"Néha úgy érzem a saját szívem határait feszegetem... megbocsájtok, elfelejtek, szeretek, tűrök, s várom hogy mikor pattan el megint a húr..."
-Nem is volt rossz.-mondta Elena nevetve.
-Nem hát.-mosolyogtam.Visszamentünk a konyhába,megcsináltuk a vacsit.Miután végeztünk az evéssel,úgy döntöttünk,hogy elmegyünk kicsit futni,amiből persze Tessa sem maradhatott ki.Átöltöztünk,és elindultunk futni,én nem tudtam,hogy merre megyünk,így követtem Elenát.Futás közben levettem Tessáról a pórázt,de így is mellettünk futott ő is.Valami park szerűségnél álltunk meg,és leültünk egy padra,kicsit pihenni,kb 20 perc múlva már indultunk vissza.A házban Damont és Stefant találtuk akik valami kő szerűséget vizsgáltak.
-Sziasztok.-köszöntünk Elenával.
-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.
Láttam,hogy Stefan megindul Elena felé,hogy megölelje de végül nem tette,nem tudtam visszafolytani a kíváncsiságomat,ezért rákérdeztem..
-Szóval ti ketten..
-Nem.-vágták rá határozottan
-Oké.-emeltem fel a kezeimet védekezés képpen.de láttam,hogy Elena nagyon mosolyog.Damon még mindig nagyon el volt foglalva azzal a kővel.
-Ennyire tetszik az a kő ?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Ez nem akármilyen kő.-mondta rám se nézve.
-Ja,biztos a Holdról van.-mondtam gúnyosan.Damon nem válaszolt,csak egy dühös pillantást vetett rám,így jobbnak láttam csendbe maradni.Leültünk a kanapéra és mindenki azt a követ kezdte csodálni,amit rettentően kezdtem unni.
-Mondja már el valaki,hogy mitől olyan különleges ez a rohadt kő.-kértem kicsit idegesen.
-Ez a holdkő.Ami megtöri az átkot.-válaszolt a kérdésemre Damon
-Átkot.?-húztam fel a szemöldökömet
-A vámpírok csak éjszaka járhatnak ki,a vérfarkasok pedig csak teliholdkor változhatnak át.-mondta Stefan.
-Vérfarkasok.?-kérdeztem vissza
-Igen,Tyler Lockwood,is az meg a nagybátyja is az volt Mason,de őt sajnos baleset érte.-húzta gúnyos mosolyra száját Damon.
-Te megölted.?-kérdeztem és felpattantam a kanapéról.
-Miért.? Mit gondoltál.?.Pár ember már meghalt miattam.-állt fel ő is.
-Undorító vagy.-mondtam a szemébe nézve.Nem is kellett neki több,előttem termett majd megragadta a nyakamat,és a falnak szorított.
-Ne rajtam vezesd le,hogy már nincs apád.Nem kell a mártírt játszani.-sziszegte a fogai között a nyakamat pedig egyre jobban szorította.Végül Stefan rántotta le rólam,én a földre zuhantam,és levegőért kezdtem kapkodni,Elena odasietett hozzám,és a hátamat kezdte simogatni.Mikor már úgy gondoltam,hogy normálisan kapok levegőt,felálltam,s láttam,hogy Damon a kanapén ül,és Stefan gyilkos pillantásokat vet rá.Elindultam az emeletre,a szobámba,de még egyszer visszafordultam.
-Rohadj meg,Damon Salvatore.-sziszegtem a fogaim között,és tovább mentem.De még hallottam,hogy Elena elkezd vele kiabálni,hogy ezt hogy képzelte és társai,de az említett személyt nem különösebben hatta meg.A szobámba mentem és bezártam az ajtót,lecsúsztam ülő helyzetbe,a hátamat az ajtónak támasztva,majd a könnyeim ismét utat törtek maguknak.Miért csinálta.? Én ne játsszam a mártírt.? Mit képzel ez magáról.? Így üldögélhettem pár órán keresztül,mert csak azt vettem észre,hogy sötét van kint.Kinyitottam az ablakot,és csak néztem kifelé.Miután meguntam,elmentem zuhanyozni,szerencsére nem találkoztam senkivel,majd siettem vissza szobámba.Mikor beléptem nem várt meglepetés fogadott..
-Sajnálom..én nem úgy értettem.-kezdett bele Damon,ami engem egy cseppett sem hatott meg.
-Gondolom mennyire,csak azért nem öltél meg,mert Elenáék is ott voltak,különben már rég hallott lennék,és még talán hálás is.-mondtam dühösen.
-Ez nem igaz,és nagyon ajánlom,hogy ne merj semmi hülyeséget csinálni,mert akkor én öllek meg.-jött közelebb.
-Mártírnak tartasz.? leszarom,gondolj rólam amit akarsz.De ha éreznéd ami én érzek,más lenne a véleményed.És nehogy azt hidd,hogy ismersz,nagyon sok mindent nem tudsz rólam.-és a múltamról tettem hozzá halkan.De annyira már ismert,hogy tudja; ez nem sok jót jelent.Nem mondott semmit,csak mélyen a szemembe.Végül úgy döntöttem,hogy megbocsájtok neki,hisz mi értelme van rá haragudni ? Még beszélgettünk egy kicsit,szerencsére a múltamra nem kérdezett rá,amiért meglehetősen hálás voltam neki.Fél 12 körül Damon épp menni készült.
-Vigyázz rám.-nézett rám.Én csak bólintottam egyet,és Damon abban a pillanatban el is tűnt,kicsit még nézelődtem az ablakba,majd becsuktam,és az lefeküdtem,egyszer csak azt vettem észre,hogy Tessa felugrott az ágyra.
-Nem Tessa,lefelé.-parancsoltam rá.Annyira édesen nézett rám,hogy képtelen voltam leküldeni,szorosan hozzám simult és hálásan nézett rám.Igaz nem volt valami kényelmes,hisz még is csak egy Német Juhász kutyáról van szó,egy ideig Tessát simogattam majd utána elaludtam.
-Átkot.?-húztam fel a szemöldökömet
-A vámpírok csak éjszaka járhatnak ki,a vérfarkasok pedig csak teliholdkor változhatnak át.-mondta Stefan.
-Vérfarkasok.?-kérdeztem vissza
-Igen,Tyler Lockwood,is az meg a nagybátyja is az volt Mason,de őt sajnos baleset érte.-húzta gúnyos mosolyra száját Damon.
-Te megölted.?-kérdeztem és felpattantam a kanapéról.
-Miért.? Mit gondoltál.?.Pár ember már meghalt miattam.-állt fel ő is.
-Undorító vagy.-mondtam a szemébe nézve.Nem is kellett neki több,előttem termett majd megragadta a nyakamat,és a falnak szorított.
-Ne rajtam vezesd le,hogy már nincs apád.Nem kell a mártírt játszani.-sziszegte a fogai között a nyakamat pedig egyre jobban szorította.Végül Stefan rántotta le rólam,én a földre zuhantam,és levegőért kezdtem kapkodni,Elena odasietett hozzám,és a hátamat kezdte simogatni.Mikor már úgy gondoltam,hogy normálisan kapok levegőt,felálltam,s láttam,hogy Damon a kanapén ül,és Stefan gyilkos pillantásokat vet rá.Elindultam az emeletre,a szobámba,de még egyszer visszafordultam.
-Rohadj meg,Damon Salvatore.-sziszegtem a fogaim között,és tovább mentem.De még hallottam,hogy Elena elkezd vele kiabálni,hogy ezt hogy képzelte és társai,de az említett személyt nem különösebben hatta meg.A szobámba mentem és bezártam az ajtót,lecsúsztam ülő helyzetbe,a hátamat az ajtónak támasztva,majd a könnyeim ismét utat törtek maguknak.Miért csinálta.? Én ne játsszam a mártírt.? Mit képzel ez magáról.? Így üldögélhettem pár órán keresztül,mert csak azt vettem észre,hogy sötét van kint.Kinyitottam az ablakot,és csak néztem kifelé.Miután meguntam,elmentem zuhanyozni,szerencsére nem találkoztam senkivel,majd siettem vissza szobámba.Mikor beléptem nem várt meglepetés fogadott..
-Sajnálom..én nem úgy értettem.-kezdett bele Damon,ami engem egy cseppett sem hatott meg.
-Gondolom mennyire,csak azért nem öltél meg,mert Elenáék is ott voltak,különben már rég hallott lennék,és még talán hálás is.-mondtam dühösen.
-Ez nem igaz,és nagyon ajánlom,hogy ne merj semmi hülyeséget csinálni,mert akkor én öllek meg.-jött közelebb.
-Mártírnak tartasz.? leszarom,gondolj rólam amit akarsz.De ha éreznéd ami én érzek,más lenne a véleményed.És nehogy azt hidd,hogy ismersz,nagyon sok mindent nem tudsz rólam.-és a múltamról tettem hozzá halkan.De annyira már ismert,hogy tudja; ez nem sok jót jelent.Nem mondott semmit,csak mélyen a szemembe.Végül úgy döntöttem,hogy megbocsájtok neki,hisz mi értelme van rá haragudni ? Még beszélgettünk egy kicsit,szerencsére a múltamra nem kérdezett rá,amiért meglehetősen hálás voltam neki.Fél 12 körül Damon épp menni készült.
-Vigyázz rám.-nézett rám.Én csak bólintottam egyet,és Damon abban a pillanatban el is tűnt,kicsit még nézelődtem az ablakba,majd becsuktam,és az lefeküdtem,egyszer csak azt vettem észre,hogy Tessa felugrott az ágyra.
-Nem Tessa,lefelé.-parancsoltam rá.Annyira édesen nézett rám,hogy képtelen voltam leküldeni,szorosan hozzám simult és hálásan nézett rám.Igaz nem volt valami kényelmes,hisz még is csak egy Német Juhász kutyáról van szó,egy ideig Tessát simogattam majd utána elaludtam.
1 héttel később..
Szinte észre sem vettem,hogy már eltelt egy hét.Ami különlegessé tette az az volt,hogy Elena és Stefan hivatalosan is egy pár,és ezért egy kisebb buli lesz a Salvatore házban ma este.Nem lesznek sokan csak Bonnie akiről mellesleg megtudtam,hogy boszorkány,Caroline,Jeremy,Damon,én,meg persze az ünnepelt pár.Este 7 óra volt,így elkezdtem készülődni.Kisminkeltem magamat,a hajamat begöndörítettem és 1-2 tincset feltűztem.Felvettem egy fekete mini ruhát.
Miután kész lettem,elindultam a Salvatore házhoz.Mire odaértem már páran ott voltak,és a hangulat is nagyon jó volt.1 óra múlva már szinte a hangulat a tetőfokon volt.A zene hangosan szólt,közben persze ittunk is,de senkinek nem az volt a célja,hogy leigya magát a sárga földig.Az ifjú párt,csak együtt lehetett látni,nagyon aranyosak voltak.Mindenki beszélgetett mindenkivel,de legtöbbet Carolnie-nel voltam,és röhögtünk majd nem mindenen.Konfettik is voltak,amiből végül kisebb csata lett.
Hajnali 3 körül Bonnie és Jeremy haza mentek,mi pedig már visszafogodtabban buliztunk.A vége felé már kezdtem nagyon álmos lenni,de ahogy láttam a többiek is.Bár szerintem Elenáéknak csak ezután kezdődik az éjszaka..Damon elindult fel az emeletre,Elena és Caroline pedig utána.Nem értettem miért mennem Damon után,így én is mentem.Elena elkanyarodott Stefan szobája felé,mi pedig tovább mentünk.Damon még visszament a whiskys üvegért.Caroline-nel bementünk Damon szobájába.Mikor beléptem az első amit kiszúrtam az a nagyon-nagy ágy volt,egyből ráugrottam,nem csak nagyon nagy de még kényelmes is.Kb.6 gimis lány is elfért volna rajta keresztbe.Végig nyújtózkodtam rajta,közbe Caroline csak röhögött rajtam.
-Én itt alszom és pont.-jelentettem ki nevetve.Damon pont ekkor lépett be az ajtón,és meglehetősen vicces fejet vágott,mikor meglátta,hogy majdnem teljesen kitekeredve fekszem az ágyán.
-Ez az én ágyam.-mondta büszkén.
Lemásztam róla,és Caroline-nal megcsináltuk az ágyunkat a földre,és elhelyezkedtünk.De már nem voltam egy kicsit sem álmos,a kezeim közé került egy nyaklánc és pörgetni kezdtem az ujjamon.Majd egy váratlan pillanatban,elrepült az ujjamról,és a hangok alapján Damon fején kötött ki.
-Áuu.-nyafogott Damon,még mormolt valami majd ismét csöndbe maradt.Caroline-nal még sokat röhögtünk,minden hülyeségen.
-Caroline,hol van az ajtó.?-kérdeztem suttogva.
-Minek neked az ajtó.?-kérdezte nevetve
-Mert szomjas vagyok,meg wc-znem is kell.-soroltam
Végül elindultunk megkeresni az ajtót.Fogalmam sincs,hogy a szoba melyik pontján lehettünk,mert tiszta sötét volt.Neki mentem valami szekrény szerűségnek is,Caroline meg lefejelte az asztalt,nem bírtuk tovább nevetés nélkül.Nyilván Damon is felébredt,de mi tovább matattunk.Neki ütköztem valaminek,de nem tudtam hogy mi az,tapogatni meg nem mertem,de volt egy sejtésem,hogy Damon az.Valamit elkezdett motyogni de nem értettem belőle semmit,de legalább tudtam,hogy Damon az.
-Bingó.-kiáltotta el magát Caroline,és felkapcsolta a villanyt.Damon úgy nézett rá,mintha valami földönkívüli lenne.Elmentem wc-re,meg vittem fel vinni.És végre elaludtunk.
-Én itt alszom és pont.-jelentettem ki nevetve.Damon pont ekkor lépett be az ajtón,és meglehetősen vicces fejet vágott,mikor meglátta,hogy majdnem teljesen kitekeredve fekszem az ágyán.
-Ez az én ágyam.-mondta büszkén.
Lemásztam róla,és Caroline-nal megcsináltuk az ágyunkat a földre,és elhelyezkedtünk.De már nem voltam egy kicsit sem álmos,a kezeim közé került egy nyaklánc és pörgetni kezdtem az ujjamon.Majd egy váratlan pillanatban,elrepült az ujjamról,és a hangok alapján Damon fején kötött ki.
-Áuu.-nyafogott Damon,még mormolt valami majd ismét csöndbe maradt.Caroline-nal még sokat röhögtünk,minden hülyeségen.
-Caroline,hol van az ajtó.?-kérdeztem suttogva.
-Minek neked az ajtó.?-kérdezte nevetve
-Mert szomjas vagyok,meg wc-znem is kell.-soroltam
Végül elindultunk megkeresni az ajtót.Fogalmam sincs,hogy a szoba melyik pontján lehettünk,mert tiszta sötét volt.Neki mentem valami szekrény szerűségnek is,Caroline meg lefejelte az asztalt,nem bírtuk tovább nevetés nélkül.Nyilván Damon is felébredt,de mi tovább matattunk.Neki ütköztem valaminek,de nem tudtam hogy mi az,tapogatni meg nem mertem,de volt egy sejtésem,hogy Damon az.Valamit elkezdett motyogni de nem értettem belőle semmit,de legalább tudtam,hogy Damon az.
-Bingó.-kiáltotta el magát Caroline,és felkapcsolta a villanyt.Damon úgy nézett rá,mintha valami földönkívüli lenne.Elmentem wc-re,meg vittem fel vinni.És végre elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése