Miután Liza kipancsolta magát visszamentünk a szobába.
- Éhes vagyok. - szólalt meg.
- Nyisd ki a hűtőt. - néztem rá.
Igen mikor rájöttem,hogy mit is mondtam kínomban elnevettem magam.De azt nem fogom hagyni,hogy itt valakit csak úgy megegyen,és nem érdekel,hogy vámpír.Gondolt volna erre mielőtt elindultunk.
- Nem fogsz embert ölni. - néztem rá szúrósan.
- És akkor,hogy egyek?
- Nem tudom.
Egy pillanatra átfutott az agyamon,hogy onnan nézve belőlem is ihatna.De én akkor is legjobb barátnője vagyok.Meg azért annyira nem kellemes,persze mikor Damon harapott meg az teljesen más volt.Na,igen Damon.Szeretem effelől semmi kétség,de hogy nézzek a szemébe.Nem akarok rettegésbe élni,hogy Stefan mikor tálal ki.Istenem,hogy lehetek ekkora idióta?! A korábbi jó kedvemből szinte semmi sem látszott,amit Liza is észrevett.
- Damon,igaz? - nézett rám.
- Igen. - sóhajtottam fel.
- Van egy ötletem. - vigyorgott.
- Mi?
- Megigézlek mind a kettőtöket és nem fogtok emlékezni a csókotokra.Már ha ezt szeretnéd?
- Ez nem kérdés! Hiba volt,én csak olyan elkeseredett voltam.De vámpír nem igézhet vámpírt,nem? Engem pedig nem tudsz.
- Egy átlagos vámpír valóban nem.De egy ősi vámpír igen.
- Ősi vámpír? - tátogtam.
- Igen.Meg van bennem némi boszorkány vér is.
Tátva maradt a szám.Azt hittem Liza már nem tud nekem túlzott meglepetéseket okozni,de tévedtem.
- De egy ősi vámpírt nem lehet megigézni,vagy igen?
- Nem.
- Akkor most már semmit sem értek. - fogtam a fejem. - Ha téged nem lehet megigézni,akkor miért ütöttél le,és vittél Klaushoz?! - néztem rá kérdőn.
- Nem voltam megigézve.Klaus nem tudja,hogy ősi vámpír vagyok,és meg kellett tudnom,hogy mi a terve veled.Szóval muszáj volt neki engedelmeskednem.
- Értem,vagy is nem de mindegy.Szóval te akár meg is tudnád ölni Klaust?
- Kathrinenel meg veled elméletileg igen.
Szemeim egyből felcsillantak és Liza nyakába borultam.Aki nevetve ölelt meg.
- Na akkor,hogy legyen ez a megigézős,felejtős akármi? - engedtem el.
- Összeszedjük a cuccainkat,szépen hazamegyünk.Stefannal egy helyiségbe mentek,én pedig megcsinálom a dolog rám eső részét.És végre ehetek. - tette hozzá nevetve.
- Bolond. - dobtam neki az egyik párnát.
- Nem maradunk még egy éjszakát,este állítólag tök jó buli lesz a medencénél? - élénkült fel Liza.
- De.Miért is ne? - mosolyogtam.
Egy éjszaka ide vagy oda szerintem nem számít.Mivel még csak délután 3 óra volt,a buli meg este 8-kor kezdődik,valamivel el kellett ütni az időt.Lizának szinte második mondata az volt,hogy éhes.Már komolyan kezdett az agyamra menni.
- Tudod mit? Menj el a kórházba és hozzál magadnak vért. - néztem rá miközben a ruháimat pakoltam.
- Ez nem is rossz ötlet. - mutatott rám. - És te segíteni fogsz nekem.
- Persze még mit nem! Ki van zárva.
- Lexi.
- Nem fogok neked vért lopni egy kórházból. - emeltem ki a kórházból szót.
- Nem is kell.
- Akkor minek kellek én oda?
- Hogy eltereled az egyik orvos figyelmét.
- Igen? És még is hogy?
- Mi tudom én.Szép vagy találd ki.Vagy kérdezz valami hülyeséget.
Mikor Liza kocsija megállt a kórház előtt,már bántam,hogy mondtam neki ezt az ötletet.
- Istenem,mikbe rángatsz bele. - néztem fel az égre majd Lizára.
- Nyugi.Gyere már. - sürgetett.
A terv szerencsére egész jól alakult.az orvos készségesen válaszolt a bugyuta kérdéseimre.
- Mehetünk. - jött oda mellém Liza.
- Oké.És még egyszer köszönöm. - néztem rá az orvosra,aki csak rám mosolygott.
Amint kiértünk a kórházból szinte teljesen megkönnyebbültem főleg,hogy tudtam holnap ilyenkor már minden rendbe lesz.
- Meg ne halljam mégegyszer,hogy éhes vagy.
- Értettem. - mosolygott,és gázt adott.
Liza mióta evett a kedve is sokkal jobb volt.Vidámabb és egyre jobban oldódott fel egy-egy szám közben ami a rádióban szólt.A végére már mind a ketten énekeltünk,nem kicsi hangerővel.Szerintem a mellettünk elhaladó autó vezetőinek annyira nem tetszett a műsör,mint nekünk.De se baj.Mire visszaértünk már 5 óra volt,ezért készülődni kezdtünk.Gyorsan lefürödtem,felvettem egy rózsaszín bikini felsőt,meg egy mini farmer rövidnadrágot a hajamat begöndörítettem,és szabadon hagytam.A sminkelést nem vittem túlzásba,hisz biztos,hogy a medencébe fog végződni az este.Liza hasonlóan volt felöltözve,mint én csak rajta zöld bikini volt.Kivasalta a haját és szabadon hagyta.
Miután az utolsó simításokkal is végeztünk elindultunk a medencéhez.A hangulat eszméletlen volt.Volt zene,pia,jó társaság.Kell ennél több? Sorra jöttek a koktélok,majd egyre erősebb italok.Az oké,hogy Liza vámpír és jobban bírja az alkoholt,de rám is tekintettel lehetne,mielőtt a kezembe nyomja a feles poharat.A buli közepe felé már önfeledtül táncoltunk mind a ketten,meg persze ittunk.Rég néztem ennyire a pohár mélyére az biztos.Már kezdett affelől is kétségem lenni,hogy egyátalán hol vagyok.Hozzám képest Liza a józanság mintaképét sugározta.Észre sem lehetett rajta venni,hogy ivott csak aki látta.A beszéde,a mozgása is szinte ugyanolyan volt.persze egy kicsit már rajta is látszott,hogy nem málnaszörpöt ivott egész idáig.Kovályogva igaz de valahogy visszajutottunk a szobánkba ahol Tessa,mint mindig kitűnő örömmel fogadott minket.Aminek most kevésbé örültem,mert állandóan a lábam alatt volt,alapból nehezemre esett arrébb menni,nem hogy még a kutyát is kerülgessem.Hosszas szenvedés árán eljutottam a hálószobába,és bedőltem az ágyba.Másnap mikor felkeltem Liza már ott ült az ágyam egyik végébe,eléggé nyúzott arccal.Ha ő így néz ki,akkor én hogy? A fejem szét akart hasadni,és hányingerem is volt.
- Jó reggelt. - nyújtózkodtam.
- Neked is. - motyogta.
Végül mind a ketten elnyúltunk az ágyon és a fejünket kezdtük fogni.
Miután meguntuk a saját magunk sajnáltatását,lemásztunk az ágyról vettünk be fejfájás csillapítót és szinte már indultunk is vissza Mysitc Falls-ba.Az út hosszú volt és fárasztó,pedig nem is én vezettem.Damon az elmúlt 3 nap alatt szinte minden nap keresett de csak annyit mondtam neki,hogy Lizával eljöttünk kicsit pihenni.Nem volt kiakadva sőt teljesen meg is értette,ami engem különösen meglepett.Csak remélni tudtam,hogy mire visszaérünk addigra nem derül ki semmi.Szinte végig az ablakon bámultam kifelé,vagy pedig Tessát simogattam.Talán egy kicsit el is aludhattam,mert amikor kinyitottam a szemeimet már a Salvatore ház előtt álltunk.A gyomrom hirtelen görcsbe rándult,a szívem mint az őrült kezdett el kalapálni.Kiszálltunk a kocsiból,kivettük a cuccainkat és az ajtó felé indultunk,amit szinte azonnal ki is nyílt,és Linda ölelt meg,elég erősen.Miután elváltunk Damon is odajött és egy lágy puszit nyomott a számra.Majd nem sokkal később Stefan is megjelent.
- Lexi. - nézett rám.
Megráztam egy kicsit a fejemet,hogy ezt ne most.A többiek mind a konyhába sürögtek-forogtak.Ünnepi ebédet csináltak,abból a célból,hogy visszatértem pedig csak 3 napra mentem el.De ettől függetlenül nagyon jól esett.írtam Stefannak egy SMS - t,hogy jöjjön fel az emeletre,nem sokkal később meg is érkezett.
- Beszélnünk kell.
- Szerintem is. - vágtam rá.
Ebben a pillanatban Liza jött be az ablakon,majd Stefan elé sétált.
- Szia,Liza. - ölelte meg Stefan.
- Szia. - mosolygott.
Majd megállt vele szembe,és mélyen a szemébe nézett majd mormolni kezdett valamit de semmit nem értettem belőle.Miután végzett Stefannal,ő egyből visszament a konyhába többiekhez ebédet csinálni.
- Biztos ezt akarod?
- Igen. - vágtam rá egyből.
Odajött elég közel hozzám,és nekem is a szememet kezdte szugerálni.
- Elfelejted,hogy csókolóztál Stefannal,te Damont szereted.
Valóban nem emlékeztem semmire,csak azt éreztem,hogy nagyon szeretem Damont.Mi is visszaindultunk a többiekhez,már a lépcső alján jártunk amikor hirtelen kinyílt az ajtó pontosítva kirúgták.Mindenki egyből odaemelte a tekintetét amin Klaus sétált be.
- Milyen régen találkoztunk. - mosolygott gúnyosan.
- Most csináld meg az ajtót. - nézett rá Damon.
Most komolyan az a legnagyobb baja,hogy kirúgták az ajtót?! Hát tudom irigyelni.
- A madarak azt csiripelték,hogy halhatatlan lettél. - jött közelebb felém..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése