Másnap mikor felkeltem Damon még aludt,visszagondoltam a tegnapra és az egyik felem boldog volt a másik pedig kevésbé.Kicsit fájt,hogy csak egy éjszakát jelentettem neki,hisz én nem szoktam ebbe belemenni,de hát ez van,míg ezeken gondolkoztam Damon is felkelt.
-Jó reggel.-mosolygott rám.
-Neked is.
-Valami baj van?-kérdezte,és az állam alá nyúlt.
-Nem,nincs.-ráztam meg a fejem.
Kiszálltam az ágyból,megkerestem a szétszórt ruháimat,majd magamra kapkodtam őket,Damon is felöltözött,megbeszéltük,hogy nem mondjuk el senkinek ami kettőnk között történt.Lementem az emeletre,és láttam,hogy Elena ott ül a kanapén,épp a telefonált,de amint meglátott lerakta,és felém indult,biztos voltam benne,hogy látja rajtam,hogy nem minden oké.Elena kérdőn nézett rám,de én csak megráztam a fejem,hogy ne most,Elena vette a lapot,és nem kérdezett semmit.
-Elena,én azt hiszem inkább haza megyek.-mondtam
-Várj megyek veled,és már nyúlt a kocsikulcsért,de leintettem.
-Egyedül is hazatalálok,maradj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá.
-Ahogy akarod,a kocsi kell. ?-kérdezte,annyira szeretem benne,hogy ilyen gondoskodó.
-Nem kell,köszi,gyalog szeretnék menni.-motyogtam magam elé.Elköszöntünk egymástól,és elindultam.Mikor beértem a házba Tessa várt,felmentünk a szobámba,és elnyúltam az ágyon,azon gondolkoztam,megérte ez nekem?! Gondolkodásomból a telefonom csörgése rázott ki. A kijelzőn az állt,hogy : Anya.Azonnal felvettem..
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-köszönt ő is.
-Nézd,tudom,hogy nagyon megviselt édesapád halála,ahogy minket is,ezért kérlek gyere el a temetésére.-mondta közben hang el-el csuklott a sírástól.
Nem tudtam,hogy erre mit mondhatnék,bárhonnan nézzük a dolgot,igaza van ennyivel tartozom apunak..
-Rendben,elmegyek.-suttogtam.
-Mikor lesz,és hánykor ?-kérdeztem
-Ma délután fél 5-kor-válaszolt
Még beszéltünk egy kicsit,majd mennie kellett dolgozni.Egy darabig még maradtam,utána lementem a nappaliba,ahol Elena,Stefan és Damon beszélgetett a kanapén.Elena odajött és szorosan megölelt,miután elváltunk,én is leültem a kanapéra,éreztem magamon Damon pillantását.Végül én törtem meg a csendet.
-Elmegyek apa temetésére.-jelentettem,ellentmondást nem tűrő hangnemben.A többiek döbbenten néztek rám,mikor kiderült,hogy az egyik legerősebb boszorkány,ebből kifolyólag Klaus keresni fog,ezért nem nagyon mehetek sehova,egyedül meg főleg.
-Ezt jól átgondoltad?-kérdezte Elena.
-Igen,ennyivel tartozom neki.-mondtam nagyot sóhajtva.
-Akkor megyünk mi is.-szólalt meg Damon is.A többiek csak hevesen bólogattak
-Mi van?-néztem kérdőn rájuk.
-Vagy megyünk mi is,vagy te sem mész.-vázolta választási lehetőségeimet Damon.
-Jól van.-motyogtam-De akkor menjetek öltözködni,fél 3-kor indulunk,a temetés pedig fél 5-kor kezdődik.-hadartam el egy szuszra.Ők csak bólintottam,és mindenki elindult öltözködni.Felvettem egy fekete ruhát,tettem fel egy kis enyhe sminket,a hajamat begöndörítettem,és felfogtam egy fekete csattal,miután végeztem lementem a nappaliba,és Jeremy ült a széken,és láthatólag valami bántotta.
-Részvétem.-mondta őszintén,és a szemébe ugyanazt a fájdalmat láttam,mint mikor meghaltak a szülei,Elena és ő biztosan tudhatták,hogy mit érzek.
-Köszönöm.-odamentem hozzá és megöleltem.Majd felment a szobájába,közben a többiek is megérkeztek,mindenki talpig feketében volt,szívem szerint már most elbőgtem magam,de erősnek kellett mutatnom magam.Nem sokkal később már úton voltunk,megálltunk egy virágboltnál csináltattam egy szép csokrot,és tovább mentünk.Fél 4-re oda is értünk,már amikor kiszálltunk a kocsiból vissza akartam menni,szédültem minden bajom volt,Elena bátorítóan megszorítottam a kezemet,mire hálásan rámosolyogtam,amint beléptünk a temetőbe Linda egyből felém indult és szorosan megölelt.
-Annyira hiányoztál.-mondta a szemembe nézve.
-Te is nagyon hiányoztál.
Anya is odajött hozzánk.
-Örülök,hogy eljöttél.-mondta könnyes szemmel
Aprót bólintottam és beültünk egy kis fedett helyre ahova a hozzátartozók szoktak ülni,szinte mindenki sírt beleértve engem is.
-Na,gyere ide.-mondta mélyen a szemembe nézve.Én pedig hozzábújtam,egyik kezével a derekamat fogta,a másikkal a hátamat simogatta.Az idilli pillanatot a húgom szakította félbe.
-Maradtok éjszakára?-kérdezte
-Öö..igen,azt hiszem,te is jössz?-erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-Persze.-lelkesült fel kicsit.
Elindultunk a régi lakásba,rettentő rossz érzés volt visszamenni abba a lakásba amibe pár hónappal ezelőtt apuval közösen éltünk.Anya nem jött velünk inkább hazament,Lindát pedig majd holnap visszük vissza.Stefan,Elena aludt egy szobába,Linda aludt a szobájába,így Damon és én aludtunk egy szobába.Kifelé fordultam,és sírni kezdtem.
-Héé,nyugodj meg.-mondta,és felült,megfogta a a karomat és engem is felhúzott,letörölte a könnyeimet,átölelt,s visszafeküdt.Újra a mellkasán aludtam el..
Vajon Lexi és Damon egy pár lesz? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése