Reggel mikor felkeltem Damon már nem volt mellettem,és ennek talán még örültem is.Úgy tűnt,hogy már mindenki fent van,a húgommal az élen és valamin nagyon nevet,kicsit jobb kedvem van,hogy nem fordult teljesen magába.Felöltöztem,és kimentem a konyhába,megöleltem Lindát,közösen megreggeliztünk,majd útnak indultunk.Nem beszéltünk sokat,mindenki a tájat nézte,csak néha-néha beszéltünk.
-Nagyon vigyázz magadra,és anyura is.-mondtam Lindának könnyes szemmel.Ő csak bólintott,és bement a házba,mi pedig indultunk vissza Mystic Fallsba..
-Nagyon vigyázz magadra,és anyura is.-mondtam Lindának könnyes szemmel.Ő csak bólintott,és bement a házba,mi pedig indultunk vissza Mystic Fallsba..
/Damon/
Lexi 3 napja nem jött ki a szobából..kellett neki olyan szobába menni amibe van fürdő,nem is eszik.Tiszta depis,ráadásul az ajtót is bezárta meg az ablakokat is.Azt sem tudtuk,hogy él-e,mindenki a lányért aggódott főleg Elena,totál ki volt,csak ült a kanapén és bámult maga elé.Stefan mondta,hogy vannak pótkulcsok,mindenki azt akarta,hogy én menjek be és hozzam ki Lexit.Egyik este óvatosan bementem,körbenéztem a szobába és mindenhol összegyűrt papírok voltak,megfogtam az egyiket széthajtogattam.Mi a franc.? A levelek nagy valószínűséggel búcsú levelek voltak.Gyorsan odamentem hozzá,szerencsémre még lélegzett,és semmi öngyilkosságra utaló jelet nem láttam rajta.Az ágy másik feléhez indultam,lassan bebújtam mellé az ágyba,és hátulról átöleltem,Lexi ijedt tekintetét rám emelte,s mikor megnyugodott,hogy nem Klaus vagy Kathrine vagyok,visszafeküdt.Nem vártam,hogy a nyakamba borul,de ennél azért kicsit többre számítottam.Fogtam magam és felkapcsoltam a villanyt..
-Kapcsold le.-hisztizett Lexi
-Nem.-jelentettem ki határozottan
Lementem a konyhába csináltam pár szendvicset,és vissza indultam Lexi ugyan olyan hisztisen nézett rám és a kaja sem hozta különösebben lázba.
-Egyél.-tettem elé a tálcát.
-A-a.-ingatta meg a fejét.
Ott hagytam a kaját és becsuktam az ajtót magam mögött.
Lexi 3 napja nem jött ki a szobából..kellett neki olyan szobába menni amibe van fürdő,nem is eszik.Tiszta depis,ráadásul az ajtót is bezárta meg az ablakokat is.Azt sem tudtuk,hogy él-e,mindenki a lányért aggódott főleg Elena,totál ki volt,csak ült a kanapén és bámult maga elé.Stefan mondta,hogy vannak pótkulcsok,mindenki azt akarta,hogy én menjek be és hozzam ki Lexit.Egyik este óvatosan bementem,körbenéztem a szobába és mindenhol összegyűrt papírok voltak,megfogtam az egyiket széthajtogattam.Mi a franc.? A levelek nagy valószínűséggel búcsú levelek voltak.Gyorsan odamentem hozzá,szerencsémre még lélegzett,és semmi öngyilkosságra utaló jelet nem láttam rajta.Az ágy másik feléhez indultam,lassan bebújtam mellé az ágyba,és hátulról átöleltem,Lexi ijedt tekintetét rám emelte,s mikor megnyugodott,hogy nem Klaus vagy Kathrine vagyok,visszafeküdt.Nem vártam,hogy a nyakamba borul,de ennél azért kicsit többre számítottam.Fogtam magam és felkapcsoltam a villanyt..
-Kapcsold le.-hisztizett Lexi
-Nem.-jelentettem ki határozottan
Lementem a konyhába csináltam pár szendvicset,és vissza indultam Lexi ugyan olyan hisztisen nézett rám és a kaja sem hozta különösebben lázba.
-Egyél.-tettem elé a tálcát.
-A-a.-ingatta meg a fejét.
Ott hagytam a kaját és becsuktam az ajtót magam mögött.
/Lexi/
Mikor meguntam a magányt,lementem az földszintre ahol szerencsémre Elena és Bonnie ott volt,komoly terveim voltak velük..Elena könnyes szemmel ölelt meg,majd elengedett és egyből belevágtam a közepébe.
-Meg akarom idézni aput.-néztem komolyan Bonnire.A lány úgy nézett rám mintha maga a megváltó ülne előtte.Ahogy láttam Elenát nem leptem meg.
-Ez nagyon kockázatos.-kezdett bele Bonnie
-Nem érdekel.-sziszegtem.
Bonnie nagyot sóhajtott végül belement a dologba.Elena elintézte,hogy Stefan és Damon ne legyenek ott,sőt ne is tudjanak róla,hogy mire készülünk.Mikor Elena elmondtam,hogy a Lockwood birtokra küldte őket segíteni valami díszlet felállításában,nagyon jó nevettem rajta,közben Bonnie beszerezte a szükséges tárgyakat.Elmesélte,hogy mivel járhat ha nem sikerül,mit kell mondanom,és hasonlók.A végére már kezdtem kicsit megijedni,de nem akartam meghátrálni.Mikor elkezdtük a félelem helyébe kíváncsiság lépett,és amikor megláttam aput könnyeim záporként folytak végig arcomon,apa szorosan magához húzott,és csak annyit mondott;
-Vigyázz édesanyádékra,nagy veszélyben van.-nézett rám,úgy éreztem,hogy átlát rajtam.-Kathrine ha minden áron a szerkezetet akarja a régi lakásban a szekrényem alján találsz egy kis dobozt,benne van egy kulcs és egy papír arra írtam rá,hogy hol találjátok meg.Miattam pedig ne szomorkodj,jobb nekem itt,csak az a rossz benne,hogy nem találkozhatunk.-mondta,majd eltűnt a fehérségben.Még egyszer visszafordult,és ebben a pillanatban valami éles szúrást éreztem a bal alkaromon,majd még egyet és még egyet,a fájdalom hatására felsikítottam,ezzel visszatértem a valóságba a kezemen egy felirat volt belevésve: "nem egyedül." olvastam fel hangosan.A többiek is ugyanolyan döbbenettel nézték a kezemet,mint én.Mi az hogy nem egyedül,és mit akar jelenteni? Elena lefertőtlenítette és bekötötte,de újra és újra átázott,Bonnie többször is próbálta enyhíteni a fájdalmamat de nem sikerült.Elenék felkísértek az emeletre és minden ajtón a "Nem Egyedül" feliratot láttam vérrel felfestve,innentől pedig teljes sötétség.
Mikor meguntam a magányt,lementem az földszintre ahol szerencsémre Elena és Bonnie ott volt,komoly terveim voltak velük..Elena könnyes szemmel ölelt meg,majd elengedett és egyből belevágtam a közepébe.
-Meg akarom idézni aput.-néztem komolyan Bonnire.A lány úgy nézett rám mintha maga a megváltó ülne előtte.Ahogy láttam Elenát nem leptem meg.
-Ez nagyon kockázatos.-kezdett bele Bonnie
-Nem érdekel.-sziszegtem.
Bonnie nagyot sóhajtott végül belement a dologba.Elena elintézte,hogy Stefan és Damon ne legyenek ott,sőt ne is tudjanak róla,hogy mire készülünk.Mikor Elena elmondtam,hogy a Lockwood birtokra küldte őket segíteni valami díszlet felállításában,nagyon jó nevettem rajta,közben Bonnie beszerezte a szükséges tárgyakat.Elmesélte,hogy mivel járhat ha nem sikerül,mit kell mondanom,és hasonlók.A végére már kezdtem kicsit megijedni,de nem akartam meghátrálni.Mikor elkezdtük a félelem helyébe kíváncsiság lépett,és amikor megláttam aput könnyeim záporként folytak végig arcomon,apa szorosan magához húzott,és csak annyit mondott;
-Vigyázz édesanyádékra,nagy veszélyben van.-nézett rám,úgy éreztem,hogy átlát rajtam.-Kathrine ha minden áron a szerkezetet akarja a régi lakásban a szekrényem alján találsz egy kis dobozt,benne van egy kulcs és egy papír arra írtam rá,hogy hol találjátok meg.Miattam pedig ne szomorkodj,jobb nekem itt,csak az a rossz benne,hogy nem találkozhatunk.-mondta,majd eltűnt a fehérségben.Még egyszer visszafordult,és ebben a pillanatban valami éles szúrást éreztem a bal alkaromon,majd még egyet és még egyet,a fájdalom hatására felsikítottam,ezzel visszatértem a valóságba a kezemen egy felirat volt belevésve: "nem egyedül." olvastam fel hangosan.A többiek is ugyanolyan döbbenettel nézték a kezemet,mint én.Mi az hogy nem egyedül,és mit akar jelenteni? Elena lefertőtlenítette és bekötötte,de újra és újra átázott,Bonnie többször is próbálta enyhíteni a fájdalmamat de nem sikerült.Elenék felkísértek az emeletre és minden ajtón a "Nem Egyedül" feliratot láttam vérrel felfestve,innentől pedig teljes sötétség.
Lexi.-hallottam Damon hangját,nagy nehezen kinyitottam a szememet,és ekkor vettem tudomásul,hogy Damon szobájába vagyok.
-Jól vagy ?-kérdezte Caroline.
-Öö meg vagyok.-nyöszörögtem,miközben felültem,körül néztem,a lepedő tiszta vér volt,ahogy a ruhám nagy része is.Félve néztem Damonra,de semmi jelét nem láttam annak,hogy mindjárt kitöri a nyakamat és kiszívja a véremet.Ránézett Elenára,aki vette a lapot és a többiekkel együtt kiment a szobából.
-Te teljesen megőrültél ?-kezdte Damon.Nem válaszoltam semmit csak a szemébe néztem.Hirtelen ott termett mellettem,csuklóját a szám elé tette de én elfordítottam a fejemet.
-Ne szórakozz.-sziszegte fogai között.
Ráült a csípőmre,amitől akaratlanul is,kirázott a hideg,testemet kellemes bizsergés járta át,láthatólag Damon is észrevette rám mosolygott és még jobban fölém hajolt.Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket ? Töprengtem magamban,és már csak azt vettem észre,hogy csuklóját a számnak szorította,esélyt sem adva,hogy elfordítsam a fejemet így kénytelen voltam lenyelni a fém ízű folyadékot.
-Nem elég.-nézett a szemembe.Kezeim az övére raktam,és próbáltam eltolni magamtól több kevesebb sikerrel.Kicsit később,már magától vette a kezét a számtól én egyből letöröltem a számról a maradék vért.Damon óvatosan levette a kezemből a kötést,a felirat még halványan lehetett látni azt is csak vörös foltokban,a seb pedig eltűnt,a fájdalom elmúlt.Hálásan néztem Damonre.
-Menj zuhanyozz le.-mondta majd a kezembe nyomta a ruháimat.
Engedelmesen átmentem a fürdőbe levettem a véres ruháimat,és beálltam a zuhany alá,annyira jól esett a forró víz,ahogyan végigfolyt a testemen.Felvettem a Damon által szerzett tiszta ruhákat,majd visszamentem Damonhoz,az ágynemű ki volt cserélve és szépen meg volt ágyazva.
-Gondoltam álmos leszel.-ölelt át Damon hátulról.
-Gondolat olvasó vagy.-suttogtam.Egyből az ágy felé indultam,hasra feküdtem,és el is aludtam.
-Jól vagy ?-kérdezte Caroline.
-Öö meg vagyok.-nyöszörögtem,miközben felültem,körül néztem,a lepedő tiszta vér volt,ahogy a ruhám nagy része is.Félve néztem Damonra,de semmi jelét nem láttam annak,hogy mindjárt kitöri a nyakamat és kiszívja a véremet.Ránézett Elenára,aki vette a lapot és a többiekkel együtt kiment a szobából.
-Te teljesen megőrültél ?-kezdte Damon.Nem válaszoltam semmit csak a szemébe néztem.Hirtelen ott termett mellettem,csuklóját a szám elé tette de én elfordítottam a fejemet.
-Ne szórakozz.-sziszegte fogai között.
Ráült a csípőmre,amitől akaratlanul is,kirázott a hideg,testemet kellemes bizsergés járta át,láthatólag Damon is észrevette rám mosolygott és még jobban fölém hajolt.Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket ? Töprengtem magamban,és már csak azt vettem észre,hogy csuklóját a számnak szorította,esélyt sem adva,hogy elfordítsam a fejemet így kénytelen voltam lenyelni a fém ízű folyadékot.
-Nem elég.-nézett a szemembe.Kezeim az övére raktam,és próbáltam eltolni magamtól több kevesebb sikerrel.Kicsit később,már magától vette a kezét a számtól én egyből letöröltem a számról a maradék vért.Damon óvatosan levette a kezemből a kötést,a felirat még halványan lehetett látni azt is csak vörös foltokban,a seb pedig eltűnt,a fájdalom elmúlt.Hálásan néztem Damonre.
-Menj zuhanyozz le.-mondta majd a kezembe nyomta a ruháimat.
Engedelmesen átmentem a fürdőbe levettem a véres ruháimat,és beálltam a zuhany alá,annyira jól esett a forró víz,ahogyan végigfolyt a testemen.Felvettem a Damon által szerzett tiszta ruhákat,majd visszamentem Damonhoz,az ágynemű ki volt cserélve és szépen meg volt ágyazva.
-Gondoltam álmos leszel.-ölelt át Damon hátulról.
-Gondolat olvasó vagy.-suttogtam.Egyből az ágy felé indultam,hasra feküdtem,és el is aludtam.
/3 nappal később/
-Nem jelentett semmi az az egy éjszaka,hiba volt.-ordította Damon.
Nem érdekelt mit papol össze-vissza.Nem kellett neki több,neki vágott a falnak,hangosan felszisszenve értem földet.
-Van már mögötted pár hibás éjszaka,nem gondolod?.-néztem rá gúnyosan
-Most már elég legyen.-jött felém.
Nem érdekelt ha megöl,már úgy sem számít gondoltam magamban.Vártam a "kegyelem döfést" de ehelyett felsegített a földről és ekkor éreztem,hogy iszonyatosan fájt a fejem ahogy odanyúltam a fejemhez amiből folyt a vér,a kezem iszonyatosan sajgott,tovább fokozta az,hogy Damon pont azt a karimat fogta,
-Engedd el a fájó karom.-sziszegtem a fájdalomtól.Damon felvett az ölébe és az ágyba vitt,mielőtt elaludhattam volna Stefan neki vágta Damont a falnak Elena pedig azonnal hozzám sietett..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése