belőlem? Ott feküdtem az ágyon,eszméletlenül,az oldalamból egy cső lógott ki.Az ágyam mellett Linda,Elena,Damon,Stefan álltak.Elena és a húgom szinte zokogtak,Damon tekintete fájdalmat sugárzott ahogy Stefané is.Meghaltam?
- Most nagyon figyelj rám. - állt mellém Emily.
Próbáltam de nem ment,teljesen lekötött a többiek hangulata.Gyászolnak.Méghozzá engem.Ez nem lehet igaz.Pont most?
- Lexi. - szorította meg a csuklómat.
Lassan ráemeltem a tekintetemet,és vártam,hogy megszólaljon.
/ Linda /
Egy telefonhívás Damontól,hogy a nővérem kórházba van,és úton van értem.Ez számomra felfoghatatlan volt.A kórházba vezető út iszonyatosan hosszú volt,semmit nem szóltunk egymáshoz.A kórházba érve az ápolónők és az orvosok jöttek ki a nővérem szobájából.
- Mi van vele? - ment oda Damon az egyik orvoshoz.
- Sajnáljuk,de a lány ..
- Nem. - ordítottam. - Nem halhatott meg. - ordítottam tovább.
- Nagyon sajnáljuk. - mondta,majd elment.
Kétségbeesetten néztem Damonra,aki ugyanígy nézett vissza rám.Közben Elenáék is megérkeztek.Elenával megöleltük egymást,és sírni kezdtünk.Stefan odament Damonhoz,valamit mondott neki de nem hallottam meg túlzottan nem is érdekelt.Annyi mindenen mentünk keresztül,és pont most kell itt hagynia?! Senki nem maradt.Állapítottam meg,Szeretem őt,kicsinek is őt szerettem a legjobban.Nem hagyhat itt.Fogtam magam és berohantam a nővérem kórtermébe.
- Linda ne. - kiáltott utánam Elena,de nem álltam meg.
Ott feküdt,arca fal fehér volt de még így is lehetett látni rajta,hogy sokat szenvedett.Nem akartam elhinni,hogy meghalt.Nem,egyszerűen nem lehet.Magamban szinte ordítottam.Csendesen leültem mellém,és sírni kezdtem.
- Ne hagyj itt,kérlek. - motyogtam. - Hallod,nem hagyhatsz itt.Szükségem van rád. - sírtam.
A többiek is bejöttek,Elena szeme már teljesen ki volt sírva,Damon pedig magában zokogott.
- A kurva életbe. - ordította Damon.
És nekivágott a falnak egy poharat.Hasonló reakcióra számítottam tőle.Annyira hihetetlen volt,hogy pár órája még együtt nevetünk,most meg itt fekszik HALOTTAN.Nem tudtam elképzelni,hogy hogyan fogunk ezekután élni.Damon felsértette a csuklóját,és Lexi szájához emelte.Nem érdekel ha vámpír lesz a nővéremből csak kapjam vissza.De nem használt,mindent megtennék azért,hogy még egyszer nevetni halljam.De ez már mind a múlté.
- Nem hallhatsz meg,hallod. - kiabálta Elena az ágy mellett.
/ Lexi /
A szívem teljesen összetört,ahogy a reakciókat figyeltem.Szóval még is csak szeretett.
- Segítek neked.Halhatatlanná teszlek. - szólalt meg.
- Miért akarsz nekem ennyire segíteni?
- Mert a nagymamád vagyok,Lexi.Nem akarok neked rosszat.Csak nagyon vigyázzatok majd,hogy Klaus ne tudja meg.
- És veled mi lesz?
- Azzal,hogy téged halhatatlanná teszlek,nekem végleg meg kell halnom.
Bár félek tőle,és semmit sem értek,sajnáltam.Élni akartam,de nem minden áron.Hosszas vívódás után végül belementem az ajánlatba.Mindössze csak pár csepp vérem kell hozzá.A kés roppant éles volt,de én gondolkodás nélkül húztam végig a csuklómon.A fájdalom hatására felszisszentem,majd vártam a rituálé további részét.Emily mondott valamit,és nem sokkal később minden halványulni kezdett.Újra éreztem azt az elviselhetetlen fájdalmat,és a hangokat.De több erőm volt mint az előbb.Egy ideig még erőt gyűjtöttem,és mikor már úgy éreztem,hogy egész jól vagyok,lassan kinyitottam a szememet.Linda szeme egyből felcsillant,a többiek pedig mosolyogni kezdtek.Damon odajött hozzám,fölém hajolt és megcsókolt.Majd a többiek is megöleltek.
- Hogy jöttél vissza? - kérdezte Linda.
- Emily halhatatlanná tett.
A többiek szinte már meg sem lepődtek ezeken a dolgokon,de már lassan én sem.Damon felvett az ölébe,és kivitt a kórházból több orvost megigézve.Hisz nem lett volna túl egyszerű elmagyarázni nekik,hogy hogyan is jöttem vissza..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése