"Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén."
/Damon/
Másnap mikor felkeltem Lexi még aludt,ezt kihasználva megkerestem a farmeromba rejtett nyakláncot,és az ágyra tettem.Felöltöztem és lementem a nappaliba,leérve Elena és a boszi beszélgettek.
-Lexi.?-kérdezte Elena
-Még alszik.
A többi kérdést megelőzve,beszálltam a kocsiba és Tessához indultam,reméltem,hogy a kutya jobban lesz,nem pedig egy kutya tetemet találok.Mikor megérkeztem,kicsit félve nyitottam ki az ajtót,mikor kinyitottam Tessa egyből csóválni kezdte a farkát,és ugrálni kezdett örömében.Megsimogattam,de még így is alig lehetett vele bírni,már nagyon menni akart,de a bundája véres volt és rettentő koszos.Egy slaggal még sem locsolhatom le,nyílván nem ehhez van hozzászokva.Pórázt nem hoztam,kicsit furcsán vette volna ki magát,ha bemegyek Lexi szobájába a kutya pórázáért,főleg ha még Jennával is találkozok,megidézni meg nagyon szerettem volna,mert ha kiderül Elena olyan hisztit fog csapni,hogy pár hónapig mást sem hallanék tőle.Csak abba bízhattam,hogy nekem is szót fog fogadni,próbáltam neki elmagyarázni,hogy ha szót fogad hazaviszem a gazdájához,de ő csak a fejét forgatta,és "hát te nagyon hülye vagy" pillantásokkal nézett rám.Remek még a kutya is hülyének néz,fintorodtam el.Végül kinyitottam az ajtót és ráparancsoltam Tessára, nagy meglepődésemre egyből engedelmeskedett,és beugrott a kocsi hátsó ülésére,majd egy kutya fodrászhoz indultunk.Ott megfürdették és a bundája szép fényes lett,levágták a körmeit,valamint kicsit igazítottak rajta.Be kell valanni sokkal jobban nézett ki.
/Lexi/
Reggel viszonylag kipihenten ébredtem,de amint eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei teljesen elszomorodtam.Magam mellé néztem és ott volt a nagyim nyaklánca,és egy levél:
"A nagyid házában találtam,gondoltam örülnél neki."
Jól estek Damon szavai,a nyakláncot egyből a nyakamba tettem,és elkezdtem öltözködni.Majd visszaültem az ágyra,és gondolkozni kezdtem.
Miért kellett annak a ribancnak megölnie Tessát.? Nem volt neki elég az apám.? Mit akar tőlem.? Meg mi az,hogy nem tudom mire vagyok képes.? Pff ennyi volt a véleményem.Semmi kedvem nem volt lemenni,de nem maradhatok Damon szobájában örökre.Minden erőmet összeszedve elindultam le a lépcsőn.A nappaliban Elenát és Bonniet találtam,amint megláttak rám néztek,szemükben aggodalmat láttam,egyrészt hálás voltam nekik,hogy ennyire aggódnak értem,de semmi kedvem,ahhoz,hogy eszembe juttassák:semmim sem maradt.
-Szia.-köszöntek halkan
-Sziasztok.-viszonoztam a köszönést.
-Lexi,van valami amit tudnod kell..-kezdett bele Bonnie,de nem tudta folytatni mert Caroline toppant be a nappaliba,és borult a nyakamba,nem bírtam tovább a könnyeim folyni kezdtek.
-Annyira sajnálom,Lexi.-suttogta
-Köszönöm.-mondtam elcsukló hangon.
Miután elváltunk leültünk a kanapéra és kérdőn néztem Bonnie-ra.
-Szóval..te vagy az egyik legerősebb boszorkány,és a te erőddel bámirkor meg lehet törni a nap és hold átkát,ezért jött vissza Katherine mert fél Klaustól.-hadarta el egy szuszra.Köpni-nyelni nem tudtam,én boszorkány.?Ugyan már..
-Nektek agyatokra ment valami.?!-fakadtam ki.Láthatólag Caroline is nagyon meglepődött.Bonnie kezembe nyomott egy papírt,és elolvastam,de ez sem győzött meg túlságosan.Ekkor Stefan lépett be,és mindenki egyből elhallgatott.
-Valamit megzavartam.?-kérdezte,és tovább indult
-Lexi,az egyik legerősebb boszorkány.-jelentette ki Caroline.Stefan megfordult a tengelye körül,és meglepetten nézett rám.
-Na,kösz.-mormoltam.-álljatok ki az utcára és ordítsátok ki.
Stefan odasétált hozzánk,és mellém ült.
-Ez akkor is baromság.-hajtogattam az igazamat.
Bonnie nagyot sóhajtott,de utána megszólalt.
-Mondd utánam.-adta ki az utasítást,és ezt követően elkezdett valami számomra teljesen ismeretlen nyelven beszélni.Köszönöm szépen ezt,hogyan a bú bánatba mondjam vissza.?Gondoltam magamba.Mikor végzett a kandalló meggyúlladt,a lámpákkal együtt.Szerencsére Bonnie rájött,hogy én ezt nem fogom tudni utána mondani,így leírta egy papírra,és az orrom alá nyomta.Én is elmondtam,a hatás majdnem ugyan az lett csak kicsit másképp; a lámpák kidurrantak,és a tűz lángjai is sokkal nagyobbak voltak.Stefan tanácstalanul nézte a kidurrant lámpákat,és a földön heverő több ezer szilánkot.A többiek is furcsán néztek rám.Sőt még Bonnie-t is meglepte,hogy ekkor erőm van.
-Ööö..sajnálom.-mondtam bocsánat kérően nézve Stefanra.
-Ugyan semmiség.-mosolygott-úgy is ki akartam cserélni az égőket,te csak megadtad a végső lökést.-mondta mosolyogva,erre mindenki hangosan felnevetett.De a jó kedv hamar elszállt.
-Nagyon sokat kell még gyakorolnod,hogy megtanuld használni az erődet.-mondta Bonnie.Szerintem saját maga sem hitte,hogy erre választ fogok adni.Felálltam,és feldúltam Damon szobája felé vettem az irányt,mikor beértem,jó erősen becsaptam az ajtót,hogy lent is hallják.Az ágyra vetette magam,és a fejemet az egyik párnába fúrtam.Nem lehetek boszorkány.És ki az a Klaus.? Minek akarja megtörni az átkot.? Ehez hasonló kérdések cikáztak az agyamban,aminek véget akartam vetni.Feltápászkodtam az ágyról,és a könyvespolc felé mentem,levettem az egyik könyvet amit érdekesnek találtam,és visszaültem az ágyra.Kb. 30 perce olvashattam mikor kinyílt az ajtó.
-Hoztam neked valakit.-szólalt meg Damon.
-Ne is erősködj,ritka szar kedvem van.-néztem rá szúrós szemekkel,és tovább olvastam.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valami felugrik az ágyra.Akaratlun is odanéztem.Azt hittem rosszul látok,Tessa volt az,és majd' kicsattant a boldogságtól,egyből az ölembe mászott,és nyalgatni kezdte a kezemet.Kérdőn néztem Damonra,mert nem hiszem,hogy túlságosan díjazza,hogy a kutya az ágyon van,de ő csak bólintott egy kicsit,és leült az egyik székbe.Nem mertem elhinni,hogy tényleg Tessát látom.
-Szia.-köszöntek halkan
-Sziasztok.-viszonoztam a köszönést.
-Lexi,van valami amit tudnod kell..-kezdett bele Bonnie,de nem tudta folytatni mert Caroline toppant be a nappaliba,és borult a nyakamba,nem bírtam tovább a könnyeim folyni kezdtek.
-Annyira sajnálom,Lexi.-suttogta
-Köszönöm.-mondtam elcsukló hangon.
Miután elváltunk leültünk a kanapéra és kérdőn néztem Bonnie-ra.
-Szóval..te vagy az egyik legerősebb boszorkány,és a te erőddel bámirkor meg lehet törni a nap és hold átkát,ezért jött vissza Katherine mert fél Klaustól.-hadarta el egy szuszra.Köpni-nyelni nem tudtam,én boszorkány.?Ugyan már..
-Nektek agyatokra ment valami.?!-fakadtam ki.Láthatólag Caroline is nagyon meglepődött.Bonnie kezembe nyomott egy papírt,és elolvastam,de ez sem győzött meg túlságosan.Ekkor Stefan lépett be,és mindenki egyből elhallgatott.
-Valamit megzavartam.?-kérdezte,és tovább indult
-Lexi,az egyik legerősebb boszorkány.-jelentette ki Caroline.Stefan megfordult a tengelye körül,és meglepetten nézett rám.
-Na,kösz.-mormoltam.-álljatok ki az utcára és ordítsátok ki.
Stefan odasétált hozzánk,és mellém ült.
-Ez akkor is baromság.-hajtogattam az igazamat.
Bonnie nagyot sóhajtott,de utána megszólalt.
-Mondd utánam.-adta ki az utasítást,és ezt követően elkezdett valami számomra teljesen ismeretlen nyelven beszélni.Köszönöm szépen ezt,hogyan a bú bánatba mondjam vissza.?Gondoltam magamba.Mikor végzett a kandalló meggyúlladt,a lámpákkal együtt.Szerencsére Bonnie rájött,hogy én ezt nem fogom tudni utána mondani,így leírta egy papírra,és az orrom alá nyomta.Én is elmondtam,a hatás majdnem ugyan az lett csak kicsit másképp; a lámpák kidurrantak,és a tűz lángjai is sokkal nagyobbak voltak.Stefan tanácstalanul nézte a kidurrant lámpákat,és a földön heverő több ezer szilánkot.A többiek is furcsán néztek rám.Sőt még Bonnie-t is meglepte,hogy ekkor erőm van.
-Ööö..sajnálom.-mondtam bocsánat kérően nézve Stefanra.
-Ugyan semmiség.-mosolygott-úgy is ki akartam cserélni az égőket,te csak megadtad a végső lökést.-mondta mosolyogva,erre mindenki hangosan felnevetett.De a jó kedv hamar elszállt.
-Nagyon sokat kell még gyakorolnod,hogy megtanuld használni az erődet.-mondta Bonnie.Szerintem saját maga sem hitte,hogy erre választ fogok adni.Felálltam,és feldúltam Damon szobája felé vettem az irányt,mikor beértem,jó erősen becsaptam az ajtót,hogy lent is hallják.Az ágyra vetette magam,és a fejemet az egyik párnába fúrtam.Nem lehetek boszorkány.És ki az a Klaus.? Minek akarja megtörni az átkot.? Ehez hasonló kérdések cikáztak az agyamban,aminek véget akartam vetni.Feltápászkodtam az ágyról,és a könyvespolc felé mentem,levettem az egyik könyvet amit érdekesnek találtam,és visszaültem az ágyra.Kb. 30 perce olvashattam mikor kinyílt az ajtó.
-Hoztam neked valakit.-szólalt meg Damon.
-Ne is erősködj,ritka szar kedvem van.-néztem rá szúrós szemekkel,és tovább olvastam.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valami felugrik az ágyra.Akaratlun is odanéztem.Azt hittem rosszul látok,Tessa volt az,és majd' kicsattant a boldogságtól,egyből az ölembe mászott,és nyalgatni kezdte a kezemet.Kérdőn néztem Damonra,mert nem hiszem,hogy túlságosan díjazza,hogy a kutya az ágyon van,de ő csak bólintott egy kicsit,és leült az egyik székbe.Nem mertem elhinni,hogy tényleg Tessát látom.
-Az legyen az én titkom.-mosolygott rám
-Amúgy nekem most vámpír kutyám van.?-tettem az érdekes hangzó kérdést.Damon hangosan elnevette magát,ebből rájöttem,hogy Tessa nem lett vámpír.Valljuk be senki nem örülne,neki ha a kutyája éjszaka neki ugrana a torkának.Majd Tessa leugrott az ágyról és ajtóhoz ment,nyüszögni kezdett,ezzel jelezve,hogy ki szeretne menni.Kinyitottam neki az ajtót,majd vissza csuktam,én pedig visszaültem az ágy szélére.
-Köszönöm.-suttogtam,mélyen Damon szemébe nézve.Ő csak biccentett egyet majd rám mosolygott.Hirtelen felálltam és felé indultam,az ölébe ültem és megcsókoltam.Éreztem rajta,hogy meglepődött,de visszacsókolt és a csípnél fogva még közelebb húzott magához.Lassan felállt,és az ágy felé indult,óvatosan fektetett le rá,és feküdt fölém,csókja olyan volt,mint a drog,soha nem elég belőle.Kezei már a pólóm alatt kalandoztak,és egy gyors mozdulattal levette rólam.Én is levettem róla a pólóját és végigsimítottam izom,kockás hasán,majd kezem a nadrágja gombjára tévedt,és gondolkodás nélkül gomboltam ki,és toltam le róla.Damon felült és magával húzott engem is,kikapcsolta a melltartóm kapcsát,és a többi ruha közé hajította,felső testem minden négyzetcentiméterét végigcsókolta.Úgy éreztem,hogy a vérem felforrt.Vágytam rá,a simogatására,a csókjára,noha tudtam csak egy éjszakát fogok neki jelenteni de nem érdekelt.Lekerültek rólunk a maradék ruhadarabok is.
-Tökéletes vagy.-suttogta az ajkaimra,s egyből megcsókolt.
Gyengéden hatolt belém,és kezdett ütemes mozgása,ahogy egyre gyorsított tempón,körmeim a vállába mélyesztettem,és kisebb-nagyobb nyögések hagyták el a számat.Mikor felnézett a szemembe semmi,egót,gúnyt nem láttam benne,inkább csak csillogtak a vágytól.Jó volt hallani,Damon vágytól égő sóhajait.Végül egy utolsó lökéssel,jutatott el mindkettőnket a csúcsra,legördült rólam,majd magához húzott,és betakart minket.Az ujjaimmal kisebb köröket rajzoltam Damon mellkasára,ő pedig hajammal volt elfoglalva,nagyon álmos voltam,ahogy láttam Damon is.
-Jó éjt Damon.-csókoltam meg.
-Neked is.
Fejemet visszahelyeztem a mellkasára és elaludtam.
Nagyon szépen kérlek titeket,írjatok komikat,köszönöm :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése