21.fejezet.-múlt

"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, a szívemet nyomja mikor a múltba nézek, könnyeim hullnak, a párnára borulva sírok egy végtelen könyvet lapozva."

Mikor megállt a kocsi,két férfi nyitotta ki a csomagtartót és szedett ki minket onnan.Csodálkoztam,hogy a szánkat nem kötötte be,hisz így könnyen megüthetik a bokájukat,ha elmondok egy varázsigét,vagy ők nem is tudják,hogy mi is vagyok valójában? Míg ezeken gondolkoztam,egy ijesztő folyosón mentünk végig,csak azt nem értettem,hogy most mit akarnak tőlünk hisz megegyeztünk Elijah-val.Belöktek minket egy cellába,és ránk zárták a vas ajtót.Kívül lehet,hogy nyugodtnak tűntem,de belül tomboltam,kezdtem egy kicsit unni,hogy folyamatosan elrabolnak de legalább most már megtudom magamat,magunkat védeni.
-Most mi lesz?-kérdezte Elena félve.
-Nem tudom,de kiviszlek innen ha beledöglök akkor is.-mentem oda hozzá és megöleltem.-Azt hiszem Biáéknak igaza van,nem adhatjuk fel harc nélkül!.-mondtam határozottan.
-De a családunk.
-Velük is minden rendben lesz,ígérem.-néztem mélyen a szemébe.
-És,hogy akarsz innen kijutni?
-Hát azt még nem tudom.-roskadtam le a földre.-Tudod,annyi minden van amiről senki nem tud,amit bánok,ami bánt.-suttogtam.Elena kérdőn nézett rám,majd mellém ült,én pedig mesélni kezdtem.

/15 évvel ezelőtt/
4 éves voltam mikor minden elkezdődött ..
-Már megint részeg vagy.-ordította anya sírva.-Azt akarod,hogy így nőjön fel a gyereked?
Apa nem mondott semmi csak felém indult,de én anya mögé bújtam,féltem tőle
-Meddig akarod még ezt csinálni?-kérdezte anya
-Nem értem mi bajod van.-válaszolt apa akadozottan.
-Apuci miért?-dadogtam sírva.Dühösen indult felém de anya gyorsan felkapott az ölébe.
-Meg ne próbáld megütni! Gratulálok,hogy a gyereked is fél tőled.-kiabált anya.Aztán mikor kiderült,hogy anya megint terhes akkor minden olyan szép volt.

 

És mikor megszületett a húgom kezdődött minden előröl.Egyik nap anya megfogott minket és a mamáékhoz költöztünk,apának pedig nem szóltunk.Évekig nem is keresett minket,aztán 5 év után felhívott,hogy találkozzunk sokat vívódtam mire sikerült döntést hoznom.Anya nem tiltott el tőle,sőt mondhatni támogatta az ötletet,hogy találkozzak vele,és beszéljük ezt meg.Végül úgy döntöttem,hogy elmegyek bocsánatot kért hogy annyit bántott minket,és azt mondta már nem iszik és ha tehetné visszacsinálná.Aztán kb. fél évre rá anyuék újra összejöttek,és apa tényleg nem iszik,Próbálta eltörölni a múlt rossz pillanatait.14 évesen végül anyuék mégis elváltak én pedig apunál maradtam,sok időt töltöttünk együtt hálás voltam azért,hogy megváltozott..

/Jelen/

Elena döbbenten nézett rám,miközben könnyeimet törölgettem.
-Ezt nem is tudtam.-suttogta.
-Senki nem tud róla,és remélem ez így is marad.-mosolyodtam el halványan.
-Persze,tőlem senki nem fogja megtudni.-mondta Elena hangjában érezni lehetett a megdöbbentséget.
-Aztán jött Tessa.-mondtam mosolyogva.

/3 évvel ezelőtt/

Apa megígérte,hogy hazaviszünk egy kutyát a menhelyről,amitől én totál be voltam zsongva ugráltam örömömbe mint egy 3 éves kislány.Alig vártam a délutánt,hogy menjünk a menhelyre,aztán mikor odaértünk,végig sétáltunk a kennelek között sok szép,aranyos kutyust láttunk de mikor az utolsóhoz értünk,tudtam,hogy nekem ő kell.Még pici volt,és rettentő barátságos,mikor közelebb mentem hozzá rágni kezdte a ketrecet,és annyira csóválta a farkát,hogy majd leesett.Szóltunk a gondozóknak,hogy haza szeretnénk vinni a kutyust,apának alá kellett írni pár papírt és már mehettünk is.Mikor hazaértünk adtam neki enni,meg vizet.A vizes tálkába belelépett,s kiborította.Édesen mögé feküdt,játszva az ártatlant.Tessa már az első perctől fogva család tagként lett kezelve.

 

/Jelen/

Elena jót nevetett Tessa csíny tevésén,majd újra gondolkodó üzem módba kapcsoltam.Gondolkodásomból a vas ajtó nyílására lettünk figyelmesek majd Caroline-t dobták be a cellába.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá döbbenten.
-Megpróbáltalak titeket kiszabadítani
-A többiek ezt tudják?-kérdezte Elena
-Nem.-ingatta a fejét.
-Oké,lányok ideje kijutni.-álltam fel a földről.
-És hogyan?-kérdezte Caroline.
-Okosan,csak gyertek utánam.-mondtam.
A vas ajtó sem tudott ellenállni a varázslatnak,mikor kimentünk meglepett,hogy Lylla áll előttem.
-Nem haltál meg?-kérdeztem dühösen.
-Nem Elijah megtalált,és a vére mindent meggyógyít.-mondta büszkén.
-Jajj,de örülök neki.-mondtam gúnyosan.Két vámpír felénk indult de Caroline hamar elintézte őket.
-Már csak te maradtál.-néztem Lyllra.
Nem akartam,hogy Caroline végezzen vele,mert a végén még baja is eshet,meg én akartam megölni.Először legyengítettem,majd utána kínoztam egy kicsit a múltkori elrablásom miatt,végül megadtam neki a "kegyelem döfést".Caroline elégette a halott testet,hogy senki ne tudja visszahozni.Mi pedig simán kisétáltunk az elhagyott épületből.
-Köszönöm.-borult a nyakamba Elena.
Ahogy mentünk vissza a Salvatore házba,átmentünk egy hídon,Elenával mikor még kicsik voltunk mindig itt játszottunk.
-Én még maradok egy kicsit.-mondtam közben eltűrtem a szememből egy haj tincset.
-Biztos,hogy vissza fogsz találni?-aggodalmaskodott Elena.
-Persze.-mondtam nevetve.
-De nem lesz baj?
-Nem.
-Egyesen jössz vissza.-nézett rám szúrósan.
-Természetesen.-mondtam még mindig nevetve.
Elenáék elindultak én pedig csak ott álltam és visszaidéztem a szép emlékeket,szememből a könnyek hullani kezdtek,de még is egy fokig boldog voltam.

 

 -Mit csinálsz itt?-kérdezte egy ismerős hang,ahogy odafordítottam a fejemet Damon jött közelebb felém.

-Elena mondta,hogy itt vagyok igaz?-kérdeztem szembe fordulva vele.
-Csak aggódott érted.Elmesélte,hogy mi történt ma,szép volt.-mondta elismerően.Én nem büszke vagyok magamba,inkább bűntudatot,hisz még is csak megöltem valakit.
-Hát én nem büszkeséget érzek.-motyogtam.
-Most nehogy bűntudatod legyen az a kis ribanc miatt.-nyúlt az állam alá,és emelte fel a fejemet.
-Könnyű azt mondani.-mormoltam inkább magamnak,mint neki. Nem mondott semmit csak közelebb jött hozzám,és megcsókolt meglepett nem mondom de visszacsókoltam,ajkai lágyan érintették az enyémet,majd mikor elváltunk.
-Mennünk kéne.-mondtam ki nagy nehezen.Damon ismét nem válaszolt csak elindult.
-Na kösz,tudod te,hogy milyen fáradt vagyok?!.-kérdeztem mosolyogva.
Damon szó nélkül megfordult s felém sétált,megállt előttem,és felkapott karjaiba,majd elkezdett cipelni normális emberi tempóba,
-Te teljesen megőrültél?-kérdeztem nevetve.
-Azt mondtad,hogy fáradt vagy.
-Az odáig oké,de menni még tudok tegyél el.-hisztiztem.
Mikor letett a már a Salvatore ház előtt álltunk,ezt valahogy sohasem fogom megszokni,mikor beértünk Elena szorosan ölelte Stefant,Carolina olyan fejet vágott mint aki 100 tűn ül,mikor meglátott arcvonásai rendeződtek és szorosan megölelt.Miután elengedett Damon whisky készlete felé mentem.
-Köszönöm.-szólalt meg Stefan.
-Ugyan nincs mit,még jó hogy kimentem az unokanővéremet.-mosolyogtam.
A kezemben lévő poharat Damon kivette a kezemből és megittam.
 -Naaaa.-nyújtottam el az a betűt.
Damon megforgatta a szemeit majd töltött nekem is,az tény hogy én nem egy húzásra ittam meg,de még így is kicsit a fejembe szállt,a feszültség kezdett eltűnni,felszabadultan kezdtem el táncolni a whisys üveggel együtt..