Tudom,hogy tegnapra ígértem a részt de későn értem haza.:/ Valamint írtam a chatbe,hogy az oldal egy kisebb változáson fog keresztül menni,nem tudom,hogy ez mikor fog megvalósulni de igyekszem.Jó olvasást!
"Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele."
-Te normális vagy?-kérdezte Stefan dühösen.
-Egy kis vámpír vér és meggyógyul.-mondta gúnyosan.
-Felfogtad,hogy mi lett volna ha meghal..vámpírvérrel a szervezetében.?-ordította Stefan.Ekkor tudatosult bennem,hogy kis híján vámpír lettem,még a hideg is kirázott,ijedten néztem ő csak megrázta a fejét jelezve,hogy nem lettem vámpír.Damon elindult felém mire arrébb csúsztam az ágyon,
-Tűnj innen.-sziszegtem a fogaim között,és annyira szúrósan néztem rá,amennyire csak tudtam.Ő csak vállat vont majd kiment a szobából.Úgy éreztem az ideg szálaim határait feszegetem,annyi gyűlölet,harag,fájdalom,hiány érzet kavargott bennem,hogy az már bűn.Fel sem tűnt,hogy Bonnie jön be az ajtón,amint meglátott szemei elkerekedtek.
-Úr isten.-mondta teljes döbbenettel.Közösen elmondtunk valami bűbájt,és a sebeim lassan gyógyulni kezdtek,a fájdalom kezdett megszűnni.Fél órával később már viszonylag jól voltam,csak haza akartam menni.Nem érdekelt,hogy a hajam tiszta vér,hogy semmilyen téren nem voltam a toppon.Egyedül persze nem mehettem haza,mert sok vámpír él ebbe a városba,és megérzik a vér szagot így Stefan jött velem.Ahogy leértünk az emeletre Damon a kanapén ült,és whiskyt ivott,mikor észrevett minket,ránéztem;szemeim szikrákat szórtak.Nem vártam meg,hogy bármit is reagálhasson kiléptem az ajtón.Elena ott maradt,hogy össze szedje a maradék cuccaimat.Az út felét csöndben tettük meg,amit végül Stefan tört meg.
-Szóval ti ketten..-kezdett bele de közbe vágtam.
-Megtörtént,nem tudom visszacsinálni.-fakadtam ki.
Nem mondott semmit csak tovább ment.
-Hiba volt idejönni.-gondolkoztam hangosan.
-Ezt,hogy érted?-kérdezte,és megállt.
-Ha nem jövök ide,nem tudom meg,hogy én vagyok az egyik legerősebb boszorkány,a bátyád nem próbál meg többször is megölni,anyuékkal kéne törödnőm.-soroltam.
-Elenának nagyon fontos vagy,teljesen be volt zsongva,hogy ide fogsz költözni..Damon,nos hát ő Damon de neki is fontos vagy.-nézett mélyen a szemembe.Én csak megráztam a fejemet,és tovább mentem.A ház előtt megállt,gondolom megy vissza Elenához.Félve mentem be a lakásba ahol szerencsétlenségemre Jeremy épp a konyhából jött ki,amint meglátott a pohár kiesett a kezéből,s törtek apró szilánkokra.
-Veled meg mi történt?-kérdezte szinte tátott szájjal.-Jól vagy?
-Nem,Jeremy nagyon nem vagyok jól.-mondtam és könnyeim folyni kezdtek.Jeremy odajött és szorosan megölelt.
-Mi történt?-kérdezte.A kanapéra húztam és belekezdtem.
-Szóval,lefeküdtem Damonnal majd tegnap a fejéhez vágtam,és veszekedni kezdtünk,ő nekivágott a falnak,betörött a fejem eltört a karom végül Bonnie segítségével nagyjából helyrejöttem,ja és az est fénypontja;majdnem vámpír lettem.-mondtam,gátlások nélkül hisz úgy is megtudná akkor meg nem mindegy?
-Hűha nem volt valami fényes napod.-húzta el a száját
-Hát nem.-vágtam rá tömören
-Na jó én megyek összeszedem egy kicsit magam,és átalszom az életem.-mondtam nagyot sóhajtva.Jeremy halkan felnevetett,majd újra komoly lett.
-Jó éjt.-ölelt meg,majd utána felsiettem az emeletre,és bementem a fürdőbe mikor belenéztem a tükörbe majd nem összeestem.A hajam csapzott volt,és véres a kezemen volt egy lila folt.Beálltam a zuhany alá,megmostam a hajamat,felvettem a pizsimet és a szobámba mentem.Tessa nagyon nagy örömmel várt,leültem az ágyamra Tessa próbált felvidítani,de ez most nem nagyon ment neki.Bebújtam az ágyba s elaludtam.
/Damon/
Talán kicsit túl lőttem a célon.Annyiban igaza van a lánynak,hogy ha csak egy éjszakát jelentett nekem,akkor miért törődöm vele.Annak viszont örültem,hogy nem lett vámpír,soha nem bocsájtotta volna meg ha miattam kellett volna feláldoznia a régi életét.Nem tudtam,hogy mit kéne tennem,ezért inkább lementem a Grill-be.Kértem egy dupla whiskyt majd azt vettem észre,hogy egy nagyon csinos szőke lány ül mellém és látható volt,hogy nem csak beszélgetni szeretne.Valóban szép volt,de Lexi nyomában sem ért,így inkább hazamentem.
/Elena/
Hihetetlen amit Damon művelt Lexivel az,hogy lefeküdtek annyira nem lepett meg.Biztos voltam benne,hogy Damon mindent meg fog tenni azért,hogy legalább egyszer ágyba vigye.Nagyon megviseltnek tűnt,Stefannal sem volt hajlandó beszélni,velem se beszél túl sokat,akárhányszor meghallja Damon nevét szemei szikrákat szórnak.Egyik reggel Damon is átjött,ráadásul pont abban az időben mikor Lexi fel szokott kelni.Nem tévedtem sokat,Lexi 10 óra után nem sokkal később lesétált.Mikor meglátta Damont arcáról nem lehetett semmi érzelmet leolvasni.
-Szia.-köszöntünk mind 3-an egyszerre.
Ő csak bólintott egyet és visszament a szobájába,ránéztem Damonra aki nagyot sóhajtva elindult Lexi szobája felé.
/Lexi/
Kopogtak az ajtón,és nekem eszem ágába sem volt kinyitni,főleg mikor meghallottam Damon hangját.Nem érdekelt,hogy mit akar,vagy hogy mivel próbálja magát kimagyarázni.Elkövettem azt a hibát,hogy nyitva hagytam az ablakot,és Damon mögöttem termett.Összerezzentem Damon láttán.
-Lexi valóban túl léptem a határon..-mondta közben pedig leült az ágyamra.
Egy kicsit sem hatott meg,majd nem megölt erre nincs mentség.
-Nem,igazad van hiba volt nem kellett volna bánom is hidd el.-húztam gúnyos mosolyra az arcomat.
-Te kezdeményeztél..-itt félbeszakítottam
-Igen,így van csak ki akartam fejezni a hálámat Tessa miatt.-hazudtam
-Valóban?-kérdezett vissza
-Igen.-feleltem határozottan.Damon közelebb lépett hozzám mire én hátrálni kezdtem,de mikor beleütköztem az ajtóba kénytelen voltam szembenézni Damonnal.Eltűrt a hajamból egy tincset,és ajkát az enyémnek tapasztotta egy ideig hagytam majd erőteljesen ellöktem.
-Tényleg ilyennek ismersz Damon?-sétáltam el mellette.-Ne keverj össze a sok "hibáddal".-hangsúlyoztam a hibáiddal szót.
-A végén te is az én ágyamba kötöttél ki.-vágott vissza.
Itt szakadt el végleg az a bizonyos cérna,és a Bonnie által tanult bűbáj egyikét vetettem be,de csak rá Stefanra nem.Damon a földre zuhant a fej fásától.
-Fejezd be.-nyöszörögte a fájdalomtól.
-Jobb lesz,ha megtanulod velem ne húzz ujjat.-vigyorogtam,majd abba hagytam a bűbájt.Damon ismét nekem akart ugrani de egy "pajzs szerű" valamit varázsoltam magam köré.
-Mi a franc?-nézett rám kérdőn Damon
-Menj el.-mondtam semleges hangon,Damon jobban látta,hogy jobb lesz ha most békén hagy,gyorsan kiszáguldott az ablakon.Kétségbeesetten rogytam össze a földre,és az orrom vérezni kezdett,s annyira fáradtnak éreztem magam,hogy az ágyig képtelen voltam elmenni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése