Másnap iszonyatos fájdalomra ébredtem,szívem szerint elbőgtem volna magam de nem tettem.Damon már nem volt az ágyban,épp mikor felülni próbáltam akkor nyitott be.
-Látom nem bírsz nyugton maradni.-jött közelebb az ágyhoz.Én csak ráfintorogtam majd végül feladtam a próbálkozást.Dühös voltam,hogy semmi sem tudok csinálni,olyan vagyok mint egy nyomorék.
-Én tudok egy gyógymódot.-szólalt meg Damon.Egy pillanatra felcsillant a szemem,de mikor rájöttem,hogy mi is az a bizonyos gyógymód lelkesedésem csökkent,de ez nem állapot,hogy nem tudok semmit sem csinálni.
-Legyen.-mondtam halkan.Magam sem voltam biztos benne,hogy kimondtam-e vagy,hogy egyáltalán ki akartam-e mondani.De minden bizonnyal kimondtam,mert Damon felállt és közelebb sétált hozzám.Nagyot sóhajtottam,és a következő pillanatban már Damon csuklója szám előtt volt.A vérnek jobb íze nem lett állapítottam meg magamban.Minden korttyal a fájdalom csökkenni kezdett,s a köz érzetem is kezdett javulni,mikor Damon elhúzta a kezét a számtól már szinte teljesen jól voltam.Kíváncsiságból felhúztam a pólómat vagy is Damon pólóját,hogy megnézzem a sebhelyeket.A lövések helyére már csak egy-egy piros folt emlékeztetett de a kés szúrás helye még kicsit érzékeny volt.
-Öm,szóval izé köszi.-mondtam zavaromba.Hogy kéne megköszönni normálisan,hogy a véréből ittam? Damon biccentett egyet majd kiment a szobából,kiszálltam az ágyból és felöltöztem,annyira jó érzéssel töltött el,hogy fájdalom nélkül tudok mozogni,hogy teljesen feldobódtam tőle.Bementem a fürdőbe összekötöttem a hajamat,és lementem a többiekhez,ott volt Caroline,Elena,Bonnie,Stefan és Damon is.
-Gondoltam,hogy nem fogod sokáig bírni.-mondta Elena majd megölelt.Bocsánatkérően néztem rá Elena megrázta a fejét jelezve,hogy nem haragszik.Caroline,és Bonnie is megöleltek,leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Elmegyek egy kicsit sétálni.-mondtam.A többieknek annyira nem tetszett az ötlet,majd ők is megértették,hogy nem élhetek bezárva.Megkerestem a telefonomat gyorsan zsebre raktam,majd elindultam sétálni.Séta közben sokat gondolkoztam mindenen,többek között azon is,hogy Damonnal más lett a kapcsolatunk nem tudom milyen irányba de minden megváltozott de nem bántam,úgy éreztem,hogy kezdem magam túl tenni a történteken.Ahogy sétálgattam megláttam egy játszóteret üresen,hirtelen ötlettől vezérelve,odasétáltam a hintához,s hintázni kezdtem.
-Menjünk piknikezni.-mondtam vigyorogva.A többiek meglepetten néztek rám,majd mosolyogva bólintottak.Csináltunk pár szendvicset,bepakoltunk a kosárba,és elindultunk.Az úton nagyon sokat nevettünk.Mikor megtaláltuk a megfelelő helyet,kiterítettük a plédet kényelmesen elhelyezkedtünk rajta.Sok mindenről beszéltünk többek között arról is,hogy Caroline hogyan lett vámpír,és hogyan birkózott meg vele,arról is hogy Damon mennyi embert ölt meg Mystic Fallsban,és persze Elena és Stefan kapcsolatáról is.
-Nektek van szívetek?-kérdeztem
-Ezt,hogy érted,mikor megölünk valakit hogy utána van-e bűntudatunk?-kérdezett vissza Damon
-Te ölsz embereket,és neked nincs bűntudatod.-szólt közbe Stefan.
-Nem arra gondoltam..-motyogtam.Damon odajött hozzám,megfogta a kezemet és a mellkasára tette.A szíve dobogott én pedig teljesen zavarba jöttem.
-Megyek mert Jenna megöl,Tessa pedig megutál.-mondtam
-Nem támogatom az ötletet.-szólalt meg Damon
-És mégis miért?.-néztem rá kérdőn
-Még nem vagy elég jól,meg nem biztonságos.-válaszolt
-Azt hiszem Damonnek igaza van.-értett egyet bátyjával Stefan.Bezzeg ilyenkor össze tudnak fogni,nem akartam velük vitába szállni így fújtatva bementem az egyik vendégszobába vagy is csak mentem volna.
-Rossz szoba.-suttogta Damon
-Igen?-néztem rá.
-Biztosan.
-Miért is?-kérdeztem,és az egyik haj tincsemet pödörni kezdtem.Nem válaszolt semmit csak megcsókolt és a szobája felé kezdett húzni.Csókja sokkal szenvedélyesebb volt,mint máskor ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése